Életet vinnének az írók villájába

Publikálás dátuma
2019.06.06. 18:21

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
A Magyar Írószövetség székházának nagy része kihasználatlan volt, többek között ezzel indokolták a PIM színre lépését a Bajza utcában, ahol továbbra sem lesz főzelékszag.
„Magyar író, fakó író, léptet örök lován. Hadd látom, úgymond, mennyit ér az írószövetség tartomány?! Egy székházat tán csak megér nekünk (nekik)?! Egy székházat, nem sokat – ennyit kér a magyar író. (…) Ha volt valaha hely, amely hírből sem ismeri, mi a meghittség és az otthonosság, nos, akkor az írószövetség székháza az a hely. Családi villának talán megfelel, de az írószövetség hivatali apparátusának beköltözése óta – egy ötvenhatos és valóban családias írói közjáték kivételével – maga lett a holtak háza. (…) Ha létezik genius loci, akkor e főzelék- és irodaszagú irodalmi hodály szelleme maga a sivárság, a ridegség, a kedélytelenség.” A Magyar Írószövetség Bajza utcai székházának tulajdonlása és bérleti díja a rendszerváltás után állandó polémia tárgya lett. A tulajdonjog a terézvárosi önkormányzaté volt, a bérleti díj pedig felemésztette a szövetség teljes költségvetését. 1996 őszén Kertész Ákos a Magyar Hírlap hasábjain nagy port kavaró cikkekben ment neki a székházügynek. Dosztojevszkij után Holtak Házának nevezte a Bajza utcai villát, míg a szervezet − a „magyar Tömegir múzeumának” − út- és helykereséséről úgy vélekedett: „az írószövetség nem úgy kerülhet ki a lenni vagy nem lenni csapdájából, hogy eggyé válik székházával, hogy rendies küldetésének anyagiakban kifejeződő elismerése fejében felajánlja ideológiai-politikai szolgálatait a kormányzatnak.” Az írószövetség akkori elnöke, Pomogáts Béla, valamint Gergely Ágnes, Kántor Lajos, Molnár Géza és Lengyel Balázs a lap hasábjain szállt vitába Kertész Ákossal. „Bemegyek a Bajza utcai székház éttermébe, választmányi ülés után. Az egyik szélső asztalon bor, a másik szélső asztalon kávé. A két asztal közönsége még véletlenül sem keveredik. Leülünk néhányan középen” – írta az írószövetségi hétköznapokról Gergely Ágnes, állítván, a Bajza utcai villára a saját érzéseit vetített ki Kertész Ákos. „Azt, hogy állandóak a rendezvények, hogy tele vannak írókkal és irodalmárokkal az előadások és hogy a Bajza utcai ház három szerkesztősége révén is eleven gazdasági, irodalmi élet van, nem tudja. Vagy nem akarja tudni” – vélekedett Lengyel Balázs. 1996-ban mindenesetre olyan kormánytervezet született, hogy a Petőfi irodalmi Múzeum (PIM) központjában, a Károlyi-palotában kap új otthont az írószövetség. 1996 előtt és után viszont visszatérő terv volt, hogy a magyar állam ingatlancserével megszerzi a villát a terézvárosi önkormányzattól, és azt a szervezet rendelkezésére bocsátja. Tulajdonába vagy használatába: az írószervezeti elnökök többsége az első változat mellett kardoskodott.
Az írószövetség székházában megtartott csütörtöki sajtótájékoztatón kiderült: a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. 2014-ben meg is szerezte a Bajza utca 18. nagyobbik részét, mintegy hetven százalékát (néhány lakás, illetve a tetőtér önkormányzati, valamint magántulajdonban van továbbra is). És ha a szövetség az 1996-os tervtől eltérően nem is költözik a PIM épületébe, a PIM jött ide: a székház ugyan az állam tulajdonában marad, ám most a PIM a tulajdonosi jogok gyakorlója lett. Kissé át is rendezi az írószövetség életét: az a mintegy 1300 négyzetméter ugyanis, ami felett eddig az írószövetség rendelkezett, nagyrészt kihasználatlan volt. A szövetség 1100 négyzetméterről le is mondott a PIM részére, hogy benépesüljenek az üres irodák – derült ki az írószövetség elnöke, Szentmártoni János beszámolójából. Hogy milyen írószervezet lesz itt új lakó, az nem derült ki: a Fiatal Írók Szövetsége jelenleg is az épületben működik, a Szépírók Társasága pedig nem kívánt élni a lehetőséggel, hogy a PIM biztosítson itt neki ingyenes – bérleti és rezsidíjmentes − otthont. Helyet kínálnak a József Attila Körnek (JAK) is – miközben a PIM főigazgatója, Demeter Szilárd reményét fejezte ki, hogy a JAK nem szűnik meg. A Károlyi-palota a Magyar Irodalom Háza, a Bajza utcai villa pedig a Magyar Írók Háza lesz – idézett meg több mint húszéves elképzeléseket Demeter Szilárd, aki szerint többek között új klubszoba, co-working iroda fogja az életet felpezsdíteni a Bajza utcai villában. Főzelékszag viszont továbbra sem lesz: az írószövetség korábban megszüntetett éttermét nem fogják feltámasztani. Nagy érték az írószövetség 110-120 ezer kötetes könyvtára – ez a írószövetség tulajdonában marad. (Mint kiderült, még nem katalogizálták a könyvtárt.) Hetvenöt éves irat- és dokumentumtárát ugyanakkor − mintegy 70-80 folyóméter − a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívumnak ajándékozta. Demeter Szilárd beszámolt arról is: a PIM több ingatlanját 4-5 milliárd forintból újítanák fel – ideális esetben 2024-ig −, ebből az összegből az írószövetség székházának rekonstrukciójára 1,2 milliárd forintot terveznek. (A felújítás költségei nem tartoznak bele a PIM jövő évre tervezett 7,5 milliárd forintos költségvetésébe.) A rekonstrukciókat a Beruházási Ügynökség intézi, így a PIM-re a korrupció árnyéka sem vetülhet – fogalmazott Demeter Szilárd.

