Sokan vannak, mégis kevesen – ez a tapasztalat a magyar közigazgatásról, illetve bürokráciáról. Minden kormány csökkenteni akarta, de hatalmas az ellenállás. „1980 óta hallom, hogy változtatni kellene az arányon – fogalmazott korábban erről a különös helyzetről lapunknak Sárközy Tamás jogászprofesszor. – Miért gyarapodnak az állami feladatok? Mert a lakosság elvárja, hogy menjen a metró, tisztaság legyen. A közfeladatok körét tehát a lakossági igények növelik állandóan, és ezzel szemben csekély az ellenállás, mert az íróasztal is munkát kíván csinálni magának. Kétszer voltam deregulációs kormánybiztos, és mindegyik esetben véres fejjel jöttem el a minisztériumoktól.”
A szélesebb értelemben vett közszférában jelenleg több mint egymillió ember dolgozik. Ez a versenyszférához képest nagyon sok, 4,4 millió foglalkoztatottal számolva a negyede. Mint a G7 portál összesítéséből kiderül, több mint félmillió ember kapja a fizetését csak a központi költségvetés szerveitől. Mintegy 120-130 ezer pedagógus korábban jórészt az önkormányzatoktól kapta a fizetését, de 2012-től a központi kormányzat vette át őket. Tavaly a KSH adatai szerint átlagosan 817 ezer ember dolgozott közalkalmazottként vagy köztisztviselőként a költségvetési intézményekben, beleértve ebbe a közfoglalkoztatottakat is, és ehhez számíthatjuk az állami tulajdonban lévő cégek (a postánál például több mint 30 ezren, a MÁV-nál 35 ezren dolgoznak), illetve az önkormányzati társaságok munkavállalóit.
Az előző Fidesz-kormány zászlóra is tűzte a bürokráciacsökkentést, és 2015-től nagy lendülettel láttak neki a terület átalakításának. Megszüntettek – pontosabban részben beolvasztottak – minisztériumi háttérintézményeket, létszámkorlátokat írtak elő, és harcot hirdettek a kormányzati vízfej ellen is, hiszen Orbán Viktor már 2010-ben, kormánya bemutatásakor meghirdette, hogy a nemzeti együttműködés rendszerére „sem rangkórság, sem kormányzati dáridó nem lesz jellemző”. Három éve Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség akkori államtitkára beszélt arról, hogy az összes foglalkoztatott 10 százalékára kellene csökkenteni az állami alkalmazásban levők számát, azaz nagyjából 400 ezres közszférát tartott volna jónak az egymillió helyett. A felszabaduló munkaerőt a versenyszférába terelték volna át, de ez több – válasz nélkül maradt – kérdést is felvetett. Például azt, hogyan lenne alkalmas egy óvodai dolgozó vagy egy könyvtáros mondjuk bolti eladónak? Mi lesz azokkal az ügyintézőkkel, akik már így is túlterheltek? Mi lesz akkor, ha egy hivatalban a nyári szabadságok vagy betegség miatt kiesnek néhányan? Nincs elég pedagógus, óvónő, ápoló, orvos, vízügyi szakember – és a sort hosszan lehet folytatni.
Munkálkodó íróasztalok
A kormány olyan rendszert szeretne működtetni, amelyben nem termelődik újra a bürokrácia – mondta Orbán Balázs, a Miniszterelnökség államtitkára ősszel a köztévének. „Próbálunk egy elszámoltatható, felelősségteljes, semleges, professzionális, 21. századi közigazgatást működtetni, amely nem az ország versenyképességének a gátja” – fogalmazott. A kimutatásokból kiderül, valóban kirúgtak vagy átsoroltak máshova számos közszolgát. Rogán Antal kormányzati pr-ral foglalkozó Miniszterelnöki Kabinetirodája azonban tovább duzzad, de azt körültekintően teszi: hír a hivatalából aligha szivároghat ki, nemzetbiztonsági átvilágítás előzi meg a munkaerő-felvételt.
