Déjá vu: ismét előrehozott választások jöhetnek Izraelben

Publikálás dátuma
2019.05.29. 09:30

Fotó: THOMAS COEX / AFP
Benjamin Netanjahunak ma éjfélig van ideje arra, hogy tető alá hozzon egy alkut.
Izraelben még csak hetek teltek el az április kilencedikei előrehozott választások óta, de a politika máris megint teljesen összegabalyodott. Az alapprobléma a következő: matematikailag hiába lenne meg a jobboldal kényelmes többsége a kormányalakításhoz, az öt mandátumot bezsebelő Izrael a Hazánk megmakacsolta magát, és nem hajlandó csatlakozni a koalícióhoz. Az Avigdor Lieberman vezette szélsőjobboldali alakulat és az ultraortodox pártok között úgy tűnik kibékíthetetlen ellentét feszül az ortodox zsidók katonai szolgálatát szabályozó törvényjavaslat miatt: míg Lieberman a tavaly első olvasatban egyszer már megszavazott szigorúbb verzióhoz ragaszkodik, addig az ortodoxok enyhítést szeretnének. A negyvennyolcból egyikük sem enged, viszont nélkülük nincs meg a szükséges többség a kormányzáshoz. Benjamin Netanjahunak ma éjfélig van ideje arra, hogy tető alá hozzon egy alkut. Izrael történetében nem lenne példa nélküli, ha a pártok az utolsó pillanatban megegyeznének, olyan viszont még sosem történt, hogy szükségessé váljon a választások tulajdonképpeni megismétlése. Egyelőre úgy tűnik, Lieberman kész elmenni a falig, többször leszögezte, hogy bár Benjamin Netanjahut támogatja, ebben a kérdésben nem hátrál meg. Persze az sincs kizárva, hogy a dörzsölt politikus csak kivár az utolsó pillanatig, hogy a lehető legjobb feltételeket csikarja ki. A héja természetéről ismert pártvezér állítólag ismét a védelmi miniszteri pozícióra áhítozik. Tavaly viszont éppen az adta meg az első lökést a koalíció szétesésének, hogy lemondott tisztségéről, és kivonult a szövetségből, mert szerinte nem bántak elég kemény kézzel a gázai övezetet uraló radikális Hamásszal. Miután azonban a Likud politikusai már elég kemény támadásokat intéztek Lieberman ellen, ő sem maradt adós a válasszal, és kevés az esélye a békülésnek. Ha nem sikerül megegyezni, vagy a többséghez szükséges egy plusz képviselőt szerezni valahonnan az ellenzék soraiból, akkor Netanjahunak elvileg lenne lehetősége arra, hogy újabb két hét haladékot szerezzen. Valószínűbb azonban, hogy a szerda éjféli határidőig megszavazzák a kneszet feloszlatását - ehhez elég 61 képviselő -, és ezzel megelőzhetnék, hogy Reuven Rivlin államelnök az ellenzéket bízza meg koalícióalakítással. Kedd este a legvalószínűbb forgatókönyvnek az tűnt, hogy ismét előrehozott választásokat tartanak Izraelben. Ennek legkorábbi dátuma augusztus 27. lehet, de akár október végéig is kitolódhat. Bonyolítja a helyzetet, hogy Netanjahut szorítja az idő. A kormányfőre ugyanis október elején várnak a meghallgatások korrupciós ügyeiben, ezért állítólag szeretné, ha még a vádemelés előtt az új kormány egyik első dolga lenne a számára mentelmi jogot biztosító törvény megszavazása.  Teljesen kiszámíthatatlan viszont, hogy a történtek milyen hatással lennének a szavazásra. Elképzelhető, hogy a Likud még erősebb felhatalmazást kapna, hogy egyedül is a kezébe vehesse az ország sorsát. Lehet az is, hogy bejönnének Lieberman számításai, és ismét ő lenne a királycsináló. Ám szintén elképzelhető, hogy inkább az ellenzéknek adnának esélyt, amivel a jobboldal nem tudott élni. Az izraeli politika tehát 360 fokot bejárva ugyanoda jutott vissza, ahonnét majd egy éve elindult: a bizonytalansághoz. Csakhogy egy választás lebonyolítása nem olcsó mulatság, az izraeli pénzügyminisztérium becslései szerint legalább 475 millió sékelbe (több mint 38 milliárd forintba) kerülne az adófizetőknek, hogy vezetőik nem tudtak megegyezni. Ráadásul ez csak a jéghegy csúcsa: a Jerusalem Post korábbi számításai szerint mivel a választás napja munkaszüneti nap, az izraeli gazdaság 5 milliárd sékelt bukik ilyenkor.

