Áldozat szerepében a volt kancellár

Publikálás dátuma
2019.05.28. 13:45
Alexander Van der Bellen
Fotó: ALEX HALADA / AFP
Az osztrák államfő került főszerepbe Sebastian Kurz kabinetjének menesztése után. Neki kell ütőképes ideiglenes kormányt életre hívnia. Szakértőket hív a kabinetbe.
Ausztriában ugyan az államelnöknek csak jelképes feladatkörei vannak, Alexander Van der Bellen mégis kulcsszerepet játszik az úgynevezett Ibiza-videó kiszivárogtatása utáni időszakban. Kezdetben azt kérte, hogy a parlament ne buktassa meg Sebastian Kurz kormányát, amelyből távoztak az Osztrák Néppárt (ÖVP) volt koalíciós partnerének, az Osztrák Szabadságpártnak (FPÖ) a miniszterei. Miután azonban a hétfői bizalmi szavazáson mind az ellenzéki szociáldemokraták, mind az FPÖ képviselői Kurz kabinetje ellen voksoltak, még fontosabb feladat hárult az államfőre. Van der Bellen kedden délelőtt felmentette a teljes kormányt, de ideiglenesen, az új kabinet felállásáig, ismét megbízta az ország ügyeinek irányításával. Csakhogy az átmeneti kormány kancellárja már nem Kurz, hanem az eddigi pénzügyminiszter, Hartwig Löger, aki a botrányos felvételek napvilágra kerülése után minden posztjáról lemondott volt FPÖ-elnök, Heinz-Christian Strache után ült az alkancellári székbe. Sebastian Kurz parlamenti képviselő maradhatna ugyan, de nem veszi át mandátumát, így frakcióvezető sem lesz, sőt az őt törvényileg megillető járandóságát sem veszi fel. Ez nyilvánvalóan politikai húzás az Osztrák Néppárt részéről: az előrehozott parlamenti választásig Kurzot áldozatnak állítják be, akit feleslegesen és érdemtelenül buktatott meg az ellenzék. A közhangulat egyelőre Kurz-párti, múlt hétvégi felmérés szerint 52 százalék nem támogatta megbuktatását. Másrészt a már csak volt kancellár minden idejét a választási kampánynak szentelheti, s az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ehhez tényleg nagyon ért. Nem véletlenül nevezte a sajtó egy része némi éllel „médiakancellárnak”. Az is az ÖVP első emberére vall, hogy leváltása után szó sem volt letörtségről sem az ő, sem pártja részéről. Amolyan „leváltási partit” rendeztek sramlizenével, lufikkal és az ilyenkor természetesen elmaradhatatlan sörrel. A sajátos buliban körvonalazódott az ÖVP egy másik stratégiája is: összemosni a Szabadságpártot a szociáldemokratákkal. Az egyik felszólaló azt hangoztatta, hogy az FPÖ-t és az SPÖ-t „összehozta a gyűlölet”. A vasárnapi európai parlamenti választás, amelyen a Néppárt Ausztriában több mint 34,55 százalékot szerzett, még jobban megerősítette Kurzék csekélynek amúgy sem nevezhető önbizalmát. Amikor Pamela Rendi-Wagner beszélt a parlamentben a hétfői bizalmi szavazás előtt, az ÖVP meglehetősen pökhendi módon fogadta a kormányt nem éppen dicsérő szavakat. Tény, hogy a felmérések egyelőre egyértelműen az ÖVP-nek kedveznek, de az önteltség visszaüthet. Ha ugyanis a párt az előrehozott választáson nem szerez abszolút többséget, vagy a kabinet távozását nem támogató liberális Neosszal alakítandó koalíciója sem lenne elég a kormányalakításhoz, akkor az ÖVP nagyon nehéz helyzetbe kerülhet. A párt azonban láthatóan egyre jobban eltávolodik a szociáldemokratáktól, és elképzelhetetlennek tűnik a nagykoalíció. A hétfői felszólalások szerint az FPÖ képviselői sem akarnának még egyszer szövetkezni Kurzcal.
Látszólag nagy jelentősége nem lesz a köztársasági elnök által létrehozandó kormánynak, ez azonban valójában nincs így. Bár Ausztria szeptember elején vagy közepén választ, a kabinet több mint három hónapig irányítja az ország ügyeit, majd hónapokat vehet igénybe az is, amíg az előrehozott választás után megalakul az új kormány. 2017-ben bő két hónap telt el az októberi választás és az ÖVP-FPÖ koalíció megalakulása között. Ha ezt vesszük alapul, akkor egy hónap híján fél évig lehet hivatalban az átmeneti kabinet, ráadásul az Európai Unió szempontjából nagyon is fontos időszakban, amikor az állam- és kormányfőknek el kell dönteniük, kiket jelölnek majd az EU legfontosabb posztjaira. Az Európai Tanács keddi, rendkívüli csúcsértekezletén már Hartwig Löger képviselte Ausztriát. Van der Bellen elnök vezető tisztségviselőkből és szakértőkből álló, vagyis klasszikus értelemben vett szakértői kormányt hív életre, politikusok nélkül. Az elnöknek lesz dolga bőven, hiszen el kell érnie azt, hogy a parlament többsége is támogassa az új ideiglenes kabinetet, és ne essen az ország egyik válságból a másikba.

