Nem létező migránsinvánzióra Potemkin-védelem a válasz a határszélen

Publikálás dátuma
2019.06.17. 06:00
A honvédség is ellát már határőrizeti feladatokat
Fotó: Rosta Tibor / MTVA - Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap
Nincs elég rendőr a határon, ezért vezényelnek oda polgárőröket és katonákat, nem a „migrációs nyomás” miatt – mondta lapunknak egy nyugalmazott alezredes.
A nyáron polgárőrök és a Magyar Honvédség katonái is segítik a határvédelmet. Előbbiek június közepéig például a román-magyar határszakaszon, Kiszombor és Nagylak térségében járőröznek a rendőrökkel együtt. A katonák júniusban, júliusban és augusztusban váltásonként kétszázan látnak el „támogató feladatokat” a magyar-szerb határon a „migrációs nyomás” miatt. Csakhogy a statisztikai adatok alapján nem indokolt a nyári erősítés, a „migránsveszély” ugyanis nem nő jelentősen. A police.hu-n olvasható összesítés szerint például a 22. héten – vagyis május 27-e és június 2. között – 34 esetben akadályoztak meg tiltott határátlépést, 78 embert tartóztattak fel és kísértek vissza az ideiglenes biztonsági határzáron, s négy ügyben fogtak el, állítottak elő, vontak eljárás alá személyeket. Tavaly ugyanebben az időszakban 22-97-1 volt ugyanez az arány. Két éve még többet is kellett intézkedni azon a héten: 273 tiltott határátlépést akadályoztak meg, 142 embert kísértek vissza a határon és 13 eljárást indítottak, de akkor is inkább az év első két hónapja számított mozgalmasnak, nem a nyár. Idén eddig a március 25-től 31-ig tartó 13. hét volt a „legerősebb”, akkor 7 esetben akadályoztak meg tiltott határátlépést, 326 embert kísértek vissza a határon és 15 eljárást indítottak. Az ellentmondásos adatok miatt megkerestük a határvédelemért felelős rendőrséget, de magyarázatot nem kaptunk. A polgárőrség vezetése sem felelt arra a kérdésünkre, hogy milyen konkrét munkát végeznek tagjaik a határszakaszon, s ehhez milyen előzetes kiképzést kaptak. Egyedül a honvédség reagált, akképp, hogy katonái „a nyár közeledtével egyre növekvő migrációs nyomás miatt”, a rendőrség igényei alapján látják el a határvédelmi feladatokat, amelyre külön kiképzés során készülnek fel. Hozzátették: az elmúlt négy évben több, mint 18 ezer katona vett részt a határvédelmi feladatok ellátásában. A növekvő migrációs nyomásra való hivatkozás azért is mondvacsináltnak tűnik, mert a tavalyi adatok szerint épp a május végétől augusztus közepéig tartó hetek voltak a legnyugodtabbak, s az elfogási és visszakísérési arányok is jóval alacsonyabbak voltak, mint például január utolsó hetében, vagy épp április közepén. Vagyis az adatok éppenséggel nem támasztják alá, hogy ilyenkor megindulna a migránsáradat, csak azért, mert nyár van és jó az idő. – Nincs ember, ez az igazi ok, amiért polgárőröket meg katonákat kell bevetni. Hiába volt a sok plakát meg toborzás, a határvadász pozíció cseppet sem vonzó, főleg a fiatalok számára – ezt mondta lapunknak Magyar Zoltán nyugalmazott rendőralezredes, a záhonyi határforgalmi kirendeltség volt vezetője. Szerinte leginkább biodíszletnek kellenek a polgárőrök és a katonák, mert a rendőrök egyedül nem járőrözhetnek, a nyári szabadságolások pedig végképp kiélezetté teszik a létszámgondokat. Mindezt az országos tendenciák is alátámasztják. Mint arról lapunk többször írt, a nagy toborzási kampány ellenére kevesen álltak határvadásznak, ráadásul a jelentkezők közül sokan, tízből hatan gyorsan lemorzsolódnak. A határvadász toborzás 2016. szeptemberi kezdete óta május közepéig 4189-en pályáztak a képzésre, és végül 1675-en léptek szolgálatba. Korábban írtunk arról is, hogy a rendőrség a korábban tervezett 3 ezres határvadász állományt már feltöltötte, ami – tekintve a szolgálatba lépett fiatalok alig 1700-as számát – csak úgy lehetséges, hogy más területről helyeztek, vezényeltek át embereket. A létszámhiány mellett a feszültségeket növeli, hogy a déli határszakaszra átvezényelt rendőrök helyett az állomáshelyükön maradóknak többet kell dolgozni, a túlórákat pedig nem pénzben, hanem szabadnapban váltják meg, de lassan már a szabadnapok kiadása is nehézségekbe ütközik, mert nincs ember, aki a helyükre álljon. Magyar Zoltán szavai szerint azok, akiket átvezényelnek másik állomáshelyre, a különféle pótlékok miatt ugyan magasabb bért kapnak, de a családtól távol senki nem szeret heteket eltölteni, így a plusz pénz is csak ideig-óráig motiváció. A tapasztaltabbak zöme negyvenes évei derekán nyugdíjba ment, amikor 2007-ben a határőrséget beolvasztották a rendőrségbe, a fiatal, huszonéves generáció viszont szinte észrevehetetlen – mondta Magyar Zoltán, aki szerint lehet, hogy néhány fiú elvégez valamilyen határvadász képzést, tán még az uniformis is tetszik neki, de amikor ki kell menni a huszonhét kilométeres zöldhatárszakaszra, amire két járőr jut összesen, meleg van, por, wifi meg sehol, akkor nagyon sokan feladják.

