Jet-ski elnök: A strandoló, a horgász és az e-jet a Balatonon sem fér el egymás mellett

Publikálás dátuma
2019.06.11. 11:40
Képünk illusztráció
Fotó: ISHARA S.KODIKARA /
Czeller Béla csak úgy tudná elképzelni, hogy az e-jeteket mégis a tóra engedik, ha egy önkormányzat felvállalná, egy fürdőzők és horgászok elől elzárt területet biztosít a jet-skizőknek.
Törvénymódosítással próbálta elérni az LMP, hogy a nemzeti kincsnek számító tavakon, azaz a Balatonon, a Velencei tavon és a Fertő- tavon tiltsák be az elektromos meghajtású jet-skik és kishajók közlekedését is, ám Schmuck Erzsébet javaslatát a múlt héten elutasította az országgyűlés gazdasági bizottságának kormánypárti többsége, így nem is kerül a T. Ház elé. Pedig a magyar fejlesztésű e-jetek Balatonra engedését a különféle civil és szakmai szervezetek – többek között a balatoni horgászszövetség, a vitorlázók, a Nők a Balatonért Egyesület, vitorlások, az MTA tihanyi limnológiai intézete – is ellenzik, míg a két nagy, a tóparti önkormányzatokat tömörítő szervezet, a Balatoni Szövetség és a Balatoni Fejlesztési Tanács közül előbbi inkább tiltáspárti, utóbbi pedig egyelőre semleges a kérdésben, vagyis konkrét támogatója nincs a balatoni e-jetezésnek. Sőt, a Magyar Jet-Ski Szövetség is úgy véli, bár az elektromos jet-ski műszaki és környezetvédelmi szempontokból megfelelne, hiszen károsanyag-kibocsátása és zajszintje szinte nulla, ráadásul nem hajócsavarral működik, a jethajtás pedig nem fejt ki érdemi, a környezetet befolyásoló hatást, mégsem szabad a Balatonra engedni.
- Nem szabad azonban elfeledkezni az emberi-lélektani oldalról sem – mondta a Népszavának Czeller Béla, a szövetség elnöke. – A Balaton mindig is a fürdőzőké, horgászoké, vitorlázóké volt, vagyis több százezer, esetleg millió embert akarnak most szembeállítani néhány százzal. Az e-jetnek ugyanis nem lenne nagyobb közönsége, így értelmetlennek tűnik ellentéteket szítani. Czeller Béla csak úgy tudná elképzelni, hogy az e-jeteket mégis a tóra engedik, ha egy önkormányzat felvállalná, egy fürdőzők és horgászok elől elzárt területet biztosít a jet-skizőknek. - Persze ehhez rengeteg feltételnek meg kell felelni – magyarázta -, kell a parton egy dokkoló, egy bójasor, mely bevezet a pályára, s egy lehatárolt, 6-8 hektáros terület, mondjuk egy 150-szer 500 méteres téglalap alakú pálya. Ahol természetesen személyzet felügyeli egyfelől a jet-skizőt, másrészt, hogy fürdőző vagy horgász ne menjen be a pályára.
Elektromos meghajtású jet-ski tesztje a Balatonon
Fotó: Kovács Tamás / MTI
A szövetség elnöke megjegyezte, alapvetés, hogy jet-skizni csak ott lehet, ahol tilos a fürdés és a horgászat, nem véletlen, hogy a legtöbb pályát bányatavakon jelölték ki. - A balatoni jet-skizésnek akkor lenne igazából értelme, ha körbe lehetne járni a tavat – folytatta –, ez azonban megvalósíthatatlan, hiszen nemcsak a közlekedési szabályozási feltételek nincsenek kidolgozva, de az infrastrukturális sem: egyetlen töltőállomás sincs például a tó körül. Vagyis eleve csak egy szűk réteg számára jelentene vonzerőt az e-jet, tehát két-három pálya kijelölése minden igényt kielégítene. Más kérdés, hogy ezeket lehetne-e rentábilisan üzemeltetni, hiszen igencsak komoly költség a háttér kiépítése, a megtérülés pedig hosszú évek alatt is erősen kétséges. Tehát rengeteg a kérdőjel egy olyan ügyben, mely marginális kisebbséget szólítana csak meg, így igazából felesleges szítani az indulatokat.
Szerző
Témák
Balaton LMP
Frissítve: 2019.06.11. 12:37

