Üzenet

Aligha kérdéses, a hatalom jelenlegi birtokosai mindig tanulmányozzák nagy elődeik tevékenységét és műveit. Miközben Kövér László házelnök vezérletével minden adandó alkalommal elhatárolódnak a leszerepelt kommunista rendszertől és – állítólagos – mai követőitől, azért átveszik, ami számukra hasznos. Hetven éve jelent meg például egy Rákosi Mátyás nevével fémjelzett könyv, Tiéd az ország, magadnak építed címmel. E megállapítást teljesen magukénak érzik. A legfrissebb bizonyíték rá a médiatörvény tervezett módosítása. 
Az imént idézett jelszó szellemében az is szép, hogy a jogszabályok szövegébe – legalábbis egyelőre – nem írták bele, miszerint a rendszer hű szolgálói azt csinálnak, amit akarnak. A vezérelv mindenesetre ez. Felmerülhet persze, miért jó az pártunknak és kormányunknak, ha több bulváros tartalmat engednek a híradókba, vagy nem tiltják annyira szigorúan „a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyos károsítására" alkalmas tartalmakat. Láthatóan ezek csak apróságok, bármennyire fontos változtatások is. 
A lényeg ugyanis az, hogy a módosítások életbe lépése nyomán már nem lesz kötelező reggel hírműsort adni, az esti híradók hossza pedig legalább 20, de legfeljebb 45 perc lehet. Ez persze azokra az adókra vonatkozik, amelyek sokrétű programmal szolgálnak, s ebben – sok egyéb mellett – híradások is szerepelnek. Az M1, azaz a már nyomaiban sem közszolgálati tévé hírfolyama az más, akárcsak a Hír TV-é. ŐK egész nap híreket adnak, s megbízható kezekben vannak. Még csak véletlenül sem fordulhat elő, hogy ellenőrizetlen, vagy a hatalommal szemben ellenséges tartalmak jelenjenek meg bennük. Így a közönség éjjel-nappal élvezheti a kormányzati propagandát. 
A többiek meg csináljanak, amit akarnak, a fontos, hogy a hatalom üzenete célba érjen. Vagyis: övék a média, maguknak építik.
Frissítve: 2019.06.07. 09:05

Valami bűzlik

A dániai választás legfőbb konklúziója nem az, hogy – szoft-bevándorlásellenes programmal – győztek a szociáldemokraták, hanem inkább az, hogy a hardcore migránsrettegő irányzatot képviselő populisták támogatottsága összeomlott. A voksolás sokkal inkább szólt az úgynevezett baloldali értékekről, a foszladozó skandináv jóléti állam feltámasztásának igényéről, mint a migrációhoz való viszonyról.
Amúgy – és erről Magyarországon valamiért sosem esik szó – nem számít különlegesnek, ha egy baloldali párt ellenzi a bevándorlást. A más kultúrájú népesség tömeges importja kifejezetten jobboldali projekt volt Európában, és amikor az 50-es, 60-as években milliószámra érkeztek először a vendégmunkások, majd a családtagjaik, és megkezdődött az eleinte ideiglenesnek mondott munkaerő meg az oldalbordák/leszármazottak letelepítése, a szocdemek és a szakszervezetek tiltakoztak ellene, mivel pontosan látták, hogy az alapvető cél a bérek le- és a munkajogok visszaszorítása. A nagytőke (történelmileg az ő politikai képviseletük a jobboldal) mesteri húzása volt, hogy az olcsó munkások behozatalát átcsomagolták és humanitárius köntösbe bújtatták – akit érdekel, a PR-műveletnek igen gazdag a német és angol nyelvű szakirodalma -, onnantól ugyanis ellehetetlenült a kenyérharc-szempontú megközelítés.
Mindezt azért érdemes most fölidézni, mert könnyű a dániai fejleményeket abba az értelmezési keretbe helyezni, hogy lám, tud győzni a baloldal, ha megérti az idők szavát, és végre hajlandó az igazi veszély (t. i. a bevándorlók) ellen küzdeni. Csak épp ennek a narratívának nem sok köze van a valósághoz. Dániában most balra lendült az inga, még akkor is, ha a szociáldemokrata párt netán kisebbségi kormányzásra kényszerül. (Ami szintén nem szokatlan: a dánoknál a világháború óta jellemzően kisebbségi kabinetek és sokszínű koalíciók váltakoznak.) 
Ha van a történetnek „migrációs” tanulsága, akkor az csupán annyi: a hanyatló nyugaton simán megbukik, akinek nincs más mondanivalója a világról, mint hogy féljünk az idegenektől.

