„Négyszázezerért is alig jönnek” – balatoni vendéglátósok elkeseredett küzdelme a munkaerőért

Publikálás dátuma
2019.06.19. 06:50

Fotó: Röhrig Dániel
Egyre reménytelenebb munkaerőt találni – állítják a balatoni vállalkozók, akik szerint ennek is szerepe van abban, hogy elszálltak az árak a tóparti éttermekben, büfékben, boltokban.
– Minek írjam ki, úgysem jelentkezik senki! Legalább húsz helyen hallottuk ezt a mondatot egyetlen délelőtt a Balaton déli partján boltokban, éttermekben, kávézókban, fagylaltosnál, sörözőben, de még vízibicikli-kölcsönzőtől is. Mindössze egyetlen helyet találtunk, ahol az előre eltervezett, optimális létszám dolgozott, igaz, ott is csak komoly kompromisszumokkal sikerült megoldást találni. A tó délnyugati medencéjének egyik településén – az érintettek kérésére nem írunk konkrét helyet – teljes családi összefogás teszi ugyanis lehetővé, hogy az évtizedek óta működő vállalkozás egyáltalán ki tudjon nyitni minden nap. – A szüleim lángososként kezdték, aztán szépen fejlődött az üzlet, s ma már igazából vendéglő-söröző a hely, de megmaradt a klasszikus lángos, hekk, palacsinta vonulat is – mondta Ádám. – Amíg gyerekek voltunk, a középiskola végéig nyaranta a húgommal mindketten végigdolgoztuk a szezont, aztán amikor elmentünk egyetemre, apámék vettek fel kisegítőket. Akkor azt hittem, soha többé nem kell az ötven fokban lángossal bajlódnom. Ádám közgazdászként diplomázott, Budapesten helyezkedett el, három évvel később testvére is végzett – tanárként – az egyetemen, a szülők pedig nélkülük vitték tovább az egységet. Egészen tavalyelőttig. – Május végén szóltak a szüleim, hogy baj van, a szokásos öt ember helyett csak kettőt sikerült felvenniük nyárra, s így nem tudnak kinyitni – folytatta Ádám. – Megbeszéltük a húgommal, nekik köszönhetünk mindent, értelemszerű, hogy segítünk: ő az iskola végeztével azonnal beállt a tűzhely mellé, s én is elintéztem egyben öt hét szabadságot, hogy július közepétől a csúcsidőszakban mehessek hozzájuk dolgozni. Tavaly már így készültünk eleve, ahogyan az idén is. És nem azért kell jönnünk, mert a szüleim nem akarnak normális bért fizetni, egyszerűen nincs ember. Négyszázezer forintért nem jön senki, hogy havi 26-27 napot gályázzon a forrós olaj mellett napi 13-14 órát. Ugyanennyiért elmehetnek csaposnak, ami feleennyire sem pokoli hely.
– Olyanok jönnek, akiket semmire sem lehet használni, nem dolgozni akarnak, csak sok pénzt keresni – ezt már egy balatonfenyvesi vendéglős állította. – Régebben visszatérő középiskolásokkal és egyetemistákkal csináltam végig a nyarakat, megállapodtunk előre az órabérben, s ehhez tartotta magát mindenki. Most hiába egyezünk meg, lehet, hogy két nap múlva már a szomszédban dolgozik, mert rám ígérnek egy százast, esetleg kettőt óránként. A déli parton a legszerencsésebbek 1100-1300 forintos órabérért találtak felszolgálót, jó szakácsnak pedig 1500 forint alatt nem próbálnak megegyezést kínálni. – Tavaly nagy port vert fel, hogy a frekventáltabb települések nagy vendéglőiben havi egymilliót is megkereshetett egy szakács – magyarázta a balatonboglári kikötő egyik éttermének tulajdonosa. – Az illetékesek azonnal cáfolták is, hogy hazugság, ezt nem lehet kigazdálkodni. Hát teljes munkaidős bejelentéssel tényleg nem, de megnézem azt a helyet, ahol napi 14-16 órára be van jelentve az összes pincér, konyhai segéd, szakács, takarító… Kiskönyvvel négy, maximum hat órára, a többi megy feketén, zsebbe. Ha csak 1500 forintos órabérrel számolok heti hatszor 15 órát, az hatszázezer. És a szakácsok, de az északi parton a komoly helyeken a pincérek is megkapják a kétezret is óránként. De az 1200 forintból is összejön a havi négyszázezer. A munkaerőhiánnyal nemcsak a vendéglők, a különféle üzletek is elkeseredett harcot vívnak. Az egyik déli parti vízibicikli-kölcsönzős például 16 év után maga üldögél a kempingszékben, ugyanis két alkalmazott helyett csak egyet tudott felvenni. – Reggel kilenctől este hétig vagyok nyitva, öt-hat éve még 3-4 ezer forintot adtam az embereimnek, most tízezer alatt szóba sem állnak velem – állította István. – Miután az egekbe nem emelhetem a bérleti díjat, az óránkénti 3000 nagyjából a lélektani határ, így két emberrel nem sokkal lennék nulla fölött. Még így is megrizikóznám, de nem kapok embert, ugyanis egy kis butikban, ahol megy a légkondi is megkapnak ugyanennyit, ráadásul 11-től délután ötig még vevő sincs. - Nem véletlen, hogy kevés helytől eltekintve nem talál ötszáz forint alatt sima lángost, de olyan helyről is tudok, ahol 950-ről indulnak az árak – jegyezte meg egy fonyódi vendéglős. – Panaszkodnak is a nyaralók, hogy durván megdrágult a Balaton, de valahogy ki kell gazdálkodni az elszállt béreket. Nálam két asszony főz a konyhán, ketten állnak a pultban, s van egy leszedő emberem. Forintosítva ez úgy néz ki, hogy mínusz kétmillióról indulok havonta. Nettóban. Kétszáz forintos kávéval és üdítővel, meg ötszázas hamburgerrel hol lennék? A balatoni vállalkozók szerint a helyzet tavaly óta is romlott, hiszen egyre kevesebben jönnek haza azok közül, akik a nyári szezonban a Balatonon dolgoztak, aztán télre kimentek a síparadicsomokba. – Négy éve volt egy brigádom, hét ember pincértől az előkészítőn át a szakácsig – mesélte a balatonboglári Péter. – Április közepéig kint dolgoztak Tirolban, aztán hazajöttek, pihentek másfél hónapot, majd beálltak hozzám a nyárra, októberben pedig mentek vissza Ausztriába. Évekig jól működött ez a rendszer, de három éve üzentek, kint maradnak nyárra is. Merthogy ott is kevés az ember, s a panziós nem merte elküldeni őket a holtszezonra, nehogy találjanak jobb helyet. Inkább fizet nekik egész évben, a májustól októberig tartó időszakot kihozza nullára a biciklis és bakancsos turistákból, de legalább nyugodt a főszezonja. A mieinket persze ezzel keresztbeverte. De ennél is nagyobb baj, hogy pontosan tudjuk, jövőre még rosszabb lesz a helyzet, ahogyan rá egy évre is. Ezeket a pénzeket sokáig a többség nem tudja fizetni, így kénytelen lesz bezárni. Öt év alatt el fog tűnni a balatoni kisvállalkozások fele. Még azok is, ahol most a családtagok keményen beállnak segíteni. A hetvenéves nagymamát nem lehet három hónapra odaállítani a tűzhely mellé napi 15 órában

