Légy a tejben: hiába a kincstári optimizmus, továbbra is súlyos gondokkal küzd a tejágazat

Ezekről azonban kevés szó esett a Tej világnapján rendezett eseményen.

A kormányzati kincstári optimizmussal szemben a hazai tejágazat a kétségtelen eredmények ellenére, továbbra is súlyos gondokkal küzd. Ezekről azonban kevés szó esett a Tej világnapján rendezett eseményen.

A magyar mezőgazdaság egyik húzóágazata, „nehézipara” a tejtermelés, amelynek értéke 2017-hez évhez képest tavaly 1 százalékkal, 185,5 milliárd forintra nőtt, a tejfeldolgozás pedig a tavalyi majd’ 300 milliárdos termelési értékével az élelmiszeripari termelés 11 százalékát adta – ismertette Farkas Sándor, az Agrárminisztérium (AM) parlamenti államtitkára csütörtökön, a tej világnapja alkalmából tartott rendezvényen. Ágazati szakemberek szerint ez jól becsomagolt, kincstári optimizmust sugárzó bejelentés lefordítva azt jelenti, hogy a szektor teljesítménye gyakorlatilag stagnált.

Az államtitkár elmondta, hogy az állatállomány az elmúlt 8 évben 30 százalékkal nőtt, mára a tehénállomány mintegy 403 ezer egyedet számlál. Istvánfalvi Miklós, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke szerint viszont az állomány az utóbbi években inkább stagnál. A szakember idén sem vár érdemi változást. A tejhozamot illetően az ország az elsők között van az Európai Unióban (EU), a hozam 2012-2018 között 10 százalékkal nőtt. Igaz, a tejtermeléssel is foglalkozó államtitkár elismerte, a beltartalmat illetően már korántsem ilyen kedvező a helyezésünk. A különbség oka elsősorban a takarmányozás, vagyis az elmúlt időszak kétségtelen fejlesztései ellenére a hazai tejtermelés, legalábbis ami a minőséget illeti, még mindig versenyképességi gondokkal küzd. A termelés várhatóan idén is valamivel meghaladja az 1,5 milliárd litert, de érdemi növekedésre itt sem nem számítanak a szakemberek.

Az ágazat az elmúlt években kiemelt kormányzati segítséget kapott. Az uniós támogatás mellett – amelyek összege 2018-ban 21,2 milliárd forintot tett ki -, hazai forrásból 15,5 milliárd forint jutott a gazdáknak – közölte Farkas Sándor.

A szakpolitikus a friss tej 2017-es, majd a tartós, vagy uht tej 18 százalékos áfájának 5 százalékra csökkentésével is magyarázta, hogy a nagy élelmiszerláncok polcain mára a magyar termékek vették át a vezető szerepet és ennek köszönhető a fogyasztás növekedése is. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) számai alapján azonban az áfacsökkentés ellenére is inkább stagnál a tejfogyasztás, sem mint növekedne.

A tej önköltsége jelentősen emelkedett, s elérte literenként a 90-110 forintot. A felvásárlási ár átlagosan 97 forint volt. Jó néhány gazdaság veszteséggel zárta 2018-at, de az uniós és a nemzeti támogatásokkal a többség mérlege pozitív volt.

Ahogy tavaly, úgy idén is legalább 10-15 százalékos béremelésre lesz szükség, hogy az egyre égetőbb munkaerőhiány miatt. Gyarapszik a tejgazdaságokban is a mongol, sőt indiai vendégmunkások száma, de a jelentős fluktuáció miatt ez sem pótolja a hiányzó munkáskezeket – jegyezte meg Istvánfalvi Miklós.

A Népszava kérdésre az elnök elmondta, a hazai tej mintegy 80 százalékát állítják elő agrárgazdasági társaságok. Az elmúlt 3 évben a termelés növekedését a földforgalmi törvény is fékezte. Az évi alig 1 százalékos bővülés egyik oka, hogy jogi személyek, így agrárgazdasági társaságok sem juthatnak földtulajdonhoz, s a bérletek megújítása is bizonytalan, így senki nem vág bele szívesen akár sok százmilliós, milliárdos beruházásba. A bérelt területek nagysága legföljebb 1200 hektár lehet, emiatt a nagy tejtermelők, ahol akár több ezer jószágot is tartanak, nem tudják megtermelni a megfelelő mennyiségű tömegtakarmányt.

Ennek ellenére voltak az ágazatban beruházások, de a terméktanács elnöke szerint sokkal nagyobb ütemre lenne szükség. A munkaerőhiány azonban nemigen hagy más utat a termelőknek, aki nem képes robotfejőgépeket és egyéb korszerű technikát alkalmazni - most úgy látszik erre a vállalkozások talán tizede lesz képes -, az nagyon nehéz helyzetbe kerül. Az élőmunka kiváltása nélkül az ágazat nem tarthat lépést a versenytársakkal. Jó példával járnak elől a tejfeldolgozók, amelyek közül több nagy cég is jelentős korszerűsítést hajtott végre az elmúlt időszakban. Legalább ennyire fontos a termelők és feldolgozók közötti hosszú távú szerződések elterjedése. Egyelőre a piaci szereplők 30 százaléka kötött biztonságot nyújtó mennyiségi, vagy árindex alapján számolt felvásárlási ármegállapodást. A terméktanács szerint a termelők a feldolgozók és a kereskedők között a hosszú távú szerződések teremthetik meg a bizalmi viszonyt.