Hárman párban

Botorság lett volna azt gondolni, hogy Gyurcsány Ferenc, nem próbálja meg maximalizálni saját pártja támogatottságát – ha teheti. És tehette, miután a Momentum saját főpolgármester-jelöltet állított. Kerpel-Fronius Gábor színre lépése újraértelmezte Karácsony Gergely népszerűségét. Feltételezhető, hogy a Momentum szimpatizánsai a párt új arcát támogatják. Karácsony elvékonyodott bázisát pedig sikerrel rabolhatja le egy népszerű, új jelölt – különösen úgy, hogy a DK vezetése úgy számol: jól szervezett szavazói automatikusan besorolnak bárki mögé, akire a vezérkar rámutat.

Így Gyurcsány Ferenc hirtelen Kálmán Olga egykori műsorvezetőre tolta át előválasztási tétjeit. Holott már körvonalazódott az alku, aminek eredményeképpen minden budapesti kerületben és önkormányzati körzetben egy ellenzéki jelölt lépett volna szorítóba a Fidesz embere ellen – az MSZP, a Párbeszéd és a DK közös csúcsjelöltje pedig Karácsony Gergely volt. Neki az előválasztáson most olyan mutatványt kell elővezetnie, amely egyszerre ejti rabul a szocialista szimpatizánsok zömét, a bizonytalanok egy részét, és még a két rivális párt szavazóinak is kedves.

Nem vitás, az előválasztás az ellenzék legjelentősebb innovációja. Demokratikus versenyben termeli ki az erős legitimációjú jelöltet, sikerrel mozgósít, és tematizálja a kampányt – ám egyelőre csak a budapesti ellenzéki szavazók kemény magját izzította be. Ebben a világban Kálmán Olgának van egy ethosza, miszerint ő a hatalomnak odamondogató asszony. (Igaz, az okozhat neki kellemetlen meglepetést, hogy hajdani ATV-s tábora nem egyezik meg a későbbi Hír TV-sel.) Ebben a világban sikereket hozhat a Klára-modell, miszerint keríts egy népszerű jelöltet, aki riválisaival többé-kevésbé azonos programot hirdet, de szerethetőbb. Ebben a világban vannak, akiknek fontosabb a pártkötődés, mint a jelöltek személye. Viszont nem csupán ez a világ választja meg a főpolgármestert.

A következő napokban-hetekben érdemi verseny törhet ki, ami nem baj. Sőt. De két dologra érdemes odafigyelni.

Az előválasztás, szemben az EP-választással, nem közvetlen belpolitikai tét nélküli szépségverseny. Tarlós Istvánnal a győztes mérkőzik. Azaz nem baj, ha a fő mérlegelési szempont az, kiről hiszik el, hogy „kormányzóképes”. (Közben a balos vezetésű kerületekben a DK-s szavazókat ellentétes impulzusok érik: a pártközpont Kálmán Olga támogatására szólít, a helyi közvéleményt befolyásoló polgármestereik Karácsony mellett tettek hitet.) A DK lépésével a helyzet most ismét kuszább lett.

De az igazi kérdés mégis az, mi történik a választás másnapján. Ha Tarlós nyer, akkor semmi. Tényleg: sokáig, semmi. De ha veszít, akkor a tét az, a főpolgármester bizonyítani tudja-e, hogy lehet élhető Budapestet működtetni kormányzati ellenszélben. Ehhez nem árt némi városvezetési tapasztalat – jól kérdezni nem elég.

Ha aztán a választáson Puzsér Róbert és a liberális Sermer Ádám is elindul, azzal még tovább nő Tarlós – és vele Orbán – győzelmi esélye. Az ellenzék az utolsó utáni esélyét készül eljátszani.