Miután Németország és Ausztria-Magyarország a Nyugattal szembefordulva kétszer borította lángba a világot és kétszer szenvedett vereséget, Németország és Ausztria a nyugati polgári demokráciák közé zárkózott fel.
Magyarország szembenállása a Nyugattal a Szovjetunió ernyője alatt akarva-akaratlanul tovább folytatódott, de 1989 után késve induló, követő típusú fejlődéssel felzárkózásba kezdett, viszont mai kormánya már egyáltalán nem akarja, hogy Magyarország a Nyugatot kövesse, sem gazdasági, sem társadalmi, sem politikai értelemben. Másként fogalmazva: a mai kormány remélhetően fel akarja zárkóztatni Magyarországot, de valamilyen más úton, amiről annyit lehet tudni a Fidesz-közeli sajtóból, hogy „nem a háttérhatalomnak, nem a világhatalmi birodalomnak és nem az irányításuk alatt álló európai birodalomnak” tetsző módszerrel. Emberi nyelven: ami másnak a komparatív előnyök elmélete és a centrum-periféria viszony, az a Fidesznek a centrum-periféria iszony.
A XIX-XX. század fordulóján a lázadás a polgári demokráciák értékeitől eltérő más értékelvek (a vér, a faj, az egységes nemzet, az állam mindenhatósága, az egyén alárendelése, fasiszta ideológiák) keletkezésének, követésének formájában jelent meg.
Magyarország mai vezetőjének - 2,5-3 millió szavazó által támogatott - a nyugati liberális demokráciák elleni lázadása is azok értékeitől eltérő más értékelvek kiötlésének, legyártatásának formájában (vagy inkább álarcában) jelenik meg, de leginkább az ellenségképéről azonosítható, amelyet mint politikai terméket folyamatosan fejleszt.
Hogyan kezdődött?
A Fidesz egykori váltását a liberális-radikális-alternatív (Fodor-Orbán-Deutsch) vonalról az önépítő-népi-nemzeti (Csurka-Csoóri-Csengey) vonalra, amellyel ma is „párhuzamosan” halad, Orbán Viktor számos mai híve (akik korábban még ádáz ellenfelei voltak) úgy magyarázza, hogy a „fiúk” rájöttek, hogy a liberális demokrácia, a nyílt társadalom eszméje a nacionalizmusból kifejlődő náci rasszizmustól való zsidó félelemből fakad, márpedig félelemre nem lehet politikát építeni, más utat kell találni.
Van szelídebb magyarázat is: sokkal inkább gondolhattak a „fiúk” arra, hogy a kozmopolita életérzés, a nyílt társadalom, a kulturális liberalizáció, a globalizáció, a szekuláris közjó eszméi messze nem olyan erős csoportképző erők, mint a törzsi-nemzeti és a vallási-túlvilági viszonyokkal kapcsolatos hitek, hiszen utóbbiak az emberek ősi hiedelmei, eleve elterjedtek, a hiedelmek centrális erőterében vannak, mint természetes erőforrásra lehet rájuk csoportot építeni (vagy elvenni felépített csoportok hiedelmeinek kezelését az MDF-től), míg az előbbiek egy szekularizált, kozmopolita, pláne liberális csoport hiedelmei, amelyeket ráadásul alkalmatlan eljárással, racionális érveléssel próbálnak terjeszteni (de hiszen felbomlottak volna a hitalapú közösségek, ha lehetséges lett volna pl., hogy valaki reggel keresztény legyen, majd racionális érvelés hatására estére mohamedán).
Összesen ennyi tépelődés után a „fiúk” kikalkulálták a várható szavazatok számát és a váltás mellett döntöttek, és a szavazatban gazdag lelőhelyre települtek. Máig mulatnak a liberálisokon, akik a szavazatban szegény lelőhelyhez ragaszkodnak, elvből. Ellenségképnek alkalmasak.
Miért lázad a hatalmon lévő Fidesz a Nyugat ellen?
Az egyik vélemény szerint a hatalomszerzés után a hatalom megtartása a cél, a Nyugat elleni lázadás, az antiliberalizmus pedig csak a 2,5-3 millió szavazónak szóló színjáték, vagyis a külpolitika csak eszköze a belpolitikának.
Egy másik vélemény szerint a nyugat tényleg haldoklik, gazdasági, társadalmi és politikai értelemben is, jobb időben leválni róla.
A harmadik vélemény szerint a vezető rájött, hogy követő típusú felzárkózással nem lehet utolérni Csehországot sem, nemhogy Ausztriát, más utat kell találni, ha nem nyugaton, akkor keleten.
A negyedik vélemény szerint a vezető nem csak arra jött rá, hogy követő típusú fejlődéssel nem lehet felzárkózni, hanem arra is, hogy egyáltalán nem lehet felzárkózni. Így ha szegényen is, de éljünk függetlenül, szabadon az ő vezetésével, nyugat és kelet határmezsgyéjén.