Rossz hangulat az SPÖ-nél

A vasárnapi EP-választási eredményt nagyon rosszul fogadták a szociáldemokraták, hiszen kiderült, hogy az SPÖ nem tudott profitálni a Strache-botrányból. A pártban azonban arra jutottak: nem vonnak le belőle személyi konzekvenciákat, így Pamela Rendi-Wagner lesz a kancellárjelölt a szeptemberi választáson. Hiába bukott meg Kurz kormánya, az SPÖ-nél érezhetően nem túl jó a hangulat. Mint az osztrák közszolgálati televízió, az ORF honlapján írta, a pártelnökség tagjai nem szívesen kommunikáltak a média képviselőivel. A tiroli pártvezető, Georg Dornauer úgy vélte, tapasztaltabb emberekre lenne szükség a pártban. Mint a Der Standard írta, a párt tagsága nemcsak a rosszul sikerült EP-kampány miatt nincs elragadtatva a vezetőségtől, hanem az sem tetszett sokaknak, hogy az Ibiza-videó után túl lassan reagált.

Egy vlogger miatt veszíthetett szavazókat a CDU

Publikálás dátuma
2019.05.28. 13:38

Fotó: Youtube
Egy Rezo nevű youtuber videóját, amelyben a kereszténydemokrata párt hibát sorolja, több mint 12 millióan látták.
Egy Rezo nevű fiatal vlogger, aki eddig nem politikai témákkal foglalkozott csatornáján, május 18-án feltöltött egy 55 perces videót, amelyben keményen kritizálta a jelenleg kormányon lévő CDU-t. A 26 éves youtuber kiemelte, hogy amióta a kereszténydemokraták vannak kormányon, nőtt az egyenlőtlenség Németországban, hogy a párt nem tesz eleget a klímaváltozás ellen, hogy háborús bűnöket követtek el külföldön, és hogy korlátozná az internetes szólásszabadságot. Rezoval a több százezernyi komment alapján rengeteg német fiatal egyetértett, főleg abban, hogy Annegret Kramp-Karrenbauer a CDU elnöke jogtalanul támadta a Fridays for Future néven futó klímatüntetéseket amiért azok iskolaidőben vannak – sztrájkolni pedig jellemzően nem a szabadidejükben szoktak az emberek. Az óriási nézettséget kiváltó videó után néhány nappal a párt főtitkára, Paul Ziemiak elhívta Rezót beszélgetni és néhány dologban belátta, hogy igaza van, de az egyeztetés többségében igyekezett megvédeni a CDU döntéseit.
Kramp-Karrenbauer a Frankfurter Allgemenine Zeitung vezércikkben, majd hétfő este a Twitter oldalán is reagált a történtekre: kifejtette, hogy „nem szeretné korlátozni a véleményszabadságot, azonban arról fontosnak tartja, hogy elinduljon egy párbeszéd, hogy mik vonatkoznak a választási kampány idején megjelenő internetes tartalmakra”. Kiemelte, hogy ha egy nagy befolyással rendelkező újságíró vagy egy youtuber „demokratikus pártok tönkretételére buzdítja követőit, az már a politikai kultúra része”.
Témák
CDU youtube
Frissítve: 2019.05.28. 13:45

