Rekordmértékű a Földközi-tenger műanyagszennyezése

Publikálás dátuma
2019.06.07. 11:11

Fotó: Nico Cardin / WWF Magyarország
Évente több mint félmillió tonna műanyag árasztja el a Földközi-tengert - derült ki a WWF legfrissebb jelentéséből, amelyet a június 8-i óceánok világnapja alkalmából pénteken publikáltak.
A Földközi-tenger a világ vizeinek mindössze 1 százalékát teszi ki, de a mikroműanyagok 7 százalékát tartalmazza, ami rekordmennyiségnek számít. Évente több mint félmillió tonna műanyag árasztja el a tengert, ami percenként 33.800 félliteres PET-palacknak felel meg. Így aztán a térség országaiban nincs ok az óceánok világnapjának június 8-i ünneplésére. A régió gazdasága súlyos árat fizet ezért szó szerint is, hiszen több százmillió dollárra rúgnak évente az ehhez kapcsolódó költségek. A WWF "Állítsuk meg a műanyagáradatot: hogyan tudják megóvni tengerüket a mediterrán országok?" című jelentése az egyes országok hulladékkezelését vizsgálja és értékeli.

Műanyagban fürdünk

A számok riasztóak: a Földközi-tenger partszakaszainak minden egyes kilométerén naponta több mint öt kiló tengeri hulladék halmozódik fel. A térség legszennyezettebb területe Törökország déli része, de Barcelona, Velence, Tel-Aviv, Valencia és a marseille-i öböl is a rendkívül szennyezett partszakaszok közé tartozik.
A műanyagtermékek több mint fele a gyártás után kevesebb mint egy évvel a kukában landol. A tengeri hulladék évente 641 millió euró költséget jelent a turisztikai, tengerészeti és halászati szektor számára. A Földközi-tenger menti vállalatok évente 38 millió tonna műanyagtárgyat gyártanak eladásra, de nem fedezik a túlzott hulladéktermelés költségeit. Ráadásul az új műanyag gyártása olcsó, ezért a cégek nem törekednek arra, hogy újrahasznosított műanyagot vagy más, alternatív anyagokat használjanak termékeikhez. 
A kormányok és a helyi önkormányzatok hulladékuk 28 százalékát még mindig nem kezelik megfelelően. Amit pedig nem gyűjtenek be, az illegális hulladéklerakókba jut vagy egyszerűen kikerül a szabadba, így viszont egyenes út vezet a folyókba és végül a tengerbe. A térségben évente 2,9 millió tonna hulladékot még mindig nem ellenőrzött területeken dobnak el, különösen Egyiptomban és Törökországban, de Marokkóban is 170 olyan hulladéklerakó telep található, amelyeket bár lezárásra ítéltek, még mindig működnek. A gyártók és a kormányok, hatóságok mellett a turistáknak is van hova fejlődniük: ők évente több mint 24 millió tonna műanyaghulladékot termelnek a mediterrán térségben, a tengerparti városokban nyaranta 30 százalékkal megnő a hulladék mennyisége.
Bár az újrahasznosítás a begyűjtés, a szétválogatás és a technológia drága, a térségben páran jó példával járnak elöl. Ilyen például Olaszország, ahol a műanyaghulladék 38 százalékát szelektíven gyűjtik, így azt képesek újrahasznosítani. A déli országok többsége viszont a hulladék kevesebb, mint 10 százalékát hasznosítja újra.
"Minden második lélegzetvételt az óceánok biztosítanak, és az általunk kibocsátott szén-dioxid negyedét elnyelik, ezért az egészséges tengerek jólétünk zálogai. Mindannyiunk felelőssége, hogy tengereinket megóvjuk"

- mondta Antal Alexa, a WWF Magyarország kommunikációs vezetője.

 A horvát tengerpart a magyar turisták körében is kedvelt nyaralóhely. Felelős turistaként tudatos, jó döntésekkel mi is sokat tehetünk a tengerek megóvása érdekében. Nyaraláskor figyeljünk oda a műanyag tárgyak használatára és a hulladékra, ügyeljünk, hogy ne vásároljunk olyan emléktárgyat, amelyek például a korallokból vagy más védett fajokból készültek. 
"Ne hozzunk haza magunkkal semmit, csak az élményeinket, és ne hagyjunk ott mást, csak a lábnyomunkat a homokban"

- tette hozzá Antal Alexa.