Magyarországon az államapparátusra, a minisztériumokra és a kormányhivatalokra GDP-arányosan kétszer annyit költünk, mint az európai átlag, és négyszer annyit, mint Írország. Az állam működése önmagában felemészti a gazdasági teljesítmény majd tizedét. De nemcsak sokba kerül, rosszul is működik: az OECD két évvel ezelőtti elemzésének egyik legérdekesebb megállapítása szerint nem jellemző a magyar államapparátusra, hogy érdem alapján előre lehetne jutni, a kulcspozíciókat „fentről” töltik be. Vagyis a lojalitás elsőbbséget élvez a hatékony szakmai munkával szemben.
A bürokrácia elleni harc óriási vereséggel zárult. Lázár János maga ismerte el még miniszterként, hogy „a harmadik Orbán-kormány idején nem csökken, hanem nő a közszférában foglalkoztatottak száma, és sajnos a központi közigazgatásban foglalkoztatottak száma is szépen gyarapodik”. Helyettese, Csepreghy szintén arról beszélt, hogy a bürokráciacsökkentés kudarcot vallott, mivel „minden íróasztal meg tudja magyarázni a létjogosultságát”.
A kabinet nagy vízfeje
A kormányzati vízfej viszont tovább hízott: miközben a Bajnai-kormány idején 85 miniszter, államtitkár és helyettes államtitkár volt, ma több mint a duplája, 190 feletti az állomány. Ahogy Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége korábbi főtitkára írta a Népszavának: a nagy méretű apparátus az élet minden területén be akar avatkozni, így az ügyintézés lassú, bürokratikus és költséges, a hatékonyság és az észszerűség követelménye pedig egyáltalán nem érvényesül. Az állam továbbra is befurakszik a magánszemélyek és a vállalkozások életébe, de nem azzal a céllal, hogy az állampolgári közérzetet javítsa, hanem hogy bonyolult szabályrendszerét végrehajtsa. Ehhez sok hivatal, sok intézmény, és ebből eredően sok munkavállaló kell.
Bár az elektronikus ügyintézés, az ügyfélkapu és a kormányablakok segítettek az állampolgároknak, számos területen égető a munkaerőhiány, ami miatt az ügyintézés is akadozik. És ha ez nem lenne elég, a kormány „rásegített” a folyamatra az érdemi munkát végző köztisztviselők létszámának csökkentésével. Áprilisban számoltunk be arról, hogy az akár 12 órás napi munkaidő és az alacsony bérek miatt felmondási hullám söpör végig a kormányhivatalokban. A lakástámogatási osztályok kiüresedése miatt például volt olyan megye, ahol válságértekezletet hívtak össze, máshol a gyámügyi és egyéb, életet közvetlenül érintő hivatali ügyintézés lehetetlenült el. Vagyis miközben a kormány sorra vívja újabb és újabb szélmalomharcát a bürokráciával, az állampolgárok egyre több helyen a saját bőrükön érzékelik az ügyintézés akadályokba ütközését, lassulását, sőt ellehetetlenülését.
Erről árulkodik egy Facebook-poszt is, amelyben egy budapesti asszony arról ír: férjével 2,5 órát várt az útlevélre és a jogosítványra. „2 óra 15 percig tök jól elvoltunk, de egyszer csak megkérdeztem az amúgy nagyon kedves hölgyet, hogy van az, hogy három ember van előttem, és már több mint két órája várok. (…) Azt mondja, a gép így adja és ő intéz mindent, mert két kolléganő felmondott. Nosztalgiáztam, amikor a Máriaremetei úton egy kis pincében vidám hölgyek adtak időpontot és pikk-pakk kész voltunk. Most a légkondi alatt már vacogtam, de erőt adott a hölgy kitartása, kedvessége. Ő még kitart.”
