A kutyák átveszik gazdájuk stresszes állapotát

Publikálás dátuma
2019.06.07. 10:10
Illusztráció
Fotó: Alexandr Polegenko/Sputnik / AFP
Megérzik a kutyák, ha a gazdájuk stresszes, sőt svéd kutatók szerint az eb stressz-szintje is megemelkedik.
A Scientific Reports című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányukban a Linköpingi Egyetem etológusai úgy vélik, hogy a kutya tükrözi gazdája stressz-szintjét. A kutatók azt vizsgálták, hogy miként hatnak a kutya stressz-szintjére életmódi tényezők és azok az emberek, akikkel együtt él.
Korábbi kutatás már kimutatta, hogy adott fajok egyedei tükrözhetik egymás érzelmi állapotát. Például kapcsolat van a gyermekek és az anyák hosszú távú stresszes állapota között. 
A tanulmányban 25 border collie-t és 33 shetlandi pásztorkutyát vizsgáltak, valamennyinek nő volt a gazdája. A kortizol nevű stresszhormon koncentrációját mérték meg a kutyák szőrzetében és a gazdik hajában hónapokon át. 
"Azt találtuk, hogy hosszú távon a kortizol szintje a kutyában és tulajdonosában összhangban volt oly módon, hogy a magas kortizolszintű gazdáknak magas kortizolszintű kutyái voltak, az alacsony kortizolszintű tulajdonosoknak alacsony kortizolszintű kutyája volt" - idézte Ann-Sofie Sundman etológust, a tanulmány vezető szerzőjét a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
A gazdáktól és a kutyáktól kétszer kaptak hajmintát több hónapos eltéréssel. Mivel a fizikai aktivitás növeli a kortizolszintet, a mintákat olyan ebekével is összehasonlították, amelyek agility vagy engedelmességi versenyekben vettek részt. A kutyák fizikai aktivitásának szintjét egy héten át mérték egy nyakörv segítségével.
Korábbi kutatások kimutatták, hogy a rövidtávú kortizol a nyálban azonos módon növekedik kutyában és gazdában is, ha együtt versenyeznek. Az új tanulmány ezzel szemben azt mutatta ki, hogy a kutyák fizikai aktivitása nem hat a hosszú távú kortizolszintre. Azt is kimutatták, hogy a versenyző kutyák stressz-szintje jóval erősebben kapcsolatban áll a gazdáikéval. A kutyatulajdonosoknak ki kellett tölteniük két kérdőívet a saját és a kutyájuk személyiségéről. A kutatók azt vizsgálták, hogy a stressz-szint összefügg-e az egyéni sajátosságokkal.
"Meglepetésünkre azt találtunk, hogy a kutya személyisége nincs nagy hatással a hosszútávú stresszre. A gazda személyisége azonban erős hatással van. 
Ez azt jelzi, hogy a kutya tükrözi gazdája stresszét"

- mondta Lina Roth, a tanulmány társszerzője.

 Az etológusok szerint további kutatásokra van szükség, hogy következtetéseket vonjanak le a kapcsolat okáról. Újabb kutyafajtákat akarnak bevonni a kutatásba. Mind a border collie, mind a shetlandi pásztorkutya terelő kutya, amelyet arra tenyésztettek ki, hogy jól együttműködjön az emberrel és pontosan és gyorsan válaszoljon a jelzésekre. A szakemberek meg akarják tudni, hogy hasonló összhang létezik-e például ember és vadászkutya között, amelyet függetlenségre neveltek. Azt is kutatni akarják, hogy a gazdák neme szerepet játszik-e.
Szerző
Témák
kutya gazda stressz

