Ahogyan mondani szokás, szépen el vagyunk látva. Megy a Copa America Brazíliában (meg a Sport Tv-n), pénteken kezdődik az Afrika Kupa Egyiptomban (valamint itthon a duplázó csatornán), zajlik továbbá a női világbajnokság Franciaországban (egyúttal az Eurosporton).
Ami a legfeltűnőbb: a hölgyfutball korántsem mellékesen fut a férfi labdarúgás mellett. Fogóddzanak meg: a brazil–jamaikai női mérkőzést (3-0) 19,7 millió tévénéző látta Brazíliában, ahol először közvetít a női vb-ről az ország legnagyobb televízió-társasága, a Globo. Az adatok másutt is impozánsak. A labdarúgó-história első angol–skót női vb-találkozóját (2-1) 6,1 millió néző tekintette meg a BBC One-on. Ez kiváltképp nagy eredmény ahhoz képest, hogy 1921. december 5-én az angol szövetség betiltotta a női futballt, és az FA határozata – nem vicc – kereken ötven évig hatályban volt. Ezzel szemben Anglia csapata az előző világbajnokságon bronzérmet nyert, és a szigetországban immár tizenkét női labdarúgóklub alkalmaz kizárólag professzionális játékosokat.
A jövedelmek persze nem konkurálnak a férfiakéval. (S akkor még diszkréten fogalmaztam.) A legkiválóbb női futballisták közül a Lyonban játszó – a norvég válogatottól két éve visszavonuló, ezért a vb-n nem szereplő – Ada Hegerberg évi 400 ezer, az amerikai Carli Lloyd 345 ezer, míg a női világbajnokságok örök gólrekordere, a listát 16 „dugóval” vezető brazil Marta – akit a The Guardian című brit lap a világ valaha volt legjobb hölgylabdarúgójának választott – 340 ezer eurót keres. A Kolumbia ellen (0-2) láthatatlanná váló Lionel Messi 325-ször többet kap Hegerbergnél... Viszont az UEFA már két esztendővel ezelőtt arról számolt be, hogy 1 millió 365 ezer igazolt női labdarúgót tartanak nyilván az öreg földrészen, s az évi növekedés mértéke hét és fél százalék. A FIFA pedig azt tette közzé: 2026-ra hatvan millióra akarja emelni a futballistanők számát a földkerekségen.
Az elképzelés korántsem illúzió. A húzóerő hatalmas, amióta a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség felismerte: a hölgyek bevonásával még inkább szélesíteni lehet a futball páratlan méretű globális táborát. Az a nő ugyanis, aki kapcsolatba kerül a labdarúgással, nemhogy nem idegenkedik attól, hogy a gyermeke futballista legyen, hanem gyakran ösztökéli erre a csemetét, másrészt maga is a több mint sportág rajongójává válik (legalább). Valaha elgondolni sem lehetett, hogy egy női világbajnokságra 940 ezer jegyet el lehet adni elővételben, sőt arról sem ábrándozhatott senki, hogy női vb-t rendeznek. A lesajnálástól a nyolcadik világbajnokságig jutottunk, és Brazília, az Egyesült Államok, Japán, Németország, Nigéria, Norvégia, Svédország legjobbjai éppen nyolcadszor szerepelnek a tornán.
Az aranyérmesek ebből a hetesből kerülnek ki: a címvédő USA Team háromszor, a német csapat kétszer, a norvég és a japán együttes egyszer-egyszer nyerte el a Világ Kupát. A FIFA-ranglista első két helyén ennek megfelelően az Egyesült Államok és Németország válogatottja található. A magyar nők nagyjából ott tartanak, ahol a férfiak: a negyvenötödik helyet foglalják el, és annyi eséllyel pályáznak a vb-részvételre, amennyi sanszuk az „erősebb” nemnek a Mundialról 1986 óta kiiktatott hazai képviselőinek van.
Akár a férfi, úgy a női világbajnokság is zavartalanul folytatódik a magyarok megjelenése nélkül: Franciaország kilenc stadionjában az első huszonnégy mérkőzésen 23 018-as nézőátlagot jegyeztek. A franciák még nem voltak világbajnokok (mármint a nők körében nem), de a Lyon 2011-től hatszor hódította el a BL-serleget. Így aztán a házigazdák reménykednek a kékek áttörésében, de a július 7-ei döntőig még hosszú az út. Ráadásul az Egyesült Államok együttese 16-0-ás gólkülönbséggel abszolválta első két meccsét, igaz, több olyan könnyű kerti partira nem számíthat, mint amilyen a thaiföldiekkel szemben kicicázott 13-0 volt. A dolog ennél jóval komolyabb. A többség már valóban futballista módjára bánik a labdával, taktikailag felkészült, és – ha nem vetekszik is a férfiakkal – kifejezetten élénk tempóban játszik.
Az iramnál csak a fejlődés üteme gyorsabb.