A Szépírók Társasága kiállt az MTA mellett

Publikálás dátuma
2019.06.11. 09:38

Fotó: Népszava
A társaság szerint nyilvánvaló, hogy a kormány támadássorozata arra irányul, hogy az egész tudományos közösséget kontroll alá helyezzék.
Kiáltványt fogalmaztak meg a Szépírók Társaságának tagjai, melyben „megütközéssel és aggodalommal követik a magyar tudományos élet, a felsőoktatás és az akadémiai kutatás szabadsága, szakmai-intézményi autonómiája ellen indított kormányzati támadássorozatot”  – írja a HVG a litera.hu-n megjelent közlemény alapján.
„Az akció jól láthatóan az akadémiai kutatóintézeti hálózat államosítására, a bölcsészet- és társadalomtudományi kutatás és az egész tudományos közösség állami-kormányzati kontroll alá helyezésére irányul”

– fogalmaztak a közleményben. „Kormányzat és tudomány ez idő szerint hadban áll. Ezt a szükségtelen, értelmetlen, kártékony politikai háborút nem a tudományos közösség indította a kormányzati hatalom ellen, hanem a kormányzati hatalom a tudomány, a szakmai-kutatói közösségek és intézményeik ellen, hogy függetlenségüket megtörje, kutatási szabadságukat korlátozza, sokféleségüket felszámolja, erőforrásaikat pedig saját kizárólagos ellenőrzése alá vonja. 
Ebben a háborúban – hiszen mi másnak nevezhető egy olyan hatalmi támadássorozat, amelyben a jogait és szabadságát védelmező szakmai közösséget ellenségnek tekintik, amelyben minden eszköz megengedett, és csak a hatalom győzhet

– a helyzet mára odáig jutott, hogy parlament előtt áll az a törvény, amely a Magyar Tudományos Akadémiától elválasztja eleven és jól működő szívét, a kutatói intézményhálózatot, hogy az állam bürokratikus-adminisztratív testébe ültesse azt át.” – írták.
Szerző
Témák
MTA