Máshol sem jobb a helyzet

Hatvan ember kellene a Tisza-tó melletti sarudi élményfalu zökkenőmentes működtetéséhez, ehelyett mindössze negyvenen vannak, köztük is sok nyári munkát vállaló diák. A szálláshelyeket, táborokat, víziparkot is üzemeltető cég alapítója, Kücsön Gyula szerint a legnagyobb baj az, hogy helyben már nincsenek fiatalok, mindenki a nagyobb városokban vagy külföldön dolgozik: nekik is Budapestről kellett toborozni a diákokat, akiknek nyolcszáz és ezer forint közötti órabért fizetnek. - Annyival vagyunk vonzóbbak, mint egy gyári szalag melletti munkahely, hogy itt mégiscsak a tó partján, a szabadban, emberekkel kel foglalkozni, – mondta. Hogy mekkora a munkaerőhiány, arra jó példa, hogy júliusban szeretnék megnyitni Sarud első éttermét, ahová négy szakács és négy pincér kellene – de eddig csak egy szakács és egy pincér jelentkezett. A vendéglátásban a Balaton hatása miatt Észak-Magyarországon is elszálltak az árak, már a Tisza-tó mellett is 5-600 ezres nettó fizetési igénnyel lépnek fel a szakácsok. - Kapkodunk fűhöz-fához és hirdetünk ezerrel, hogy embert találjunk, mert ha július végén nem tudunk kinyitni, elbúcsúzhatunk az őszi szezontól is – mondta. Panaszkodott Bornemissza János, Poroszló polgármestere is, aki arról beszélt, hogy már szinte semmilyen munkakört nem tudnak betölteni, se főiskolát igénylő hivatalit, se egy sima karbantartóit. Az önkormányzat cége működteti a Tisza-tavi Ökocentrumot, ide pénztárost, állatgondozót és idegenvezetőt is keresnek: két idegenvezetőjük nemrég elment egy közeli szállodába, magasabb fizetésért adminisztrációs munkakörbe. - Egy magánvállalkozás részben zsebbe fizeti a dolgozókat, egy önkormányzati cég ilyet nem tehet, nincs is rá szándékunk. Emiatt azonban folyamatosan hátrányba kerülünk a munkaerőpiacon – mondta a polgármester. - Doros Judit

