A magyar bankrendszer súlyos tévedése volt a svájci frank hitel

Publikálás dátuma
2019.06.13. 09:00

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
A Lehman Brothers 2008 őszi összeomlását követő pénzügyi cunami csaknem elsodorta Magyarországot, miután eladósodottságunk túlzott volt. A devizahitelezés társadalmi válságot eredményezett, amelynek korántsem elhanyagolható utóhatásaitól napjainkban is családok százezrei szenvednek. A tornádó oldalszele címmel megjelent könyvében erről a Magyar Nemzeti Bank (MNB) számára akkor megoldhatatlannak tűnő feladatról írt Király Júlia közgazdászprofesszor, aki 2007 és 2013 között a jegybank pénzügyi stabilitásért felelős alelnöke, a Monetáris Tanács tagja volt.
- A gazdasági összeomlást Magyarországon 2008-ban sikerült megállítani. De hogyan? - Ha csak a pénzügyi hátterét nézzük, akkor a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Unió nagymértékű hitelével, de magát a válságot a 2009-ben felállt Bajnai Gordon vezette kormány, és a helyzetet - a szakemberek szerint is - példaszerűen kezelő MNB jóvoltából sikerült megfordítani. 2010-ben - kormányváltást megelőzően - az ország már növekedési pályára állt, újra visszatért a nemzetközi állampapírpiacra, stabil volt a költségvetés helyzete. Akkor - érdemes erre is emlékeztetni -, a deviza-lakáshitelek bukási aránya 5 százalék alatti volt, a forint árfolyama pedig 265-270 forint körül ingadozott az euróhoz képest. - Majd megkezdődött a NER korszaka... - ... amelynek gazdaságpolitikája révén 2011 végére, 2012 elejére az országot egy újabb, a 2008-asnál is súlyosabb pénzügyi válságba manőverezték. Az országot 2011 novemberében leminősítették, befektetésre nem ajánlott kategóriába sorolták, és 2012-ben, ellentétben a környező országokkal Magyarország újra recessziót élt át. Ezeket a tényeket újabban szeretik kifelejteni az átírt történelemből. 2010 májusában mint egy pozitív, sikeres válságkezelő országra nézett Magyarországra a világ. Ezt követően sikerült újra visszaküzdenünk magunkat a mélypontra, ahonnan csak a környező országoknál sokkal lassabban jöttünk ki. Az elmúlt 2-3 évben mondhatjuk csak – elsősorban az uniós forrásoknak köszönhetően – hogy stabilan nő a gazdaság. - Térjünk vissza a válság előtti időszakra. Sokan vitatják, még szakmai körökben is, hogy egyáltalán szükség volt-e devizahitelezésre. - A devizahitelezésre nem „szükség volt”, ez nem egy gazdaságpolitikai döntés volt, hanem egy adottság. Magyarország 2001-ben az uniós csatlakozás miatt liberalizálta a devizaműveleteket, azaz lehetővé tette a szabad tőkeáramlást. Ettől a pillanattól kezdve szabadon lehetett devizát az országhatáron keresztül mozgatni, forintkártyával külföldön fizetni, devizahitelt felvenni. A kétezres évek elején a nemzetközi piacokon nagyon alacsonyak voltak a kamatok, míg a kormány túlköltekezése miatt az MNB rákényszerült arra, hogy a magas kamatokkal megfékezze az infláció elszabadulását. A kialakult kamatkülönbözet kedvezett az olcsóbb devizahiteleknek. Másrészt a támogatott forinthitelek olyan mértékben terhelték a költségvetést, hogy fokozatosan, 2003 végére ki kellett vezetni ezeket. Ez a két jelenség együtt játszott szerepet a devizahitelezés felfutásában. