A Pravda ma vezércikkben foglalkozik Magyarországgal. „A magyar proletariátus — írja — a döntő pillanatban minden erejét harcba vetette és megmutatta, hogy őt nem könnyű legyőzni. Az ellenforradalmárok rohama most, mintha meglassult volna. Lehet, hogy az ántánt véres csaták helyeit kiéheztetéssel akarja megölni az országot.
Tanácsoroszország vörös hadserege rátámadt már Tanácsmagyarország ellenségeire. Besszarábiát már megszabadította a román bojároktól, most tovább megy Nyugatra. Amíg a csehek és a románok hadműveletei érdekköréről vitáznak, nekünk ilyen vitánk nincsen, mert mindketten a szociális forradalom közös frontján harcolunk. Az orosz vörös hadseregnek ki kell használnia a helyzetet, folytatnia kell előnyomulását abban a tudatban, hogy nemcsak Oroszországot védi, hanem eddig egyetlenegy szocialista szövetségesét, a vörös Magyarországot is.
A Vecsernja Izvesztia írja ugyancsak május 16-ról: „Az ukrajnai szovjet-csapatok áttörve a román frontot, Tanácsmagyarország segítségére sietnek és a segítség a magyar munkásságnak idejében jön. Az ukrajnai támogatás nagy diadala a szocialista forradalomnak.
Ez reális alapra állítja a szövetséget az orosz Szovjetköztársaság és Tanácsmagyarország között. A forradalom és az ellenforradalom egész menete napirenden levő kérdéseivé teszi a szociális honvédelemre irányuló acélos szövetség megalkotását.
Az ukrán csapatok adják ebben az első példát. Az, imperialista határoknak, amelyek elválasztják a testvér-szovjetköztársaságokat, le kell dőlniök. Romániának, ahol ma kegyetlen kizsákmányolás uralkodik, szabad szovjetátjáróvá kell lennie.
Népszava 1919. május 31.
