Jelenleg a víz áramlása olyan erős, hogy a hajótestbe nem tudnak behatolni a búvárok, sőt mozogni is alig tudnak a vízben. A kiemeléshez pedig meg kell várni a több száz tonnás emelőerejű Clark Ádám nagydaru érkezését, amihez viszont az kell, hogy a most tetőző folyón csökkenjen a vízszint.
Gál Kristóf alezredes, az ORFK szóvivője elmondta: 21.15-kor kapták az első bejelentést. A vízi rendészet első járműve gyakorlatilag azonnal, 21.15-kor, az első parti rendőrjárőr 21.19-kor volt a helyszínen, a bűnügyi állomány 21.29-kor érkezett a bejelentésre.
A mentésben összesen 621 fő vett részt. A kutató-mentő tevékenységet Pintér Sándor belügyminiszter jelenléte mellett az ORFK az országos katasztrófavédelem, a TEK főigazgató és a fővárosi katasztrófavédelmi igazgató személyesen irányította. Az állami szervek munkatársainak megfeszített küzdelmét számos önkéntes szervezet is segítette.
A mentésben részt vevők hét főt kimentettek és hét holttestet emeltek ki. Valamennyien koreaiak. A kimentettek már elhagyták azt az egészségügyi intézményt, ahol megtörtént az ellátásuk.
A hatóság 21 főt, köztük két magyar eltűntként kezel. Jelenleg 16 kisgéphajó, 158 rendőr. 47 gépjármű és 2 rendőrségi helikopter vesz részt a keresésükben. Hajdu János elmondta: a hajótest kiemelésével Pintér Sándor belügyminiszer a TEK-et bízta meg.
Hajdu szerint az első feladatuk az volt, hogy felállították a TEK válságkezelő központot, és meghatározták a lehetséges stratégiai irányokat. Két fő irány alakult ki és nem dőlt el, hogy melyik eljárást tudják alkalmazni, így a hajó vagy marad a víz alatt és abból emelik ki a holttesteket, vagy a testekkel együtt emelik ki a hajót.
Hajdu János ismertette: a Hableány 1949-ben épült, a hossza 22 méter, szélessége 4,8, míg magassága 5,2 méter, súlya 50 tonna. A Duna vízállása 517 centi, a balesetkor 501 centi volt. Itt pontosítani kell, a hajó közel 9 méteren fekszik. A baleset helyszínén a Duna 453 méter széles. A napi vízhozam közel 5000 kilométer per másodperc. A jelenlegi sodrás sebessége a pillérek között 4 méter másodpercenként. A víz alatti látótávolság pedig zéró. A víz hőfoka 12-15 fok között változik.
Az első merülés május 30-án este, 20 órakor történt. Ez tesztmerülés volt. Azt ellenőrizték, hogy ebben az áramló vízben egyáltalán lehetséges-e bármilyen munkavégzés. Azonban a búvárok mozdulni sem tudtak. Ilyenkor a nehézbúvárok létrán mennek a meder fenekére, ott nem úsznak, hanem térdelnek, fekszenek, gyalogolnak a fenéken. Ebben az esetben a búvár a létrát nem tudta elhagyni a víz sodrási ereje miatt.
A következő merülés másnap történt, délután egy órakor. Egy más taktikai eljárással, a hídpillér felől, „árnyékból” érkezett a búvár. A búvár semmilyen munkát nem tudott végezni, önálló mozgásra képtelen volt.
A rövid lent tartózkodás után itt is vissza kellett térniük. Közben történt egy „esemény”. A búvár levegőztetése és a kommunikációs kábel a felszínről érkezik. Visszatérés közben a saját létrába elakadt valami, amin fennakadt a ruházat egyik része, egy segédcső, amivel a búvár felfújja a ruháját, ha ez szükséges.
Hajdu János hangsúlyozta: ebben a helyzetben a búvár nincs életveszélyben, mivel a levegőellátása biztosított. A búvárok elmondása szerint akár hosszú órákat képesek így eltölteni a víz alatt. A merülésvezető elindította a mentőbúvárt, aki ezt a közel harminc centis csövet nem tudta kiszabadítani a létrából való beakadás után, ezért ezt a csövet el kellett vágni a búvárnak.
A mai napra csökkent a víz sebessége, az áramlása, de még mindig borzasztóan nehéz benne mozogni – mondta a TEK-főigazgató, hozzátéve: a sajtótájékoztató alatt is folyt egy felderítő merülés. A búvár most el tudta hagyni a létrát és megpróbálkozik a hajótest felderítésével. Ez már közösen a koreai-magyar merülés. Nagyon bonyolult műveleteket hajtanak végre a búvárok a víz alatt. Különböző kötési és emelési pontokat keresnek és alakítanak ki.
Amennyiben ezen munkálatok kapcsán holttestek kerülhetnek elő, megteszünk mindent annak érdekében, hogy a kegyeleti szempontokat maximálisan szem előtt tartva tudjuk ezt teljesíteni – jelentette ki.
Hajdu János szerint a műszaki mentésre az összes ilyen jármű, daru a térségbe van rendelve. Egyelőre az ún. Clark Ádám darura várnak. A daru teherbírása az 200 tonna. A jelenleg a Margit híd mellett látható a Táncsics daru csak 50 tonna névleges emelésre alkalmas. A Clark megérkezése napokon belül várható, a vízállás csökkenésétől függ. Amíg ugyanis a vízállás ilyen magas, a daru nem tud eljönni a hidak alatt.
Az MTA és a civilek is részt vesznek a közös munkában
Túl a Magyarországi hivatalos összefogáson, a belügy, a honvédelem, a mentőszolgálat, az MTA és a Műegyetem is részt vesz az együtt gondolkozásban – mondta Hajdu János. A munkálatokban a TEK külföldi műveleti partnerei is részt vesznek, valamint a dél-koreai kormány is ide küldte a szakembereit – egy 54 fős a Dél -koreai delegáció érkezett, 27, speciálisan kiképzett búvárral. Hajdu János külön megköszönte az osztrák Cobra terrorelhárítási központ segítségét, első között küldtek szakembereket, majd saját helikopterükkel küldtek speciális szonártechnikát, amivel felderítették a roncs területét. A cseh szolgálat négy speciálisan képzett búvárt küldött, vízalatti drónképességet ajánlottak fel. Norvégiából érkezett az eddig legnagyobb felbontású szonár. Jelenleg ezen képek és GPS koordináták alapján alakítják ki a lehetséges merülési pontokat.
A héten és a következőkben az alábbi elképzelések vannak: ha az időjárás és a folyó megengedi, akkor naponta több felderítő merülést végeznek. „Hogy minél hamarabb felszínre tudjuk hozni a holttesteket. Ez a legfontosabb feladat” - mondta Hajdu. „Ennek érdekében mindent megteszünk, kivéve egy dolgot nem: a hajóroncsba való behatolás szigorúan tilos, ezt teljesen életveszélyes művelet – tette hozzá.