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy 2000-2005-ben mindenki úgy gondolta, hogy hónapokon, éveken belül csatlakozunk az eurózónához. Többször volt céldátum is kitűzve... Vagyis szükségszerűen alakult ki a devizahitelezés. Ami a szomorú, hogy nem szükségszerűen alakult ki a svájci frank hitelezés. Ez valóban a magyar bankrendszer súlyos tévedése volt. Egy-két fillérért, bocsánat, néhány ezer forinttal alacsonyabb törlesztőrészletért kezdtek el svájci frank hitelt kínálni az euró hitel mellett, ami utólag egy súlyos, megbocsáthatatlan hibának bizonyult. Akárcsak az OTP Bank által bevezetett világhitel, amelyet akár jenben is fel lehetett venni. Az OTP Bank elnök-vezérigazgatója a pénzintézet 2008-as közgyűlésen megemlítette, hogy a MNB már egy éve akadékoskodik az általuk bevezetett, ügyfeleik által kedvelt stabil, kiszámítható, kiváló világhitellel kapcsolatban. Ezzel saját maga ismerte el, hogy a jegybank már egy éve "akadékoskodott", és próbálta mind a svájci frank, mind a jenhitelezést megállítani, lassítani, megfordítani. Volt 2006-ban egy úgynevezett Várhegyi-bizottság is, amelynek tagja voltam, és amely ugyan konkrétan a devizahitelekkel nem foglalkozott, de voltak javaslatai, amelyeket érdemes lett volna akkor megfogadni, és ami a későbbi devizahitel-válságot segített volna mérsékelni. - Melyek voltak ezek? - Az egyik a bankok egyoldalú kamatmódosításáról szólt. Mi törvényi szabályozással akartuk megakadályozni, hogy a bankok egyoldalúan emelhessék kamataikat, már akkor javasoltuk a fix, illetve lebegő kamatozás törvényi bevezetését. Emellett azt is javasoltuk, hogy minden hitelt felvevő számára a bank köteles legyen egyetlen oldalon jól érthetően és világosan összefoglalni a hitel jellemzőit és kockázatait. Ha ez a két javaslatunk törvényi szabállyá vált volna sok későbbi tragédia megelőzhető lett volna. Az országgyűlési képviselők – akik megkapták ezeket a javaslatokat – nem tartották érdemesnek foglalkozni velük. - Figyelembe vehetik ezt  a devizahiteles perekben eljáró bíróságok? - A meg nem született szabályozást? Nem hiszem, hogy azt figyelembe lehet venni. Formálisan a bankok megfeleltek az akkori szabályoknak, a kockázatokat mind beleírták a szerződések kisbetűs részeibe. Ha akkor törvény kötelezte volna a pénzintézeteket a felelős bankolásra, most lehetne ezzel érvelni. Se a felelőtlen, se a pénzügyileg kulturálatlan hitelfelvevőre való hivatkozást nem szeretem. Amikor valaki bemegy a gépkocsi-kereskedőhöz, és megveszi az új autóját, akkor nem fog levizsgázni a belső égésű motorok működéséből, hanem egyszerűen biztonságos, jó autót akar venni. A bankok ugyan maguk is úgy gondolták, hogy nem lesz a devizahitelből probléma, az árfolyam stabil marad, viszont olyanoknak is nyújtottak devizahitelt, akiknek se forintban, se devizában, semmilyen hitelt sem lett volna szabad eladni. Azaz, mintha olyanoknak is eladna egy autókereskedő autót, akiknek nem lenne szabad még csak dodzsemet sem vezetniük. Akik most súlyos helyzetben vannak, azok többségükben kistelepülésen élő, alacsony jövedelmű, hátrányos helyzetű háztartások, amelyeknek akkoriban folyamatosan azt sugallták a reklámok, az ügynökök, hogy nyugodtan vegyenek fel devizahitelt, megvalósíthatják álmaikat. Nincs felelőtlen hitelfelvevő felelőtlen hitelnyújtó nélkül. Ma már, az új szabályok értelmében, csak olyan ügyfélnek lehet hitelt kínálni, aki ezt biztonságosan törleszteni is tudja a futamidő alatt. Ilyen értelemben tanult az ország. 
