Jeff Koons, Robert Rauschenberg, Francis Bacon és Mark Rothko voltak a főszereplők, a krónikák sztárja pedig Koons csillogó rozsdamentes acélnyula lett. Az aukciósorozat rekordját viszont egy Monet-mű jelentette.
Rekordok
Öt nap alatt tíz rendezvény tartotta lázban május közepén New Yorkban a kivételes műtárgyakra vadászó közönséget. Impresszionista, modern és kortárs művek kerültek kalapács alá a Sotheby’s, a Christie’s és a Phillips aukcióin. A vitathatatlan győztes a Christie’s lett, a ház egymaga 1,07 milliárd dolláros bevétellel dicsekedhet, a Sotheby’s 842 millióval, míg a Phillips mérlegébe valamivel több, mint 134 millió dollár került. A rendezvénysorozat rekordját ezúttal - az utóbbi időben némileg szokatlanul - nem kortárs, hanem egy impresszionista alkotás érte el, Claude Monet Meules (Szénaboglyák) című festménye a Sotheby’s árverésén 110,7 millióért talált új tulajdonost. A kortárs csúcsot viszont a Christie’s-nél jegyezték fel. Jeff Koons egyméteres fém Nyula 91,075 millió dollárért kelt el, megfosztva a tróntól David Hockneyt, aki csak néhány hónapig dicsekedhetett az élő művészek között az árverési rekorddal. amelyet most átírt a Rabbit.
A piac éhes az ismert gyűjteményekből származó műalkotásokra, ez ismét bebizonyosodott a májusi aukciós maratonon. Egy évvel ezelőtt a Christie’s történelmet írt az évszázad legnagyobb kiárusításával, akkor a Rockefeller kollekciót „kalapálták el”, az összbevétel megközelítette a 850 millió dollárt. Az aukciós-házak ádáz versenyben vannak egy egy ilyen kollekció értékesítésének jogáért, sokszor évekig tartó kutatás, győzködés eredménye, hogy elnyerjék a tulajdonosok bizalmát. A mostani aukciókon mindhárom nagy árverő vevőcsalogató válogatásokkal rukkolt elő. A Christie’s a 2017-ben elhunyt sajtómágnás Samuel Irving "S.I." Newhouse Jr. modern, impresszionista és kortárs alkotásokat is tartalmazó hagyatékával, valamint a pop-art mesterműveket felvonultató Mayer-gyűjteménnyel (Robert B. Mayer és Beatrice C. Mayer) lépett porondra. A Sotheby’s-re egy neves dallasi gyűjtő, Irvin Levy özvegye, Joan Schnitzer Levy bízta rá impresszionista és kortárs értékeit, és Richard és Jane Lang kollekciójából is válogattak a rendezvényre. A Phillips, történetének legnagyobb fogásaként, Miles és felesége, Shirley Fiterman 60 millió dollárra taksált gyűjteményét szerezte meg a májusi árverésre.
A Newhouse-kollekció 216 millió dollárral járult hozzá a májusi aukciós mérleghez, míg a Mayer „kavalkád” 157 milliót fialt. Monet Szénaboglyája újdonságot jelentett a piacon, ahol utoljára több mint 30 esztendővel ezelőtt fordult meg, akkor 2,5 millió dollárért értékesítették. A művész az 1890-as években készítette az összesen 25 festményből álló sorozatot, melynek a Szénakazlak (Meules) címet adta. A most értékesített művet Bertha Honoré Palmer vásárolta meg 1892-ben: a gazdag amerikai hölgy először arra gondolt, hogy eladja egy francia múzeumnak, ám meggondolta magát, inkább további példányokat vett a sorozatból, majd az évek során számos Monet alkotással gyarapította gyűjteményét. A 110,7 millió dollár a legmagasabb összeg, amit impresszionista festményért valaha is adtak. Az egy évvel ezelőtti emlékezetes „kiárusításon”, amelyen a Christie’s a Rockefeller-kollekciót dobta piacra, ugyancsak egy Monet-kép érte el a csúcsot: a Nymphéas en fleur című festményért 84,6 millió dollárt adott egy kínai vevő. A Sotheby’s mostani aukcióján egy német szoftvermilliárdos Hasso Plattner vette meg a rekorder képet, aki egy másik Monet-t is megvásárolt 4,93 millió dollárért. Plattner 2017-ben Potsdamban megalapította a Barberini Múzeumot, és most Berlinben készül egy hasonló intézmény megnyitására.