„Se rendőr, se migráns”

Migránst nemigen látnak a déli határszélen, határőrt is legfeljebb akkor, amikor azok váltás idején oda vagy visszafelé utaznak a buszon. Magunk is hiába töltöttünk el több órát a horvát határhoz közeli kerítés mentén sétálgatva, emberfia nem jött velünk szembe, sem civil, sem egyenruhás – ez a rövid egyenlege mindannak, amit a helyszínen járva tapasztaltunk. A dél-baranyai falvak lakói akik itt, a valóságban élnek, gyakran nem is értik, miért riogat migránsokkal a média, s miért mutatják naponta a kerítés mentén felfegyverkezve sétáló őröket, ha igazából nincs is kitől védeni a hazát. – Észak-Borsodban biztos sokan megnyugszanak a látványtól, hogy lám, van elég határőr, elfognak mindenkit, meg vagyunk védve. De ha idejönnének, látnák, hogy itt amúgy is nyugalom van – mondja egy középkorú férfi, aki Ferencként mutatkozik be Beremenden. A település központjától két kilométerre közúti határátkelő működik, 2015 szeptemberétől heteken át a horvátok naponta 3-5 ezer menekültet adtak itt át a magyar hatóságok egyenruhásainak. Utóbbiak buszra rakták a menedékkérőket, és elvitték őket az osztrák határhoz, majd átadták a buszok utasait nyugati szomszédjainknak. Beremend két és félezer lakója eleinte aggodalommal figyelte a migránsokkal zsúfolt buszok konvojait, ami rendőri felvezetéssel áthajtott a nagyközségen, ám hamar megnyugodtak, mivel közvetlenül sosem találkoztak menekültekkel. A következő évben ritkultak a buszkonvojok, és 2017-ben a beremendi határátkelőn visszaállt a régi élet, s azóta csak a migránsok ellen emelt kerítés és a határőrök járműveinek ingázása emlékeztet a 2015-ös történetre. A beremendieket kérdezve egyértelmű, hogy a nagyközségben ma már szinte senki sem tart a menekültektől. A megszólalók közül sokan úgy vélik, hogy mindez a határőröknek és a kerítésnek köszönhető. De van, aki sejti, hogy nem emiatt nincs már szükség a buszokra. – Olvastam, hogy sokkal kevesebb migráns vág neki az útnak, és akik jönnek, azokat is visszatartják a török-görög határnál – mondja az egyik boltban pénztárosként dolgozó Wilhelm Edit. Ez a megfejtés áll közelebb a valósághoz, hisz idén a balkáni útvonalon már csak a 2015-ös migránslétszám 2-3 százaléka halad észak-nyugat irányába, a magyar határhoz pedig a négy évvel ezelőtti tömeg egy százaléka sem ér el. – Látom, hogy a busz minden nap viszi a bordósapkásokat a határ felé és hozza őket vissza – mondta egy 36 esztendős, festőként dolgozó, beremendi férfi. – Migránst viszont évek óta nem láttam – tette hozzá. A Beremendtől 3 kilométerre fekszik Kásád, Magyarország legdélibb települése. A 300 lelkes falu lakói sem tapasztalták, hogy a határőrök kevesebb energiával vigyáznák az ország mezsgyéjét. A három gyermeket nevelő, huszonéves Klaudia sosem félt a migránsoktól, amiképp szomszédja, Ferenc, aki nyugdíjas villanyszerelő. Mindketten azt ismételgetik, hogy ők még egyetlen menekültet se láttak. Illetve a férfi látott, de az még 1991-ben történt. Akkor, Jugoszlávia részekre szakadásakor a szerbek elfoglalták a határ túloldalán Drávaszöget, s a támadók elől tízezrek menekültek Magyarországra. A horvát határral párhuzamosan, nyugat felé autózva sorra kérdeztük a dél-baranyai falvak – Kistapolca, Siklósnagyfalu, Egyházasharaszti, Old és Matty – lakóit, ám mindenütt hasonló válaszokat kaptunk: a határőrizet a régi, migránst senki se látott, az idegenektől senki se fél. Matty külterületein, Eperjespusztán és Keselyősfapusztán viszont többen azt állították, hogy errefelé nagyon ritkán látni határőröket, de ez így volt négy éve is, noha a pusztáktól pár perc sétával elérhető a határ. Igaz, az itt élők szerint ezt a határszakaszt sosem rohamozták a migránsok. Elsétáltunk a kerítéshez is. A drótfonat mentén baktatva zavartalanul élvezhettük a Duna-Dráva Nemzeti Park erdőjének madárfüttyét és a fakopáncsok ritmusos munkálkodását. Senki nem szegte utunkat: se rendőr, se határvadász. - Ungár Tamás

