„Angliának nincsenek örök barátai, Angliának nincsenek örök ellenségei, Angliának érdekei vannak” mondta állítólag még a XIX. században Lord Palmerston brit miniszterelnök. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk: a nemzetállamokat a XXI. században sem az emberbaráti megfontolások vezérlik, sokkal inkább az érdekeik. A baj ezzel nem is az, hogy az önzést illusztrálja, vagy, hogy emberbaráti alapon egyetlen közösség sem működtethető. A baj az, ha azokat a bizonyos érdekeket teljesen félreértik (illusztráció Nagy-Britannia kilépése az Európai Unióból), s loholva utánuk nem csak a nemzeteket, hanem a világot sodorják örvénybe. Még nagyobb a baj, ha a fejlett kapitalizmus, amely - Slavoj Zizek szavaival – a legmesszebb ment a kollaboratív vagy kooperatív közjavak előállítása, vagyis a kapitalizmus meghaladása irányába, hirtelen megijed a "kapitalizmus legjobb ügyintézőitől”, mindenekelőtt Kínától.
Kína a saját hosszú távú érdekeinek felismerésében mindig jóval előrébb járt a Nyugatnál, s így alighanem tévedünk, ha mondjuk a pekingi mércével mérve gyerekjáték Budapest-Belgrád vasútvonalat filantróp pénzköltésnek, vagy célszerű beruházásnak, egyfajta referenciaprojektnek tekintjük, s nem annak, ami: a kínai jelenlét megerősítésének az Unióban; zörgő falevélnek, amelynek árnyékában sokkalta komorabb jövő lapul.
Kína ma biztonsági kockázat az EU számára, mondta erről Matthew Joyce, az USA európai katonai parancsnokságának politikai tisztje a Danube Institute napokban megrendezett kerekasztal-beszélgetésén, utalva az új selyemútként emlegetett Egy övezet, egy út gazdasági-külpolitikai projektre (amelyhez Magyarország is csatlakozott). Kína a méregdrága projektek hitelezésével próbálja gazdasági befolyását erősíteni, miközben a részt vevő országok könnyen adósságcsapdába kerülhetnek. Mindez fokozottan igaz az 5G digitális hálózatokra.
De miért is ez az ijedtség az 5G-től? Ez az a távközlési rendszer – a digitális forradalom következő nagy hulláma -, amiben a kínai technológia jóval megelőzi a Nyugatot. Az 5G-rendszer teszi először lehetővé, hogy az adatok milliárdjait korrelatív, statisztikai módszerekkel valahol, valakik akár valós időben feldolgozhassák és konkrét – bár a közönség számára általában ismeretlen - érdekek szerint felhasználhassák. (Itt nyeri el csak igazán társadalmi fonákságát Palmerston mondása.) Kína élen jár ebben a korrelatív adatfeldolgozásban: az állampolgárok folyamatos követésében-megfigyelésében, magatartásuknak az állam érdekeinek megfelelő értékelésében, anélkül, hogy a legfontosabb kérdést – kinek, vagy milyen valóságos közösségnek a valóságos érdeke volna ez az „államérdek”? – feltenné bárki is.
Sokak szerint a Huawei kínai óriáscég ellen indított amerikai támadás is csak arról szól, hogy az amerikaiak ráeszméltek: a kínai cég jelentős előnyre tett szert az 5G fejlesztésében. Járulékosan: a Huawei az utóbbi évtizedben az okostelefonok piacán is meghatározó helyet harcolt ki, az Apple-t maga mögé utasítva a második legnagyobb okostelefon-gyártó lett a világon a Samsung után. A kínai cég potenciálját mutatja, hogy költségvetésében a kutatás-fejlesztésre 15 milliárd dollárt terveznek.