 A WWF felhívja a térség összes országának kormányát és az Európai Uniót, hogy a Földközi-tenger védelmét célzó Barcelona Egyezmény keretein belül együtt vállaljanak kötelezettséget és tegyenek konkrét lépéseket annak érdekében, hogy megóvják a Földközi-tengert a műanyagszennyezéstől. Erre jó alkalom lehet a következő ülés, amelyet 2019 decemberében tartanak Nápolyban. 
Júliustól novemberig a WWF új, Blue Panda nevű hajója a Földközi-tengeren fog közlekedni Franciaország, Olaszország, Törökország, Tunézia és Marokkó partjait érintve, hogy mozgósítsa a helyi lakosokat és a turistákat a műanyagszennyezés csökkentése érdekében.
Szerző
Frissítve: 2019.06.07. 11:49

A kutyák átveszik gazdájuk stresszes állapotát

Publikálás dátuma
2019.06.07. 10:10
Illusztráció
Fotó: Alexandr Polegenko/Sputnik / AFP
Megérzik a kutyák, ha a gazdájuk stresszes, sőt svéd kutatók szerint az eb stressz-szintje is megemelkedik.
A Scientific Reports című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányukban a Linköpingi Egyetem etológusai úgy vélik, hogy a kutya tükrözi gazdája stressz-szintjét. A kutatók azt vizsgálták, hogy miként hatnak a kutya stressz-szintjére életmódi tényezők és azok az emberek, akikkel együtt él.
Korábbi kutatás már kimutatta, hogy adott fajok egyedei tükrözhetik egymás érzelmi állapotát. Például kapcsolat van a gyermekek és az anyák hosszú távú stresszes állapota között. 
A tanulmányban 25 border collie-t és 33 shetlandi pásztorkutyát vizsgáltak, valamennyinek nő volt a gazdája. A kortizol nevű stresszhormon koncentrációját mérték meg a kutyák szőrzetében és a gazdik hajában hónapokon át. 
"Azt találtuk, hogy hosszú távon a kortizol szintje a kutyában és tulajdonosában összhangban volt oly módon, hogy a magas kortizolszintű gazdáknak magas kortizolszintű kutyái voltak, az alacsony kortizolszintű tulajdonosoknak alacsony kortizolszintű kutyája volt" - idézte Ann-Sofie Sundman etológust, a tanulmány vezető szerzőjét a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
A gazdáktól és a kutyáktól kétszer kaptak hajmintát több hónapos eltéréssel. Mivel a fizikai aktivitás növeli a kortizolszintet, a mintákat olyan ebekével is összehasonlították, amelyek agility vagy engedelmességi versenyekben vettek részt. A kutyák fizikai aktivitásának szintjét egy héten át mérték egy nyakörv segítségével.
Korábbi kutatások kimutatták, hogy a rövidtávú kortizol a nyálban azonos módon növekedik kutyában és gazdában is, ha együtt versenyeznek. Az új tanulmány ezzel szemben azt mutatta ki, hogy a kutyák fizikai aktivitása nem hat a hosszú távú kortizolszintre. Azt is kimutatták, hogy a versenyző kutyák stressz-szintje jóval erősebben kapcsolatban áll a gazdáikéval. A kutyatulajdonosoknak ki kellett tölteniük két kérdőívet a saját és a kutyájuk személyiségéről. A kutatók azt vizsgálták, hogy a stressz-szint összefügg-e az egyéni sajátosságokkal.
"Meglepetésünkre azt találtunk, hogy a kutya személyisége nincs nagy hatással a hosszútávú stresszre. A gazda személyisége azonban erős hatással van. 
Ez azt jelzi, hogy a kutya tükrözi gazdája stresszét"

- mondta Lina Roth, a tanulmány társszerzője.

