Megoldás helyett baklövés - így roncsolja a kormány az oktatást

Évente 10 százalékkal nő a magántanulók száma, a kormány mégis betiltaná ezt az oktatási formát. Az igazgatói pályázatok esetében elvennék a tanároktól a véleményezés jogát.

Az Alkotmánybírósághoz fordul a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), ha a parlament elfogadja a magántanulói jogviszony kivezetését célzó törvényjavaslatot – nyilatkozta lapunknak Asbóth Márton, a jogvédő szervezet magánszféra-projektjének vezetője. Szerinte súlyos jogkorlátozást jelent, ha a szülők nem dönthetnek arról, hogy iskolába járatják vagy otthon tanítják, esetleg magántanulói csoportba viszik gyermeküket.

A kormány szerdán nyújtotta be az Országgyűlésnek a köznevelési törvény módosítását, amelynek egyik célja a magántanulói státusz megszüntetése. „Össztársadalmi érdek, hogy a gyerekek iskolába járjanak és végzettséget szerezzenek” – indokolták a módosítás szükségességét. A tervezet ugyan lehetőséget biztosít „egyéni munkarend” igénylésére (ami szigorúbb feltételekhez kötött, kvázi magántanulói jogviszonyt jelenthet), de a kérelmekről már nem az adott iskola igazgatója, hanem egy kormányzati hivatal dönt majd, és az eddigi gyakorlattal ellentétben sem a gyámhatóság, sem a gyermekjóléti hatóság véleményét nem kell majd kikérni. Az elmúlt években folyamatosan nőtt a magántanulók száma: az Oktatási Hivatal legutóbbi, nyilvános adatai szerint a 2016/2017-es tanévben 7590-en voltak ebben a státuszban, ami mintegy 10 százalékos növekedés 2015-höz képest. Szakértői becslések szerint a magántanulók száma ma már a 8 ezret is meghaladja.

A magántanulók között több csoportot lehet megkülönböztetni: vannak, akiket szüleik készítenek fel otthon a félévente esedékes vizsgákra; vannak, akiket szakképzett pedagógusok tanítanak otthoni keretek között; és vannak, akik másokkal összeállva tanulócsoportokat hoznak létre. Van egy negyedik csoport is, akiket Asbóth Márton „kényszer magántanulóknak” nevezett; ők azok a szegény környezetből érkező, hátrányos helyzetű, legtöbbször rossz magatartású gyerekek, akiket még a lecsökkentett tankötelezettségi korhatár elérése előtt „kilök” magából a közoktatási rendszer. Aztán jellemzően senki nem foglalkozik velük.

– Ha erre hivatkozva módosítanának a törvényen, azzal óriási baklövést követnének el. Ettől a válságjelenség megmarad, az iskolák nem lesznek jobbak, nem lesz több felkészült pedagógus, akikre ezeknek a gyerekeknek nagy szükségük lenne – mondta a TASZ szakértője. Szerinte a törvényjavaslat csak arra jó, hogy a kormány leplezze a rendszerhibákat azok megoldása helyett.

A tervezetről a Pedagógusok Szakszervezetével (PSZ) sem egyeztettek – annak ellenére sem, hogy Kásler Miklós humánminiszter márciusban stratégiai együttműködési megállapodást írt alá a PSZ elnökével, Szabó Zsuzsával, amiben a kormány nevében ígéretet tett arra, hogy a köznevelést érintő jogszabályok előkészítésébe bevonják a szakszervezetet, a jogszabály-tervezeteket is közvetlenül megküldik számukra. Szabó Zsuzsa lapunknak kijelentette: a kormány felrúgta a megállapodást. Jelezte: ősszel akár sztrájkolhatnak is a tanárok.

A törvényjavaslat azért is aggályos, mert a tantestületek, a nemzetiségi önkormányzatok, valamint a szülők a jövőben nem véleményezhetik majd az igazgatói pályázatokat. Ez azért lenne kedvező a kormány szempontjából, mert az elmúlt években több botrány is kirobbant amiatt, hogy a két jelölt közül végül nem az kapta az igazgatói megbízást, akit a tantestület szakmailag alkalmasabbnak tartott.

A törvénytervezet egyébként arra is lehetőséget teremt, hogy heti 10 óra helyett 14 órában lehessen megbízási szerződéssel óraadót foglalkoztatni – ezzel lényegében beismerték, hogy tanárhiány van.