Még bőven van elég fegyver a világégéshez

Publikálás dátuma
2019.06.18. 10:25
RS-24 Yars interkontinentális ballisztikus rakéták a moszkvai Győzelem Napi katonai parádén
Fotó: KIRILL KUDRYAVTSEV / AFP
Habár a nukleáris fegyverek száma összességében csökkent, az arzenál modernizációja tovább folytatódik – összegzett a Stockholmi Békekutató Intézet (SIPRI) tegnap kiadott éves jelentésében.
Alapvetően nem történt lényeges változás 2018-hoz képest, nincs új tagja az „atomklubnak”, 9 állam 13865 robbanófejet birtokol: Oroszország (6500), az Egyesült Államok (6185), Franciaország (300), Kína (280), az Egyesült Királyság (215), Pakisztán (150), India (140), Izrael (80) és Észak-Korea (30). Az előző évben a SIPRI számításai szerint még 14465 robbanófej alkotta a világ nukleáris arzenálját, a csökkenés az évek óta párhuzamosan zajló amerikai és orosz leépítésnek köszönhető. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a jelentés főként csak becsléseken alapul, a konkrét nukleáris képességek természetesen mindenütt katonai titoknak számítanak. Izrael például hivatalosan még azt sem erősítette meg, – igaz, nem is cáfolta – hogy rendelkezik nukleáris fegyverrel, ahogyan Észak-Korea esetében is nagyon bizonytalan, hol tart a technológia. Az óriási amerikai és orosz arzenálnak pedig csupán mintegy negyede van hadrendbe állítva, többségük elraktározva pihen vagy megsemmisítése vár. Kérdés az is, hogy a leszerelési tendencia egyáltalán folytatódik-e? Rossz előjel, hogy Donald Trump amerikai elnök tavaly felmondta a földi indítású, közepes hatótávolságú hagyományos és nukleáris robbanófejekkel felszerelt ballisztikus rakéták és robotrepülőgépek használatát korlátozó INF-szerződést. Egyelőre tartják magukat a felek a 2011-ben életbe lépett úgynevezett új START-szerződéshez, melynek értelmében mindkét félnek 1550 alá kell csökkenteni hadászati nukleáris robbanótölteteik számát, a hordozóeszközök száma pedig nem haladhatja meg a 700-at. Az egyezmény azonban 2021-ben lejár és nincs rá garancia, hogy megújítják. Közben a fenyegetés változatlan, csupán a mennyiség csökkentése mellett most inkább a minőség növelésére törekszenek. Az elrettentés elve alapján egyik fél sem engedheti meg magának, hogy a másik előnybe kerüljön. Az Egyesült Államok nukleáris arzenáljának modernizálása azon a feltételezésen alapul, hogy például egy esetleges orosz agresszió esetén a rettenetes erejű, úgynevezett stratégiai bombák nem lennének képesek megfékezni az oroszokat, hiszen bevetésük a „világvégét” kockáztatná. A cél ezért kisebb, mobilabb, „taktikai” atomfegyverek kifejlesztése. Viszont mint arra korábban James Mattis egykori amerikai védelmi miniszter találóan figyelmeztetett, valójában nem létezik „taktikai nukleáris fegyver”, hiszen egy nukleáris fegyver bevetése mindig stratégiai, sorsfordító jelentőségű. 

Visszaszámlálás Iránban

Tíz napon belül Irán túllépi az atomalkuban megszabott uránkészletre vonatkozó határértéket – jelentette az Iráni Atomenergia Ügynökség tegnap. A 2015-ben Bécsben aláírt egyezményt tavaly Donald Trump amerikai mondta fel elsőként. Az iráni vezetés idén május 8-án, az amerikai kilépés évfordulóján jelentette be, hogy felfüggeszti a 2015-ös egyezség két pontját, amely 300 kg-ban korlátozza az országban tartott dúsított urán és 130 tonnában a nehézvíz megengedett mennyiségét. Ugyanakkor 60 napot adott az egyezményben részes többi nagyhatalomnak – Oroszország, Kína, Né,etország, Franciaország és Nagy-Britannia – arra, hogy segítsenek Iránnak elkerülni az amerikai szankciókat. Teherán még most is azt hangoztatja, hogy az európai államoknak még van lehetőségük jobb belátásra bírni Amerikát.