Háború és béke

Az izraeli hadsereg a politikai marakodás közepette sem pihent, nem is teheti, hiszen a térségben ismét rendkívüli feszültség uralkodik, elsősorban Irán miatt. Hétfő este is újabb incidens borzolta a kedélyeket: az izraeli légierő válaszcsapásért mért egy szíriai légvédelmi egységre, miután az előtte rálőtt egy, az izraeli légtérben rutinfeladatot végző repülőre. Izrael többször világossá tette, hogy bármilyen támadás vagy az állandó iráni katonai jelenlét kiépítése Szíriában vörös vonalat jelent. Az esetleges előrehozott választások másik hozadéka, hogy nagy valószínűséggel ezzel Donald Trump béketervének bemutatása is ismét csúszik. Az „évszázad alkujának” részleteit hosszú halasztások után júniusban hozták volna nyilvánosságra, ám izraeli kormány nélkül ennek nem sok értelme lenne. Igaz, azzal sem sok, hiszen a palesztinok látatlanul is nemet mondtak az Egyesült Államok közvetítésére.  

Szerző

Szabad szemmel: Merkel riadót fújt

Publikálás dátuma
2019.05.29. 09:10

Nemzetközi sajtószemle, 2019. május 29.
Guardian A német kancellár riadót fújt az antiszemitizmus és a szélsőjobb erősödése miatt. Azt mondta, hogy az országnak fel kell lépnie, ha ilyen jelenséget tapasztal, mert történelmi felelősséget visel. Ezért mind odahaza, mint külföldön szembe kell szállnia a szélsőjobbos populizmus egyre nagyobb fenyegetésével. Merkel azután állt a nyilvánosság elé, hogy az illetékes német ombudsman egy sor rasszista támadás után azt tanácsolta az országban élő zsidóknak, ne viseljenek kipát közterületen. A kormányfő úgy reagált, hogy a múlt kísértetei miatt a németeknek mindig ébereknek kell lenniük, méghozzá sokkal inkább, mint másoknak. Igen sajnálatosnak nevezte, hogy a rendőrséggel kell őriztetni a zsinagógákat és más zsidó intézményeket. A miniszterelnök hibának nevezte, hogy a nagy pártok átengedtek a hatalomból a populistáknak. Megjegyezte, hogy az egykori nácik miatt, Németországnak erkölcsi kötelessége továbbadni a történelmi tanulságokat. Hogy a fiatalok tudják, milyen szörnyűségeket szabadított a világra a múlt. Merkel hozzátette: ezért támogatják a demokráciát, szállnak szembe az intoleranciával, ezért nem fogadják el az emberi jogok megsértését.  FAZ Váratlan húzás volt a francia elnöktől, hogy a brüsszeli EU-csúcs előtt leült a V4-ek vezetőivel, még mielőtt Merkellel megvitatta volna, ki legyen a Bizottság következő elnöke. Macronnak közismerten feszült a viszonya Kelet-Európával, de meg akarja nyerni stratégiájának a visegrádiakat. Ám azok Juncker lehetséges utódjaként bedobták a szlovák biztos, Sefcovic nevét, ám ezt a cseh kormányfő később cáfolta. Diplomáciai körökben úgy tudják, hogy a négyek készek támogatni Barnier-t, akit Macron szeretne nyeregbe ültetni. Cserében Sefcovic lenne az unió külpolitikai főmegbízottja. Előzőleg az En Marche egyik magas rangú politikusa kijelentette, hogy Weber diszkvalifikálta magát, hiszen pártja, a CDU visszaesett a választáson. A nyilatkozó, Pascal Canfin nem akárki: az államfő közvetlen stábjába tartozik, az EP-lista 2. helyén szerepelt. (Ő közölte, hogy a liberális frakció addig nem tárgyal a Néppárttal, amíg az ki nem rakja a Fideszt.) A párizsi elnöki palotában ugyanakkor diplomatikusan arra emlékeztettek, hogy bárki csak akkor pályázhat az unió végrehajtó testületének élére, ha parlamenti többség van mögötte és legalább 21 állam-, illetve kormányfő támogatja. Mindenesetre tegnap Weber nem jutott közelebb céljához, a szociáldemokraták, a liberálisok és a zöldek egyelőre nem álltak be mögé. Olyannyira nem, hogy a három frakcióvezető az este visszautasította a vacsorameghívását. Viszont kitart mellette Merkel és a Néppárt 8 állam-, illetve kormányfője.  