Zsebre megy

Gyors válaszcsapásba lendült a Fidesz az Európai Ügyészséghez való csatlakozásról szóló aláírások eredményhirdetése után, hiszen Rejtő nyomán tudhatják: az nevet utoljára, aki először üt. Ennek szellemében több gyomrost is megpróbáltak bevinni az akciónak, mondván: egyrészt ez tőről metszett bevándorláspárti politika (a két elem közötti összefüggést nem látjuk), illetve az akció a bevándorlás támogatásához gyűjtött aláírásokat (ezt meg nem értjük), másrészt a 680 ezer mégsem egymillió, amennyi támogató megszerzését eredetileg zászlajára tűzte a független Hadházy Ákos képviselő.
Ez utóbbi kétségkívül igaz, de ha már a számoknál tartunk: ennél jóval kevesebb támogatóért is jó sok mandátumot osztanak egy valamire való választáson, és a Fidesznek minden mozgósítással (trükkökkel, levélszavazatokkal, médiatúlsúllyal, egyebekkel) alig több mint két és félszer ennyi embert sikerült felállítania a fotelből május 26-án. A válaszcsapás ezekkel az ellenérvekkel leginkább vagdalkozáshoz hasonlít. De annak legalább első.
Azt azért megtudhattuk, hogy a Fideszt még 680 ezer aláírással sem lehet lekenyerezni. Megvesztegethetetlen, elszánt, kitartó, és mindenről ugyanaz jut az eszébe. Pedig, ha jól belegondolunk, nem lehet egyszerű feladat folyamatosan az emberek véleményére hivatkozni úgy, hogy közben az emberek véleményét nem vesszük figyelembe. Most elég sokan mondták ugyanazt. Összejött annyi ember, amennyi az ellenzéki oldalon régóta nem, ráadásul most nem valami ellen, ahogy általában szoktak, hanem valamiért.
Érdekes látni, hogy a kormánypárt úgy üti a kezdeményezést, hogy közben ők az utóbbi évek nemzeti konzultációin bármilyen kontroll nélkül mondtak be mindenféle számokat. Hol egymillió jött össze, hol másfél, és óriási botrány kerekedett abból, amikor az ökopárt egykori társelnöke (ugyancsak Hadházy) próbált utánajárni: a nemzeti konzultációknál miért nincs pontos nyilvántartás, és miért tűnnek olyan üreseknek a válaszleveleket rejtő dobozok.
„Az emberek átlátnak a szitán” – szól most a fideszes érv. És valóban. Ezt a közvélemény-kutatások is alátámasztják, csak pont a másik oldalról. A magyarok 58-60 százaléka támogatja az Európai Ügyészséghez csatlakozást, és még a fideszesek relatív többsége, bő 40 százaléka is ezen a véleményen van. Vagyis nem akarják, hogy a Fidesz ugyanúgy zsebre vágja a végső soron német (meg francia, svéd, belga, stb.) adófizetőktől érkező, és elvben a felzárkózást és versenyképességet javítani hivatott uniós pénzeket, ahogy eddig.
Most (is) zsebre megy a harc, és ilyenkor nem jó, ha sok szempár figyel. Kellemetlen, amikor az Európai Csalás Elleni Hivatal próbál rávilágítani, hogy ilyen nyíltan talán nem kellene ellopni a támogatásokat. Ha a mostani ügyészséges felvetés népszavazásra ment volna, a Fidesz már rég meghátrál, ahogy a boltzárnál vagy az olimpiánál tette. Így elég volt gyorsan ütni (migránsozni), és – megint Rejtő nyomán – legalább azt betartani, hogy „vasárnap ne lopj, ne csalj, ne verj meg senkit, mert hat nap mindenre elegendő”.
Szerző
Markotay Csaba