Propaganda ellenszél nélkül Baranyában

Publikálás dátuma
2019.06.11. 09:00

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
A Fidesz-KDNP-s politikusok kivétel nélkül hibátlanok, és Baranyában csak jó dolgok történnek a Pécsett szerkesztett Dunántúli Napló írásai alapján. Ha vannak hibák, azokat az ellenzék, a bűnözők, a migránsok és az időjárás okozzák.
Három évvel ezelőtt az országos lapoknak dolgozó pécsi tudósítók reggelente némi izgalommal nyitották ki a Dunántúli Naplót (DN), mert tartottak tőle, hogy az újság valamilyen Baranya megyei, közéleti információval megelőzte őket. Amióta azonban 2016 végén a DN a Fideszhez közel álló körök kezébe került, ettől nem kell tartani, a lap ugyanis a kormánypropaganda eszközévé silányult. Egyik újság ne foglalkozzon a másik közlési politikájával – ez a média világában alapszabály. Hogy most mégis írunk egy másik lap tevékenységéről, annak oka van. A fideszes politikusok gyakorta azt mondják: a hazai médiában az ellenzéki tálalás dominál. Közben viszont statisztikai tény, hogy az országos tévék és rádiók túlnyomó többsége a kormány ízlése alapján működnek, és ugyanez igaz a DN-re (és más megyei lapokra) is. Ismert, hogy a múlt század negyvenes éveinek végétől egyetlen napilap maradhatott életben szinte valamennyi megyében. Az MSZMP majd az MSZP tulajdonában lévő lapokat a rendszerváltáskor privatizálták, és többségüket megvette az Axel Springer. 2016-ban – cseles manőverek után – Fidesz-közeli vállalkozások szerezték meg a megyei lapokat, majd bevitték azokat a KESMA nevet viselő, csaknem 500 lapot integráló kormányalapítványba. Így a megyékben a kormány konkurencia nélkül terjesztheti véleményét. Mindezt a Fidesz nem úgy érte el, hogy megyénként alapított egy lapot, ami aztán megnyerte a hírversenyt, hanem úgy, hogy a rendszerváltás óta általában kiegyensúlyozott tájékoztatásra törekvő megyei újságokat kisajátította és áthangszerelte. A Dunántúli Napló gazdája is a KESMA. Orbán Viktor kormányfő azon a sokadjára elismételt kijelentésén megakadva, hogy média-ellenszélben kormányoz, áttallóztuk a Dunántúli Napló májusi számait. Meglepetés nem ért minket: társadalmi kérdésekben a lap csak kormánypárti embereknek ad szót, és arra törekszik, hogy azt sugallja, a megyében minden a legnagyobb rendben megy. Arról, hogy Pécs és Baranya gazdasága soha nem látott mélységbe zuhant, s hogy az itteni kilátástalanság elől menekülnek az ambiciózus fiatalok és középkorúak, sehol sem esett egy szó sem. Csak pozitív tartalmú írások sorjáznak. Íme néhány cím: "Fűszernövényektől és virágoktól volt illatos a pécsi belváros", "Elkészült az új modern játszótér", "Épül az új idősotthon", "Teljesült a kutyások kérése, elkészült az új futtató", "Felújítják még a 48-as teret is", "Egymást erősítve vesznek részt a kiállításon a pécsi szervezetek", "Ajándékot kapott a szerencsés család", "Már javában készülnek a sellyei termálfürdő megnyitására", "Júniustól már használhatjuk az elektromos közbringákat", "A túrázók újra meghódíthatják a Máré-várat".  A cikkek nem tesznek említést a megírt történetek árnyoldalairól, például arról, hogy az elektromos közbiciklit eredetileg 2017-re majd 2018-ra ígérték, s szóba se kerül, hogy a Máré-vár évekig miért nem volt látogatható. A DN országos híreiből is csak arról értesülünk, hogy szép hazánk minden téren fejlődik. A „működő tőke idejön… folyamatos marad a hazai növekedés… a többi ország minket utánoz… rengeteg lakás épül… élénkül a falvakban az építési kedv… a kormány támogatja a magyar cégek külföldi piacszerzését…”, az egyik akadémikus azt nyilatkozza, hogy a kormány-akadémia vitában előbbinek van igaza, a szúnyogokat pedig tervszerűen irtják. A lap külpolitikai oldalát a migránsozás uralta, valamint az, hogy Orbán Viktor miképp lesz egyre inkább meghatározó személyisége a világnak. A lapból az olvasható ki, hogy ha akadnak is még gondjaink azokról országosan és megyei szinten az ellenzék, a köztörvényes bűnözők, a migránsok tehetnek, valamint az időjárás szélsőségei. Az ellenzéki politikusok társadalmi kérdésekről a vizsgált négy hétben egyszer sem mondhatták el véleményüket. Róluk akkor volt szó, ha a lap úgy érezte, lehet róluk valami rosszat írni. 
Szerettük volna megkérdezni a DN főszerkesztőjét, Fülöp Zoltánt a lap céljáról, szerkesztés alapelveiről. Arról is érdeklődtünk volna, hogy a DN miért nem foglalkozik a megye botrányos ügyeivel, miért nem mernek feltenni egyetlen valódi kérdést sem a kormánypárti politikusoknak, mitől nem fér be a lapba senkinek a véleménye, ha az vitázik a kormánnyal és a helyi fideszes vezetőkkel? Fülöp időt kért, aztán annyit üzent, hogy nem szeretne nyilatkozni.

