Túllihegés

Nem újdonság, mégis megszokhatatlan, amikor médiaeseményt csinálnak egy tragédiából. Most a Dunán elsüllyesztett kishajóval és szerencsétlen áldozataival történt meg ez. A szenzációt – mert egy ilyen baleset sajnos az – tálalták, aztán pedig sokáig igyekeztek fenntartani. Az egész a Hableány tegnapi kiemelésével ért el a csúcsra. A tévék – felhasználva és megtanulva az összes rossz példát – egymással versengve számoltak be az eseményekről. Mivel azonban hír alig volt benne, látnivaló sem sok, hát kitöltötték a műsoridőt. Stúdióban ülő és a helyszínen lévő médiamunkások csűrték-csavarták a szót, felidézték a majdnem két hét nyilatkozatait és eseményeit, bár valódi mondandójuk alig akadt. Közben hősköltemények születtek. Szeretett vezérünk ismert és állandó intencióinak szellemében a magyar néző megtudhatta, hogy a magyar emberek újabb csatát nyertek. Őket ugyanis nem lehet legyőzni, akkor sem, ha a természet erői és megannyi ellenség össze is fog ellenük. A kishajó kiemelésében résztvevő szakemberek, a búvárok és mindenki más is köszönetet, meg dicséretet érdemel áldozatos munkájáért. De tevékenységüknek semmi köze sem a politikához, sem a propagandához. Megmutatták – mert sajnos lehetőségük nyílt rá –, hogy jól értenek a szakmájukhoz. Itt azonban vége is a történetnek. Nem hősök, hanem jól képzett emberek. Nem esküdött össze semmilyen hatalom Magyarország – ráadásul még Dél-Korea – ellen sem. Tragédia történt, s igazi okait mielőbb fel kell tárni, nemcsak azért, mert a világ ezt várja a magyaroktól, hanem azért is, hogy soha ne ismétlődhessen meg. A kommunikációs paneleket meg jobb lenne elfelejteni. A tényszerű beszámoló – bár közhely, de – mindennél többet ér. Szükségtelen Nagy Magyar Győzelemről beszélni ott, ahol halottak és – enyhén szólva – rendezetlen helyzetek vannak. A túllihegés nem old meg semmit.         

Csernobil a levegőben

Azt, hogy Csernobilban 33 éve történt valami, új sorozatával az HBO emelte ki a feledés homályából. Hisz az atomtechnológia úgymond bonyolult, néhányan meghaltak, de végül is nem történt nagy baj. Valakik ezért úgy gondolták, az emberiséget fel kell rázni. E tekintetben a téma hasonlít a holokausztra, bár itt kezdetben talán még az alkotók sem tudták: mi Csernobil ügyében a legfelháborítóbb. És ahogy felfejtették, válhatott világossá, hogy a történelem egyik legnagyobb aljasságát kell újramesélniük. A látszatot görcsösen fenntartani igyekvő, félelemre épülő, pórusaiban rég elkorhadt rendszer, a pitiáner pozícióféltés, a lelkiismeretlen, hiányos tudásukat arrogáns pökhendiséggel palástoló mérnökök, az „ami nem látszik, az nincs”-elv, elhallgatás, időhúzás, késlekedés, a lakosság megtévesztése és beáldozása, a hatékony elhárítási tervek hiánya, a felelősség mindenen túli hárítása, majd a maguk teremtette válságban tíz- és százezrek hősies önfeláldozása a még nagyobb katasztrófa elkerülésére. Hatásvadász? Igen. Profi? Igen. Politikai megrendelésre készülhetett? Meglehet. Csúsztat? Talán, de erről a mocsokságról csak így lehet méltón megemlékezni. A sorozat sajnos nem a múltról, hanem a jelenről és a borús jövőről szól. Hiába teremtette meg az HBO zseniálisan a 80-as évek szovjet közegét, e gyűrött tekintetekkel nap mint nap ma is találkozunk. Az emberek millióit érintő ipari baleseteket rendre igyekeznek eltitkolni, utólag pedig mindenki mossa kezeit. A régi reflexeket láttuk úgy a 2003-as – szennyezéssel járó – paksi üzemzavarnál, mint – a máig szivárgó – Fukusimában, vagy épp a két évvel ezelőtti, de még mindig nem tisztázott, sejthetően orosz ruténiumsugárzás, vagy az Oroszországból érkező szennyezett kőolaj kapcsán. És ezek nyugtatnak most minket, hogy bízzunk az általuk üzemeltetett és tervezett üzemekben. Ja, és csinálnak egy ellenfilmet, miszerint a CIA robbantotta fel Csernobilt. Én mindenesetre most veszek egy dozimétert.
Szerző
Marnitz István

