Életet vinnének az írók villájába

A Magyar Írószövetség székházának nagy része kihasználatlan volt, többek között ezzel indokolták a PIM színre lépését a Bajza utcában, ahol továbbra sem lesz főzelékszag.

„Magyar író, fakó író, léptet örök lován. Hadd látom, úgymond, mennyit ér az írószövetség tartomány?! Egy székházat tán csak megér nekünk (nekik)?! Egy székházat, nem sokat – ennyit kér a magyar író. (…) Ha volt valaha hely, amely hírből sem ismeri, mi a meghittség és az otthonosság, nos, akkor az írószövetség székháza az a hely. Családi villának talán megfelel, de az írószövetség hivatali apparátusának beköltözése óta – egy ötvenhatos és valóban családias írói közjáték kivételével – maga lett a holtak háza. (…) Ha létezik genius loci, akkor e főzelék- és irodaszagú irodalmi hodály szelleme maga a sivárság, a ridegség, a kedélytelenség.” A Magyar Írószövetség Bajza utcai székházának tulajdonlása és bérleti díja a rendszerváltás után állandó polémia tárgya lett. A tulajdonjog a terézvárosi önkormányzaté volt, a bérleti díj pedig felemésztette a szövetség teljes költségvetését. 1996 őszén Kertész Ákos a Magyar Hírlap hasábjain nagy port kavaró cikkekben ment neki a székházügynek. Dosztojevszkij után Holtak Házának nevezte a Bajza utcai villát, míg a szervezet − a „magyar Tömegir múzeumának” − út- és helykereséséről úgy vélekedett: „az írószövetség nem úgy kerülhet ki a lenni vagy nem lenni csapdájából, hogy eggyé válik székházával, hogy rendies küldetésének anyagiakban kifejeződő elismerése fejében felajánlja ideológiai-politikai szolgálatait a kormányzatnak.”

Az írószövetség akkori elnöke, Pomogáts Béla, valamint Gergely Ágnes, Kántor Lajos, Molnár Géza és Lengyel Balázs a lap hasábjain szállt vitába Kertész Ákossal. „Bemegyek a Bajza utcai székház éttermébe, választmányi ülés után. Az egyik szélső asztalon bor, a másik szélső asztalon kávé. A két asztal közönsége még véletlenül sem keveredik. Leülünk néhányan középen” – írta az írószövetségi hétköznapokról Gergely Ágnes, állítván, a Bajza utcai villára a saját érzéseit vetített ki Kertész Ákos. „Azt, hogy állandóak a rendezvények, hogy tele vannak írókkal és irodalmárokkal az előadások és hogy a Bajza utcai ház három szerkesztősége révén is eleven gazdasági, irodalmi élet van, nem tudja. Vagy nem akarja tudni” – vélekedett Lengyel Balázs. 1996-ban mindenesetre olyan kormánytervezet született, hogy a Petőfi irodalmi Múzeum (PIM) központjában, a Károlyi-palotában kap új otthont az írószövetség. 1996 előtt és után viszont visszatérő terv volt, hogy a magyar állam ingatlancserével megszerzi a villát a terézvárosi önkormányzattól, és azt a szervezet rendelkezésére bocsátja. Tulajdonába vagy használatába: az írószervezeti elnökök többsége az első változat mellett kardoskodott.

Az írószövetség székházában megtartott csütörtöki sajtótájékoztatón kiderült: a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. 2014-ben meg is szerezte a Bajza utca 18. nagyobbik részét, mintegy hetven százalékát (néhány lakás, illetve a tetőtér önkormányzati, valamint magántulajdonban van továbbra is). És ha a szövetség az 1996-os tervtől eltérően nem is költözik a PIM épületébe, a PIM jött ide: a székház ugyan az állam tulajdonában marad, ám most a PIM a tulajdonosi jogok gyakorlója lett. Kissé át is rendezi az írószövetség életét: az a mintegy 1300 négyzetméter ugyanis, ami felett eddig az írószövetség rendelkezett, nagyrészt kihasználatlan volt. A szövetség 1100 négyzetméterről le is mondott a PIM részére, hogy benépesüljenek az üres irodák – derült ki az írószövetség elnöke, Szentmártoni János beszámolójából. Hogy milyen írószervezet lesz itt új lakó, az nem derült ki: a Fiatal Írók Szövetsége jelenleg is az épületben működik, a Szépírók Társasága pedig nem kívánt élni a lehetőséggel, hogy a PIM biztosítson itt neki ingyenes – bérleti és rezsidíjmentes − otthont. Helyet kínálnak a József Attila Körnek (JAK) is – miközben a PIM főigazgatója, Demeter Szilárd reményét fejezte ki, hogy a JAK nem szűnik meg.

A Károlyi-palota a Magyar Irodalom Háza, a Bajza utcai villa pedig a Magyar Írók Háza lesz – idézett meg több mint húszéves elképzeléseket Demeter Szilárd, aki szerint többek között új klubszoba, co-working iroda fogja az életet felpezsdíteni a Bajza utcai villában. Főzelékszag viszont továbbra sem lesz: az írószövetség korábban megszüntetett éttermét nem fogják feltámasztani.

Nagy érték az írószövetség 110-120 ezer kötetes könyvtára – ez a írószövetség tulajdonában marad. (Mint kiderült, még nem katalogizálták a könyvtárt.) Hetvenöt éves irat- és dokumentumtárát ugyanakkor − mintegy 70-80 folyóméter − a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívumnak ajándékozta.

Demeter Szilárd beszámolt arról is: a PIM több ingatlanját 4-5 milliárd forintból újítanák fel – ideális esetben 2024-ig −, ebből az összegből az írószövetség székházának rekonstrukciójára 1,2 milliárd forintot terveznek. (A felújítás költségei nem tartoznak bele a PIM jövő évre tervezett 7,5 milliárd forintos költségvetésébe.) A rekonstrukciókat a Beruházási Ügynökség intézi, így a PIM-re a korrupció árnyéka sem vetülhet – fogalmazott Demeter Szilárd.