Fordítókorong

Nagyot fordult a világ, mióta Orbán Viktor és társai ellenzékből még kivont karddal, kidagadt nyaki erekkel, hörögve köpködték a hazai orosz befektetéseket. Azóta volt már paksi és Mol-szerződés, illetve metrókocsi-felújítás is. Miközben ellenzéküket orosz titkosszolgálati együttműködéssel vádolják, nyíltan behívnak egy minden jövőbeni vizsgálat alól előre felmentett, kémes szagú moszkvai „bankot” Budapestre.

Az egyre sűrűbb Orbán-Putyin-találkozók között a magyar kormányfő minden lehetséges módon az orosz hatalmi törekvések megértő kijárójaként jelenik meg. Azt sem felejti el soha megemlíteni, hogy ellenkező kísérletei dacára változatlanul oly hőn vágyik az orosz energia kegyére, mint csecsemő az anyatejre. Most pedig az derült ki, hogy eladják a Dunakeszi Járműjavítót a többségében orosz oligarchák jegyezte Transzmasholdingnak, mégpedig versenyeztetés nélkül.

A jelek szerint időszerűségüket vesztették a privatizációt ördögi mételyként hirdető fideszes szlogenek is. Államosítani – pardon, államilag felvásárolni, pardon, a mi pénzünkből mindent magukhoz gyűjteni – azért kell, hogy aztán ők rendelkezhessenek a vagyonnal. Immár bárkit kinevezhetnek „tulajdonosi joggyakorlónak” (ennek buktatóiról lásd Lázár János fiaskóját a Ménesbirtokkal), de a visszaszerzett céget akár újra el is adhatják a haveroknak, lásd bankok.

Illetve a nemzetthy oldal ama érve is zárójelbe kerül, hogy így igyekeznek a pénzt "az országon belül tartani". Hisz ha oroszok kérik a céget, az nekik jár. Ilyenkor valahogy mindig a mi pénzünk kerül át Oroszországba, még ha ezt a Fidesz sűrű médiafüsttel igyekszik is palástolni. Kíváncsi vagyok például, hogy a paksi bővítés 40 százalékosnak hirdetett, bár 10 százalék fölé papíron se várható "hazai beszállítói részarányából” végül mennyi marad belföldön. Az egyik legnagyobb beszállítót, a Ganz Engineeringet legalábbis már eladta az – amúgy a vasútgyártásban is érdekelt – Ganz Holding az oroszoknak.

A több mint száz éves dunakeszi járműjavító sorsa, mint mindig, most is a politikai szélirányt jelzi. 1996-ban német cégeknek privatizálták, amelyek a válságig piacszerűen működtették a telepet, ekkor pedig Orbánék 2,1 milliárdunkból visszaszerezték azt. Most azonban – alighanem egy egyiptomi gigamegrendelés hullámán – az oroszok kérték a céget, és meg is kapják. Aminek csak az az apró szépséghibája, hogy a hanyatló nyugattól eltérően Moszkva mintha nem akarna még vételárat se fizetni, ellenben a gyártás jó része átkerülne Oroszországba, amiként a megrendelés majdani haszna is, miközben az egészet egy Eximbank-hitelen keresztül a magyar adófizetők állják. Mindez erősen hajaz mondjuk a Dunaferr vagy a Malév esetében már látott orosz kavarások mintázatára.

Így néz ki Orbán Viktor keleti nyitásának aprópénzre váltása. Amikor a szívtelen, idegenszerű, ravasz nyugati Soros-zombik helyett tiszta lelkű keleti rokonainkkal oldódunk fel kölcsönösen baráti, testvéri üzletekben.

Nem tudom, de én talán mégis az előbbi csapatot választanám.