Le Figaro Brüsszelben már az unió új vezetőinek személyéről tanácskoznak, a Néppártban azonban még mindig napirenden van Orbán Viktor. Egészen pontosan, hogy marad-e a pártcsaládban, vagy netán betársul Salvinihez, aki megpróbálja összetrombitálni a bevándorlás-ellenes nemzeti populistákat, hogy „megreformálja” Európát. Fidesz közeli források elárulták, hogy a politikus ragaszkodna az EPP-hez, miután annak súlypontja áthelyeződött Kelet-Európa felé a francia és a spanyol tagpárt súlyos vereségével. A névtelen nyilatkozó úgy vélte, hogy idővel megtörténik a kibékülés, bár a Salvini-féle szövetség sem kizárt. A Liga vezérével Orbán jól meg tudja értetni magát, ezzel szemben továbbra is igen bizalmatlan Le Pennel szemben a korábbi Nemzeti Frontot körüllengő antiszemita hírnév miatt. Oettinger német biztos úgy látja, a magyar kormányfő kompromisszumkészségét igyekezett kinyilvánítani, amikor az EU-barát Trócsányi Lászlót jelölte a Bizottságba. Terve azonban egyáltalán nem vág egybe Macron elképzeléseivel. Az államfő fel akarja áldozni Orbánt a Néppárt, illetve a szocialisták és a liberálisok szövetségének oltárán. A konzervatívok még nem bólintottak rá, mivel egyelőre haboznak ejteni a budapesti erős embert, még ha az nem is támogatja Webert. A régió ugyan ellenséges a nyitott határokkal és a nemzetek feletti szerkezetekkel szemben, mégis vitatja, hogy Európa-ellenes volna. Sürgeti, hogy lépjenek túl azon az egyszerűsítő sémán, miszerint a küzdelem az EU-hívő haladó erők és az unióellenes nacionalisták között zajlik.  Die Welt Kelet-Európa sokak szemében az autokraták és nacionalisták fészke, ám a választás megmutatta, hogy ez így nem igaz: liberális hullám söpört végig a térségen. Sok helyütt EU-barát pártok lettek az igazi győztesek, amelyek meg akarják védeni a demokráciát és a jogállamot. Észtországtól kezdve, Szlovákián át, Romániáig. A lengyeleknél a PiS 53 százalékot szerzett, ám a két uniópárti szövetség együttesen 44 százalékig jutott. Magyarországon továbbra is a Fidesz a legerősebb, de sok minden megmozdult. A fő ellenzéki tömörülés immár a DK, amely kifejezetten Európa-párti, liberális programmal kampányolt. Nem beszélve a Momentumról, amely Budapest után vidéken is növelni tudta táborát.  Neue Zürcher Zeitung Ellentétes irányban mozognak a visegrádi csoport tagjai, ezt mutatja a mostani választás is, mert amíg a magyar és a lengyel kormánypárt erősített saját helyzetén, addig a cseheknél és a szlovákoknál újabb viharok várhatók. A V4-ek az utóbbi években problémás gyereknek számítottak az EU-ban, mert a szervezet ellenpólus akart lenni Brüsszellel szemben, Hogy ez mennyire sikerült, az nem egyértelmű, mert a tagok túlságosan is különbözőek. Magyarországon a Fidesz abszolút többséggel nyert, ám Orbán mégsem lehet annyira boldog, mint amilyennek mutatja magát. Pártja 10 éve sokkal több voksot kapott, pedig akkor még nem volt ilyen domináns helyzetben. Ezúttal nem sikerült elérnie a kétharmadot sem. Európai szinten a miniszterelnök sok mindent összetört a Juncker elleni rosszindulatú kampánnyal. A jobboldali nacionalisták áttörése elmaradt az általa várt mértéktől. Ezért továbbra is azzal a dilemmával néz farkasszemet, hogy az általa gerjesztett vita ellenére maradjon-e a Néppártban, vagy csapódjon az új, szélsőjobbos gyűjtőmozgalomhoz, ám ott kétesek a siker kilátásai. Az ellenzék miatt nem kell túlságosan aggódnia: az nagy változások előtt áll. A fő ellenfél, a szélsőséges Jobbik erősen visszaesett, meglepetésre feljött viszont a DK és a Momentum. Szlovákiában alighanem még inkább kiéleződik a hatalmi harc, ami szakítópróba az ország számára, de egyben az eleven demokratikus kultúrát jelzi, noha az mind inkább eltűnik Magyarországon. Ám ez is alátámasztja, mennyire különböznek egymástól ezek az államok.   