Az elfeledett csodacsatár

Őstehetség volt, korának kiemelkedő labdarúgója a sportág szülőhazájában, Angliában. A kitűnő felépítésű balszélső tinédzserként 43 gólt szerzett első szezonjában. Játékáról sajnos nem maradt fenn mozgófilm, csupán néhány megsárgult fénykép. No meg, ahogy a nagyokhoz illik, városi legendák. Állítólag olyan bivalyerős lövése volt, hogy egyszer eltörte a kapufát. Sokakat megbotránkoztatott, hogy sört iszik, dohányzik, és szenvedélyes viszonyt folytat egy Mary nevű lánnyal.

Lily Parr (1905–78) a női futball aranykorának elfeledett hőse. Az első világháború kitörése után a férfinépre flandriai lövészárkokban volt szüksége „a királynak és a hazának”. Mégsem állt meg az élet, mert a brit hátországban remekül helytálltak a nők. Dolgoztak a gyárakban, és láss csodát, akadtak közöttük, akik a nehéz munkanapok végén focizni mentek az elárvult pályákra. Sorra alakultak a csapatok, az első női meccseket éppen a hadi üzemek rendezték. A kamasz Lily a Dick, Kerr's Ladies FC sztárja lett.

Amíg a férfi bajnokság szünetelt, a hiánypótló női foci elképesztő sikert aratott a szigetországban. Különösen hogy rövidnadrágban játszották, ami lázadással ért fel az álszent viktoriánus erkölcs ellen. Amint véget ért a háború, majd lecsengett a spanyolnátha is, még nagyobb tömegeket vonzottak a mérkőzések. 1920 karácsonyán 53 ezer néző tolongott a liverpooli Goodison Parkban, sokan még így is kívül rekedtek.

Az emancipáció fontos időszaka volt ez. Többé nem lehetett visszaparancsolni a nőket a bölcső és a tűzhely mellé. Megkapták a választójogot, amiért a szüfrazsettek harcoltak (igaz, eleinte csak 30 éves kor fölött). De azért megvolt a határa a hirtelen jött egyenlősdinek. Kedvenc szórakozásukat, a futballt nem adták a szövetség keménykalapos urai. 1921-ben kitiltották a stadionokból a női találkozókat, azzal az arcátlan indoklással, hogy a sportág „nem nőknek való”. Gyalázatosan kicsinyes döntés volt, az üzletnek is ártott, de hát nem józan ész diktálta, hanem a féltékenység.

Fél évszázadon keresztül lányok nem játszhattak rendes pályán, nagyobb közönség előtt Angliában. Fociztak hát, ahol hagyták őket. Eldugott grundokon, néha Amerikában, férfiak ellen. Lily civilben pszichiátriai ápoló lett, a képességeihez méltó profi futballkarrier esélye nélkül. Így is folytatta, nyilván imádott játszani. Csak 1950-ben vonult vissza, búcsúmeccsén is betalált a skót válogatott kapujába. Három évtizedes pályafutása alatt legkevesebb 900 gólt szerzett – többet, mint amennyinél napjaink zsenije, Lionel Messi tart.

Isten malmai lassan, de őrölnek. Még Lily Parr életében dekriminalizálták a homoszexualitást (1967), visszafogadták a női focit a stadionokba (1971), a halála utáni évben pedig Thatcher asszony lett a miniszterelnök (1979). Ahogy Lily is „az első nő” a maga módján, a prestoni futballmúzeum hírességeinek csarnokában, de a szurkolók alig ismerik; inkább a meleg- és leszbikus közösség ápolja emlékét. Pénteken kezdődik Franciaországban a női labdarúgó-világbajnokság – ezért meséltem ma az elfeledett aranykor hőséről.