Sebes György: Az idő múlása

A választási műsorokat nézve sok olyan régi ismerőst láttunk a képernyőn, akik több évtizede tűntek fel és most szomorúan kellett megállapítanunk, hogy bizony nem tett jót nekik az idő múlása.

Bár néhány éve olvashattunk róla, hogy már közel az idő, amikor akár a sarki patikában megvehetjük az örök fiatalság elixírjét, azért még itt nem tartunk. Egy floridai intézetben kísérleteznek egy gyógyszer kifejlesztésével, hogy lassítsák az öregedés folyamatát. A szervezetben ugyanis idővel elszaporodnak az olyan sejtek, amelyek elöregedve ártanak. Tőlük kellene tehát megszabadulni.

E rovat rendszeres olvasói most már joggal kérdezhetik, mi köze van mindennek a tévékhez és a műsorokhoz. Nos, nagyon is sok. Konkrétan a vasárnapi választási műsorokat nézve merült fel, milyen nagy szükség lenne egy ilyen elixírre. Sok olyan régi ismerőst láttunk ugyanis a képernyőn, akik több évtizede tűntek fel és most szomorúan kellett megállapítanunk, hogy bizony nem tett jót nekik az idő múlása.

Érvényes e megállapítás mindenekelőtt arra a személyiségre, akire például a TV2 egész programját alapozta. Palik László egykor az akkor még egyetlen és valóban közszolgálati tévében tűnt fel. Ifjú volt és kétségkívül tehetséges. A Forma-1-es közvetítésekben, majd vetélkedőkben kedvelte meg őt a közönség. Mivel pedig felkészült volt és képernyőre termett, még azt is elnézték neki, hogy gyakran magyartalan, idegen hangsúlyozással beszélt. Napjainkra azonban fiatalsága tovatűnt, ezzel együtt pedig hibái kevéssé megbocsáthatóvá váltak.

Ennél is nagyobb csalódást jelentett az a riporter, akit – már csak helyismerete miatt is, hiszen tudósító is volt ott – Brüsszelbe delegált a csatorna a nevezetes napra. Nika György a rendszerváltás idején mint remek hírszerkesztő és képernyőre termett műsorvezető szerzett nevet magának. Hosszú ideig ingázott a Magyar Rádió és a Magyar Televízió között, volt főnök is, de néhány éve rövid úton kirúgták az anyaintézményből. Kétségkívül meggyötörte az élet, mire eljutott – ismét – a TV2-ig és ez most nagyon látszott rajta. Egy mogorva és kevéssé magabiztos embert láthattunk, aki nehezen teljesítette a kötelező penzumot.

Nem azzal van a baj, hogy ezek az egykor pompásan induló tévések megöregedtek. Közhely ugyanis, hogy ez az élet velejárója, nem tehetünk ellene sokat. A probléma az, ha a műsort nézve már nem arra figyelünk, hogy mit és miért mondanak, hanem a kinézetükre, a ráncaikra, és az idő sajnálatos múlásán kell merengenünk. A néhány hónapja elhunyt Baló György sosem volt egy kifejezett férfiideál, ráadásul beszédhibával is küzdött. Mégsem véletlen, hogy oly sok választási műsort vezethetett és rengeteg más adást is rábíztak, előbb a Magyar Televízióban, később kereskedelmi tévéknél. Amikor ugyanis megjelent a képernyőn, egyszer sem a külsőségekre, hanem mindig a tartalomra kellett figyelni. Olyan szerkesztő, riporter, egyszóval műsorkészítő volt, aki pontosan tudta, mit és hogyan kell adni a nézőnek.

Egykor, a tévézés hőskorában, amikor még sem Palik, sem Nika nem tűnt fel, s csak egyetlen – na jó, utóbb már két – műsor közül választhatott a közönség, a képernyősök szinte családtagnak számítottak. Eseményt, sőt beszédtémát jelentett a népszerű bemondók – Takács Marika, Tamási Eszter, Kudlik Júlia – öltözéke, vagy frizurájának változása. Ma már egészen mások a tévézési szokások, hogy mást ne említsünk, nincsenek klasszikus bemondók sem, bár a TV4 – Endrei Judittal – kísérletezik a hagyomány felélesztésével. Hírműsorok, sőt reggeli élő adások azonban még léteznek, és azoknak a tévéseknek, akik „eladják” őket, pontosan ugyanolyan nagy a felelősségük, mint a klasszikus korszak képernyőseinek.

Ebből a szempontból (is) változatos képet nyújtottak a választási műsorok a múlt vasárnap. Lényegében egyik műsorvezető sem jelentett meglepetést, nem tértek el attól a formájuktól, amit más – kevésbé jelentős – napokon megszoktunk tőlük. Az M1 hírfolyamában Németh Balázs – aki egyúttal hírfőnök is – nem tudott kibújni a bőréből. Láthatóan pontosan tisztában van vele, mit vár tőle a hatalom és ez nyilván ellensúlyozza, hogy amúgy nem képernyőre termett. Rossz a hangja és ettől nem hiteles, viszont bizonyára nagyon megbízható. Az ATV-n Sváby András már régóta több évtizedes rutinjából él. Ő valóban tudja, hogyan kell a nézőkkel beszélgetni – lényegében családtaggá válni -, s biztos kézzel irányít. Rónai Egon is biztos pont lett az Egyenes beszédben, mindig jól kérdez, láthatóan mindenre és mindenkire figyel, de egy választási műsor már nem kihívás számára. Krug Emília pedig láthatóan nagyon felkészült, akárcsak a Hír TV műsorvezetője, Földi-Kovács Andrea. Mindketten képesek rá, hogy valóban a nézőket képviselve kérdezzenek.

A választási programokból még Gönczi Gábor érdemel említést, aki napjainkra a TV2 híradójának egyik arcává vált. Marsi Anikóhoz hasonlóan ő is inkább a helyén volt, amikor még az RTL Klub bulvár- és celebhíradóját, a Fókuszt vezette. Ez bebizonyosodott azokban a kis riportokban, amelyek valóban színesítették mostani csatornája vasárnap esti műsorát. Ám Gönczi az élő adásban is szerepet kapott, hiszen ő jelentkezett be a Fidesz eredményváró bulijáról, a Bálnából. Az pedig már a vicc kategóriájába tartozott, amikor egy mondaton belül háromszor is elrebegte, hogy „a miniszterelnök úr” mindjárt beszédet fog mondani. Jól látszott belőle, mennyit ért a politikához.

Viszont Gönczi kétségkívül nem öregszik, tényleg képernyőre való jelenség. Vagy netán már kapott az újfajta elixírből.