Részrehajlás nélkül

Egy pillanatra sem volt kétséges, hogy a parlament elutasítja az Országos Bírói Tanács (OBT) kezdeményezését, hogy fosszák meg tisztségétől az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökét. Hogy ez megtörténhessen, mármint Handó Tünde leváltása, ahhoz az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazatára lett volna szükség. Tehát nem csak a teljes ellenzéknek, de a kormánypárti képviselők több mint felének a szavazata is kellett volna az OBT-indítvány elfogadásához. Ennek a valószínűsége pedig oly kicsiny volt, hogy a matematikusok nullát mondanának. Szájer József fideszes EP-képviselő felesége, az Orbán család régi, bensőséges barátja, Handó Tünde épp azért lett az OBH elnöke, mert a tisztséget neki találták ki, gyakorlatilag az ő személyére írták a bírósági igazgatási törvényeket. Hogy mennyire felel meg valóban ezeknek a jogszabályoknak, az persze már más kérdés (amire egyébként épp az OBT indítványa adja meg a választ: semennyire), de ha Orbánnak gondja lett volna a kilenc évre megválasztatott OBH-elnökkel, akkor már rég nem lenne a posztján, sőt, lehet, hogy maga a poszt – OBH-elnök – sem létezne. (Az éppen jegelt önálló közigazgatási bíróságok igazgatási felügyeletét – bocsánat, de ezt nem lehet másképp megfogalmazni - már nem az OBH elnöke látja majd el, hanem a mindenkori igazságügyi miniszter. Vagyis úgy tűnik, Orbán mégsem teljesen elégedett Handóval, bár némelyek szerint az OBH-elnök mandátumának 2021. január 1-jei lejárta után egész egyszerűen átülteti régi barátját a miniszteri székbe. Ehhez azonban Bajkai Istvánnak is lesz még egy-két szava – az egykori Fidesz-alapító, az Orbán család ügyvédje is Trócsányi László tárcájára hajt.) Még Schmitt Pál kezét is könnyebben engedte el, Handóra szüksége van a bíróságok és a bírák kordában tartására. Ha ennyire nyilvánvaló volt az OBT-indítvány fogadtatása, a bírói tanács vajon miért kezdeményezte mégis Handó tisztségétől való megfosztását? Mert teszik a dolgukat. Bár az OBH-elnöke – a tanács létszáma miatt - vitatja az OBT legitimitását, a törvény szerint az OBT „ellenőrzi az OBH elnökének központi igazgatási tevékenységét”, vagyis a bírói tanács – benne a Kúria elnöke - tevékenysége e tekintetben bizonyosan megfelel a törvénynek, azaz legitim. Az OBT-indítványt megtárgyaló és a Háznak az elutasítást javasló igazságügyi bizottság kormánypárti többsége ahelyett, hogy az OBT kezdeményezés tartalmáról, a feltárt törvénytelenségekről, azaz Handó „viselt dolgairól” szólna, az eljárás tisztességtelenségéről beszél, mondván: „legalább két” OBT-tag sikertelenül pályázott bírói vezetői posztra Handónál és „legalább egy” tag bírósági eljárást is indított ellene, vagyis nem részrehajlás nélkül döntöttek (újmagyarul: „elfogultság miatti téves és prejudikálással felérő indíttatásból”). Ehhez annyit, hogy ma – a Kúria kivételével – minden bíró Handónak köszönheti közvetve vagy közvetlenül bírósági pozícióját – tetszettek volna más törvényt írni. Az igazságügyi bizottság pedig részrehajlás nélkül megállapította: amit Handó csinál, az mind szép és jó. Aki pedig mást mond...
Szerző
Simon Zoltán
Frissítve: 2019.06.12. 09:32