A trónfosztó
Jeff Koons fényes acélöntvénye, a Nyúl (Rabbit 2) letaszította a trónról David Hockney-t: élő képzőművész eddigi aukciós rekordját a brit festő tartotta tavaly ősz óta. Az Egy művész portréja (Pool with Two Figures - Medence két alakkal) című képét 80 millió dolláron ütötték le a Christie’s aukcióján, akkor az új tulajdonos, a jutalékkal együtt, 90,3 milliót fizetett érte. A Rabbit leütési ára ugyancsak 80 millió dollár volt, ám az aukciósház jutalékkonstrukciója azóta módosult, és így a Koons-szobor 91,07 millió dolláros árával megelőzte Hockney alkotását. A 64 esztendős „műanyagszobrász” ezzel visszahódította a 2013 és 2018 között általa birtokolt, legértékesebb alkotással büszkélkedő élő művész címet, amelyet 2013-ban a "Balloon Dog" (Orange) 58,4 millió dolláros értékesítésével érdemelt ki.
A Rabbit 1986-ban készült rozsdamentes acélból és összesen négy példányt öntött belőle a művész. A 2-es számot viselő Nyúl a Newhouse-gyűjtemnyéből érkezett az aukcióra. Samuel Irving "S.I." Newhouse Jr., aki a The New Yorker-t, a Vogue-ot a Vanity Fair-t és tucatnyi más sajtóterméket kiadó Condé Nast csoport társtulajdonosa volt, 2017-ben hunyt el. A társaság alapjait még apja teremtette meg 1922-ben, amikor megalakította az Advance Publications-t. A Rabbit, ha igaz, 1992-ben 1 millió dollárért került a gyűjteményébe a Gagosian Galériából. A szokatlanul erős reklámkampánnyal megtámogatott Nyúlra az alig tíz percig tartó licitet 40 millió dollárnál kezdték el. A legtovább kitartó ázsiai telefonos alkudozó kiszállása után 80 milliós ajánlatával a teremben ülő, veterán műkereskedő, Robert Mnuchin lett a győztes. Ő nem mellesleg az USA jelenlegi pénzügyminisztere, Steven Mnuchin édesapja, ám apa és fia közismerten nem azonos politikai platformon állnak. A csillogó nyuszi vélhetően nem a családi trezort gazdagítja. Az igazi vevő személyét találgatva többen Mitchell Rales-t a Danaher Corporation igazgatótanácsának milliárdos elnökét emlegetik.
Mások szerint, és ez tűnik valószínűbbnek, Mnuchin megbízója a bennfentes kereskedelmi botrányba keveredett SAC Capital Advisors korábbi irányítója, a milliárdos Steven A. Cohen volt, akinek gazdag gyűjteményét Warhol-, Picasso-, Jasper Johns-, Cy Twombly-, Koons- és Damien Hirst-művek is gazdagítják. A 86 éves Mnuchin egyébként ugyancsak pénzügyi menedzserként kezdte karrierjét a Goldman Sachsnál, de 1990-ben elhagyta a pályát és galériát nyitott. Baráti viszonyt ápol Koons-szal, akit látványos kiállítással segített egy nehezebb időszakból való kilábalásban 2004-ben. Koons műveinek megítélése ma sem egyértelmű, lufi-szobrait egyesek korszakalkotónak mondják, míg mások szerint közük sincs a művészethez. Koons munkássága széles skálán mozog, hírhedtek pornóképei, amelyeken ex-feleségével Staller Ilonával, azaz Cicciolinával együtt saját magával örökítette meg, és tudatosan giccses szobrai, köztük Michael Jacksont a kis csimpánzzal (Michael Jackson and Bubbles) ábrázolók.
