A populistákat támadta az ENSZ főtitkára, amikor Aachenben beszédet mondott a Nagy Károly-díj átvételekor. Guterres kiemelte, hogy egyetlen állam sem képes egymaga szembeszállni korunk kihívásaival. Ám sajnálatos módon az emberi jogok háttérbe szorulnak a nacionalista programokkal szemben. Sokan befelé fordulnak, egy olyan aranykor felé, amely valószínűleg sosem létezett – hangsúlyozta, a populistákra, vallási szélsőségesekre és nacionalistákra utalva. A korábbi portugál miniszterelnök aláhúzta, hogy az EU-nak nincs alternatívája. Mert erős Európára van szükség, ha multilaterális világrendet akarunk, és ha szeretnénk elkerülni, hogy új formában kiújuljon a hidegháború. Ám ha kudarcot vallana az unió, az egyben annak a világnak a fiaskója volna, amelyben érvényesülhet a jogállam – fűzte hozzá.
Arra hívott fel, hogy a földrész birkózzon meg az olyan feladatokkal, mint a migráció és a klímaváltozás. Mint mondta, túl gyakran feledésbe merül, hogy a világszervezet Menekültügyi Egyezménye 1951-ben azért született, hogy segítsen mindazon millióknak, akik földönfutóvá váltak Európában. Egyben szolidaritásra szólított fel napjaink migránsai kapcsán. Úgy fogalmazott, hogy csakis összefogással lehet orvosolni a tömeges emberáradat okait, megvédeni a menedékkérők jogait és méltóságát.
A magyar kormány váratlanul meghatározatlan időre felfüggesztette az adminisztratív bíróságok bevezetését, vagyis visszalépett egy olyan kérdésben, amely aggályokat vetett fel az igazságszolgáltatás függetlensége kapcsán és vörös posztó volt Brüsszel szemében. Gulyás Gergely el is ismerte, hogy a lépés hátterében a kedvezőtlen nemzetközi reakció áll, bár azt állította, hogy nincs kapcsolat a döntés és a párt EPP-tagsága között. Ezzel együtt úgy vélte, hogy a visszakozás kedvezően hat Magyarország helyzetére az unióban. Az EU úgy véli, hogy Orbán Viktor egyes reformjai a jogállamot és a demokráciát fenyegetik.
A magyar fél tett egy másik nyilvánvaló gesztust is az európai szövetségesek megbékítésére: most először, de szinte teljesen kizárta, hogy a Fidesz Salvini euroszkeptikus frakciójához csatlakozik. Gulyás okként említette meg, hogy abban van több olyan párt is, amelyekkel magyar részről nem kívánnak együttműködni. A konzervatív pártcsaládon belül sokaknak csípte a szemét, hogy a miniszterelnök szélsőségesekkel kokettál, köztük a Liga vezérével.
Megfigyelők szerint Orbán Viktor azért vezényelt hátraarcot a közigazgatási bíróságok ügyében, mert nem úgy sült el az európai választás, ahogyan remélte. A kormányfő arra számított, hogy sokkal jobban megerősödnek a szélsőjobbos, populista pártok. Így most újból a konzervatívoknál próbálkozik. Maradni akar a Néppártban, ám azt követeli, hogy az működjön együtt a bevándorlás-ellenes erőkkel. A hatalom nem kívánja megkockáztatni, hogy hasonló szerződésszegési eljárás induljon ellene, mint amilyen Lengyelország ellen már folyamatban van. A közigazgatási bíróságok egyébként politikailag kényes ügyekben ítélkeztek volna.
Elég legyen a felhajtásból, mert Európa „szélsőjobbos sírásói” egyáltalán nem annyira sikeresek, mint amilyennek látszanak. Erre figyelmeztet a Blair-kormány korábbi EU-minisztere. Denis MacShane emlékeztet arra, hogy mindenféle szakértők hónapokon át riogattak a keményen EU-ellenes pártok előretörésével. Hogy akár a helyek egyharmadát is elhódíthatják az olyanok, mint Salvini, Le Pen, Wilders, vagy az AfD, illetve az FPÖ. Aztán a vége egészen más lett. Bannon hiába kilincselte végig a földrészt jó sok szélsőjobbos amerikai pénzzel, hogy bevándorlás-, iszlám- és EU-ellenes hálózatot hozzon tető alá.
A kép meglehetősen vegyes.
A Liga nyert ugyan az olaszoknál, de a gazdaság egyre ingatagabb, mert a végeláthatatlan populista ígéretek újabb és újabb hiteleket tesznek szükségessé, miközben az ország korszerűsítése elmarad. A franciáknál szoros volt a befutó, úgy tűnik, Le Pen elérte a plafont. Magyarországon győzött a Fidesz, amely vitában áll Brüsszellel. Orbán a Néppártban akar maradni, ami aligha az unióellenesség jele.
De a lényeg, hogy a zöldek sokkal nagyobb képviselői csoportot alkotnak Strasbourgban, mint a kemény jobb. A parlamenti erőviszonyok töredezettebb váltak. Lehet, hogy az üzleti világnak most új iránytűt kell beszereznie. A voksok többségét olyan pártok kapták, amelyek nem akarják elhagyni ez EU-t, noha nem mindenben értenek egyet Brüsszellel. Pórul jártak Európa sírásói.