New York Times  A lap vezércikke úgy ítéli meg, hogy az európai választás reményre és aggodalomra egyaránt okot adott, mert a szélsőjobbos populisták a vártnál rosszabbul szerepeltek, de a nagy pártok is komoly vereséget szenvedtek. Igazából a tét az ideológia volt, de megkönnyebbülés követte, hogy a populista nacionalisták jócskán elmaradtak jósolt jelentős fellendüléstől. De egyébként nemigen volt miért pezsgőt bontani. Ezúttal ugyanis valójában egyfajta népszavazás zajlott a populista nacionalizmusról, az EU-ról, magáról, valamint a politikai fő áramlat erőiről. A jó hír az, hogy az európaiakat még érdekli a földrész. Az embereket mozgósította veszély, hogy a demagóg pártok tőrt akartak döfni az unió szívébe. Utóbbiak az eddigi 20 helyett 25 százalékot szereztek, ám ez messze van a sokak által rettegett földindulástól. Az eredményből azonban kiderül, hogy a kontinens megosztottabb, mint valaha. Azon kívül a populisták helyt álltak ott, ahol már eddig is hatalmon voltak: Magyarországon, Lengyelországban, Olaszországban. De Le Pen csupán egy orrhosszal előzte meg Macront. Vagyis Európa egyelőre él, de a nagy baj továbbra is az, hogy parázslik az elégedetlenség a helyzett miatt és annak folyományaként az általa gerjesztett nacionalizmus. Sorsdöntő vita zajlik Európa és a demokrácia jövőjéről. A hagyományos pártok erős jelzést kaptak, hogy lépniük kell. De ha egy ilyen választás ennyi szavazót vonz, akkor nincs ok a kétségbeesésre. Ez a reálpolitika – jelen időben.     Guardian  A szerkesztőségi állásfoglalás azt tartja az EP-választás legfőbb tanulságának, hogy az emberek még bíznak az európai tervben. Pedig a pénzügyi, valamint menekültválság után sokan már az összeomlását jósolták, nem beszélve a Brexitről és Trump megválasztásáról. Meg arról, hogy egyre több államot ér el a nacionalista, illetve populista, demagóg lázadás, ami csak felgyorsítja a szétesését. Bár mindez még bekövetkezhet, ám az látnivaló, hogy az előrejelzések félresikeredtek. Európa kiállta a próbát, megállt a hanyatlás. A populista vihar nem a bástyákat ostromolja. Az EU sok változáson megy át, de nagyjából-egészében összetart. Elmaradt a populista ár, bár az franciáknál, olaszoknál és briteknél nagyot nyertek ezek az unióellenes és keményen jobbos pártok. De így sem lesz kb. 170-nél több képviselőjük. Vagyis sokkal kevesebb ahhoz képest, amilyen ígéreteket tettek. De nem tudta tartani magát a régi közép, tovább zsugorodott. A két nagy néppárt már nem képes egymaga megszabni a dolgokat, és ez jó hír. Így megnő a liberálisok és a zöldek szerepe. Nagyobb lesz a pluralizmus, a parlament pedig az eddiginél kiegyensúlyozottabbnak ígérkezik. Látszik, hogy sokféle Európa van, de az eredmény azt mutatja, hogy ezt az emberek el tudják fogadni. Azaz a nagy terv sokrétegű és kevésbé föderális irányba tart, ám az is kiderült, hogy az EU egyben ellenálló. New York Times Európában marad a szélsőjobb. Ezt tartja a választások egyik nagy tanulságának Ivan Krasztev. A neves bolgár politológus hozzáteszi, hogy a földrész számára fordulópont volt a négynapos erőpróba, ám az unió nem fordult. A polgárok többsége a nagy, EU-párti erőkre voksolt, a politikai közép tartja magát. Ám komolyan előretört a Brüsszel-ellenes, nacionalista szélsőjobb. benne Le Pennel, Salvinival. Így látni kell, hogy még sokáig jelen lesz a kontinentális politikában. És a Liga vezére megkapta a koronát a mozgalom vezéreként, vagy legalábbis saját magától. Ám valószínűleg nem sikerül egységes frakciót létrehoznia. A nacionalisták nem arról híresek, hogy együttműködnek és kompromisszumra jutnak. Sok kérdés egyenesen