Hazavágynak az Iszlám Államhoz csatlakozott külföldi harcosok

Publikálás dátuma
2019.05.28. 10:00

Fotó: DELIL SOULEIMAN / AFP
Az Iszlám Állam Európába visszatérő tagjai nem feltétlenül mindannyian terroristák, de mindenképpen kiemelt fenyegetést jelentenek.
Három francia állampolgárt ítéltek halálra vasárnap Irakban, amiért csatlakoztak az Iszlám Államhoz. Kilenc másik franciával együtt őket is még Szíriában fogta el a terrorszervezet ellen harcoló Szíriai Demokratikus Erők (SZDE), hogy aztán a foglyokat átadva Bagdadra bízzák az ítélkezést. Hírügynökségi jelentések szerint az egyikük a 32 éves Kevin Gonot még Törökországon keresztül érkezett Szíriába anyjával, feleségével és féltestvérével együtt, hogy az al-Kaidához köthető egykori an-Núszra Fronthoz csatlakozzon, majd az Iszlám Államnak fogadott hűséget. Másikuk a 41 esztendős Salim Machou egy olyan európaiakból álló sejt tagja volt, amely terrortámadásokat hajtott végre Irakban és Szíriában, valamint merényleteket tervezett Párizsban és Brüsszelben. A harmadik elítélt a 32 éves Leonard Lopez feleségével és gyermekével együtt Párizsból tett meg hosszú utat Moszulig, hogy aztán a terrorszervezet iraki fellegvárának felszabadítása után a szomszédos Szíriában keressen menedéket. Az SZDE egyébként körülbelül 800-1000 külföldi állampolgárt tarthat fogva, - csak kisebbségük európai - továbbá négyezer családtagjuk menekülttáborokban él. Bagdad és Párizs állítólag megegyezett, hogy az SZDE fogságába esett franciák sorsáról Irakban döntenek. Az elítélteknek most 30 napja van a fellebbezésre, reménykedhetnek benne, hogy Irak még egy átvett foglyot sem végzett ki, az viszont biztos, hogy elhagyott hazájuktól nem számíthatnak segítségre: Emmanuel Macron francia elnök korábban kijelentette, az ilyen esetek csakis Bagdad hatáskörébe tartoznak. Miközben a nyugati államok mossák kezeiket, Irakot gyakran bírálják az emberi jogi szervezetek, amiért a gyanúsítottakat közvetett vagy kierőszakolt bizonyítékok alapján vonják felelősségre. Kérdés persze, hogy mi mást tehetnének, mi a megfelelő jogi eljárás az Iszlám Állam egykori külföldi harcosainak esetében? Egyáltalán, ki számít annak: az is, aki harci tevékenységet nem folytatott, csupán a háttérben például logisztikával, kommunikációval, orvosi ellátással segítette a terrorkalifátus működését? És vajon mi a helyzet a családtagok bűnrészességével, hiszen mint a fenti példákból is láthatjuk, teljesen mindennapos volt, hogy a férfiak feleségüket, gyermekiket is magukkal rángatták? Ezekre a kérdésekre nem csupán Iraknak, de az Európai Uniónak is mihamarabb válaszokat kell találnia, hiszen az Iszlám Állam területi felszámolását követően a hazafelé igyekvő vagy fogságba esett külföldi harcosok problémája egyre égetőbb.  A Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) friss tanulmánya szerint 
2012 után nagyjából 40 ezer külföldi harcos sorakozott fel az Iszlám Állam zászlaja alatt. Közülük körülbelül 5-6 ezren érkezhettek Európából,

 többségük hat országból: Belgiumból, Dániából, az Egyesült Királyságból, Franciaországból Németországból és Hollandiából származott, valamint további ezren a Balkánról. Közülük nyilván rengeteget meghaltak, másoknak sikerült elmenekülniük. Wagner Péter és Szalai Máté írásából kiderül, a külföldi fegyveresek kiáramlása valójában már 2016-17-ben megállt, a korábbi havi kétezer újonc helyett akkoriban már csak alig 50 fős erősítéssel számolhattak a terroristák. Mint rámutatnak, mikor a kezdeti sikeres hódítások után a terrorkalifátus védekezésre kényszerült, a hangulat megváltozott, a kegyelemdöfést pedig a két „főváros”, az iraki Moszul és a szíriai Rakka 2017-es elvesztése vitte be: ezután a keményvonalasak kivételével a legtöbben a menekülést választották. Sőt, mint a tanulmány emlékeztet, két nagy hullámban már korábban, egyszer 2013-14-ben, tehát az Iszlám Állam kikiáltása előtt, majd 2015 elején is sokan a hazatérés mellett döntöttek. Hogy pontosan hányan, arról meglehetősen eltérőek a becslések. Egyes jelentések szerint összesen akár 8 ezren is lehetnek, és abban is viszonylagos egyetértés van, hogy az európaiak között magasabb, akár 30 százalék fölötti is lehet a visszatérési ráta. A KKI tanulmánya szerint azonban korántsem biztos, hogy ők mindannyian potenciális terroristák. A külföldi harcosok a hazatérés mellett dönthetnek azért is, mert nem azt kapták, amire számítottak, vagy kiábrándultak, az esetükben nyilván nem olyan mély a radikalizáció. A legkisebb csoportot alighanem éppen azok alkotják, akiket kényszerűségből tértek haza, vagy az Iszlám Állam küldte őket, hogy hajtsanak végre merényleteket. A kutatás emlékeztet rá, hogy 2014-es brüsszeli zsidó múzeum, majd 2015-ös párizsi és a 2016-os brüsszeli terrortámadásokban részt vettek ugyan hazatérő külföldi harcosok, azóta azonban nem történt ilyen. Egy 2015-ös becslés szerint az Iszlám Állam hazatérő harcosainak mindössze 0,3 százaléka követett el terrortámadást hazájában. Mivel ezek a radikálisok általában egy éven belül cselekszenek, úgy tűnik az Iszlám Államnak nem sikerült alvó sejteket építenie Európában. Azért a szerzők figyelmeztetnek az úgynevezett „veteránhatás” jelenségére, amely alapján a visszatérők nem feltétlenül vesznek részt a merényletekben, de tapasztalataikkal és tanácsaikkal attól még segíthetik a helyi sejtek működését.
Szerző