Nincs jó állapotban az európai demokrácia, sőt, válság sújtja. Még akkor is, ha a populisták, illetve a szélsőjobbosok már nem akarják bedönteni az uniót, mert tanultak a Brexitből, és eszükbe sem jut, hogy megkockáztassanak egy népszavazást az EU-tagságról, vagy arról, hogy országuk kiváljon az euroövezetből. De ebbe főként az játszik bele, hogy a radikális nacionalisták immár a jogállamot tekintik fő célpontjuknak. A liberális képviseleti demokrácia az öreg földrész védjegye, miközben a világban egyre jobban terjed a tekintélyelvűség. Európa vonzereje a demokratikus hagyományokban rejlik, az olyan államokkal szemben, mint Kína, Oroszország, Törökország, Brazília, sőt, az USA.
Ám az európai demokrácia vitatott, fenyegetéseknek van kitéve, sőt akad, ahol már tönkre is ment. Számolni kell azokkal az erőkkel, amelyek illiberális szellemben akarják újra meghatározni a demokráciát. Mint Orbán Viktor, aki a szélsőjobb zászlósfigurája lett a kontinensen. Ultrakonzervatív rendszert alakított ki, amelyben a jogállam csupán formálisan maradt fenn. A médiát megzabolázták, a parlament szerepe névleges, az igazságszolgáltatás nem önálló. Az ellenzéket megfélemlítették, a hagyományos, illetve vallási értékeket eszközként használják fel. Lengyelország utánozza Orbánt, Salvinit elbűvöli az erős emberek helyzete.
További jellemző a földrészen, hogy lejáratódott a hagyományos elit. Így nem tud mit kezdeni azzal az árokkal, amely a főként a környezetvédelem veszélyeire összpontosító városiak, illetve a peremre sodródott vidéki lakosság között húzódik. Utóbbi úgy érzi, magára hagyták a globalizációval szemben.
Magyarországon a félelem légköre uralkodik, miközben az EU támogatása mellett haldoklik a demokrácia. A tétel igazolására a kifejezetten jobboldali lap megemlíti, hogy nemrégiben az uniós demokrácia helyzetéről akart többpárti vitát Budapesten az Európai Föderalisták Uniója nevű szervezet, ám mivel a Fidesz lemondta a részvételt, sorra lépek vissza a lehetséges helyszínek. A civil csoport vezetője úgy gondolja: a történtek nagyon is beleillenek abba, hogy fokozatosan sorvad a jogállam. Nagy Eszter megállapítja, hogy általános a rettegés, és nem lehet tudni, ha valaki nemet mond, hogy azt azért teszi, mert a Fidesz figyelmeztette, vagy netán azért, mivel nem akar bajba kerülni. De az eredményt tekintve mindegy is.
Ez a tapasztalat meglehetősen általános manapság magyar földön. De Cseh Katalin a Momentumtól azt mondja, a helyzet még rosszabb vidéken. Ott a polgármesterek ellenőriznek mindent és ők hűségesek a kormánypárthoz. Senki sem mer ujjat húzni velük. A fővárosban pedig a Fidesz érvényesíti erejét. A hanyatló demokrácia viszonyai közepette egyre több a panasz, hogy a feltételek nem egyenlőek a hatalom, illetve az ellenzék számára. Orbán, az összeférhetetlen miniszterelnök nyíltan élvezi az illiberális demokráciát. Csak éppen egyre gyakoribb a vád ellene, hogy oligarchái bevetésével mind szemtelenebbül foglyul ejti a sajtót és civil társadalmat. A lakájok célja saját gazdagodásuk és a politikus uralmának bebetonozása.
Az uniós pénz jóvoltából járadékélvező állam jön létre, a közigazgatás mind több és több alaphoz jut, miközben feladata egyre inkább az, hogy fenntartsa a Fidesz hatalmát. Épp ezért az ellenzék sürgeti, hogy az ország csatlakozzon az új Európai Ügyészséghez. Cseh Katalin fontosnak tartja, hogy közvetlenül a címzettek juttassák el a forrásokat és azokat tegyék függővé a jogállami feltételek betartásától.
Mostanában új korlátokba ütközik a demokrácia és a sajtószabadság. Otilia Dhand, a londoni Teneo elemző intézet szakértője szerint bevált módszer, hogy Orbán bizonyos bíráló cikkekkel akarja igazolni: semmi baj sincs a szabad médiával. Ám egy alapba vonta össze csaknem 500 kormány közeli orgánumot. A sajtót szinte teljes mértékben foglyul ejtették a kormánybarát vállalkozók, az elfogulatlan anyagok nem jutnak el az emberek tömegeihez. Egyelőre az ellenzék nem kényszerült térdre, az csak ezután jön, mert a kormányellenes erők nem tudnak hiteles alternatívát felkínálni. Független újságírók azonban máris attól tartanak, hogy most keményebb módszerek következnek ellenük, lásd a HVG-címoldal kiplatákolásának leállítását. A hetilap főszerkesztője úgy értékeli, hogy ez újabb támadás a sajtószabadság ellen, a cenzúra minősített esete. Hozzátette, hogy az önálló média elszigetelt gettókba szorul vissza.
A közszférában fokozódik a politika befolyása. Névtelenül nyilatkozó alkalmazottak elmondták, hogy az új szabályok révén egyre jobban ki vannak szolgáltatva a főnökség szeszélyeinek, bármikor elbocsáthatják őket. A hangulat egyre rosszabb, mert bár formálisan minden törvényes, de mindenki érzi, hogy bármit meg lehet tenni velük. A teljes engedelmességet várják el tőlük, továbbá, hogy ne tegyenek fel felesleges kérdéseket. Az ilyen körmönfont reformok ellen az EU csak nehezen tud bármit is tenni. És nem sok jele van annak, hogy Orbán egyhamar engedne a szorításból. Ily módon egyre mélyebb a Fidesz kapcsolata a választóival, akik vidéken ösztönösen rokonszenveztenk a hagyományos, kulturálisan homogén, keresztény Európa védelmével.