Kétféle bölényborjú is született Nyíregyházán

Publikálás dátuma
2019.06.06. 14:50

Fotó: Noemi D. Soos / Facebook/Nyíregyházi Állatparklat
Két borjúval gyarapodott a Nyíregyházi Állatpark európai (Bison bonasus) és amerikai (Bison bison) bölénycsordája.
A két utód egy héten belül jött világra: az európai bölénybikának és a két tehenének a most született kis bikával együtt már négy borja van, az amerikai bölényeknél egy ivarérett hím és három nőstény mellett egy üszőborjú jött világra – közölte Révészné Petró Zsuzsa, az állatpark szóvivője. 
Az egyhetes üsző születése után néhány órán belül már lábra állt, mostanra pedig csatlakozott anyjával a park bölénycsapatához. Az itt élő állatok idejük nagy részét táplálkozással töltik, de szívesen hemperegnek az iszapban és a homokban is.
Az európai bölény a kontinens legnagyobb szárazföldi emlőse, amely állatkertek nélkül ma nem létezhetne a szabad természetben. A középkori krónikákban még sűrűn szerepelt a bölény, a feljegyzések szerint a faj egyedei egészen a 18. századig éltek Magyarországon, az utolsó példányt 1790-ben ejtették el. Nem sokkal ezután szinte egész Európából eltűnt a bölény, csak a lengyelországi Bialowieza őserdejében maradt meg az egyetlen, pár száz egyedből álló populáció. Élőhelyük azonban a frontvonalban feküdt, így 1916-ban már csak 150 állatból állt a bölénycsorda, az utolsó állatot pedig 1919. február 21-én egy vadorzó ölte meg a bialowiezai őserdőben.
A szabad természetből kipusztuló állatokat állatkertben élőkkel próbálta helyettesíteni a Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság, ténykedésüknek köszönhetően ötvenhat fogságban élő bölényt kezdtek el szaporítani, majd fokozatosan visszatelepíteni a bialowiezai őserdő egy védett területére. Visszatelepített állományaik élnek ma Lengyelországban, Fehéroroszországban, Litvániában, Oroszországban, Ukrajnában, Romániában és Szlovákiában, de betelepítették őket a korábbi elterjedési területén kívüli Kirgizisztánba is.
Az amerikai bölény Észak-Amerika legnagyobb testű szárazföldi emlőse, a faj egykor százezres csordákban vándorolt a prériken, állományuk elérhette az 50 millió egyedet. Egyes észak-amerikai indián törzsek táplálkozásukban és ruházkodásukban szinte teljes mértékben a bölénytől függtek. Számtalan módon hasznosították; húgyhólyagjából tarisznyát csináltak, vérét és epéjét testük festésére használták, a szárított bölényürülék tüzelőként szolgált, míg a csontokból eszközöket készítettek.
A faj az európaiak megjelenésével, a telepesek könyörtelen irtóhadjáratait követően sodródott a kihalás szélére a 19. században. A kíméletlen mészárlás egyik oka a vadászat és a vasútépítő munkások élelmezése volt, de legfőképpen az engedetlennek tartott indiánok létalapját akarták megszüntetni. 1905-ben azonban megalakult az Amerikai Bölényvédelmi Társaság, amivel szerencsére néhány száz példány megmenekült, ez elegendő volt a faj túléléséhez. Ma állományuk 50 ezer állatra tehető, ezzel – úgy tűnik – biztosítva van a faj fennmaradása. A amerikai bölény napjainkban kisebb csordákban él, főként a nemzeti parkokba szorult vissza. A tehenek és borjaik laza rangsorba szerveződött csordákat alkotnak, melyekhez csak szaporodás idejére csatlakoznak az egyébként egynemű csapatokban élő bikák.
Szerző

Ritka jávorantilop született a Debrecenben

Publikálás dátuma
2019.06.06. 13:20

Fotó: Facebook/Debreceni Állatkert
Héttagúra bővült a debreceni állatkert jávorcsaládja.
Csak a győri állatkertben és Debrecen él a világ egyik legnagyobb antilopfaja, a jávorantilop viszont csak az utóbbiban születnek évről évre jávorbébik. Az ország legnagyobb jávorantilop csordájának bővülésével héttagúra bővült a debreceni jávorcsalád. A kis üsző jó egészségnek örvend, kitűnő étvágya van és testvérei nagy örömére igen játékos – derült ki a Debreceni Állatkert Facebook-bejegyzéséből. A jövevény nevére vonatkozó javaslatokat az intézmény e-mailben vár.  
Az eredetileg Afrika száraz, füves és ritkás fákkal tarkított szavannáiról származó jávorantilop (Taurotragus oryx) a tülkösszarvúak családjába tartozó kérődző. Egy kifejlett jávorantilop bika akár az egytonnás súlyt és a 180 centis marmagasságot is elérheti. Vöröses vagy homokszínű szőrzetével és a hátáról a hasáig futó fehér csíkokkal impozáns megjelenést mutat.
Leginkább élőhelyének pusztulása fenyegeti, valamint ízletes húsa, erős bőre és mutatós trófeája miatt az orvvadászok kedvelt célpontja, ezért szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján.
Szerző