Egy további vélemény szerint egy mixet kell összeállítani a világon ismert fejzárkózási módszerekből, ki kell lépni a Nyugat, mint centrum perifériájából, de a világ más centrumainak perifériájába sem kell belépni, hanem ki kell használni a világ centrumainak versenyét, mindenhonnan forráshoz jutni, ahonnan csak lehet.
Milyen fejlődési modellek ismerhetők fel?
Az ír modell a külföldi működőtőke-befektetéseken, az ázsiai modell a nemzeti tőkeakkumuláción alapult. Dél-Koreában az állam összefonódott a hazai vagyonos családokkal és elvárta, hogy a családok a 20 százalék feletti növekedést produkáló, az akkor kiemelkedő ágazatokba (exportképes autó, elektronika, telefon) fektessenek, adó- és egyéb kedvezményekért cserébe.
Szingapúr egy „alig köztársaság”, inkább egy sikeres családi vállalkozás (tehát nagyon vonzó minta), amely megtalálta a kornak megfelelő kiemelkedő ágazatokat: logisztika, olajfinomítás, kaszinóközpont, kereskedelmi központ, pénzügyi központ.
A magyar triális gazdaság egyrészt a magyar gazdaságon (kkv-k tömege, néhány sikeres nagyvállalat), másrészt az összeszerelőtőke-befektetéseken, valamint a harmadik szektoron, vagyis részben az olyan állami vállalatokon, amelyek instruálva vannak, hol költsék el a hirdetésre előírt pénzeket, továbbá az EU támogatásokból felépített családi vállalkozásokon alapul. Az állam összefonódott egy tucat hazai, eleinte vagyontalan családdal, de egyelőre - pályázati, befektetési tanácsokért, információkért cserébe - nem azt várja el tőlük, hogy a kornak megfelelő kiemelt ágazatokba fektessenek, hanem csak azt, hogy mérhetetlenül gazdagodjanak, élen járjanak a földfelvásárlás, a kastélyfelvásárlás, a kempingfelvásárlás, a jacht- és repülőgép ellátottság növelésében, csatlakozzanak a nemzeti strómanok engedelmes rendjéhez.
Az összeszerelőtőke-befektetők 3-3,5 évi bérköltségüknek megfelelő állami támogatásért cserébe hajlandóak Magyarországra jönni, az állam ezen az áron szívesen vásárol tőlük 1-1 százalék GDP növekedést, akkor is, ha a termelés hasznát hazautalják, ahogy a hazai bejegyzésű, de amerikai, japán ablaktörlő- és kábelgyártó beszállítóik is. A lényeg az, hogy a kimutatott növekedés, statisztikailag magyar növekedés legyen, bekerüljön a híradóba, mint a magyarok munkájának gyümölcse.
Magyarországon is előnyben részesült a profitképződés a bérnöveléssel szemben, de nem az ír „szociális partnerség” alapján, hanem mert a rendszerváltás után leépített nagyüzemek olcsó munkaerőt „teremtettek”, amelyet a mindenkori hatalom odadobott a tőkének. A termelékenység messze nem nőtt olyan mértékben, mint az ír modell eredményeként, azaz háromszor-négyszer gyorsabban, mint a bérek. Mára odáig jutottunk, hogy a termelékenység elmaradt növekedése ellenére kell növelni a béreket, mert a munkavállalók a rothadó nyugaton vállalnak munkát.
A magyar nemzeti strómanok rendje, a kinevezett grófok és bárók egyelőre nem látják át a rendszert - a mérhetetlen vagyonosodás éleslátást elhomályosító terhe alatt. Még tíz év is kell, mire ők és az állam rájönnek, hogy mibe fektessék az együtt összeszerzett vagyont, egyelőre elég, ha nő a vagyon. Annyiban igazuk van, hogy nagy bukás lehet abból is, ha megfelelő oktatási, kutatási, tudományos háttér nélkül, egy versenyképességben folyamatosan lemaradó országban, vélten magas hozzáadott értékű kiemelt ágazatokba fektetnek be, amelyek végtermékei végül nem válnak exportképessé. Márpedig gazdag családjaink biztosra mennek, sem a komparatív előnyökön alapuló követő típusú fejlődés, sem a kiemelkedő ágazatba történő befektetés mellett nem kötelezik el magukat. Bölcsen tennék, ha – amíg el nem döntik mit tegyenek – a humán tőkébe való befektetéssel múlatnák az időt, mert a végén még azt gondoljuk, hogy pusztán a gazdagodás a cél!
Eközben a triális gazdaság szerencsétlen szereplői, a kkv-k, innovációs nyereség nélkül, évi 2-3 százalékos áremeléssel operálva, némi inflációs nyereségből élnek. Az alacsony társasági adó az összeszerelőtőke-befektetőknek kedvez, mert 3-3,5 évi bérköltségüket megkapták az államtól, míg a kkv-knak a világon az egyik legmagasabb, bért terhelő költségét kell kitermelniük.
