Heti abszurd: Schmuck Andor visszatér

Megmozdult az állóvíz, Schmuck Andor fejest ugrott a választási lavórba, és bejelentette, hogy indul a főpolgármesteri székért folyó előválasztáson.

Schmuck Andorról rendszerint akkor hallunk, amikor valamilyen választás közeledik, két választás között eltűnik, rejtőzködő életet él, olyankor legföljebb arról jön hír, hogy egy nálánál jóval fiatalabb és nagyon sok kilóval könnyebb, mutatós hölggyel mutatkozik valamilyen nyilvános helyen, sőt arra is volt már precedens, hogy az illető hölggyel összeköltözött, és azóta is holtomiglan-holtodiglan.

Schmuck Andor tehát egy derűs színfoltja a magyar politikai palettának. Ez a nagydarab, mindig mosolygós óriáscsecsemő, aki – ne feledjük, a Tisztelet Társaság örök és megbonthatatlan elnökeként szokott választásokon indulni – valójában az olimpiai eszme lényegét testesíti meg. Miszerint nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Ebből a szempontból az elnyűhetetlen Thürmer Gyulára hajaz, aki a Munkáspárt elnökeként a rendszerváltozás óta megrendezett valamennyi választáson elindult, és azzal dicsekedhet, hogy soha semmilyen értékelhető eredményt nem ért el.

Schmuck Andor programját egyelőre nem ismerjük, de ez egyáltalán nem probléma. Joggal feltételezzük, hogy van neki programja, a többieknek is van, miért éppen neki ne lenne. És különben is, az emberek csak nagyon ritkán szoktak programokra szavazni, a legtöbbször a személyes szimpátia vagy a jelölt pártja iránti lojalitás dönti el, hogy kinek a neve mellé húzza be az ikszet az állampolgár.

Schmuck Andor régi motoros a szakmában, nem ma jött le a falvédőről, vélhetően van elképzelése arról, milyen fővárosban szeretne élni. Nagy tételben lefogadnánk, hogy egy, a mostaninál jobb Budapest jelenik meg a lelki szemei előtt. Több zöldet szeretne és kevesebb betont, autók helyett tömegközlekedést és bicikliket, korszerűbb egészségügyet, versenyképesebb oktatást, vagyis élhetőbb, szerethetőbb Budapestet.

Nagyon szimpatikus ez a program, mely persze a többi induló elképzeléseiben is benne van. Merthogy minden jelölt azt szeretné, hogy a magyar főváros élhetőbb és szerethetőbb legyen, még soha senki nem ígérte azt a választóknak, hogy ő majd növeli a korrupciót, a maradék fákat is kivágatja, és kötelezővé teszi, hogy mindenki naponta legalább harminc kilométert autózzon, lehetőleg csúcsidőben, elviselhetetlen benzingőzt és mérhetetlen dugókat okozva ezzel a közlekedésben. Talán egyedül a Kétfarkúaktól várható el egy ehhez hasonló elgondolás, ám ők a főpolgármester-választás kapcsán egyelőre hallgatnak. Lehet, hogy az EP-választáson szerzett sebeiket nyalogatják, de eddigi munkásságukat ismerve az sem kizárt, valamilyen nagy dobásra készülnek. Például arra, hogy beálljanak Schmuck Andor mögé. Merthogy valójában ő a Kétfarkúak titkos jelöltje, benne bíznak elejétől fogva, és majd a kellő időben előjönnek a farbával.

Lesz nagy csodálkozás, meglepetés. Meg még móka és kacagás, ami a csövön kifér.