Kétféle bölényborjú is született Nyíregyházán

Publikálás dátuma
2019.06.06. 14:50

Fotó: Noemi D. Soos / Facebook/Nyíregyházi Állatparklat
Két borjúval gyarapodott a Nyíregyházi Állatpark európai (Bison bonasus) és amerikai (Bison bison) bölénycsordája.
A két utód egy héten belül jött világra: az európai bölénybikának és a két tehenének a most született kis bikával együtt már négy borja van, az amerikai bölényeknél egy ivarérett hím és három nőstény mellett egy üszőborjú jött világra – közölte Révészné Petró Zsuzsa, az állatpark szóvivője. 
Az egyhetes üsző születése után néhány órán belül már lábra állt, mostanra pedig csatlakozott anyjával a park bölénycsapatához. Az itt élő állatok idejük nagy részét táplálkozással töltik, de szívesen hemperegnek az iszapban és a homokban is.
Az európai bölény a kontinens legnagyobb szárazföldi emlőse, amely állatkertek nélkül ma nem létezhetne a szabad természetben. A középkori krónikákban még sűrűn szerepelt a bölény, a feljegyzések szerint a faj egyedei egészen a 18. századig éltek Magyarországon, az utolsó példányt 1790-ben ejtették el. Nem sokkal ezután szinte egész Európából eltűnt a bölény, csak a lengyelországi Bialowieza őserdejében maradt meg az egyetlen, pár száz egyedből álló populáció. Élőhelyük azonban a frontvonalban feküdt, így 1916-ban már csak 150 állatból állt a bölénycsorda, az utolsó állatot pedig 1919. február 21-én egy vadorzó ölte meg a bialowiezai őserdőben.
A szabad természetből kipusztuló állatokat állatkertben élőkkel próbálta helyettesíteni a Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság, ténykedésüknek köszönhetően ötvenhat fogságban élő bölényt kezdtek el szaporítani, majd fokozatosan visszatelepíteni a bialowiezai őserdő egy védett területére. Visszatelepített állományaik élnek ma Lengyelországban, Fehéroroszországban, Litvániában, Oroszországban, Ukrajnában, Romániában és Szlovákiában, de betelepítették őket a korábbi elterjedési területén kívüli Kirgizisztánba is.
Az amerikai bölény Észak-Amerika legnagyobb testű szárazföldi emlőse, a faj egykor százezres csordákban vándorolt a prériken, állományuk elérhette az 50 millió egyedet. Egyes észak-amerikai indián törzsek táplálkozásukban és ruházkodásukban szinte teljes mértékben a bölénytől függtek. Számtalan módon hasznosították; húgyhólyagjából tarisznyát csináltak, vérét és epéjét testük festésére használták, a szárított bölényürülék tüzelőként szolgált, míg a csontokból eszközöket készítettek.
A faj az európaiak megjelenésével, a telepesek könyörtelen irtóhadjáratait követően sodródott a kihalás szélére a 19. században. A kíméletlen mészárlás egyik oka a vadászat és a vasútépítő munkások élelmezése volt, de legfőképpen az engedetlennek tartott indiánok létalapját akarták megszüntetni. 1905-ben azonban megalakult az Amerikai Bölényvédelmi Társaság, amivel szerencsére néhány száz példány megmenekült, ez elegendő volt a faj túléléséhez. Ma állományuk 50 ezer állatra tehető, ezzel – úgy tűnik – biztosítva van a faj fennmaradása. A amerikai bölény napjainkban kisebb csordákban él, főként a nemzeti parkokba szorult vissza. A tehenek és borjaik laza rangsorba szerveződött csordákat alkotnak, melyekhez csak szaporodás idejére csatlakoznak az egyébként egynemű csapatokban élő bikák.
Szerző

