Propaganda ellenszél nélkül Baranyában

Publikálás dátuma
2019.06.11. 09:00

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
A Fidesz-KDNP-s politikusok kivétel nélkül hibátlanok, és Baranyában csak jó dolgok történnek a Pécsett szerkesztett Dunántúli Napló írásai alapján. Ha vannak hibák, azokat az ellenzék, a bűnözők, a migránsok és az időjárás okozzák.
Három évvel ezelőtt az országos lapoknak dolgozó pécsi tudósítók reggelente némi izgalommal nyitották ki a Dunántúli Naplót (DN), mert tartottak tőle, hogy az újság valamilyen Baranya megyei, közéleti információval megelőzte őket. Amióta azonban 2016 végén a DN a Fideszhez közel álló körök kezébe került, ettől nem kell tartani, a lap ugyanis a kormánypropaganda eszközévé silányult. Egyik újság ne foglalkozzon a másik közlési politikájával – ez a média világában alapszabály. Hogy most mégis írunk egy másik lap tevékenységéről, annak oka van. A fideszes politikusok gyakorta azt mondják: a hazai médiában az ellenzéki tálalás dominál. Közben viszont statisztikai tény, hogy az országos tévék és rádiók túlnyomó többsége a kormány ízlése alapján működnek, és ugyanez igaz a DN-re (és más megyei lapokra) is. Ismert, hogy a múlt század negyvenes éveinek végétől egyetlen napilap maradhatott életben szinte valamennyi megyében. Az MSZMP majd az MSZP tulajdonában lévő lapokat a rendszerváltáskor privatizálták, és többségüket megvette az Axel Springer. 2016-ban – cseles manőverek után – Fidesz-közeli vállalkozások szerezték meg a megyei lapokat, majd bevitték azokat a KESMA nevet viselő, csaknem 500 lapot integráló kormányalapítványba. Így a megyékben a kormány konkurencia nélkül terjesztheti véleményét. Mindezt a Fidesz nem úgy érte el, hogy megyénként alapított egy lapot, ami aztán megnyerte a hírversenyt, hanem úgy, hogy a rendszerváltás óta általában kiegyensúlyozott tájékoztatásra törekvő megyei újságokat kisajátította és áthangszerelte. A Dunántúli Napló gazdája is a KESMA. Orbán Viktor kormányfő azon a sokadjára elismételt kijelentésén megakadva, hogy média-ellenszélben kormányoz, áttallóztuk a Dunántúli Napló májusi számait. Meglepetés nem ért minket: társadalmi kérdésekben a lap csak kormánypárti embereknek ad szót, és arra törekszik, hogy azt sugallja, a megyében minden a legnagyobb rendben megy. Arról, hogy Pécs és Baranya gazdasága soha nem látott mélységbe zuhant, s hogy az itteni kilátástalanság elől menekülnek az ambiciózus fiatalok és középkorúak, sehol sem esett egy szó sem. Csak pozitív tartalmú írások sorjáznak. Íme néhány cím: "Fűszernövényektől és virágoktól volt illatos a pécsi belváros", "Elkészült az új modern játszótér", "Épül az új idősotthon", "Teljesült a kutyások kérése, elkészült az új futtató", "Felújítják még a 48-as teret is", "Egymást erősítve vesznek részt a kiállításon a pécsi szervezetek", "Ajándékot kapott a szerencsés család", "Már javában készülnek a sellyei termálfürdő megnyitására", "Júniustól már használhatjuk az elektromos közbringákat", "A túrázók újra meghódíthatják a Máré-várat".  A cikkek nem tesznek említést a megírt történetek árnyoldalairól, például arról, hogy az elektromos közbiciklit eredetileg 2017-re majd 2018-ra ígérték, s szóba se kerül, hogy a Máré-vár évekig miért nem volt látogatható. A DN országos híreiből is csak arról értesülünk, hogy szép hazánk minden téren fejlődik. A „működő tőke idejön… folyamatos marad a hazai növekedés… a többi ország minket utánoz… rengeteg lakás épül… élénkül a falvakban az építési kedv… a kormány támogatja a magyar cégek külföldi piacszerzését…”, az egyik akadémikus azt nyilatkozza, hogy a kormány-akadémia vitában előbbinek van igaza, a szúnyogokat pedig tervszerűen irtják. A lap külpolitikai oldalát a migránsozás uralta, valamint az, hogy Orbán Viktor miképp lesz egyre inkább meghatározó személyisége a világnak. A lapból az olvasható ki, hogy ha akadnak is még gondjaink azokról országosan és megyei szinten az ellenzék, a köztörvényes bűnözők, a migránsok tehetnek, valamint az időjárás szélsőségei. Az ellenzéki politikusok társadalmi kérdésekről a vizsgált négy hétben egyszer sem mondhatták el véleményüket. Róluk akkor volt szó, ha a lap úgy érezte, lehet róluk valami rosszat írni. 
Szerettük volna megkérdezni a DN főszerkesztőjét, Fülöp Zoltánt a lap céljáról, szerkesztés alapelveiről. Arról is érdeklődtünk volna, hogy a DN miért nem foglalkozik a megye botrányos ügyeivel, miért nem mernek feltenni egyetlen valódi kérdést sem a kormánypárti politikusoknak, mitől nem fér be a lapba senkinek a véleménye, ha az vitázik a kormánnyal és a helyi fideszes vezetőkkel? Fülöp időt kért, aztán annyit üzent, hogy nem szeretne nyilatkozni.

