Az európai parlamenti választáson a populista erők fényévekre voltak attól, hogy többséget szerezzenek, ettől függetlenül néhány országban újra kell keverni a politika kártyáit. Emmanuel Macron francia köztársasági elnök még jól átvészelte a voksolást, mert csak kevesebb mint egy százalékkal szorult Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése (RN) mögé, s a kormánypárti politikusok reakcióiból úgy derül ki, hogy ennél rosszabb eredményre számítottak. Így komoly változások nem várhatóak, Macron a körülményekhez képest jól jött ki a sárgamellényesek tüntetései utáni első komoly megmérettetéséből.
Olaszországban mintegy 16 százalékkal előzte meg a jobboldali radikális Liga a koalíciós partner Öt Csillag Mozgalmat (M5S), s sokan azt jósolták, új választás következhet, ha Matteo Salvini belügyminiszter túlnyeri magát. Jóllehet a koalíciós partnerek viszonya egyre rosszabb, folyamatos torzsalkodások jellemzik őket, mégsem valószínű az idő előtti voksolás. Silvio Berlusconi Forza Italiája ugyanis várakozások alatt szerepelt, s bár a szélsőjobboldali Fratelli d’Italia megközelítette a hét százalékot, nincs garancia arra, hogy ez a három párt biztos parlamenti többségre támaszkodhatna. Így egyelőre minden marad a régiben, az M5S-nek nem éri meg kenyértörésre vinni a dolgot, hiszen folyamatosan leszálló ágban van. Ez persze még nem jelenti azt, hogy kitölti mandátumát a majdnem egy éve hivatalban lévő populista kormány.
A legérdekesebb kérdés az, mi lesz Németországban. S nem csak rövidebb, hanem hosszabb távon is. A nagykoalíció kisebbik partnere, a szociáldemokraták (SPD) történelmien gyengén szerepeltek mind az európai parlamenti választáson, mind pedig a vele egy időben rendezett brémai tartományi választáson. Andrea Nahles, aki pártelnök és frakcióvezető is egyben, kedden azt közölte, jövő héten megszavaztatja az SPD képviselőcsoportját arról, hogy annak élén maradjon-e. Váratlan fordulatként visszatérhet Martin Schulz, akit sokan szinte messiásként várnak, függetlenül attól, hogy a szociáldemokraták hanyatlása már az ő elnöksége alatt megkezdődött. Az SPD-nél előbb-utóbb az is felmerül, érdemes-e folytatnia a kormányzást a Kereszténydemokrata Unióval (CDU), vagy a nagykoalícióban maradással még reménytelenebb helyzetbe sodródik a baloldali párt. Ezekre a kérdésekre rövid távon választ kell adni, mert ha elodázzák a fontos döntéseket, az őszi, több keletnémet tartományban esedékes választáson jöhet a teljes megsemmisülés.
Az uniópártoknál inkább hosszabb távú kérdések merülnek fel. Bár a CDU többséget szerzett Brémában, s maga mögé utasította az SPD-t, az EP választáson elért 22 százaléka egyenesen siralmas. A hangulatot az sem javította, hogy a bajor szövetséges Keresztényszociális Unió (CSU) átlendült a holtponton, Markus Söder szakítva a korábbi populista hangnemmel a centrum felé vezette a pártot, így még valamivel jobban is szerepelt, mint öt éve. Így az uniópártok összesen 28 százalékot szereztek. Ezzel azonban nagyon elégedetlenek a kereszténydemokratáknál. S minden bizonnyal teljesen meg is felel a valóságnak a Bloomberg keddi értesülése, amely szerint Angela Merkel kancellár nagyon elégedetlen a tavaly decemberben pártelnökké választott Annegret Kramp-Karrenbauer, avagy becenevén AKK eddigi teljesítményével. A kereszténydemokraták vezetője szakított Merkel örökségével, jobbra irányította a pártot abban a reményben, hogy visszanyeri a CDU régi szavazóit. Csakhogy ez a jobbra fordulás már Horst Seehofer szövetségi belügyminiszternek sem jött be a CSU-nál, lemondásra is kényszerült a gyors népszerűségcsökkenés miatt. (Hozzátesszük, azért a CDU-nál messze nem volt ennyire éles jobbra át.)
Maga Merkel nonszensznek nevezte ugyan, hogy elpártolt volna AKK-tól, mégis érdemes azonban eljátszadozni a gondolattal: mi lenne, ha…? Mi történne, ha 2021-ben Angela Merkel meggondolná magát és a kancellári székben akarna maradni? Ha addig Kramp-Karrenbauer elvesztené pártja jelentős részének támogatását, mert nem bizonyítaná azt, hogy rátermett vezető és képes úrrá lenni a válsághelyzeten? Merkel kategorikusan kizárta, hogy 2021 után bármilyen, akár uniós tisztséget vállaljon, de semmi sem zárható ki. A Bloomberg szerint annyira elégedetlen Kramp-Karrenbauerrel, hogy a idő előtt semmiképpen sem engedné át a kancellári székbe.
Amikor a CSU megnyerte a parlamenti választást, híre ment annak, hogy Merkel már a kancellári mandátum lejárta előtt vissza akar vonulni, s addig felépíti utódát. Ez nem történt meg, de biztosnak tűnt, hogy 2017-ben már nem ő lesz az uniópártok listavezetője. A Spiegel nemrégiben megjelent cikkében erősítette meg azt a szóbeszédet, hogy a kancellár Donald Trump 2016-os elnökválasztási győzelme miatt gondolta meg magát. Úgy vélte, távozása esetén az EU túl gyenge maradna az amerikai kihívásokkal szemben. Azaz Európa érdekeit tartotta szem előtt. Angela Merkel 2021 őszén 67 éves lesz. Vajon megint meggondolja magát, s maradna a kancellári székben? Most már ez sem látszik teljesen elképzelhetetlennek.