Ritka jávorantilop született a Debrecenben

Publikálás dátuma
2019.06.06. 13:20

Fotó: Facebook/Debreceni Állatkert
Héttagúra bővült a debreceni állatkert jávorcsaládja.
Csak a győri állatkertben és Debrecen él a világ egyik legnagyobb antilopfaja, a jávorantilop viszont csak az utóbbiban születnek évről évre jávorbébik. Az ország legnagyobb jávorantilop csordájának bővülésével héttagúra bővült a debreceni jávorcsalád. A kis üsző jó egészségnek örvend, kitűnő étvágya van és testvérei nagy örömére igen játékos – derült ki a Debreceni Állatkert Facebook-bejegyzéséből. A jövevény nevére vonatkozó javaslatokat az intézmény e-mailben vár.  
Az eredetileg Afrika száraz, füves és ritkás fákkal tarkított szavannáiról származó jávorantilop (Taurotragus oryx) a tülkösszarvúak családjába tartozó kérődző. Egy kifejlett jávorantilop bika akár az egytonnás súlyt és a 180 centis marmagasságot is elérheti. Vöröses vagy homokszínű szőrzetével és a hátáról a hasáig futó fehér csíkokkal impozáns megjelenést mutat.
Leginkább élőhelyének pusztulása fenyegeti, valamint ízletes húsa, erős bőre és mutatós trófeája miatt az orvvadászok kedvelt célpontja, ezért szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján.
Szerző

Heti 20 összeszedett műanyagszemét a tandíj egy indiai iskolában

Publikálás dátuma
2019.06.06. 12:06

Fotó: Ritesh Shukla/NurPhoto / AFP
Új megközelítést alkalmaz egy észak-indiai iskola az országot elárasztó műanyaghulladék kezelésének problémájára, a diákok az otthonukban, környezetükben lévő műanyaghulladék begyűjtésével kapnak az ingyenes oktatást az intézményben.
 Az Asszám államban fekvő Diszpúr város közelében lévő iskola 110 diákjának hetente 20 darab begyűjtött műanyaghulladékot kell leadnia. „Burjánzik a műanyaghasználat Asszám államban” – magyarázta Parmita Szárma, aki New York-i férjével, Mazin Muktarral együtt dolgozta ki a programot.  
Múlt évig az oktatás teljesen tandíjmentes volt, de az iskola elhatározta a „műanyagdíj” bevezetését azok után, hogy a szülőknél süket fülekre talált a kérésük, hogy vegyenek részt a műanyag-újrahasznosítási programban – mondta Muktar az AFP francia hírügynökségnek.
„Azt mondtuk a szülőknek, küldjenek műanyagot az iskolába tandíj gyanánt, ha azt akarják, hogy ingyen oktatásban részesüljön gyermekük”

– tette hozzá.

Ráadásul a szülőknek azt is meg kellett ígérniük, hogy nem égetnek műanyaghulladékot.
A gyerekek most házról házra járnak műanyagot gyűjtve, és ez tudatosabbá tette a helyieket.
Az Environ nevű helyi környezetvédő szervezet szerint csak az egymillió lakosú Diszpúr évente 37 tonna hulladékot állít elő, hétszer többet, mint 14 éve. 
„Korábban elégettük a műanyagot, mert nem tudtuk, hogy az így keletkező gáz káros az egészségünkre és a környezetre. El is dobáltuk a szomszédba. Ez azonban soha többé nem fog előfordulni. Az iskola kezdeményezése jó lépés” – mondta az egyik gyermek anyja.
A begyűjtés után az iskola újrahasznosítja a műanyagot: a gyerekek a műanyag zacskókkal kitömik a műanyag palackokat, hogy téglát gyártsanak, amelyet felhasználnak új iskolaépületek, illemhelyek, járdák építéséhez. A diákok még fizetséget is kapnak, ami egyfajta ösztönző arra, hogy iskolába járjanak ahelyett, hogy a helyi kőbányákban dolgoznak. „Diákjaink szüleinek többsége nem engedheti meg, hogy iskoláztassa gyermekét. Kemény munka volt, de motiváltuk őket és visszahoztuk őket iskolánkba” – mondta Muktar.
Szerző