A Napfény íze

 A Hotel Napfény nem a tóparton állt, nem volt strandja, nem volt étterme, sem éjszakai mulatója, a szobákban nem volt sem televízió, sem telefon. Afféle mostohagyereknek számítottunk a siófoki szállodák második vonalában. 
Igazgató sem volt, csak három portás, a szokásos váltott műszakban, meg két takarítónő. Talán ez tetszett meg benne. A hetvenes években nem volt könnyű portásálláshoz jutni, de három nyelv tudása azért biztos felvételt jelentett. És jó volt a Balatonon dolgozni, olyasmi, mintha nyaralna az ember. 
A vendégkört nem a nyugati turisták adták, hanem a keletnémet csoportok, akik számára katonás rendet írtak elő főnökeik. Reggeli nyolc órakor a közeli büfében, utána együtt vonulás a városi strandra, zsebpénzosztás, hogy jusson mindenkinek lángos és sör, vacsora a közeli Matróz étteremben, szigorú menü szerint, este kilenckor lefekvés.
Az élet azonban sokak számára akkor kezdődött. Sok keletnémet azért jött a Balatonra, hogy találkozzon nyugatnémet rokonaival vagy barátaival, akiknek persze az előkelő Aranypart előkelő szállodái jutottak. A csoportvezető is elbarangolt éjszakára, a csoport tagjai eltünedeztek, és csak reggel kerültek elő, hogy a magyar és hazájukbéli ellenőrző testületek tagjai megszámolhassák őket, nem választották-e véletlenül a szabadságot. És miután sokan így tettek, számos szoba állt üresen, és tudták ezt azok is, akik a nyaralást árnyas szállodai szobákban képzelték el alkalmi szeretteikkel.
Jöttek bátor párok, akik biztosra mentek, mások gyámoltalanul próbálkoztak, akadtak igazi turisták is, akik több napot szerettek volna itt eltölteni, őket természetesen elhárítottuk. A nagy üzlet az óráztatásban volt. A takarítónők pedig igyekeztek fejleszteni a szolgáltatást, a közeli élelmiszerboltból pálinkát és bort hoztak, egy tálcával gátlástalanul bekopogtak, és addig nem mozdultak, amíg meg nem kapták a szolgáltatás ellenértékét. 
- Ezzel le kell állnunk – mondta Géza, a főportás. – Ebbe belebukhatunk. - Ugyan már – felelte Gizi, az idősebb takarítónő. – Ismerek mindenkit a környéken. 
Gizi igazi szobalány volt, egyedül élt, esténként az első emeleti társalgóban ült, cigarettázott és televíziót nézett. Azért nekem mégsem tetszett a dolog, gondolkodtam is, hogy keresek magamnak egy másik szállodát, ahol tisztességesebben mennek a dolgok.
- Olyan szállodát, Gyurika, nem talál – mondta egyszer, a pultra támaszkodva. - De nem kell aggódni, mondtam, mindenkit ismerek a környéken. Majd egyszer a rendőrfőnök elvtárs is bejön egy fiatal, karcsú rendőrnővel, és kérnek egy szobát kedvezményes áron, ami azt jelenti, hogy nem fizet. 
És úgy is történt, ahogyan Gizi mondta. Egy délelőtt megjelent egy középkorú férfi, szandálban, az akkoriban divatos Trapper nadrágban és csíkos trikóban. Fiatal, karcsú nő várta a bejáratnál.
- Lenne egy szoba kedvezményes áron? – kérdezte. - Természetesen – feleltem. – Déli fekvéssel, tettem hozzá tréfásan, de nem értette a humort. 
Nem is azért fizették.
Szerző
Odze György

