nemzetközi sajtó;

Szabad szemmel: a Fidesz esélyei a Néppártban

Nemzetközi sajtószemle, 2019. június 9.

Euractiv 

A magyar külügyminiszter azzal vádolta a Néppárt elnökét, illetve frakcióvezetőjét, hogy azok másodrendű állampolgárokként kezelik a magyar népet, miután az EPP felfüggesztette a Fidesz tagságát. Szíjjártó Péter a pozsonyi Globsec biztonságpolitikai konferencián szólal fel, ahol az egyik munkacsoportban Magyarország külön téma volt. Mikulás Dzurinda volt szlovák kormányfő, a Martens Központ, a konzervatívok agytrösztjének igazgatója erre úgy reagált, hogy a magyar párt fél lábbal igazából már kint van a pártcsaládból. Annak a vádnak a kapcsán pedig, hogy az Orbán-kormány aláássa az igazságszolgáltatás függetlenségét és ezzel az EU jogállami elveit, az elemző kijelentette, hogy az unió értékei nem képezhetik vita tárgyát az európai kereszténydemokraták és a magyar tagpárt közti tárgyalásokon.

A szocialisták EP-frakcióvezető-helyettese Magyarországra utalva rámutatott, hogy a szervezetnek gondjai vannak bizonyos tagállamokban a demokrácia érvényesítésével. Mint mondta, roppant fontos, hogy a nemzeti szuverenitás szilárd jogállami normákra épüljön.

SRF 

Kelet-Európa egyik jó ismerője szerint a Fidesz néppárti tagsága attól függ, hogy ki lesz a Bizottság következő elnöke. Ulf Brunnbauer, a Regensburgi Egyetem tanszékvezetője a svájci közszolgálati médiának adott interjúban kifejtette: a tagpártok nagy része azt szeretné, ha Orbán Viktor maradhatna, mert az EPP-n belül a súlypont fokozatosan áttevődik a kontinens keleti része felé, errefelé pedig sokan rokonszenveznek a magyar vezető politikájával. Jóvátehetetlen törés a jelek szerint csupán Weber és Orbán között következett be, ám közben a miniszterelnök félrerakta a közigazgatási bíróságok tervét, amivel jelezni kívánta, hogy hajlandó elfogadni bizonyos követeléseket, ha visszaveszik.

A szakértő nagyon is elképzelhetőnek tartja, hogy megtörténik a megbékélés, mert fontos tisztségek sorsáról kell dönteni, azon kívül napirenden van a következő, hosszú távú költségvetés is, így a Fidesznek az az érdeke, hogy ne kelljen távoznia. Ám ha a párt nem szavazza meg Webert az EU végrehajtó testületének élére, akkor nagyon valószínű, hogy nem teljesül ez a vágya. Viszont ha a konzervatívok valaki mást javasolnak a Bizottság elnökének, az nagyon elegáns megoldás volna, és akkor az amellett szólna, hogy Orbánnak nem kell vennie a kalapját.

Spiegel 

Európának nem szabad elárulnia az értékeit. Erre figyelmeztet egy tekintélyes elemző, miután a dán szociáldemokraták keményen migránsellenes programmal nyerték meg a hazai választásokat. Gerald Knaus, a berlini Európai Stratégiai Kezdeményezés nevű kutató intézet vezetője, a török-EU menekültügyi egyezmény értelmi szerzője nem gondolja, hogy Európa sokat átvehet a dán tanulságokból. Mert az ugyan igaz, hogy az egyszerű gondolatok vonzóak, mivel azt sugallják, hogy a megoldás egyáltalán nem olyan bonyolult. Csakhogy a dán szocialisták eddig is a legerősebb pártot alkották. Akik vesztettek, azok a jobboldali populisták, ugyanakkor több helyen is jelentősen előrerukkoltak a zöldek. Kapóra jött nekik, hogy a környezetvédelem lett a központi téma, márpedig itt nemigen tudnak mit mondani a demagógok, akik szerint nem szabad hisztériát kelteni az éghajlat körül.