Szerző

6-os erősségű földrengés pusztított Kínában: többen meghaltak, száz felett a sérültek száma

Publikálás dátuma
2019.06.18. 09:50

Fotó: cdsb / AFP/Imaginechina
Tizenketten meghaltak és 125-en megsérültek a délnyugat-kínai Szecsuan tartományban történt földrengés következtében - jelentette a Hszinhua kínai állami hírügynökség kedden.
A Richter-skála szerinti 6-os erősségű földrengés helyi idő szerint hétfőn késő este történt a Szecsuanban található Csangning járásban, ahol a mentési és kárelhárítási munkálatok jelenleg is folynak. A katasztrófa súlyos károkat okozott: egy szálloda leomlott, és több közút is megrongálódott a környéken - derül ki a Hszinhua jelentéséből.
A környéken élők megsegítésére a hatóságok 5 ezer sátrat, 10 ezer összecsukható ágyat és 20 ezer takarót küldtek a helyszínre. 
Szecsuanban 2008-ban történt Kína utóbbi évtizedeinek legsúlyosabb földrengése. A Richter-skála szerinti 7,8-es erősségű földrengés következtében közel 90 ezren veszítették életüket. Az akkori rengéseket még a környező országokban is érezni lehetett.
Szerző

Szabad szemmel - Az MTA kontroll alá vonása Orbánék újabb kísérlete a közélet megzabolázásának