Kevesebben kíváncsiak a kormányhírekre

A Naplóból három éve még 20 ezer fogyott el, jelenleg 15 800 talál gazdára. A „valós” példányszám azonban lényegesen kevesebb, mert a megye 301 önkormányzata és a települések cégei, iskolái, könyvtárai eleve megvesznek majd ezer újságot. A számok azt mutatják, folyamatosan csökken a megyei és regionális lapok piaca is. A majdnem két tucatnyi újságból mintegy 478 ezret adnak el naponta – ez tagadhatatlanul izmos szám, de tekintve, hogy az utóbbi egy és negyed évben több mint 20 százalékkal apadt ezeknek az orgánumoknak a példányszáma, és a piaci szegmens eróziója a jövőben is folytatódik, a laptulajdonosoknak semmi okuk az elégedettségre. Ráadásul hiába a kormány diszponál – a Magyar Újságírók Országos Szövetségének becslése szerint – a média háromnegyede felett (ezalatt elérést kell érteni), ez nem párosul hitelességgel és hatékonysággal. A megyei lapok megszerzésére azért volt szüksége a kabinetnek, mert ökölszabály szerint ezek az orgánumok sokkal intenzívebben képesek befolyásolni az embereket, egyszerűen azért, mert az olvasóknak van érzelmi viszonyuk a hírek szereplőihez, témáihoz. Csakhogy a Publicus Intézet mérése szerint az emberek és a lapok közötti viszonyt rontotta az erőltetett kommunikáció. A felmérés azt mutatja, hogy körülbelül 6.6 millió ember tájékozódik rendszeresen közéleti kérdésekről. Ennek a sokaságnak 7,2 százaléka vásárol rendszeresen megyei lapot, és körülbelül 17 százaléka (mintegy 1,1 millió ember) olvassa azt. Ezzel szemben viszont csak 3 százalék gondolja, hogy a megyei-, regionális újságok függetlenül és szabadon írhatnak (például bírálhatják a kormányt), azaz az olvasók zöme nem hiszi el, amit a hatalom lapjai írnak.
Mintegy 4,42 millió ember egyáltalán nem tájékozódik a megyei újságokból egy választási kampányban. E lapok politikai híreitől leginkább a 30 és 44 év közöttiek tartják magukat távol, de így tesz a 18 és 29 év közötti korosztály 56 százaléka is. Utóbbinak egyébként 44 százaléka mondta azt, hogy előfordul, beleolvas a megyei felületeken közölt politikai hírekbe – de itt fontos megemlíteni, hogy az arány részben annak tudható be, hogy a korcsoport jó része a szüleivel él, és a megyei lapokat leginkább a középkorú/idősebb emberek fogyasztják. A 45-59 évesek 72 százaléka nem kíváncsi a megyei lapok kampányinformációra, míg a 60 éve felettiek esetében ez az arány 53 százalék.

