Időt nyert Európa az európai parlamenti választással, hiszen a jobboldali populisták nagy előretöréséről szóló legsötétebb forgatókönyvek nem váltak valóra. Az uniós állam- és kormányfőknek azonban már a mai rendkívüli csúcstalálkozón bizonyítaniuk kellene: megértették a választók üzenetét. Az Európa-párti erőknek össze kell fogniuk, s nagyobb kompromisszumkészséget kell tanúsítaniuk.
A néppárti-szociáldemokrata nagykoalíciónak vége, de hosszabb távon ez talán nem is baj Európa számára. Megerősödtek a liberálisok és a környezetvédők, ami azt jelzi: a tradicionális pártok visszaesése még nem jelenti automatikusan az autokraták megerősödését. De a néppártnak és a szociáldemokratáknak már a tárcák elosztásánál gesztusokat kell tenniük a feltörekvő erőknek, mert ha nem, azzal épp a populisták malmára hajtják a vizet.
A választás után meggyengült Manfred Weber helyzete. A német uniópártok sok szavazatot vesztettek öt év alatt, így a német befolyás is csökken. Már akár a mai uniós csúcson megpecsételődhet Weber sorsa. Ha ugyanis a néppártiak és a szociáldemokraták potenciális koalíciós partnerei, a liberálisok nemet mondanak rá, akkor új jelöltet kell találni. Ám ha Weberről lemond az EPP, attól még Michel Barnier nem válik az első számú jelöltté. A liberálisok szerint listavezetőjük, Margarethe Vestager semmivel sem alkalmatlanabb a posztra. Ráadásul a Barnier mögött álló francia jobbközép párt, a Republikánusok óriásit buktak az EP voksoláson. Másrészt a liberálisokhoz csatlakozott Emmanuel Macron francia elnök sem mutatott eddig különösebb lelkesedést honfitársa bizottsági elnökké választása iránt. A szociáldemokrata Frans Timmermans nem erőlteti különösebben a bizottsági elnökséget, de az EP elnöki posztját megszerezheti.
Hónapok telhetnek el azonban, míg kiderül, kik tölthetik be a fontosabb posztokat. Ám hiába tarolt itthon a Fidesz, mivel a populistákkal való barátkozásával eltávolodott az Európa-párti erőktől, Magyarországnak nem lesz semmiféle beleszólása a tárcák elosztásába.