megosztja őket, de így is számolni kell velük. Ezek a pártok belülről akarják megváltoztatni az integrációt. És ha képesek közös ügyet találni más konzervatívokkal, akkor a képviselők egyharmadát mozgósítani tudják, ám így már nagy károkat képesek okozni. Például megakadályozzák, hogy a Bizottság megbüntessen egy tagállamot, ha az megsérti a demokráciát. Lehetséges volna-e ezek után, hogy a Parlament, mondjuk, jövőre figyelmeztetést adjon ki Magyarország ellen? Nagyon is elképzelhető, hogy az EU a liberális és illiberális demokráciák szövetsége lesz. Szerencsére ezúttal feljöttek a szabadelvűek és a zöldek. De ők is azt mondják, mint a nemzeti populisták: a jelenlegi politikát és társadalmat nem lehet fenntartani, változás kell és van is rá igény. Ezzel együtt nem kell pánikba esni, az eredmény azt tanúsítja, hogy a nacionalista szélsőség egyhamar nem fogja szétverni az EU-t. De azért marad az europesszimizmus, még akkor is, ha az unióellenességet ezúttal sikerült feltartóztatni.    Time Az európai populizmus rázza az EU ablakait, de a szervezet alapjait nem rendíti meg. A győzelem kósza érzése fogta el a keményen jobbos nacionalistákat, miután sikerült győzniük az olaszoknál, franciáknál és briteknél, ám továbbra is széttagoltak maradnak, ezért számukra marad a harc az elit ellen. Nem tudják azt leváltani. Nem következett be az egyesek által megjövendölt populista hatalomátvétel. Igazából még a választási ígéreteiket is nehezen tudják majd keresztülverni Strasbourgban, illetve feltartóztatni bizonyos döntéseket. Hiszen megosztottak, Orbán pl. más pártcsalád tagja, mint Salvini és Le Pen. De még ha sikerülne is közös nevezőt találniuk bizonyos ügyekben, nincs elég képviselőjük. Messze nem érik el a blokkoló kisebbséget. Ez lehet az egyik oka, hogy Salvini nincs oda Le Pen sikerétől. Hiszen Marcon csak hajszállal kapott ki, miközben odahaza hatalmas megmozdulások vannak ellene. Dominique Moisi, a francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének elemzője sikernek tartja, amit az elnök elért.     Süddeutsche Zeitung  A Salvini-féle szövetség, illetve Orbán Viktor azt hitte a választás előtt, hogy ők majd ki tudják iktatni a nehézségi erőt, hát, tévedtek. A magyar politikus úgy gondolta, hogy az obstrukcióval zsarolni képes a Néppártot, ám magára maradt és most partnereket keres. Az egyik fontos következtetés éppen az, hogy felsültek a jobboldali populisták. Nem hogy a többséget nem szerezték meg, még csak nem is erősödtek meg lényegesen. És mivel szétaprózódottak, nem alkotnak egységes, ütőképes frakciót. Csak a rombolási vágy egyesíti őket, többre nem telik az erejükből. Fontos lecke továbbá, hogy az emberek világosságot és igazságot akarnak, továbbá erős vezetőre vágynak. Egyben új pártokat szeretnének a hatalmon látni, mert úgy gondolják, hogy a döntéshozók nem tartanak lépést a gondokkal. A populistáknál ez a feszültség úgy csapódik le, hogy pusztításra hívnak fel. Egy olyan, hatalmas demokráciában azonban, mint Európa, nem lehet megkerülni a kompromisszumokat, ami fáradságos. Viszont válság fenyegeti az Európai Tanácsot, ahol összhangba kellene hozni a nemzeti érdekeket és a választók akaratát. A nacionalisták Strasbourgban aligha tudnak obstruálni, annál inkább viszont a Tanácsban. Elég egy Salvini, vagy a rombolók kicsiny paktuma és az EU leáll. A Parlamentben tartja magát a közép, az Európai Tanácsban ugyanezt még bizonyítani kell.    