Nem kell aggódni a kínos ügyek miatt sem

A baranyai települések kormánypárti vezetőit a lap újságírói sosem szembesítik döntésük esetleges hibájával, gyengéjével. Pécsnek három kirívóan botrányos ügye volt az elmúlt években. Az egyik a Zsolnay Porcelánmanufaktúra einstand-kísérlete: a város asszisztált ahhoz, hogy egy fideszes gazdasági érdekkör ingyen megszerezze a nagy múltú gyárat, mivel annak révén 20-30 milliárdos állami megrendeléseket reméltek. Az einstand a Zsolnay szír tulajdonosának kitartásán elbukott. Arról, hogy a gyárfoglalási kísérletnek mi volt a valós háttere a lap sosem írt, és arról se, hogy Pécs hozzávetőleg félmilliárd forintot bukott ezen az ügyleten. A Ledina Kft., amibe átcsalták a Zsolnay 118 dolgozóját, soha nem termelt, és a kft. néhány hónapja bezárta üzemét, dolgozóit elbocsátotta, a céget felszámolják – nos, ezeket a híreket a DN nem osztotta meg olvasóival (a lap keresőjével nem is találtuk ilyen cikket). A pécsi önkormányzat tömegközlekedési cége, a Tüke Zrt. 2016-ban vett egy használt Volvo buszflottát 3,5 milliárd forintért, ám ez a járműpark egymillárddal olcsóbban is megvehető lett volna. Erről a DN akkoriban írt is. Jelenleg a holland és a magyar rendőrség vizsgálatot folytat ügyben, ám a közben kormányalapítványhoz került DN erről már nem tudósított. Bár a gyanúsítottak között nincs politikus, nyilvánvaló, hogy befolyásos kormánypárti politikus nélkül ez az egymilliárdos lenyúlást eredményező buszvásárlás nem jöhetett volna létre. A pécsi önkormányzat 2015 és 2017 között felhalmozott 6 és félmilliárd forint adósságot. Felállt egy fideszes többségű bizottság a hiány okának kivizsgálásra, és közhírré tették, hogy a 2017-es adósságról a várost 2009 előtt vezető szocialisták tehetnek. Ezután a vizsgálati anyagot titkosították. A Szabad Pécs, független hírportál perben kikényszerítette a titkosítás megszüntetését, s az anyagból kiderül, hogy a hiányt főképp a város kormányzati alulfinanszírozottsága okozta. Erről a témáról sem adott érdemi információt a DN.