Szerző
Témák
határőrök
Frissítve: 2019.06.17. 06:10

Feketében emlékeztek a rendszerváltásra civilek az állami ünnepségen

Publikálás dátuma
2019.06.16. 20:16

Fotó: Molnár Ádam / Népszava
A 30 évvel ezelőtti gyászszertartás díszleteit ábrázoló molinót feszítették ki, és alatta a gyász színébe öltözve némán emlékeztek néhány percig.
"Szabadságkoncerttel" emlékezik a kormány Nagy Imre újratemetésének 30. évfordulójáról Budapesten, ám a gesztust nem mindenki tartja méltónak sem a rendszerváltás szimbolikus pillanatához, sem az 1956-os mártírok emlékéhez. A Hősök tere szélén csendben gyülekezett egy csoport a koncert előtt, lehettek százan, mindannyian feketében. Egyik szóvivőjük, Donáth László megengedően úgy fogalmazott,
nem tiltakozni jöttek a koncert ellen, más emberek játékát nem akarják tönkretenni, de ki akarják fejezni, hogy számukra ez a nap nem örömünnep.

Az, hogy a 30 évvel ezelőtti gyászszertartás díszleteit ábrázoló molinót feszítették ki, és alatta a gyász színébe öltözve némán emlékeztek néhány percig, az evangélikus lelkész szerint az akkori események jelképe, de benne van az is, hogy megmutassák másoknak az általuk képviselt emberi tartást, politikai értékrendet és méltóságot.
A feketébe öltözött emberek szervezői közül a Mérce szólaltatott meg többeket, tudósítójuk találkozott mások mellett Vásárhelyi Mária szociológussal, de a szerencsétlen sorsú '56-os intézet részéről Rainer M. János és Eörsi László történészekkel is, mint az a néma villámcsődület után készített videójukból kiderül.
Szerző

