A budapesti választók vasárnap megüzenték mindenkinek, akinek van füle a hallásra, hogy elegük van a Fideszből. Az országos átlagot messze meghaladó, 52,5 százalékos részvétel és az 59 százalékos ellenzéki eredmény afféle segélykiáltás: van még egy nyaratok, hogy végre kitaláljátok, hogyan szabadítotok ki minket az akarnokság és az utálat fogságából.
Ez az üzenet persze minden, csak nem meglepő. Az elmúlt kilenc évben a Fidesz módszeresen lebontotta Budapestet, sanda vigyorral kihasználva a posztjába irracionális makacssággal kapaszkodó főpolgármester naiv hitét, hogy az csak úgy látszik, hogy neki már se hatalma, se pénze, se tekintélye, az igazság az, amit a rózsaszín álom ködén át látni vél: Orbán szereti őt, és ha szépen kéri, majd lesz minden a karácsonyfa alatt, cukor, mogyoró, kisvillamos és kismetró. Hogy nincs ott semmi, csak ami egy budapesti olimpiához feltétlenül szükséges, azt a jelek szerint csak a budapestiek látják, de ők egyre élesebben.
Tarlós István minden hőzöngése ellenére Orbán két önkormányzati ciklus alatt valóra váltotta az ezredfordulón fogant vágyát, és kinyírta a fővárost. Elvette a forrásait, a döntési szabadságát, a beruházásokba való beleszólását. A Fővárosi Közgyűlés polgármester-homokozóvá való degradálásával elérte, hogy a kerületek széthúzása végképp útját állja valamifajta egységes fővárosi fellépésnek. Aki pedig arra kíváncsi, hogy az olyan jól sikerült akciók, mint a rezsicsökkentés, mit romboltak máris Budapesten, az gázoljon végig bármely vasárnap délelőtt a szeméttel borított Nagykörúton.
Mindebből az következik, hogy
Nem kell ehhez más, csak épeszű koordináció és olyan jelöltek, akikre lehet és érdemes szavazni. Mondjuk nem lenne baj, ha a kiválasztásukkor a hölgyek és az urak kilesnének a tárgyalószobák homályából, és megnéznék, egy-egy kerületben, ne adj' Isten egy-egy körzetben kik számítanak beágyazott, hiteles figuráknak. Meg ha ezúttal a jól ismert, árukapcsolásos alapon nem tömnék tele a nyerhető posztokat a már mindenhol leszerepelt, vállalhatatlan alakokkal, akikre orrot befogva is képtelenség szavazni.
És tudják, mi lenne még jó? Ha nemcsak az derülne ki mihamarabb, hogy az ellenzék kiket ültetne a különféle székekbe, hanem az is, hogy miért ültetné őket oda. Hogy Orbán mit akar Budapesttől, azt látjuk - legyen csönd és jó sok stadion -, de azt is meg kellene végre fogalmazni, hogy az ellenzék miként próbálja meg kihúzni a várost ebből a slamasztikából. Éppen az európai parlamenti voksolás bizonyította, hogy a "szavazz rám, jó lesz" típusú lózungkampány ideje lejárt.
Hogyan kapja vissza egységes, irányító szerepét a fővárosi önkormányzat? Mi legyen az átláthatatlan üzleti és politikai szürkezónaként működő kerületekkel? Mit tegyen az ellenzék, ha megnyeri Budapestet, majd azonnal szembetalálja magát a fideszes törvényhozási-kormányzati gőzhengerrel?
Budapest nyerhető. De csak ha a polgárok egy csapatot látnak, és jó válaszokat hallanak tőlük.