Az informatika fejlesztésében a legutóbbi időkig a Nyugat diktálta az iramot, de ennek társadalmi következményeiről megfeledkeztek a felhasználók, s most rémülten téblábolnak. Hogy értsük, miért, idézzük Slavoj Zizek szlovén filozófust, aki legutóbbi könyvében azt írja: „A társadalomszerveződés konkrét szintjén a fenyegetést az állam és a magánszektor világosan kitapintható törekvése jelenti az együttműködéssel előállított közjavak fölötti ellenőrzés megszerzésére: a személyes érintkezést privatizálja – az idő elfecsérlésének legsokoldalúbb eszközét -, a Facebook, a szofvert a Microsoft, a keresést a Google”. Most pedig következő lépésként az „általános értelem” (valamely társadalom kollektív intelligenciája, tudása és a társadalmi együttműködés) kisajátítása következhet.
A társadalom totális kisajátításának szándéka talán nem véletlenül Kínában született meg. A nyugati technológiát évszázadokig lekopírozó Kína a jövő lényegét tapintotta ki: míg a történelemben eddig az anyagi erőforrások játszották a fő szerepet, s a technológiát csak a nyers erő uszálya hurcolta, a XXI. századra a technológia vezérel, a vélt vagy valós ellenség leküzdéséhez nem feltétlenül szükséges atomarzenál, elég egy gombnyomás, hogy megbénuljon egy földrész élete, vagy megoldható bármely társadalom teljes kontrollja, befolyásolása.
Ebben áll a XXI. század kihívása. Ám, amikor az Egyesült Államok elnöke rémületében felrúgja a kapitalista világrend alapértékét, a szabad kereskedelem elvét, s kereskedelmi háborút kezd Kínával (a Huaweijel), a lehetetlenre vállalkozik: XX. századi módszerekkel akarja ugyanis megválaszolni a XXI. század kérdéseit. Miközben nem ismeri fel, hogy a globalizmusban ez nemzeti öngyilkosság, mi nem tudjuk eldönteni, mi zavarja jobban: az amerikaiak lemaradása a kínaiak mögött a digitális világ kiépítésében, vagy az, hogy nem az Egyesült Államok tarthatja feltétlenül totális ellenőrzése alatt az új, digitális világot.
Szellemi fogyatékosságnak tudjuk be azt is, hogy az Egyesült Államok a nemzeti bezárkózás jegyében elhanyagolja Európát, az Európai Unió megbontására törekszik, hogy sorban hagyja ott a multilaterális fórumokat. Erős kétségeink vannak a Huawei nem bizonyított „kémkedésével” kapcsolatban is, s nem csak azért, mert az adatlopás és az adatok kiszolgáltatása az államnak éppen az amerikai digitális mamutoknál igazolódott be. A „nemzetbiztonsági kockázat”, amellyel elhanyagolt szövetségeseit, a nyugati világot Trump elnök harcba szólítja a Kína elleni kereskedelmi háborúban csupán magyarázkodás arra, hogy nem akarna lemondani az édes gyümölcsről, amely az „általános értelem” privatizálása, a társadalom totális ellenőrzésének és befolyásolása nyomán teremne.
Az sem véletlen, hogy hirtelen egymásra talált Kína és Oroszország, ahol kínai segítséggel máris megkezdődött az 5G hálózat kiépítése. A napokban Peking mellé állt a kereskedelmi háborúskodásban Vlagyimir Putyin orosz elnök, aki azzal vádolta Washingtont, hogy önzésével valódi háborúba taszíthatja a világot. „A féktelen gazdasági egoizmus a kereskedelmi és valódi háborúk receptje” – mondta Putyin a szentpétervári nemzetközi gazdasági fórumon. Több mint a történelem elgondolkodtató fintora, hogy egy autoriter rendszer úgy véd meg egy másik autoritert, hogy a liberális demokrácia fő piaci elvét, a szabad kereskedelmet kéri számon a Nyugat vezető demokráciáján. A valódi érdekek azonban Putyinnál is rejtve maradnak: ő maga is fut Peking után. Kína részéről pedig inkább politikai érdekkapcsolat ez, gazdasági szempontból a Nyugathoz képest Oroszország továbbra sem igazán jelentős partner.
