- Amikor egy világhírű zenekar húzza a talpalávalót, ez azért nem semmi – mondja Csenteri Andrea, apátfalvi óvónő, aki a Budapesit Fesztiválzenekar TérTáncKoncert koreográfiáját tanította be 18 gyereknek.
A Csongrád megyei község egyike annak a 21 településnek, ahonnan a négyszáz gyerek érkezett a vasárnapi Szent István Bazilika előtt zajló programra.
- Annak idején egy néptánccsoportban táncoltam Vári Bertalannal, ő keresett meg öt évvel ezelőtt a kérdéssel, hogy van-e kedvünk csatlakozni a programhoz. Először nemigen értettem az ötletet, de az első budapesti TérTáncon rájöttem, hogy az a toleranciáról, egymás elfogadásáról szól. Fontos az is, hogy a gyerekek ismerkednek a komolyzenével, ami nem kifejezetten gyerekműfaj. Nagyon jó érzés, amikor azt a visszajelzést kapom valamelyiküktől, hogy ezt megismerem a rádióból, ezt táncoltam és tudom ki Beethoven, vagy Sztravinszkij – meséli az amatőr néptáncos Csenteri Andrea a szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskolában tartott szombati próbán.
Az apátfalviak egyike, a pink ruhás két copfos kislány profin ismeri a mozdulatokat, bizonytalanságot csak a gyerekrengeteg miatt látni rajta. Az iskolai aula tikkasztó hőségében nem spórol meg egyetlen guggolást sem, csak Vári Bertalan csendre intő mondatai alatt próbál elnyomni egy-két ásítást. A koreográfia nem okoz nehézséget neki. - Apátfalva a néptáncban nagy tradicionális múlttal rendelkezik, nálunk gyűjtötték a dél-alföldi táncrend több mint felét Gajdos István vőfélytől. Így nálunk a tánc eleve fontos, az óvodában és az iskolában is tanítjuk – büszkélkedik Csenteri Andrea. Videón kapták meg a koreográfiát, február óta próbálnak. - A klasszikus balettmozdulatok nekem is feladták a leckét, mert mi néptáncosok a kezünkkel nem nagyon tudunk mit kezdeni, csípőre tesszük, vagy felemeljük, azt jónapot - utal a különbségre az óvónő, aki a Szeged Táncegyüttesben és a Makói forgatósban táncolt.
A Harangozó-díjas táncművész, koreográfus Vári Bertalan a Honvéd Táncegyüttesben kezdte, dolgozott az Experidance társulatában, 2011-ben saját együttest alapított Varidance néven. Öt éve minden évben ő készíti a sok száz gyerekre kitalált koreográfiát. A legtöbb csoport visszatérő már, az újak motivációs levéllel jelentkezhetnek. Az akár több száz kilométerről érkező együttesek buszait a zenekar bérli, a szombati próba után Szentendrén töltik az éjszakát. Este tábortűz körül hozzák össze az ötszáz fős Baranya megyei Drávafokról és a budapesti Gustave Eiffel Francia Általános Iskola és Gimnáziumból, a Szabolcs megyei Tiszaszalkáról és a budajenői általános iskolából, az ország legkülönbözőbb településeiről érkező különböző szociális helyzetű, kultúrájú, bőrszínű gyerekeket.
- Mert jó táncolni! - válaszolja a kilenc éves Kristóf Milán a miértről érdeklődő kérdésre. Kicsit nehéz a koreográfia és kicsit furcsa számára, hogy egyszerre több százan táncolnak, pedig nem először vesz részt a programon. - Tavaly is voltam, és az idei zene jobban tetszik – meséli a hernádszentandrási kisfiú, akinek már 33-34-es a lába. Tavaly Brahms Magyar táncok-jára járták. - Amikor próbálták szétosztani a csoportokat, be kellett állniuk cipőméret szerint és Milán 32-es cipője volt a legkisebb – meséli Csaba Viktória, az InDaHouse Hungary program Hernádszentandráson, a négyszáz fős lakosú borsodi faluban két éve dolgozó önkéntese, aki 24 gyereknek tanította be a koreográfiát. - Van egy család, amelynek Budapest annyira ismeretlen, hogy nem merik elengedni a gyereküket, mert nagyon sokat hallottak arról, hogy Budapesten elrabolnak gyerekeket. De talán vasárnap az anyuka mégis elhozza őt – mutatja be kétszáz kilométeresnél sokkal nagyobb távolságot Csaba Viktória.