Barátság

Lassan ideje lenne új nevet találni az Európát – így Magyarországot – orosz olajjal ellátó csőnek. Legalábbis, ahogy mondani szokás, ha ilyen a Barátság, nem kellenek ellenségek. Talán időszerűbb lenne a Botorság-, Bolondság-, esetleg az Átverés elnevezés. Nálam legalábbis a jelenlegibe nem fér bele, hogy barátaink rozsdásodást okozó anyagot juttattak az olajba, majd ezt megpróbálták elsunnyogni. 
Tisztesség ne essék szólván, miután a vevők riadót fújtak, Vlagyimir Putyin haragja – teljes joggal - önmaguk ellen fordult. Az ezután, amolyan orosz módra lefolytatott, gyorsított eljárásban az is vallott, akit nem kérdeztek. Így jár mindenki, aki kihagyja Putyint a buliból.
Bár az oroszok új biztonsági intézkedéseket ígérnek, a háttérben komoly káosz sejthető, ami leginkább a hiányos és zavaros kommunikációban érhető tetten. Kezdve ott, hogy az oroszok nem szóltak előre, baj lesz, ami a csernobili reflexek változatlan továbbélésére utal. Majd miután a vevők – nyilván – észrevették, csak ötletszerű, következetlen, izzadságszagú közlemények láttak napvilágot, amik lényege, hogy minden a legnagyobb rendben, máris rendeződik a helyzet. De csak nem rendeződött. Közben az ország felajánlotta biztonsági olajkészleteit, bár nem egyértelmű, hogy ha a Mol-finomítók az Adria-vezetéken keresztül a tengerről teljes egészében elláthatók, egyáltalán mire a vésztartalékolás, illetve tényleg eljött-e a pillanat ezek megnyitására, avagy most csak így jött jól a Molnak, illetve a készletezés létjogosultságának alátámasztására. A Mol ezek után semmilyen okot nem lát szakítani az orosz ellátókkal. A Barátság töretlen.
Most, hogy valószínűleg végre ismét jó minőségű olaj érkezik, keserédes mosollyal nyugtázhatjuk, hogy az egész Európát veszélyeztető, pitiáner bűnesetről megint kevesebbet tudtunk meg, mint amennyit kellett volna.
Szerző
Marnitz István

Ötletelgetünk

Talányos kérdés, hogy a múlt vasárnapi európai parlamenti választások hazai eredményének lesz-e bármilyen közvetlen hatása a magyar gazdaság kilátásaira. A NER kampányának érvanyaga között még az utolsó pillanatokban is az szerepelt - remélhetőleg ebben a formában utoljára -, hogy azért illett a Fideszre szavazni, mert "a bevándorláspárti vezetés tönkreteszi Európát, veszélyezteti az európai életformát, benne a magyar gazdaságot, az adócsökkentéseket, a béremeléseket, a magyar vállalkozásokat is." Varga Mihály szakmai meggyőződését feladva, a számára kifizetődő politikai alázattal és fenyegetésszámba menő szózattal buzdított a kormányhűség kinyilvánítására.
Alig 72 óra elteltével aztán már meg is feledkezett az - egyébként nem létező - bevándorlásveszély és a gazdaságpolitika közötti kapcsolat kinyilatkoztatásáról, és előállott a gazdaságvédelmi akciótervvel, amelynek célja annak bizonyítása, hogy képesek vagyunk talpon maradni, ha körülöttünk villámok cikáznak is.
Az akcióterv annak bizonyítéka, hogy a Pénzügyminisztériumban és környékén még dolgoznak olyan szakemberek, akiket a NER unortodoxiával átitatott gazdaságpolitikájának közel egy évtizede alatt sem sikerült teljesen a víz alá nyomni.  A dokumentumnak a totóra hajazó 13+1 pontja összességében legfeljebb néhány tized százalékpontot javíthat csak a növekedési kilátásokon, de a manapság a kicsinek is illik örülni. Azt az ambiciózus tervet ideig-óráig ugyan szolgálhatják ezek az elképzelések, hogy két százalékponttal meghaladja majd a magyar gazdaság teljesítménye az Európai Unió átlagát, de komoly ráhatásuk erre semmiképpen nem lesz. Azt viszont üdvözölhetjük, hogy végre megszűnhet az a piacgazdaságellenes reklámadó, amely a költségvetés bevételeire vajmi csekély hatást gyakorol, de arra alkalmas volt, hogy a kormány tevékenységét kritikus szemmel néző médiát sanyargassa. 
Az ötletbörze újabb portékája készült el. kevés benne ugyan az új elem, de van rá esély, hogy megvalósítható. Ne legyünk telhetetlenek.
Szerző
Bonta Miklós