New York Times/Washington Post/Yahoo/AP   Győzelme után Salvini azt ígéri, hogy egyesíti az európai populistákat, csak éppen hiányoznak hozzá a partnerek. A tömböt az erősen euroszkeptikus, migráns- és iszlámellenes alapállás kötné össze, de sok más közös vonás nincs a törekvéseikben. A Liga vezére 100-150 EP-képviselőt akar a zászlaja alá tömöríteni, de ennél valószínűleg sokkal kevesebbre számíthat. Jelenlegi frakciójában, Le Penékkel együtt, 58 helyet mondhat magáénak. Nagyon szeretné becserkészni a Fideszt, a PiS-t, valamint Brexit-pártot, ám nincs jele annak, hogy azok kötélnek állnának. Orbán a jelek szerint nem akarja elhagyni a Néppártot. Krekó Péter ennek okát abban látja, hogy a miniszterelnök veszítene európai befolyásából, ha kilép az EPP védő ernyője alól. Úgy fogalmaz, hogy nem tudott áttörni a populista, bevándorlás-ellenes szélsőjobb. Illúziónak tűnik a nagy, euroszkeptikus tömb álma. De más pártok sem tülekednek, hogy beállhassanak Salvini mögé. Nagy próbatétel lesz számára, hogy a megcélzott pártoknak sikerül-e felülkerekedniük az irigységen, a rokon- és ellenszenven, ahogyan azt az olasz politikus megfogalmazta. De még ha leküzdi is az akadályokat, nem lesz annyi embere, amennyivel érdemi változásokat tudna elérni a nemzeti szuverenitás erősítése érdekében. Ráadásul a kulcsterületeken egyezmények vannak érvényben és azokat csak úgy lehet érvényteleníteni, ha azt minden tagállam törvényhozása megszavazza. Azt pedig a többiek nem szeretnék, ha meg kellene gátolniuk bármilyen európai szabályozást, függetlenül attól, hogy az mennyire szeretik, mert az nagyon romboló volna. Ily módon pedig a populisták számára marad a zajongás.  Spiegel Sok mindennel megpróbálkozott, a végén mégiscsak börtönbe kellett mennie a román szociáldemokraták elnökének, ám az ítélet az állam válságához vezethet. Dragnea az ország legbefolyásosabb emberének számított, jó két éven át mindenki visszafojtott lélegzettel figyelte az általa szorgalmazott igazságügyi reformot, amivel a szabadságvesztést igyekezett megúszni. Politikailag és jogilag még nem volt ilyen hosszú instabil időszak Romániában a 12 évvel ezelőtti uniós csatlakozás óta. A végén azonban semmiféle törvénymódosítás nem segített a politikuson, be kellett vonulnia a rács mögé, hogy letöltse a három és fél évről szóló ítéletet. Sokan a jogállam győzelmeként ünnepelték a döntést. A kormány közeli sajtó viszont justizmordról cikkezik. Ezt azonban az Alkotmánybíróság korábbi feje visszautasítja. Ezzel párhuzamosan a szociáldemokraták súlyos vereséget szenvedtek a választáson. Megkérdőjeleződött a miniszterelnök politikai jövője, Dancila amúgy is Dragnea marionettbábjának számít. Lehet, hogy előrehozott választás következik, az irányítást szakértői kabinet veheti át. A bukott pártvezér már jó ideje a korrupció, az urambátyám-rendszer, a hivatali hatalommal való visszaélés jelképe. Vizsgálat folyik ellene, mert lehet, hogy már helyi politikusként is disznóságokat követett el. De még most is gyorsan kiszabadulhat, ha az Alkotmánybíróság eljárásjogi okok miatt a jövő héten a per újratárgyalását rendeli el.  Reuters AZ Európai Bizottság úgy reagált a magyar akadémiai kutatóhálózat közeli kisajátításáról szóló hírekre, hogy szorosan figyeli a fejleményeket, de sürgeti a hatóságokat, hogy azok ne tegyenek semmilyen lépést, amely korlátozná a tudományos, illetve tanszabadságot. A testület már korábban jelezte, hogy támogatja az akadémiai intézmények önállóságát, mind a finanszírozást, mind az önigazgatást tekintve. Ezzel szemben az illetékes minisztérium megismételte, hogy a kutatás mostani rendszere szerinte nem hatékony, ezért nincs elég újítás, illetve találmány, márpedig a közpénzeket hasznosan kell elkölteni. A hírügynökség úgy értékeli, hogy a jelek szerint a végéhez közeledik a több hónapja tartó kötélhúzás, miután Orbán Viktor idáig már egy sor lépést tett hatalma kiterjesztésére, ideértve a bíróságokat, a sajtót, a gazdaságot és az oktatást.     
Szerző