Bizonyára érti, amit Washingtonban is sokan megértettek. Mint a napi.hu részletesen beszámolt róla, a napokban két amerikai szakértő is beszélt a Danube Institute által rendezett kerekasztal-beszélgetésén az 5G valóságos kockázatairól.
Ezek szerint a Huawei elleni szankciók oka, hogy az USA szerint a kínai cég adatokat gyűjt és kémkedik. A Huawei olyan vállalati kultúrával rendelkezik, amelyben a piaci eredményeket etikailag megkérdőjelezhető módszerekkel éri el. A New York Times is írt néhány példáról: a vállalat stratégiai megállapodást kötött a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület közbiztonsági szervével egy "közös innovációs labor" létrehozására, amelyben a Huawei a közbiztonsági iparág technikai megoldások beszállítója lesz. A kínai vállalat csúcsminőségű termékeket és szolgáltatásokat biztosít egy "biztonságosabb és okosabb társadalom" kialakításához. Ez a lap szerint az ott élő emberek megfigyeléséről szól. Az „indoktrinációs táborokról” - ahol ujgurok és más muszlimok millióit nevelik át olyan "világi" állampolgárokká, akik nem veszélyeztetik a kommunista rezsimet. A program segíti a táborba küldendő vagy az eljárás alatt álló emberek azonosítását és a szabadon engedésük utáni nyomon követésüket - írja a a lap. Az amerikaiak azt mondják: a Huawei az általa kezelt információkhoz úgy viszonyul, mint egy állami titkosszolgálat. Kína a vádakra azzal vág vissza, hogy ezek csak kitalált pletykák, bizonyítékokat nem sikerült még prezentálni.
Az viszont tudvalevő tény, hogy Kína orwelli világot épít ki: szinte az egész államot behálózza a mesterséges intelligencia által vezérelt arcfelismerő rendszer, amely iránt más diktatúrák is komoly érdeklődést mutatnak. Kína szerint ugyanis a Huawei vezető szerepet tölt be az 5G applikációk és a mesterséges intelligencia (AI) fejlesztésében, az USA lépése pedig nem más, mint a protekcionizmus ördögi formája, ami sokkal messzebbre mutat, mint a büntetővámok. Kína a nemzetközi közösség segítségét is kérte, mert szerinte ez nem csak a Huaweiről vagy Kínáról szól, hanem a globális szabályokon alapuló kereskedelmi környezetről, ami mindenki hasznára válik.
Ez megint csak ugyanannak a lepelnek a túloldala. Mert Robert Spalding, az amerikai légierő helyettes vezérkari főnökének különleges asszisztense a Danube Institute kerekasztal-beszélgetésén arra figyelmeztetett: Kína azért kezd egyre fenyegetőbbé válni a nyugati demokráciákra, mert azokon az eszközökön keresztül, amelyeket a nyugati államok a társadalmaik fejlődésére és a demokratikus berendezkedés megszilárdítására használtak, most a saját nézeteinek és érdekeinek kiterjesztésére kezdi használni. Míg a második világháború után volt egy olyan nézet hogy a gazdasági fejlődéssel és prosperitással elindul egy demokratizálódási folyamat, a piaci liberalizáció is, most az látni, hogy ezek a tendenciák vissza is fordíthatóak. Spalding szerint a finanszírozáson, kereskedelmen, beruházásokon, az interneten, a médián túl látható az a lassú folyamat, amelyen keresztül olyan narratívát hoznak be a tekintélyelvű kormányok, amelyek ellentétesek azokkal az elvekkel, amelyeket a második világháború után felállítottak a nyugati államok.