 Az etológusok szerint további kutatásokra van szükség, hogy következtetéseket vonjanak le a kapcsolat okáról. Újabb kutyafajtákat akarnak bevonni a kutatásba. Mind a border collie, mind a shetlandi pásztorkutya terelő kutya, amelyet arra tenyésztettek ki, hogy jól együttműködjön az emberrel és pontosan és gyorsan válaszoljon a jelzésekre. A szakemberek meg akarják tudni, hogy hasonló összhang létezik-e például ember és vadászkutya között, amelyet függetlenségre neveltek. Azt is kutatni akarják, hogy a gazdák neme szerepet játszik-e.
Szerző
Témák
kutya gazda stressz

Kétféle bölényborjú is született Nyíregyházán

Publikálás dátuma
2019.06.06. 14:50

Fotó: Noemi D. Soos / Facebook/Nyíregyházi Állatparklat
Két borjúval gyarapodott a Nyíregyházi Állatpark európai (Bison bonasus) és amerikai (Bison bison) bölénycsordája.
A két utód egy héten belül jött világra: az európai bölénybikának és a két tehenének a most született kis bikával együtt már négy borja van, az amerikai bölényeknél egy ivarérett hím és három nőstény mellett egy üszőborjú jött világra – közölte Révészné Petró Zsuzsa, az állatpark szóvivője. 
Az egyhetes üsző születése után néhány órán belül már lábra állt, mostanra pedig csatlakozott anyjával a park bölénycsapatához. Az itt élő állatok idejük nagy részét táplálkozással töltik, de szívesen hemperegnek az iszapban és a homokban is.
Az európai bölény a kontinens legnagyobb szárazföldi emlőse, amely állatkertek nélkül ma nem létezhetne a szabad természetben. A középkori krónikákban még sűrűn szerepelt a bölény, a feljegyzések szerint a faj egyedei egészen a 18. századig éltek Magyarországon, az utolsó példányt 1790-ben ejtették el. Nem sokkal ezután szinte egész Európából eltűnt a bölény, csak a lengyelországi Bialowieza őserdejében maradt meg az egyetlen, pár száz egyedből álló populáció. Élőhelyük azonban a frontvonalban feküdt, így 1916-ban már csak 150 állatból állt a bölénycsorda, az utolsó állatot pedig 1919. február 21-én egy vadorzó ölte meg a bialowiezai őserdőben.
A szabad természetből kipusztuló állatokat állatkertben élőkkel próbálta helyettesíteni a Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság, ténykedésüknek köszönhetően ötvenhat fogságban élő bölényt kezdtek el szaporítani, majd fokozatosan visszatelepíteni a bialowiezai őserdő egy védett területére. Visszatelepített állományaik élnek ma Lengyelországban, Fehéroroszországban, Litvániában, Oroszországban, Ukrajnában, Romániában és Szlovákiában, de betelepítették őket a korábbi elterjedési területén kívüli Kirgizisztánba is.
Az amerikai bölény Észak-Amerika legnagyobb testű szárazföldi emlőse, a faj egykor százezres csordákban vándorolt a prériken, állományuk elérhette az 50 millió egyedet. Egyes észak-amerikai indián törzsek táplálkozásukban és ruházkodásukban szinte teljes mértékben a bölénytől függtek. Számtalan módon hasznosították; húgyhólyagjából tarisznyát csináltak, vérét és epéjét testük festésére használták, a szárított bölényürülék tüzelőként szolgált, míg a csontokból eszközöket készítettek.
A faj az európaiak megjelenésével, a telepesek könyörtelen irtóhadjáratait követően sodródott a kihalás szélére a 19. században. A kíméletlen mészárlás egyik oka a vadászat és a vasútépítő munkások élelmezése volt, de legfőképpen az engedetlennek tartott indiánok létalapját akarták megszüntetni. 1905-ben azonban megalakult az Amerikai Bölényvédelmi Társaság, amivel szerencsére néhány száz példány megmenekült, ez elegendő volt a faj túléléséhez. Ma állományuk 50 ezer állatra tehető, ezzel – úgy tűnik – biztosítva van a faj fennmaradása. A amerikai bölény napjainkban kisebb csordákban él, főként a nemzeti parkokba szorult vissza. A tehenek és borjaik laza rangsorba szerveződött csordákat alkotnak, melyekhez csak szaporodás idejére csatlakoznak az egyébként egynemű csapatokban élő bikák.
Szerző