- A devizahitelezésnél az MNB mindent elkövetett a bajok megelőzésére? - Az MNB-nek a válság előtt nem volt sem szabályozási sem felügyelési jogköre. Csak figyelmeztetni tudtunk, csak verbálisan tudtuk a kockázatokra felhívni a figyelmet. Ezt meg is tettük minden stabilitási jelentésünkben, konferenciákon, újságcikkekben. Figyelmeztetés volt, azt meghallani akaró fül nem. - És amikor a válság alatt súlyosbodott a devizahitelesek helyzete, akkor mit tettek? - 2009-től kezdve folyamatosan fogalmaztunk meg javaslatokat, amelyek a hitelezés biztonságát növelték, és a bajba jutott adósokat célzottan segítették. Mindig elleneztük a globális, egy csapásra minden problémára gyógyírt találni vélő megoldásokat. Így a 2011-es végtörlesztést kezdettől egy súlyosan elhibázott gazdaságpolitikai lépésnek tartottuk, és ahogy a könyvemben le is írom, annak minden előre látható kockázata realizálódott is. Nemcsak az országot lökte egy újabb súlyos pénzügyi válságba, hanem tovább nehezítette a már említett, a devizahiteléből kimászni nem tudó, megint csak a szegényebb rétegek helyzetét, hiszen a forint jelentősen romlott a végtörlesztés hatására. Miközben a gazdag, jómódú devizahitelesek ki tudtak mászni a gödörből, aközben a sokszoros adóssággal terhelt, tehát tényleg adósságcsapdában vergődő emberek nem. Vannak lehetőségek arra, hogy a nehéz helyzetben lévőket, a kilakoltatással fenyegetetteket az állam célzott programokkal segítse. - Hány adósról lehet itt szó? - A KSH 2011-es felmérése szerint deviza alapú jelzáloghitele mintegy 400 ezer családnak volt. Ennek nagyjából még mindig a 20 százaléka tehát nagyjából 80 ezer család az, amelyik súlyos törlesztési problémával küzd. - Ebben a helyzetben a pénzintézetek panaszkodása mennyire lehet hiteles? - Nem hiszem, hogy ma panaszkodnának a bankok. De ne felejtsük el, hogy a 2010-ben bevezetett bankadó, a végtörlesztés, az elszámoltatási törvény, a forintosítás a bankrendszer tőkéjének közel 30 százalékát morzsolta le, és évekre működésképtelenné tette a bankokat. Felcsuti Péter kifejezésével zombi bankokat hozott létre. - Milyennek látja a magyar bankrendszer stabilitását most? - A magyar bankrendszer jelenleg tőkeerős, stabil. A válság idején a külföldi anyabankok biztosították a leánybankjaiknak a szükséges likviditást és a szükséges tőkét. Tehát ellentétben az ország miniszterelnökének állításával, akinek az idegrendszerébe az égett bele, hogy válság idején a külföldi bankok kirántották innen a pénzüket, a tények azt mutatják, hogy nem kirántották, hanem betolták a pénzüket, azaz a külföldi tulajdonos biztosította ennek a bankrendszernek a stabilitását. Amikor a kilencvenes években többségi hazai tulajdon volt a bankrendszerben, akkor számos bankcsőddel és összeomlással kellett szembenézni. Reméljük, ez a korszak nem fog megismétlődni. - Tudását, tapasztalatait hol adja tovább? - Az IBS Budapest tanára vagyok 2013-tól, az MNB-ből való távozásom óta. Én szerettem volna visszamenni az Alma Materbe, a Corvinus Egyetemre, és bár hivatalos elutasítást soha nem kaptam, valahogy egyik tanszéken sem akadt egy szabad félállás sem. Valószínűleg pusztán urbánus legenda, hogy velem kapcsolatban az egyetemen politikai kockázatokat emlegettek, megjegyzem, sosem voltam semmilyen pártnak tagja, de az elutasítás oka lehet az is, hogy állítólag Matolcsy Györgynek van egy cetlije az általa (is) támogatott Corvinuson nem alkalmazható oktatók fekete listájával, amin szerepelek. De hát ezt se megerősíteni, se cáfolni nem tudjuk.
Szerző
Frissítve: 2019.06.14. 07:28