Publikálás dátuma
2019.06.18. 09:44

Nemzetközi sajtószemle, 2019. június 18.
Süddeutsche Zeitung  Rossz ómennek tartja a legnagyobb német újság a kutatás szabadsága szempontjából, hogy az Orbán-kormány ellenőrzése alá igyekszik vonni a tekintélyes Tudományos Akadémiát, noha az ereje szerint védekezni próbál. A hatalom a nagyobb hatékonyságra hivatkozva akarja elvenni az intézmény kutató hálózatát. A bírálók szerint azonban itt a tudomány szabadságára mérnek csapást, illetve a jobboldali-nacionalista Orbán-kabinet újabb kísérletet tesz, hogy megzabolázza a közélet minden területét. És valóban: a sajtó és a civil társadalom mellett már az oktatás is jó ideje a kormányzati törekvések célkeresztjében van. A CEU fő programját gyakorlatilag elüldözték Budapestről. És jó ideje nyomásnak van kitéve az MTA is. Amit Palkovics László akar, az nem sok jót ígér főleg a szellem- és társadalomtudományoknak. Ott ugyanis sok az olyan vélemény, ami kritikus a hivatalos politikával szemben. A hatalmat nem érdeklik a hazai tiltakozások, sem a nemzetközi szolidaritási megnyilvánulások. Eredménytelennek bizonyultak a tüntetések is. A kutatók most Manfred Webertől várnak segítséget, mert Orbán jelezte, hogy mégiscsak maradna a Néppártban.
New York Times  Paul Krugman szerint Trump nem igazi populista, vagyis nem olyan, mint Orbán Viktor. A magyar vezető szintén úgy került hatalomra, hogy kihasználta fehér szavazótábora elégedetlenségét a bevándorlók és a globális elitek miatt. De van közöttük további erős és riasztó párhuzam is: a magyar kormányfő tekintélyelvű államot alakított ki, azaz megtartotta a demokratikus formákat, ám oly mértékben manipulálta a rendszert, hogy pártja folyamatosan birtokolja a hatalmat. A Nobel-díjas közgazdász kommentárja úgy folytatódik: ezek után ijesztően könnyű úgy látni, hogy az USÁ-ban is véget érhet a demokratikus kísérlet, ha az elnököt jövőre újraválasztják. Csakhogy Orbán hajlandó legalább egy pár csontot odadobni híveinek, részben ez magyarázza sikerét. Így a közmunka program, az adósság csökkentés, az ingyenes tankönyvek és ebédek, ezeket nagyrészt adókból finanszírozzák. Igaz, a közmunkások igen kevés pénzt kapnak, azon kívül Magyarországon nagy mértékben dívik a kliens-kapitalizmus, ami az oligarchák új osztályát gazdagítja. De legalább valami jut a kisembernek, ami a populizmus fontos eleme. Ehhez képest Trump nem vet oda semmit sem a saját bázisának, pedig úgy indult, mint egy európai populista: vegyítette a rasszizmust a fehér emberek érdekeit szolgáló szociális programokkal. Továbbá adóemelést ígért a gazdagok számára. Ám amióta hatalmon van, a tehetőseknek kedvez, a munkások rovására, bőrszíntől függetlenül. És úgy tűnik, hogy a fehér kékgallérosok észre is vették, hogy nem tesz értük semmit. Meg hogy a végén úgyis ők fizetnek többet a vásárolt árukért. Az is ellene dolgozik, hogy fel akarja számolni az Obama-féle általános egészségbiztosítást, pedig az igen népszerű. A magyarázat egyfelől abban rejlik, hogy a politikus egész életében hasznot húzott olyan emberekből, akik bíztak benne. De emellett tény, hogy Trump nem populista, hacsak a fogalmat nem szűkítjük le a rasszizmusra. És a jelek szerint a fehér munkásság soraiban egy páran már felfogták, hogy az elnök nem az ő oldalukon áll.  
Yahoo/AFP  A szélsőséges olasz belügyminiszter úgy gondolja, hogy igencsak hasonló Olaszország, az Egyesült Államok, Izrael, Brazília, Lengyelország és Magyarország világképe, hozzávetőleg egyformán vélekednek a jogokról és az értékekről. Salvini Washingtonban fejtette ki véleményét, miután találkozott Pence alelnökkel, illetve Pompeo külügyminiszterrel. Külön kiemelte, hogy ő maga igencsak közel áll a Trump-kormányzathoz. A sajtótájékoztatón a Liga vezére nem sok szót vesztegetett arra, hogy megtiltotta a bajbajutott menekülteket szállító hajók kikötését olasz földön. Ehelyett inkább az amerikai elnökhöz hasonlóan azt sürgette, hogy az EU kezdjen párbeszédet Putyinnal, mert Moszkvát közelebb kell hozni a nyugati értékrendhez, viszont nem szabad Kína karjaiba kergetni. Azt bizonygatta, hogy az USA számára Olaszország a legmegbízhatóbb és leghitelesebb tárgyalópartner Európában. Ő maga pedig úgy ajánlkozott, mint alternatíva a német-francia szuperhatalomhoz képest. Egyben azt bizonygatta, hogy a Liga egyáltalán nincs elszigetelve. A Brookings Intézet egyik elemzője ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy Salvini nagyon sok ötletet merít a nacionalista amerikai politikából és roppant fontos számára, hogy Washington támogassa törekvéseit az unióban. 