A jelek szerint felismerte ezt az Osztrák Szabadságpárt is, amelynek új vezetője a környezetvédelmet akarja megtenni az egyik fő célkitűzésnek. A menekültprobléma önmagában már nem jelent húzótémát. Nem jönnek a migránsok, így nehéz olyan képet sugallni, hogy Európa elvesztette az ellenőrzést e terület fölött. Nem mindenkinek van olyan bemesélő képessége, mint Orbán Viktornak. Az viszont igaz, hogy a dán szociáldemokraták hatásosan elő tudták adni: van migrációs tervük. Választási kampányban, ez mindenképpen jobb, mintha egyáltalán nem tudnának felmutatni semmit ez ügyben. Ám amit elővezettek, az a régi nóta: elriasztani a kérelmezőket, hogy maradjanak Európán kívül, de ez aligha jelent követendő utat.

Ehelyett az európai szociáldemokratáknak azt kellene szorgalmazniuk, hogy a görög szigeteken gyorsan és tisztességesen bírálják el a beadványokat, úgy hogy akinek nincs szüksége védelemre, azt vissza lehessen küldeni török földre. Viszont Európa ígéretének megfelelően át kellene venniük mindazokat, akiket líbiai táborokban kínoznak. A migrációt ellenőrizni kell, ám ezzel párhuzamosan teljesíthető és humános elképzelésekre van szükség. Mert aki eladja a lelkét, az a végén meztelenül áll a világ előtt. Ez a figyelmeztetés nem csupán a szocialistáknak szól. 

Le Figaro 

Nem túl derűlátó a liberális világ jövőjét illetően Orbán Viktor kedvenc történésze. Yuval Noah Harari emlékeztet arra, hogy a múlt században három világnézet igyekezett választ találni az emberiség sorskérdéseire. A fasizmus úgy magyarázta a történelmet, hogy az a nemzetek közötti küzdelmet jelenti és olyan világhoz vezet, amelyben egyetlen csoport erővel legyűri az összes többit. A kommunizmus osztályharc eredményének tekintette a múlt alakulását, de ez esetben a jövő úgy jelent meg, mint amelyben mindenki egyenlő, csak éppen ennek ára a szabadság egy központosított rendszerben. A liberalizmus számára a történelem a szabadság és a zsarnokság csatája, a jövő az, hogy az emberek szabadon és békésen együttműködnek, minimális központi ellenőrzés mellett, igaz fennmaradnak bizonyos egyenlőtlenségek.

A három közül mára már csak a liberális ideológia maradt fenn, ám az utóbbi időben egyre több politikai vezető és mozgalom kérdőjelezi meg a létjogosultságát. Kétségtelenül válságban van az eszmerendszer, de a helyzetet inkább úgy lehet jellemezni, hogy a kötelező menü helyét átveszi a svéd asztal. Megjegyzendő, hogy a liberalizmus értelmezése sosem volt monolitikus, mindig csak ajánlotta a megfelelő magatartásformákat. De alapfeltételnek számít a szabad választás, a piacgazdaság, a demokrácia, mert anélkül gyorsan felüti a fejét a kegyencrendszer, az állami korrupció. Fontos a nemek egyenlősége, valamint az egyes országok bekapcsolódása a világgazdaságba.

A populista mozgalmaknak az a közös vonásuk, még ha illiberálisoknak nevezik is magukat, hogy nem vetik el teljes egészében a liberalizmust. Inkább szemezgetni akarnak belőle. Orbán Viktor azt állítja, hogy Magyarországon lehetségesek szabad választások, a kisebbségek jogainak, a sokszínűségnek és az egyéni érdekeknek a védelme nélkül is. Viszont a demagógok többsége állást foglal a békés nemzetközi viszonyok mellett – legalábbis szóban. A bevándorlásból ugyanakkor egyáltalán nem kérnek.

Csak hát az a kérdés, hogy a liberalizmus alkotóelemeit el lehet-e választani egymástól, mivel azok nem életképesek egymás nélkül. Lehetséges-e Magyarországon demokrácia egyéni szabadságjogok híján? Az orbáni illiberális demokrácia vajon nem csupán a diktatúra elegánsabb megnevezését jelenti-e? Fennmaradhat-e a béke egy olyan világban, amelyben a határokon falakat húznak és erősödnek a kereskedelmi háborúk? Ha mindenki az vesz ki a liberalizmus kínálatából, amit csak akkor, az könnyen eredményezheti a rendszer felbomlását, mind nemzeti, mind nemzetközi keretekben. Csak az nem világos egy cseppet sem, hogy mi jön helyette.