A kormány nem tett le szándékáról, trükköznek a bíróságok körül

Publikálás dátuma
2019.06.11. 08:15

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Hiába halasztották el az új közigazgatási ítélkezési rendszer létrehozását, lapunk információi szerint ősszel ismét napirendre veszi az ügyet a kabinet.
Ősszel ismét napirendre kerülhet az önálló közigazgatási bíráskodás megteremtése - tudta meg lapunk kormányzati forrásból. Bár az erről szóló törvényeket a kormány - Gulyás Gergely május 30-i bejelentése szerint - határidő nélkül elhalasztotta, információnk szerint a kabinet nem tett le eredeti szándékáról, és mindenképpen létrehozná az önálló közigazgatási bíráskodás rendszerét. Erre utal az is, hogy az Alaptörvényben - a tavaly elfogadott hetedik módosítás szerint - benne marad a közigazgatási bíráskodást megteremtő mondat: "Bíróság a rendes és a közigazgatási bíróság".
A sokat bírált közigazgatási bíróságok bevezetésének elhalasztását sokan arra vezették vissza, hogy a Fidesz így akarta jelezni kompromisszumkészségét az Európai Néppárt felé. Őszig a kormánypárt és a pártcsalád viszonyáról szóló egyeztetések már véget érhetnek, azonban ha addig ismét napirendre kerül a közigazgatási bíráskodás ügye, akkor veszélybe kerülhet a Fidesz tagsága, valamint Trócsányi László biztosi posztja is.
A halasztást törvényjavaslat formájában is benyújtották a Háznak, de a sarkalatosnak minősülő tervezetről még nem szavazott a parlament, ennek ellenére Áder János államfő - akinek a törvény szerint május 31-i javaslatot kellett volna tennie az új bírósági rendszer csúcsszerve, a Közigazgatási Felsőbíróság elnökének személyére - levélben közölte az Országgyűlés elnökével: nem tesz javaslatot az új bírósági vezetőre. Áder indoklása fölöttébb érdekes; mint írta: az új helyzetben személyi javaslatot "jogszabályi előírásoknak megfelelő jelölt hiányában" nem terjeszt elő. Pedig még mindkét közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatályos, vagyis Áder - formálisan - törvényt sért, amikor nem jelöl elnököt.
A "jogszabályi előírásoknak megfelelő jelölt hiányában" fordulat sem értelmezhető, hiszen a két törvény alapján éppen az államfőnek kellene jelölnie elnököt a Közigazgatási Felsőbíróság élére, neki kellene a "megfelelő jelöltet" megtalálnia, márpedig a törvény kritériumainak több személy is megfelel. Ráadásul az egyelőre el nem halasztott közigazgatási bíróságok hatálybalépéséről szóló törvény szerint Áder jelöltjét június 15-ig a parlamentnek meg is kellene választania, ami nyilván elmarad.  