FT  A vezércikk igen sajnálatosnak tartja, hogy Trump a végén csak ki tudta zsarolni Mexikóból, hogy az fellépjen az országon átvonuló migránsok ellen, mert ez beleillik abba az aljas irányzatba, hogy a gazdag államok a szegény szomszédokra tolják rá a gond megoldását. Ezt csinálta 3 éve az EU is Törökországgal, igaz, a cél érdekében inkább a mézesmadzagot vetette be, nem a korbácsot. De a lényeg az, hogy ily módon a világ legkétségbeejtőbb helyzetében lévő emberek az eddiginél csak sokkal kevésbé tudnak élni jogukkal, mármint hogy menedéket kérjenek. És itt nem gazdasági menekültekről van szó. Így most sokan évekig várhatnak Mexikóban, hogy meghallgassák őket az amerikai hatóságok. De nem sokkal jobb az sem, amit az unió csinál. A török államra testálta rá a problémát, miközben az megfojtotta a politikai, jogi és sajtószabadságot. Azon kívül Brüsszel visszavonta hajóit a Földközi-tengerről, ennélfogva mind többen végzik a gusztustalan líbiai táborokban. Magyarország a menedékkérőket konténerekbe zárja. Az illegális bevándorlók segítését bűncselekménynek nyilvánította. A migráció az egyik legmegosztóbb kérdés lett Európában és Amerikában is, csak kiaknázzák az olyan populisták, mint Trump és Orbán. Pedig ahányan jönnek, az igen csekély az EU, illetve az USA lakosságához képest. A gazdag országoknak jobb megoldást kell találniuk a rászorulók védelmére, a terhek megosztására. Kötelességük, hogy betartsák nemzetközi kötelezettségüket, ahelyett, hogy valaki más szőnyege alá söpörnék a problémát.
Guardian  A brit Munkáspárt igazságügyi árnyékminisztere úgy látja, hogy egyre rosszabb Európa iszlámellenessége: az EU csendestárs volt a szingapúri vezető és Orbán Viktor találkozásánál, noha Aung Szan Szu Kui bűnrészes a népgyilkos etnikai tisztogatásban, a magyar kormányfő pedig annak a gusztustalan teóriának az élharcosa, hogy Soros fizeti a tömeges muzulmán migrációt Európába. Vagyis a szélsőjobbosok nem szerepeltek olyan jól az EP-választáson, ahogyan attól tartani lehetett, de a nacionalizmus köszöni, jól van, sőt, egyre erősödik. A pakisztáni származású Jasmin Qureshi rámutat, hogy a Néppárt nem zárta ki a Fideszt, Juncker pedig hősnek nevezte Orbánt. Azon kívül az unió azt szorgalmazza, hogy a tagállamok üzleteljenek Myanmarral. Mind a magyar, mind az ázsiai politikus az amerikai szélsőjobb kedvence. Az olyan agytrösztök, mint a Heritage Alapítvány, amelynek nagy beleszólása van a Trump-kormányzat ügyeiben, nem győzi dicsérni Orbán szélsőséges nacionalizmusát, mert az „új életet önt a Európa zsidó-keresztény örökségébe”. Eközben egyes EU-tagállamok egymással vetekednek, hogy ki hozza a legmegkülönböztetőbb intézkedéseket a muzulmánok ellen. Azon kívül az EU új befektetési megállapodásra készül Kínával, függetlenül a sok millió muszlim ujgur bebörtönzésétől. A kettős mérce egyértelműen bizonyítja az intézmények iszlámellenességet. A szélsőséges nacionalizmus ellen az egyetlen lehetséges válasz, hogy az integráció belül kell harcolni a szabadságért és a sokszínűségért.
Die Welt  Vendégkommentárjában a svájci Tages-Anzeiger szerkesztője azt hangsúlyozza, hogy az EU tanulhat Svájctól az ügyben, miként kell elbánni a populistákkal. Merthogy a dilemme jelenleg az: bevonják-e őket a hatalomba, vagy éppen ellenkezőleg a kirekesztés a jó módszer? Nyomul Le Pen, Farage, Salvini, Magyarországot Orbán uralja. Ausztriában azonban már kiderült, hogy aki a szélsőjobbal paktál le, az olyan pártot von be a hatalomba, amely nem képes kormányozni, viszont uszítással és botrányokkal tűnik ki, ám ily módon az egész kabinetet besározza. Svájc volt az első európai állam, ahol egy jobbos-nacionalista párt feljött és évtizedeken át meghatározta a politikát. A rendszer sokáig nem tudta, mitévő is legyen a szélsőséges Néppárttal. De képviselői már jó ideje különféle tisztségeket kapnak a parlamentben, így nem mondhatja, hogy kiközösítik. De azt is látja a közvélemény, hogy ezek a politikusok miként működnek a kormányban, és ez is hozzájárul az izgalom csillapodásához. Most már látszik, hogy az emberek a kantonokban nemigen bíznak az SVP vezetői rátermettségében. A fő, hogy az országban folyamatos a nagykoalíció, abban minden párt helyet kap, és ez bevált. A rendszert azonban nem lehet exportálni, főleg Németországba és Ausztriába nem, mert a fasiszta múlt következményei ott a máig érnek. De azért Svájc mindenképpen tanulságos: rossz értelemben azért, mert a Néppárt brutalizálta a politikai közbeszédet. Ezzel szemben jó hír, hogy a szélsőségesek magasan elvesztették a legutóbbi három regionális választást. A fő téma mindannyiszor a klíma volt, amihez ez a párt hozzá sem tud szagolni.
Szerző
Témák
lapszemle