Szerző
Témák
Balaton

Mindent megtesz a hatalom, hogy eltitkolja a szegénységet

Publikálás dátuma
2019.06.19. 06:30

Fotó: Népszava
Már pénzért sem adja ki a létminimum kiszámításához szükséges valamennyi adatot a Központi Statisztikai Hivatal a szakszervezeti kutatóknak.
Ma délelőtt hozza nyilvánosságra a Policy Agenda a létminimumra és társadalmi minimumra vonatkozó, előzetes adatait – igaz, kizárólag az infláció alakulását tudták pontosan figyelembe venni, a számításhoz hagyományosan használt másik adatbázist csak becsülni tudták, mert nem adja át nekik azt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). A Háztartási Költségvetési és Életkörülmény Adatfelvételnek nevezett kutatást minden évben elvégzik a statisztikusok, ilyenkor tízezer háztartást kérnek meg, hogy két hétig pontosan vezessék kiadásaikat. 2016 óta minden évben egyre később adták át pénzért a felmérés eredményét az elemző cég munkatársainak, Kiss Ambrus kutatásvezető naptára szerint abban az évben még április 19-én, a következőben május 25-én, tavaly pedig már csak május utolsó napján tudtak a nyilvánosság elé állni a létminimum adatokkal. Idén aztán azt közölték a Policy Agendával, hogy a 2018 májusában rögzített felmérés elemzése csak idén év végére készül el, nyers adatokat pedig nem adnak ki. Kiss Ambrus elképesztőnek tartja, hogy olyan másfél éves feldolgozói munkára hivatkoznak, amit eddig néhány hét alatt elvégeztek. A halogatással szerinte azt akarja elérni a hivatal, hogy már senkit ne érdekeljen, miként éltek a magyar emberek tavaly.
A létminimum számítását 2015 végén szüntette be a KSH, mondván, a kifejezés alaptalanul a mélyszegénységre utal, pedig a szegénységi küszöbnél magasabb összegről van szó, továbbá megváltozott a lakosság fogyasztási szerkezete, elavult a negyed századig használt számítás, aminek módszertanát külön parlamenti munkabizottság dolgozta ki 1990-ben. A szakszervezetek azonban ragaszkodtak a munkaadókkal és a kormánnyal folytatott tárgyalásaikon jól használható létminimum adatokhoz, ezért a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) felkérésére, a Friedrich Ebert Alapítvány (FES) támogatásával a Policy Agenda munkatársai azóta is elkészítik a számításokat. – A KSH évről-évre egyre jobban akadályozza, hogy hozzájussunk azokhoz az adatokhoz, amelyekre szükségünk lenne a bértárgyalásokhoz, a költségvetés vagy az adótörvények megalapozott partneri véleményezéséhez – jelentette ki lapunknak Kordás László. A MASZSZ elnöke egyenesen adathamisításnak nevezte, hogy nem kaphatják meg a fogyasztási felmérést, pedig a statisztikusok is pontosan tudják, hogy ezek segítenének kiszámítani az átlagbérek valós növekedését. Enélkül az érdekvédők nem tudnak egyenlő félként leülni a kormánnyal a bértárgyalásokra, vagyis az állam ezzel a primitív trükkel is jelzi, nem tekinti egyenlő partnernek a társadalmi párbeszéd többi szereplőjét. Az ENSZ munkaügyi szakosított szervezete, az éppen most száz éves ILO egyezményeit idézte Kordás, amelyek alapján biztosítani kellene a felkészülés lehetőségét a szociális partnereknek. Az adatok ilyen blokkolását a szakszervezeti vezető azért is nagy gondnak tartja, mert ezen a példán felbuzdulva egyre többször tagadják meg a nagyvállalatok is, hogy gazdálkodási adatokat adjanak át a helyi szakszervezeti vezetőknek a bértárgyalások előtt. Másrészt a minisztériumok is csak a már „feldolgozott”, az érdekvédők szerint kozmetikázott adatokat osztják meg velük, a tiszta valóságot megmutató nyers számokat nem adják ki.