Kormányzati forrásunk azt állította: a halasztás nem okoz zavart a bírósági rendszerben, a már megtett bírói nyilatkozatok semmissé válnak. Április 30-ig kellett ugyanis az eddigi közigazgatási bíráknak, bírósági titkároknak és a fogalmazóknak nyilatkozniuk az OBH elnökénél: az eredeti tervek szerint 2020. január 1-jén létrejövő közigazgatási bíróságokon kívánnak-e tovább dolgozni, vagy maradnak a rendes bíróságokon. Mint az OBH korábban jelezte, a határidőig 162 bíró nyilatkozott úgy, hogy az új bíróságokon folytatná munkáját. A törvény elhalasztásáról szóló, még el nem fogadott tervezet szerint hatályukat vesztik ezek a nyilatkozatok, vagyis ha ősszel ismét napirendre kerül az önálló közigazgatási bíráskodás, az érintett bíráknak ismét nyilatkozniuk kell majd.
Zavart okozhat az is, hogy jelenleg négy olyan közigazgatási és munkaügyi regionális kollégiumvezető-helyettesi álláshely van a rendes bíróságokon, amelyekre nem írtak ki pályázatot a visszavonni kívánt törvény tilalma miatt. 
Egyelőre tehát minden marad a régiben, csak maguk a bírák bizonytalanodtak el a kormányzati huzavona miatt. Ugyanez a megállapítás lehet igaz az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének helyzetére is. Az Országos Bírói Tanács (OBT) ugyanis május 8-án határozatot hozott arról, hogy kezdeményezi Handó Tünde, OBH-elnök tisztségétől való megfosztását az Országgyűlésnél. Az OBT egyebek között kifogásolta az OBH elnökének kinevezési gyakorlatát, és az előterjesztések benyújtásának megtagadását. A tisztségtől való megfosztásról a parlament dönt - kétharmados többséggel - az Országgyűlés igazságügyi bizottságának javaslata alapján.  Az OBT-indítványt azonban az igazságügyi bizottság nem támogatja, vagyis olyan javaslatot terjeszt a képviselők elé, hogy Handó Tündét ne fosszák meg az OBH elnöki tisztségétől. A bizottság indoklása leszögezi: "nem kíván állást foglalni az OBT működésének és legitimációjának kérdésében, arról ugyanis (...) az Alkotmánybíróságnak van joga dönteni". A bizottság szerint ugyanakkor az OBH-elnök munkájával kapcsolatos határozatának meghozatalában "legalább két olyan OBT tag is részt vett, akik korábban eredménytelenül pályáztak magasabb bírói álláshely, illetve bírósági vezetői pozíció betöltésére, és legalább egy tag az OBH elnökével szemben bírósági eljárást is indított". Vagyis a kormánypárti többségű bizottság szerint a Handóval szembeni eljárás nem részrehajlás nélkül, tisztességes módon történt, és az OBT megsértette az Alaptörvény több cikkét is. Úgy vélték továbbá, hogy "az OBT-nek az OBH elnökét érintő kifogásai nem állják meg a helyüket", s megállapították, hogy Handó "minden felvetett kérdés esetében részletekben menően tájékoztatta az OBT-t az általa hozott döntésekről és azok indokairól" (ez nyilvánvalóan nem igaz, az OBT-jelentés több ügyet is felsorol amelyben nem kaptak tájékoztatást), sőt, a bizottság szerint épp az OBT nem vizsgálta az OBH elnökének válaszait. A bizottság javaslatáról, Handó elmozdításáról ma dönt a Ház. 
Szerző
Témák
bíróságok