Kevesebben kíváncsiak a kormányhírekre

A Naplóból három éve még 20 ezer fogyott el, jelenleg 15 800 talál gazdára. A „valós” példányszám azonban lényegesen kevesebb, mert a megye 301 önkormányzata és a települések cégei, iskolái, könyvtárai eleve megvesznek majd ezer újságot. A számok azt mutatják, folyamatosan csökken a megyei és regionális lapok piaca is. A majdnem két tucatnyi újságból mintegy 478 ezret adnak el naponta – ez tagadhatatlanul izmos szám, de tekintve, hogy az utóbbi egy és negyed évben több mint 20 százalékkal apadt ezeknek az orgánumoknak a példányszáma, és a piaci szegmens eróziója a jövőben is folytatódik, a laptulajdonosoknak semmi okuk az elégedettségre. Ráadásul hiába a kormány diszponál – a Magyar Újságírók Országos Szövetségének becslése szerint – a média háromnegyede felett (ezalatt elérést kell érteni), ez nem párosul hitelességgel és hatékonysággal. A megyei lapok megszerzésére azért volt szüksége a kabinetnek, mert ökölszabály szerint ezek az orgánumok sokkal intenzívebben képesek befolyásolni az embereket, egyszerűen azért, mert az olvasóknak van érzelmi viszonyuk a hírek szereplőihez, témáihoz. Csakhogy a Publicus Intézet mérése szerint az emberek és a lapok közötti viszonyt rontotta az erőltetett kommunikáció. A felmérés azt mutatja, hogy körülbelül 6.6 millió ember tájékozódik rendszeresen közéleti kérdésekről. Ennek a sokaságnak 7,2 százaléka vásárol rendszeresen megyei lapot, és körülbelül 17 százaléka (mintegy 1,1 millió ember) olvassa azt. Ezzel szemben viszont csak 3 százalék gondolja, hogy a megyei-, regionális újságok függetlenül és szabadon írhatnak (például bírálhatják a kormányt), azaz az olvasók zöme nem hiszi el, amit a hatalom lapjai írnak.
Mintegy 4,42 millió ember egyáltalán nem tájékozódik a megyei újságokból egy választási kampányban. E lapok politikai híreitől leginkább a 30 és 44 év közöttiek tartják magukat távol, de így tesz a 18 és 29 év közötti korosztály 56 százaléka is. Utóbbinak egyébként 44 százaléka mondta azt, hogy előfordul, beleolvas a megyei felületeken közölt politikai hírekbe – de itt fontos megemlíteni, hogy az arány részben annak tudható be, hogy a korcsoport jó része a szüleivel él, és a megyei lapokat leginkább a középkorú/idősebb emberek fogyasztják. A 45-59 évesek 72 százaléka nem kíváncsi a megyei lapok kampányinformációra, míg a 60 éve felettiek esetében ez az arány 53 százalék.

Nem kell aggódni a kínos ügyek miatt sem

A baranyai települések kormánypárti vezetőit a lap újságírói sosem szembesítik döntésük esetleges hibájával, gyengéjével. Pécsnek három kirívóan botrányos ügye volt az elmúlt években. Az egyik a Zsolnay Porcelánmanufaktúra einstand-kísérlete: a város asszisztált ahhoz, hogy egy fideszes gazdasági érdekkör ingyen megszerezze a nagy múltú gyárat, mivel annak révén 20-30 milliárdos állami megrendeléseket reméltek. Az einstand a Zsolnay szír tulajdonosának kitartásán elbukott. Arról, hogy a gyárfoglalási kísérletnek mi volt a valós háttere a lap sosem írt, és arról se, hogy Pécs hozzávetőleg félmilliárd forintot bukott ezen az ügyleten. A Ledina Kft., amibe átcsalták a Zsolnay 118 dolgozóját, soha nem termelt, és a kft. néhány hónapja bezárta üzemét, dolgozóit elbocsátotta, a céget felszámolják – nos, ezeket a híreket a DN nem osztotta meg olvasóival (a lap keresőjével nem is találtuk ilyen cikket). A pécsi önkormányzat tömegközlekedési cége, a Tüke Zrt. 2016-ban vett egy használt Volvo buszflottát 3,5 milliárd forintért, ám ez a járműpark egymillárddal olcsóbban is megvehető lett volna. Erről a DN akkoriban írt is. Jelenleg a holland és a magyar rendőrség vizsgálatot folytat ügyben, ám a közben kormányalapítványhoz került DN erről már nem tudósított. Bár a gyanúsítottak között nincs politikus, nyilvánvaló, hogy befolyásos kormánypárti politikus nélkül ez az egymilliárdos lenyúlást eredményező buszvásárlás nem jöhetett volna létre. A pécsi önkormányzat 2015 és 2017 között felhalmozott 6 és félmilliárd forint adósságot. Felállt egy fideszes többségű bizottság a hiány okának kivizsgálásra, és közhírré tették, hogy a 2017-es adósságról a várost 2009 előtt vezető szocialisták tehetnek. Ezután a vizsgálati anyagot titkosították. A Szabad Pécs, független hírportál perben kikényszerítette a titkosítás megszüntetését, s az anyagból kiderül, hogy a hiányt főképp a város kormányzati alulfinanszírozottsága okozta. Erről a témáról sem adott érdemi információt a DN.