Andy Warhol Little Electric Chair (1964–65) című képe ugyancsak a Newhouse-kollekcióból került ki; a sajtómágnás 2001-ben 2,3 millió dollárért vásárolta meg, most 8.22 milliót ért. Egy másik Warhol, az 1963-as Double Elvis (Ferus Type), ha el is maradt a 70 milliós várakozásoktól, a rendezvénysorozat harmadik legmagasabb árát hozta: jutalékkal együtt 53 millió dollárt ért meg valakinek, akinek a nevében a Christie’s társelnöke, Alex Rotter licitált.
Pop-art kavalkád
A Christie’s másik nagy „fogása” a Mayer-kollekció egészen kivételes pop-art művekkel kápráztatta el a közönséget. A csúcsot vitathatatlanul az utóbbi időkig talán alulértékelt Robert Rauschenberg 1964-es szitanyomata a “Buffalo II” jelentette, amely egyfajta lenyomata a Keneddy-gyilkosságtól felkavart amerikai politikai hangulatnak. A képet, amely most 88,8 millió dollárért kelt el, a Mayer házaspár 1965-ben Leo Castellitől vásárolta - özvegye, Barbara Castelli szerint 18 000 dollárért. Leo Castelli akkor azt mondta, nem igazán volt olyan vevő, akit meg lehetett szólítani egy Rauschenberggel, de a Mayer házaspár, aktív emberi jogi harcosként, elég nyitott volt ahhoz, hogy felfedezze az új idők üzenetét az alkotásban. Rauschenberg eddigi egyéni aukciós csúcsa 18,6 millió dollár volt. Mint a The Canvas kiderítette, a Walmart örökös, Alice Walton volt a Rauschenberg-kép vevője. Walton az alapítója az arkansasi Crystal Bridges Museum of American Artnak, vagyonát 47 milliárd dollárra becsülik.
Rauschenberg 1964-ben Arany Oroszlán díjat nyert a Velencei Biennálén, a most eladott kép épp abban az időben készült, hogy azután, több mint 50 éven át a Mayer-gyűjteményben bújjon meg.
A Mayer-kollekció kiemelkedő tételei között említésre méltó Roy Lichtenstein képregénye (Kiss III, 1962), amit 30,1 millió dollárért sikerült eladni, és Andy Warhol Liz (Early Colored Liz, 1963) című alkotása, amelyet most Larry Gagosian vett meg 19.3 millióért. A Warholt ugyancsak Castelli adta el Mayeréknek 1965-ben 1200 dollárért. Egyéni rekordnál, 28 millió dollárnál ütötték le a 2010-ben elhunyt Louise Bourgeois 3 méter magas, 7 méter széles monumentális pókszobrát (Spider, 1997), amely így 32 millióért került egy ázsiai gyűjtőhöz. Alexander Calder felfüggesztett színes üveg mobil kompozíciójáért (Fish, 1952) ketten versenyeztek, a galériatulajdonos Marc Glimcher és a neves kereskedő Helly Nahmad, végül az előbbi mondta ki az utolsó szót. A kalapács 14.7 milliónál koppant, azaz a prémiummal együtt 17 és fél millió dollárt ért a műalkotás, amelyet 1987-ben 198 ezer dollárért értékesített a Sotheby’s New Yorkban.
Cserebere
Több mint négy évtizedig őrizte Seattle-ben Richard E. Lang és Jane Lang Francis Bacon „Screaming Pope”című vásznát, amely most 44 milliós leütés után, jutalékokkal együtt 50 millió dollárért kelt el a Sotheby's-nél, bizonyítva, hogy a kvalitás mellett a magas ár elérésének legjobb receptje a mű hosszú „pihentetése”. A képért alkudozó díler úgy nyilatkozott, megbízója kész lett volna ennél magasabb árat is fizetni a műért, amely 1975-ben került a Lang-gyűjteménybe. Bacon árfolyama akkor 200 000 dollár körül volt.