Utócenzúra a Médiatanácstól

Publikálás dátuma
2019.06.11. 07:30

Fotó: Lakos Gábor
Vállaltan politikai okokból nem fizetik ki a már megítélt támogatás egy részét a Bolba Márta evangélikus lelkészről szóló dokumentumfilm alkotóinak.
Ezúttal nem kell sejtésekre és találgatásokra hagyatkozni. Az a levél, amit a Médiatanács küldött Takács Mária rendezőnek, teljesen egyértelműen fogalmaz: „A film dramaturgiájába nem illeszkedő, egyértelmű aktuálpolitikai állásfoglalások összeegyeztethetetlenek a Magyar Média Mecenatúra Program céljával és működésével”.
Mivel a bírálóbizottság szerint a tartalom „jelentősen eltér” a pályázó által benyújtott koncepciótól, a Médiatanács úgy ítélte meg, hogy a filmkészítők szerződésszegést követtek el. A benyújtott pénzügyi bizonylatok rendben voltak ugyan, ám a „jelentős tartalmi eltérésre tekintettel” a Médiatanács a megítélt 5,4 milliós támogatásból visszatartja azt a 20 százalékot – több mint 1 millió forintot –, amit utófinanszírozásként kellene kifizetnie.
A Mandák Ház lelkésze című dokumentumfilm a háromgyermekes Bolba Márta gyülekezeti munkáját mutatja be. A soproni születésű evangélikus lelkész 2012-ben került a Külső-Józsefvárosba, a VIII. kerületi Karácsony Sándor utca kisvárosias hangulatú épületébe, amely egykori tulajdonosáról, a tehetős Mandák családról kapta nevét.
Amikor megkezdte szolgálatát, senki nem járt istentiszteletekre. Az evangélikus egyház erősen hajlott rá, hogy felszámolja a helyet. Bolba Márta azonban úgy volt vele, hogy „nem szűnhet meg egy gyülekezet a főváros közepén”. Két évig tartó vesződségébe került, de lassacskán szállingózni kezdtek a hívek. Gyülekezete ma már közel száz tagot számlál.
- Lehet, hogy parányi világ, de létezik – hangsúlyozta a Puskin Moziban tartott díszbemutatón Tompa Andrea író. Jellemzése szerint szigetszerű, szeretetalapú világ ez. Bolba Márta minden mondatával, cselekedetével visszatér a forráshoz, a jézusi tanításhoz. Megmutatja az egyház lehetséges erejét.
A józsefvárosi evangélikus lelkész jórészt rászorulókkal, hajléktalanokkal foglalkozik. Ahogyan nem messze tőle egy másik valódi keresztény, Iványi Gábor is teszi. Bolba Márta hisz abban, hogy közös asztalhoz kell ültetni az embereket. Szerdánként „nyitott vacsorákat” szervez a gyülekezeti házban, ahol társadalmi, szociális helyzettől függetlenül mindenki szívesen látott vendég.
A forgatás több helyszínen, egy éven át tartott. Trencsényi Klára operatőr bravúrosan dolgozott, felvételei fokozzák a hatást. Az ilyen alkotásokra szokták mondani: lélekemelő.
- Annyira a periférián vagyunk, hogy nem lehet velünk mit kezdeni – mondta ironikusan a gyülekezet egyik presbitere a filmben. Bolba Márta ellenben állítja, hogy – bár idehaza még nincs így – ő a keresztény fősodorhoz, a mainstreamhez tartozik. A bemutató utáni beszélgetésen Szőke Péter, a katolikus Szent Egyed közösség képviselője is arról beszélt, hogy a perifériának a központtá kell válnia az egyházban.
Bolba Márta meggyőződése szerint a keresztényeknek van közéleti felelősségük. Bár 2017-ben független jelöltként elindult egy józsefvárosi időközi önkormányzati képviselőválasztáson (csak harmadik lett), ez a próbálkozása a filmben nem kerül szóba. Láthatjuk viszont később, a VIII. kerületi közmeghallgatáson felszólalni, mikor is az üresen álló önkormányzati bérlakásokról tesz fel kérdéseket. Kocsis Máté akkori fideszes polgármester pedig gúnyos félmosollyal közli, hogy szerinte „nem helyes aktív politikusokról közpénzen dokumentumfilmet készíteni”.
Feltűnik aztán a 2018-as parlamenti választás estéje. A lelkésznő férje, Román Péter a tévében nézi, ahogyan a Fidesz győzelmét ünnepelve Orbán Viktor és Semjén Zsolt diadalittasan énekli a Kossuth-nótát. Bolba Márta előzőleg a „változás” mellett tett közzé videófelhívást. Amikor a választás másnapján férje azzal ébreszti, hogy „kétharmad”, úgy érzi, nem bír felkelni az ágyból.
Megszólal egy Viktor keresztnevű evangélikus lelkész is, aki kocsivezetés közben nyilatkozik arról, hogy ő a jobboldalhoz húz, míg Bolba Márta inkább a baloldali-liberális oldalhoz. Ennek azonban semmi jelentősége, remekül együttműködnek egymással az egyházban.
Ennyi az aktuálpolitika: néhány rövid jelenet a 70 perces dokumentumfilmből. A Médiatanácsnak már ez is sok volt. Takács Mária rendező kérdésünkre kijelentette, hogy nem szegett szerződést, teljesítette, amit a pályázatában vállalt. Egyetlen kockát sem hajlandó kivágni az országjárásra induló filmből. A Médiatanács döntése azonban nehéz anyagi helyzetbe hozta az alkotókat. Ezért adománygyűjtést indítanak A Mandák Ház lelkésze Facebook-oldalán, remélve, hogy közösségi adakozásból sikerül előteremteni az elvont több mint 1 millió forintot.
Az ügynek különös pikantériát ad, hogy a film az Ember Juditról elnevezett pályázaton nyert támogatást. A Médiatanács oldalán olvasható méltatás szerint Magyarországon nincs még egy rendező, „akinek annyi filmjét tiltották volna be, mint Ember Juditét”. Persze, ez jó régen történt – a Kádár-korszakban.
Szerző
Témák
Bolba Márta