Az 5G nem csak új generációja a technológiának, hanem olyan digitális világhoz vezet, ahol az olyan értékek, mint a személyi szabadság, a jogállamiság, magántulajdon védelme, nem léteznek. - Ma olyan világban élünk, ahol az emberek nincsenek tudatában annak, ha elnyomják őket, még azt sem tudják, hogy ki az elnyomójuk – fogalmazott Spalding. Olyan digitális panoptikumot építettünk, ahol a gépi tanulás, a közösségi média és egyéb gazdasági elemek révén a kormányoknak - különösen az autokratikus kormányoknak - lehetővé válik a társadalmak technológia alapú megfigyelése és befolyásolása. Az 5G bevezetése pedig még erőteljesebb rendszerek létrehozását teszi lehetővé a gépek integrálása révén. A szakember szerint az USA most a szövetségeseivel egy olyan konszenzust próbál kialakítani, amely rávilágít, milyen veszélyek fenyegetik a demokráciákat egy globalizált, internet vezérelte világban, ahol a demokratikus és a totalitárius rendszerek egymás mellett léteznek, és ami lehetővé teszi a XXI. században is, hogy az eddig felállított demokratikus értékek tovább tudjanak létezni.
Bár egyelőre konkrétan és nyíltan csak az USA szólított fel a Huawei elleni bojkottra, s csak az Unió szélén lebegő Nagy-Britannia kormánya jelentette be, hogy felülvizsgálja a kínai távközlési óriáscég szerepvállalását az 5G hálózataik kiépítésében, az EU és Kína viszonyában is váltás történt – idézi Matthew Joyce-t, az USA európai katonai parancsnokságának politikai tisztjét a Danube Institute kerekasztal beszélgetéséről Szabó Zsuzsanna a napi.hu-n. Az EU már nemcsak olyan együttműködő partnerként határozza meg Kínát, amelynek néhány dologban más a véleménye, hanem vitapartnerként és gazdasági riválisként is.
Lehet, hogy ez a váltás megtörtént, de eddig csak azt látjuk, hogy az Európai Unió is leragadt a XX. század fecsegő felszínén. Egy-két év múlva a technológiai óriáscégeknek, a Facebooknak és a Google-nek is komoly adókat kell fizetniük attól függetlenül, hogy mely országokban vannak fizikailag is jelen, s hogy milyen profitot mutatnak ki az egyes államokban – írta a brit Financial Times, amely szerint a G20-ak pénzügyminiszterei egyezségre jutottak, hogy radikálisan meg kell változtatni a nemzetközi adózás rendjét. A miniszterek a Japánban lévő Fukuokában tárgyaltak, s úgy tűnik, az új adózási rend 2020 végétől életbe léphet. „Új gazdasági modell alakult ki, amely a digitális tevékenységre és az adatok tömeges értékesítésre és cseréjére alapul” – mondta Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter. A kínaiak ellen háborút viselő amerikaiaknak persze nem tetszenek az amerikai óriásokat érintő európai adó-ötletek.
Az eddigiek azt igazolják, hogy a nyugati demokráciák kezdenek ráébredni, milyen veszélyeket rejt társadalmi berendezkedésükre a digitális robbanás újabb hulláma. Nem a Huawei-ről és még csak nem is csak Kínáról, a szabad kereskedelemről vagy a nemzetbiztonságról van szó. Hanem arról: mit tud tenni saját életben maradásáért a liberális demokrácia. Érvényesek maradnak, maradhatnak-e az egyének hagyományos szabadságjogai, mindenekelőtt a közhatalom ellenőrzése, miközben az egó maga is cukros madzagként zabálja azt a technológiát, amelynek hamarosan totális kiszolgáltatottja lehet. Egy olyan közhatalom áldozata, amely nemcsak totális ellenőrzésének, hanem befolyásának eszközeit is birtokolhatja és bitorolhatja, kihasználva az „általános értelem” manipulációjának minden eszközét.
Zizek azt írja: „Mivel a társadalmunkban legfőbb értékké magasztosul a szabad döntés, ezért a társadalmi ellenőrzés vagy uralom nem jelenhet meg a szubjektum szabadságát sértő tényezőként: az egyén szabadnak éli meg önmagát, s az ellenőrzésnek vagy uralomnak ezzel a tapasztalattal tökéletesen egybevágónak kell látszania, e látszatnak kell azt fenntartania”. Ez a szabadság látszata, annak hazugsága. Most már csak az a kérdés maradt: akarunk-e ilyen látszat szabadságban – hazugságban - élni?