Nem Orbán bontotta le a diktatúrát

Publikálás dátuma
2019.06.16. 20:13
Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke koszorúz Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének harmincadik évfordulóján Nagy Imre szobránál.
Fotó: Máthé Zoltán / MTI
A miniszterelnök nem vett részt a Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének harmincadik évfordulójára szervezett megemlékezésen.
Amikor nem sokkal vasárnap dél előtt elkezdtek gyülekezni a Nagy Imre Alapítvány szervezésében a mártír miniszterelnök és társai 61 évvel ezelőtti kivégzésére és 30 évvel ezelőtti újratemetésére emlékezők, a kormány egyenkoszorúi már ott sorakoztak a Jászai Mari térre száműzött Nagy Imre szobornál. Az átköltöztetett szobornál tartott kormányzati megemlékezésen nem vett részt Orbán Viktor kormányfő, ő – mint az Facebook-posztjából kiderült – felesége társaságában tett virágot az Új Köztemető 301-es parcellájában Nagy Imre sírjára. – 1956 után Nagy Imre neve egyet jelentett a diktatúrát elsöpörni kívánó, de eltiport forradalommal. Nevét kiejteni sem volt szabad, annyira féltek tőle a hatalom emberei. Akárcsak ma. Nevét újra nem kívánják hallani, emlékezetét újra kitörlik a könyvekből, szobrát látni se akarják – fogalmazott a kivégzett miniszterelnök unokája, Jánosi Katalin a Jászai Mari téren nagyjából 150 fős hallgatóság előtt elmondott beszédében. Keserű értékelése után felidézte a harminc évvel ezelőtti gyászszertartást, ami szerinte is „visszafordíthatatlanná tette a rendszerváltást”, a feltámadás napja lett és „az új élet reményét hozta el mindannyiunk számára”. Jánosi Katalin szerint azonban hiába akar a politika hőst faragni Orbán Viktorból, mert hatásos beszédet mondott politikai karrierje elején, ő nem több egy „teljesen ismeretlen, véletlenül odakerült fiatalembernél”, s nem a Hősök terén, 1989-ben elmondott beszéde változtatta meg a magyar közéletet, nem ez bontotta le a diktatúrát, hanem az 56-os hősök és követőik. – 1989. június 16-án a Hősök terén nagyapám koporsójánál állva, valószínűleg az ott lévő százezrekkel egyetemben elképzelni sem tudtam, hogy valaha egy új állampárt a Rákosi- vagy Kádár rendszerhez hasonló államhatalmi rendszert hoz létre, amely megszabni akarja létünk minden szegletét, a történelmi tényeket torzítva rémképpé formálja, nemcsak jelenünket és jövőnket, hanem múltunkat is – fogalmazott Jánosi Katalin. A „30 éve szabadon” elnevezésű emlékév kormánybiztosa Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, így érthető, hogy saját múzeuma új kiállítással kezdi az emlékezést. A tárlatot Gulyás Gergely kancelláriaminiszter nyitotta meg vasárnap délután. Az emlékévvel kapcsolatos rendezvényekre egy márciusi kormányhatározat alapján idén 3 milliárd forintot költhetnek el, jókora szeletét mindjárt a Hősök terén tartott esti Szabadságkoncertre, amelynek házigazdája Nagy Feró, s a fellépők többsége is olyan zenészekből verbuválódott, akik felnőtt fejjel figyelhették az 1989-es gyászszertartást.

Fekete emlékezés

A Hősök tere szélén csendben gyülekezett egy csoport a koncert előtt, lehettek százan, mindannyian feketében. Szóvivőjük, Donáth László megengedően úgy fogalmazott, nem tiltakozni jöttek a koncert ellen, más emberek játékát nem akarják tönkretenni, de ki akarják fejezni, hogy számukra ez a nap nem örömünnep. Az, hogy a 30 évvel ezelőtti gyászszertartás díszleteit ábrázoló molinót feszítették ki és alatta a gyász színébe öltözve némán emlékeztek néhány percig, az evangélikus lelkész szerint az akkori események jelképe, de benne van az is, hogy megmutassák másoknak az általuk képviselt emberi tartást, politikai értékrendet és méltóságot.

Témák
Nagy Imre
Frissítve: 2019.06.16. 20:16