Megveszekedett orbánista

„Az első munkatársi értekezleten elmondtam, megveszekedett orbánista vagyok, a kormány politikáját száztíz százalékig támogatom. Politikai irányom tehát adott. Ehhez mindenki szabadon viszonyulhat. De nem várom senkitől azt, hogy Orbán Viktor portréja alatt reggelente a Himnuszt énekelje. Ezzel szemben teljesítményorientált vagyok. A Petőfi Irodalmi Múzeumban dolgoznak a szakma élvonalába tartozó legjobb magyar muzeológusok. Nekik a biztonság, a jövőkép hiányzott” – jellemezte magát és a PIM-et a legfrissebb 168 órának adott interjújában Demeter Szilárd.

Tovább csonkítaná a hazai előadóművészek jogait a kormány

Publikálás dátuma
2019.06.06. 17:47

Fotó: Hámor Szabolcs / MTI
Előzetes egyeztetések vagy arra utaló jelek nélkül jelent meg a szerzői jogot érintő törvényjavaslat a nemrégiben benyújtott médiaszolgáltatásokra vonatkozó csomag keretében.
A Semjén Zsolt által felterjesztett javaslat első pontja a hazai televíziós vagy rádiós – saját gyártású vagy a szervezet által megrendelt – műsorok ismétlési jogának megszüntetését helyezi középpontjába. - Az elmúlt huszonöt évben e kérdést már a törvény szabályozta, de azt megelőzően is volt az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesületnek (EJI) megállapodása a Magyar Televízióval – nyilatkozta lapunk megkeresésére az egyesület elnöke, Gyimesi László. Hangsúlyozva az eddigiekben harmonikus együttműködés zajlott az MTVA (hazánkban elsősorban őket érinti az ismétlési jogra vonatkozó gyakorlat, mivel a kereskedelmi szolgáltatók ritkán ismétlik saját gyártású műsoraikat, ha van nekik) és a jogvédő iroda között, ezért meglehetősen váratlanul érte őket is a törvényjavaslat híre, amelyről csak annak benyújtása után értesültek. Az ismétlési jog jelentősége kapcsán Gyimesi László kiemelte, az mindkét fél számára rendkívül hasznos: a felhasználó – a televízió vagy rádió – is biztonságban van jogi szempontból, és nem kell a művészekkel egyenként egyeztetnie, korlátozás nélkül ismételhet. Valamint mivel a jog egy transzparens díjközleménnyel is jár, így a művészek is tisztában vannak azzal, hogy milyen bevételre számíthatnak. - A jelenlegi törvényjavaslat azért is érthetetlen, mert a szóban forgó összeg nem olyan nagymértékű, ha az MTVA teljes, nyolcvanmilliárdos költségvetésére tekintünk: az elmúlt évben százötvenmillió forintos jogdíj kötelezettsége volt az intézménynek. Ez közel ötezer műsornak, kétszáztizennyolcezer percnyi ismétlésnek felelt meg, így az egy percre jutó jogdíj mértéke a 700 forintot sem érte el. Összehasonlításképpen: egy negyven perces műsor ismétlésének a teljes jogdíja 27800 forint – ismertette Gyimesi László. Ha a televízió új műsort készítene ugyanerre az időre – amelyről biztosan tudja, hogy sikeres lesz, hiszen azért ismétli meg az adott felvételt mert a közönség kedveli –, azt lehetetlen lenne ilyen nézettségi adatokkal ennyire kevés pénzből elérni. - Meggyőződésünk szerint a jelenlegi korrekt összeg a felhasználói oldalról, ezt az is visszaigazolja, hogy évek óta semmilyen problémánk nem adódott – számolt be róla a szakember. - Ugyanakkor