Kismama-szövetkezetek: nehéz szülés

Publikálás dátuma
2019.06.13. 07:35
Illusztráció
Fotó: Tyler Olson
Két hét múlva el kellene készülnie a kismama-szövetkezetek indulását lehetővé tévő jogszabálynak, de a humántárca még mindig nem árul el részleteket.
Bár már majdnem egy év is eltelt azóta, hogy Novák Katalin családügyi államtitkár bejelentette, az idei év elejétől a kisgyermeket nevelőknek kismama-szövetkezeteken keresztül lesz lehetőségük munkát vállalni, eddig egyetlen ilyen szövetkezet sem alakult meg. Ami nem is csoda, hiszen – bár tavaly őszre ígérték - még a jogszabályi háttér sem született meg hozzá. Sőt, Novák Katalin tavaly nyári tusnádfürdői bejelentése óta a kormány nem is nagyon emlegeti a kismama-szövetkezetek ügyét. Legutóbb - még tavaly augusztus végén - Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára érintette a kérdést, amikor Ungár Péter LMP-s képviselő azt szerette volna megtudni: hogyan készíti elő az Emmi a kismama-szövetkezetek létrehozását. Ő is csak annyit mondott azonban: „a jogszabályi feltételek kidolgozása a következő időszak feladata”. Lapunk rákérdezett akkor is és most is az Emminél a részletekre, ám ahogyan tavaly, úgy most is semmitmondó válaszokat kaptunk.  A humántárca tavaly azzal hárította el érdeklődésünket, hogy csak ősszel tudnak majd részletekkel szolgálni. A kisgyerekes nők munkavállalása azonban azóta mintha lekerült volna a napirendről, újabb bejelentés legalábbis az elmúlt egy évben nem érkezett ez ügyben. A kormány ugyanakkor egy márciusi határozatában felszólította az igazságügyi tárca és az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) vezetőjét, hogy 2019. június 30-ig készítsen előterjesztést a kismama-szövetkezetek bevezetéséről. Mivel a határidő közeleg, megkérdeztük az Emmit: hogy állnak a munkával, mikortól alakulhatnak meg a kismama-szövetkezetek, és miért gondolják ezt előnyös foglalkoztatási formának a kisgyerekes anyák számára. Korábban Novák Katalin és Rétvári Bence is azt hangoztatta: a kismamaszövetkezetek azért kínálnának remek lehetőséget a kisgyerekes nőknek, mert azokon keresztül akár csupán heti néhány órára is munkát vállalhatnának, és így fokozatosan térhetnének vissza a munkaerőpiacra. Most azonban az Emmi még ennyit sem közölt. Szűkszavú válaszukban azt írták: „A kormány célja, hogy folyamatosan bővítse a gyermekes családokat és a nők foglalkoztatását segítő intézkedéseket. A családvédelmi akció júliusban és januárban induló támogatásai mellett ilyen lehetőség lehet a kismama-szövetkezet is, amely a kisgyermekes édesanyák foglalkoztatását segítheti. Ennek előkészítése folyamatban van.” 
Vagyis még mindig nem tudni, mikor indulhatnak el a kismama-szövetkezetek, pontosan kik lehetnek majd a tagjai – szó volt róla, hogy férfiak is -, és milyen kedvezményekben részesülnének az így munkát vállalók.

Ha abból indulunk ki, hogy a korábbi ígéreteknek megfelelően a nyugdíjas-szövetkezetek mintájára alakulnak majd meg a kismama-szövetkezetek, akkor az kedvezményes adózást jelenthet a tagok számára. A nyugdíjas szövetkezeteken keresztül munkát vállalóknak ugyanis csupán a 15 százalékos személyi jövedelem adót kell megfizetniük: ez volt a 2017 nyarán Kósa Lajos bábáskodásával elindult szövetkezeti forma fő vonzereje. Csakhogy mire a nyugdíjas szövetkezetek épp kezdtek volna megerősödni, a kormány egy huszárvágással kihúzta a lábuk alól a szőnyeget. Az idén januártól ugyanis már szövetkezeti tagság sem kell ahhoz, hogy a nyugdíjasok kedvezményes adózással vállaljanak munkát. Emiatt év elején már több nyugdíjas szövetkezet is a megszűnést fontolgatta.  Tavaly júniusig – a nyugdíjas munkavállalók kedvezményes adózására vonatkozó tervek ismertetéséig - 140 nyugdíjas szövetkezet alakult, 30 ezer taggal, közülük mintegy 7 ezren vállaltak munkát is. Szerettük volna megtudni a Pénzügyminisztériumtól, azóta hogyan változott a létszám, és hány nyugdíjas szövetkezet szűnt meg az idén, de kérdéseinkre lapzártánkig nem kaptunk választ. Pedig a válasz nem mellékes, ha ugyanezt a forgatókönyvet tervezi most lejátszani a kormány a kisgyerekes nőkkel is. Mint ahogyan a nyugdíjasoknál, úgy a kisgyerekeseknél sem világos ugyanis, miért volna szükség a kedvezmények igénybevételéhez egy köztes szervezet beiktatására, és miért nem lehet közvetlenül a kisgyerekeseket vagy az őket alkalmazó munkaadókat támogatni? A nyugdíjasok esetében ezt végül belátta a kormány, a kismamaszövetkezetek ügyében azonban egyelőre csak a kérdések maradnak.