Mégis aláveti magát az apasági tesztnek a belga király

Publikálás dátuma
2019.05.29. 09:08
II. Albert
Fotó: OLIVIER POLET / AFP
Így nem kell napi ötezer eurós bírságot fizetnie.
Hosszú jogi huzavona után II. Albert korábbi belga uralkodó úgy döntött, hogy a bíróság határozatának eleget téve aláveti magát az apasági tesztnek Delphine Boel keresete ügyében, aki házasságon kívül született gyerekének mondja magát - jelentette a helyi média kedden.   
Az ügyben eljáró törvényszék két héttel ezelőtti ítélete értelmében az egykori királynak napi 5000 eurót (mintegy 1,6 millió forintot) kellene fizetnie, amíg nem hajlandó alávetni magát a vizsgálatnak.

A helyi hírügynökség szerint kedd reggel már meg is történt a DNS-mintavétel. A bíróság októberben apasági teszt elvégzésére kötelezte a most 84 éves korábbi királyt, aki a semmitőszékhez fordult. A fellebbezés ügyében idén már nem várható ítélet, és addig az apasági teszt eredménye is szigorúan bizalmas marad.
Boel már hosszú évek óta küzd azért, hogy jogi úton, DNS-vizsgálattal állapíttassa meg, valóban II. Albert a vér szerinti édesapja. A most 51 éves nő leszögezte, hogy nem pénzt vagy rangot akar, csak bizonyosságot.

Delphine Boel bizonyosságot szeretne
Fotó: NICOLAS MAETERLINCK / AFP
A belga alkotmány értelmében a király személye sérthetetlen, érinthetetlen, nemcsak büntetőjogi, hanem polgári jogi értelemben is: vele szemben semmilyen eljárás nem indítható, vagyis szó szerint a törvények fölött áll. A mentelmi jog viszont csak addig illeti meg, amíg ő az uralkodó, márpedig II. Albert egészségügyi okok miatt 2013-ban lemondott a trónról legidősebb fia, Fülöp javára.  
II. Albert korábban félig-meddig beismerte, hogy az 1960-as évek végén - Delphine Boel születése előtt - viszonya volt valakivel.

A király az 1999-es karácsonyi üdvözletében azt mondta, hogy több mint harminc évvel korábban házassága komoly válságba került, amelyen sikerült túljutniuk.
Szerző
Témák
belga király