Mark Rothko alkotását is tekintélyt parancsoló provenance-szal, és színes múlttal felvértezve dobta piacra a Sotheby’s. Az Untitled (1960) 50 évig a San Francisco-i Museum of Modern Art (SFMOMA) gyűjteményét gazdagította. Nem érdektelen az sem, hogy hogyan került oda - a történet 1945-re nyúlik vissza. Ekkor nyílt meg Rothko első kiállítása Peggy Guggenheim galériájában. A hölgy nem sokkal később kölcsönadta, majd véglegesen odaajándékozta a Slow Swirl at the Edge of the Sea (1944) című képét az SFMOMA-nak, amely 1962-ig őrizte azt. Ekkor az intézmény megkereste Rothkót azzal a kéréssel, hogy cserélje el egy újabb, később készült alkotásra az 1944-ben datált festményt. A közös választás az Untitledre esett. A cserealap, a Slow Swirl at the Edge of the Sea most a New York-i MOMA-ban látható. Az Untitled pedig 50 millióért kelt el, és a hírek szerint a San Francisco-i intézmény a bevételt új akvizíciókra szánja.
Picasso nélkül nincs árverés, New Yorkban ezúttal egy ritkaság, egy 1962-es vászon (Femme au chien- Nő kutyával) okozott izgalmat, amely a művész második feleségét Jacqueline Roque-ot ábrázolja kedvenc afgán agarával. Ahogy a többi sikeres alkotás, ez a kép is hosszú, közel 30 esztendős szünet után bukkant fel ismét a piacon, egy japán gyűjteményben rejtőzött mostanáig. Az előzetesen 30 millió dollár alatti összegre becsült művet a Michelle Wynn Fine Art szerezte meg 48 milliós leütést követően összesen 54,9 millió dollárért. Egy másik Picasso, a Mousquetaire à la pipe (Muskétás pipával, 1968) azonban némileg elmaradt a várakozásoktól, 20,8 milliós áron cserélt gazdát.
KAWS szerint a világ
Az árverezők örök harmadikjánál, a Phillipsnél Jean-Michel Basquiat Önarcképe (1983) 9,5 milliót, Willem de Kooning 10,3 milliót érő absztraktja (Untitled XVI, 1976), valamint egy 6 milliós Roy Lichtenstein alkotás (Horse and Rider, 1976) volt a figyelem középpontjában, de a prímet vitathatatlanul egy KAWS vitte el. Eszik vagy isszák? - kérdezik még ma is sokan a négy betűt olvasva. Néhányan viszont már biztosan tudják, hogy egy 1974-ben született alkotót fed a jelzés. A New Jerseyből származó Brian Donnelly műveivel mostanság ismerkedik a piac. Egyesek a „bolond” kategóriába sorolják, mások úgy gondolják, előbb-utóbb egyre többen veszik komolyan az olyan alkotásokat, amilyeneket KAWS jegyez. Művei ezúttal első ízben kaptak helyet a New York-i porond rangosabbnak tartott esti programjában. A Phillipsnél a legnagyobb izgalmat a The Walk Home (2012) váltotta ki, az alig 800 000 dollárra várt árat 5 millióra tornázták fel a licitálók, így az új, vélhetően ázsiai tulajdonos közel 6 milliót fizetett az alkotásért. Egy másik KAWS, a 2008-ban készül Smurf (Turf-Hot Dog) egy hongkongi privát gyűjteményből érkezett New Yorkba, a Sotheby’s-nél 2,66 millióért került új tulajdonoshoz. A művész rekordját márciusban Hongkongban jegyezték fel, 14,7 millió dollárért kelt el a (The Kaws Album, 2005), ennek fényében sokan még kevesellték is a májusi eredményeket.