Több gyerekkel nehezebb munkát vállalni

Magyarországon a nők foglalkoztatási rátája az EU-átlagot meghaladó mértékben, csaknem 15 százalékkal marad el a férfiakétól, és ezen eddig a munkaerőhiány erősödése sem változtatott. A KSH adatai szerint február-áprilisban a 4,4 millió foglalkoztatott közül 2,4 millió férfi volt, 2 millió pedig nő. A férfiaknál ez 77, a nőknél 62,5 százalékos foglalkoztatási rátát jelent. Az elmaradásban komoly szerepet játszik a gyermekvállalás: minél több gyermeke van egy nőnek, annál kisebb valószínűséggel dolgozik. A 25-49 éves korosztályban 2018-ban a gyermektelen nők 88 százaléka dolgozott. Az egy- vagy kétgyermekes nőknek már csak a 72, a három vagy több gyermeket nevelőknek pedig csupán az 52 százaléka vállalt munkát.    

Szerző

Őrült roham a szuperkötvényért

Publikálás dátuma
2019.06.12. 18:57

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
A tervezett 100 milliárd helyett négy nap alatt 529 milliárd forint értékben jegyezték.
A csak szuperkötvénynek becézett Magyar Állampapír Plusz (máp) kibocsátása utáni első sorozatából június 3. és 7. között 529 milliárd forint értékben jegyzett a lakosság. A háztartások ilyen rövid idő alatt ilyen hatalmas mértékben még soha nem finanszírozták az államadósságot. Eredetileg az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) arra számított, hogy "csak" 100 milliárd forint után lesz érdeklődés, de időközben rábocsátással végül is ki tudták elégíteni a páratlan mértékű érdeklődést. A kormány merész célokat tűzött ki maga elé, hiszen 2023-ra 11 ezer milliárd forintra kívánják növelni a lakossági állampapír-állományt, mint arról szerda reggel Varga Mihály pénzügyminiszter is beszélt az MTI-nek. A mostani jegyzéssel együtt a lakossági állomány 8060 milliárd forintra emelkedett. Az új állampapír, amelyből már a második sorozatot lehet jegyezni, sávos kamatozású, nem terheli kamatadó. Öt év alatt összességben 27,35 százalékos hozamot nyújt mindazoknak akik a futamidő végéig megtartják kötvényüket. Mindeddig az éven túli megtakarítások nem voltak túl népszerűek. Ezt a befektetői szokást is figyelembe veszi az ÁKK, hiszen nem szükséges kivárni az öt esztendőt, mert már az első fél év után fizetnek kamatot (az éves 3,5 százalékos hozam felét), majd évente újabb 0,5-0,5 százalékokkal nő a kamat, amíg az utolsó évben el nem éri a 6 százalékot, így jön ki a már említett 27,35 százalék. A megszolgált kamatot azonban, ha a megtakarító nem veszi fel, akkor az azon a héten jegyezhető államkötvényben automatikusan befekteti a Magyar Államkincstár. A mostani hatalmas érdeklődésnek több forrása lehet. Feltehetően valamennyi megmozdult abból a mintegy 6 ezer milliárd forintból, amelyet készpénzben otthon,  vagy nem kamatozó folyószámlán tartottak az emberek. A friss jövedelemből is elhelyezhettek az új állampapírban, de a legnagyobb mértékben más banki befektetések pénzeit csoportosították át ide az ezeknél biztonságosabb,  és kamataikat nagy mértékben felülmúló pénzügyi termékbe. A szuperkötvény-kibocsátás nagy vesztesei kétségtelenül a kereskedelmi bankok. Ma egyetlen banknál lehet 3 százalékos kamattal, 3 hónapra lekötni a betétet, de többségében 0,15-0,20 százalékos a hozam, ráadásul ezeket még 15 százalékos kamatadó és számlavezetési díj is terheli. Vagyis az új kötvénynek nincs versenytársa. A kormány célja egyértelmű ezzel a pillanatnyi inflációt meghaladó kamatozású értékpapírral. Bevonni az átmenetileg szabad pénzeszközöket, a banki betéteket, a rossz hozamot eredményező befektetési jegyeket és a részvényeket az államadósság és a hiány finanszírozásába, még ha a költségvetésnek sokba is kerül. A tapasztalatok szerint  ebben a tekintetben a háztartások a legstabilabb partnerek.
Szerző
Témák
államkötvény
Frissítve: 2019.06.12. 20:00