a törvénymódosításban szereplő szabadság, amelyre hivatkoznak, meglehetősen vitatható, mivel se a műsorkészítő, se a művész oldaláról nem jelent igazi alkupozíciót, egy új műsor elkészítésénél aligha lehet kiszámítani mennyire lesz sikeres, fennáll-e az ismétlés lehetősége – jegyezte meg Gyimesi, majd hozzátette: ki gondolta volna például a nyolcvanas években, hogy harminc évvel később minden évben meg lehet ismételni a Szomszédokat? A mai előadóművészek nincsenek igazán alkupozícióban, nem készül túl sok új műsor. Ebben a pillanatban kizárólag a Magyar Televízió ismétel saját gyártású műsorokat, a két nagy kereskedelmi televízió esetében ez nem jellemző. Így a művészek teljesen kényszerpályán vannak, amikor produkcióra kérik fel őket, néhány kivételtől eltekintve – mutatott rá a szakember. Gyimesi ugyanakkor kihangsúlyozta, ezek a jogdíjak, tekintettel arra, hogy magyar műsorkészítőkről van szó, kizárólag a hazai előadóművészeket érintik. Nem az történik, mint a zenei jogdíjak esetében. Ez a törvénymódosítás kilencvenkilenc százalékban a magyar alkotóktól vonná el a pénzt. Gyimesi László hivatalos levélben kereste meg az előterjesztőket, amelyben neheztelését fejezi ki az eljárással kapcsolatban, és az előadóművészek érdekében kéri a törvényjavaslat visszavonását.
Szerző
Témák
szerzői jog

lapszél

Félmilliárdba került a Sting-koncert (képpel) Tavaly novemberben a hatos lottó 30. születésnapja alkalmából adott koncertet Budapesten Sting és Shaggy. A nézőknek ingyenes koncertet a Szerencsejáték Zrt. finanszírozta, vagyis közpénzből mulathatott a tömeg, a költségeket azonban fél éven át nem osztották meg a nyilvánossággal. Egészen mostanáig. A 24.hu kérésére ugyanis a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósága kikényszerítette az adatokat a Szerencsejáték Zrt.-től, így kiderült, hogy a koncertszervezés költségeire összesen 489 741 308 forintot fizettek ki a megbízott rendezvényszervező cégnek. 24.hu   A magyar fotó legjobb korszaka (képpel) A magyar fotográfia legsikeresebb korszakát bemutató kiállítás látható Székesfehérváron a Csók István Képtárban: André Kertész, Moholy-Nagy László, Robert Capa, Brassai, Martin Munkácsi. Sőt, további csaknem húsz, különleges magyar fotóművész alkotása látható a Csók István Képtárban. A Híresek és képek – Modern irányzatok a magyar fotográfiában című, szeptember 13-ig nyitva tartó tárlaton a magyar fotótörténet virágkora, vagyis a két világháború közti korszak elevenedik meg. Az első kép 1912-ből való és André Kertész készítette, míg az utolsó az 1945 utáni állapotokat mutatja. Contextus Marozsán Erika és a Hímzett történetek (képpel) A New Yorkban élő színész különleges hímzései kelnek életre a Je suis belle tervezőpáros ruháin, amelyeket a Deák Erika Galéria kiállítása erre az izgalmas együttműködési formára reflektál Hímzett Történetek című kiállításával. A 2005-ben Dévényi Dalma és Kiss Tibor alapította márka és Marozsán Erika együttműködéséből született, július 31-ig látható tárlatot Bojár Iván András nyitja meg június 12-én. Népszava
Témák
fotók
Frissítve: 2019.06.07. 01:00