Hozamvadászat

A demokráciát tanuló államoknak drága árat kellett fizetniük azért, hogy a piacgazdaságot már régebben gyakorlók befogadják őket közösségükbe.

A 2000-es éveket megelőző időszak emlékezetes eseménye volt az, amikor a nagyhatalmi státuszát elvesztő Oroszország már képtelen volt magát finanszírozni, s a jól bevált forgatókönyvnek megfelelően hitelekért folyamodott, hogy válságából sikeresen kikecmeregjen. A világpolitika színpadán még teljesen ismeretlen Vlagyimir Putyinnak ehhez arra volt szüksége, hogy akkor még elismerten az európai pénzpiaci központnak tekintett Londonban, amerikai dollár alapú államkötvényeket jegyeztessen. Az inflációs környezet már abban az időben is elviselhető volt, de az orosz elnök valódi elképzeléseiről vajmi keveset tudtak a Cityben, így senki sem csodálkozott azon, hogy az orosz papírok 21 százalékos kamattal forogtak. Ismétlem: amerikai dollárban. Az államkötvények világában ez brutális kockázati felárnak bizonyult. Le is jegyezték mind egy szálig. Oroszország a futamidő végéig tisztességesen fizetett, s már nem volt semmi szükség arra, hogy Putyin - illetve hazája - hitelképességét irreális hozamokkal kelljen megsegíteni.

Magyarország gazdasági helyzete 2019-ben nem hasonlítható a két évtizeddel ezelőtti Oroszországhoz. Hitelképessége megkérdőjelezhetetlen, s ha nehezen is, de fellépdeltünk a befektetésre ajánlott országok közé. Adósosztályzatunkon ugyan még lehet javítani, de szinte nincs olyan bankház a világban, amely megfelelő kondíciók mellett ne állna Orbánék, illetve a Matolcsy György vezette jegybank mellé. Az utóbbi években sikerült az ország devizaadósságát egészséges mérték alá szorítani. Látványos kivonulásunk a külföldön jegyzett állampapírok piacáról azonban - ha nem vallják is be a jegybanknál - annak volt köszönhető, hogy az euróövezeten kívül rekedtként nem mernek az MNB stratégái árfolyamkockázatot futni, amit valljuk be őszintén: bölcsen tesznek.

Ha nincs devizakötvény, akkor marad a forintfinanszírozás. Ennek metódusa a rendszerváltás óta annyira kifinomodott, hogy akár tanítani is lehetne. Az Államadósság Kezelő Központ azonban csak a kibocsátások kereteit határozza meg, a tartalmat a NER háza táján fogalmazzák meg. A célcsoport a lakosság lett, azok a háztartások, amelyek évente kétszámjegyű százalékkal növekvő jövedelmüktől kissé megrészegedve fogyasztanak, a módosabbak ingatlanba fektetnek. Van azonban mintegy hatezer milliárd forint, amely a párnacihában pihenget. Orbánék szemszögéből nézve, kontrollálatlanul. Fejükbe vették, hogy ennek nagyját 3-5 éves távlatban bekanalizálják közép lejáratú államkötvényekbe, ma még tisztesnek mondható, a kereskedelmi bankokat jóval meghaladó hozamokkal. Olyan helyzetet teremtve, hogy azok a családok, amelyeknek van átmenetileg szabad pénzeszközük, tömegesen hozamvadásszá váltak. S ezzel kölcsönös függésbe kerültek. A háztartások az államtól, s a költségvetés a családoktól. Érdekazonosságuk azonban csak látszat, az egyensúly képlékeny.