"Nem szegtem meg a szavam" - interjú Karácsony Gergellyel

Publikálás dátuma
2019.06.19. 06:00

Fotó: Lakos Gábor / Népszava
Nem fogja büntetni a Fidesz Budapestet, ha ellenzéki főpolgármester lesz, de az én programom olyan javaslatokból áll, amiket a mostani szűk mozgástérben is meg lehet valósítani - mondja Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd-Szolidaritás jelöltje.
Azt mondta, ha megnyeri az előválasztást, 12 óra alatt mindent elrendez. Mit csinál fél nap alatt? Úgy kezdődik, hogy felhívom a pártok vezetőit, és úgy végződik, hogy feláll egy összellenzéki kampánycsapat. Nincs több idő a pártok közötti beszélgetésekre, huzakodásra, el kell kezdeni megvalósítani azt a kampánystratégiát, amivel nyerni lehet; ez egyébként 99 százalékban készen van. Erős arány a 99 százalék, de az előválasztás finise még hátravan.  Más menetrendre készültem. Arra találtuk ki az előválasztást, hogy az első fordulója megteremtse a baloldali egységet, a második pedig létrehozza a teljes ellenzéki összefogást. Most viszont visszamentünk a nulladik kilométerkőhöz: kialakult egyfajta bizalmi válság, vagyis a baloldali egység véglegesítésével is van munka. De mivel az elmúlt hónapokban is az együttműködésen dolgoztam, ezen a néhány napon már nem fog múlni.    Ha már bizalomvesztésről beszél: sokan azt mondják, hiteltelen, amikor számon kéri Gyurcsány Ferencen, hogy kifarolt ön mögül, hiszen amikor érdekei úgy diktálták, a 2018-as választási kampányban végül nem az Együtt és a Párbeszéd közös miniszterelnök-jelöltje lett, hanem az MSZP-é és a Párbeszédé. Én nem kértem számon senkit. Másrészt nyugodtan mondhatom: én nem szegtem meg a szavam. Ha már ideidézzük az ellenzék összes nyomorát, akkor hadd emlékeztessek mindenkit: úgy vállaltam volna, hogy az Együtt miniszterelnök-jelöltje legyek, ha a párt hajlandó lett volna a többi demokratikus ellenzéki párttal közös listán indulni. Nem tette. Amivel ártott magának és az országnak is. Megbánta, hogy például a DK-val kötött megállapodása miatt nem jutott ki Brüsszelbe az ön párttársa, Jávor Benedek? Nem volt olyan megállapodás, ami ezt megakadályozta volna. EP-listavezető egyébként sem lettem volna, az már rég lekerült a napirendről. És lehetett volna nélkülem is jobb kampányt csinálni, de ez most nem az az időszak, amikor a sebeinket kell nyalogatni: előre kell nézni. A DK elsősorban nem az EP-kampányra vonatkozó megállapodásból lépett ki, hanem abból, hogy az első forduló után közös jelölttel vágunk neki a másodiknak is. Van arra garancia, hogy amennyiben a DK-jelöltje győz, nem nyílnak fel a kerületi alkuk? Erre a kérdésre nem nekem kell válaszolni. Én magamért tudok felelősséget vállalni. Ha én vagyok a jelölt, akkor az összes kerületben kitesszük a pontot a megállapodások végére, és kialakítjuk az összes párt erőforrását egyetlen cél szolgálatába állító működési módot, ahol az összes főpolgármester- és polgármesterjelölt, képviselőjelölt, választókerületi elnök együtt dolgozik, és elviszi azt a 400 ezer embert szavazni, aki le tudja Tarlós Istvánt és a többi fideszes helytartót váltani. A szavazók mozgósításának az előválasztás gátja vagy katalizátora? Természetesen a katalizátora. Miért kérdik? Közvélemény-kutatók és politológusok azzal érvelnek, hogy ez az aktus az ellenzéki keménymagot mozgósítja, a hardcore-szavazók pedig könnyen olyan jelöltet emelhetnek pajzsra, akiért a bizonytalanok és a kevésbé elkötelezett párthívek nem lelkesednek, a számukra szimpatikus figura pedig még a választás előtt kiszorul a versenyből. Meg kell nyerni az előválasztást és kész. Számomra már az is komoly politikai siker, hogy van előválasztás, hiszen én 2015 óta emellett érvelek. Van annak valami diszkrét bája, hogy két olyan párt jelöltjével mérkőzöm, amelyek korábban erős fenntartásokkal voltak az előválasztással szemben és korábban nem is akartak ezen jelöltet állítani. De a jelek szerint a budapestiek értik, hogy mit képviselek – legalábbis ezt mutatja, hogy Tarlós István támogatottsága egyre sorvad, az enyém pedig egyre erősödik. Világossá kell tenni, nem az a cél, hogy az ellenzék legyőzze a Fideszt, hanem az, hogy a budapestiek vissza akarják szerezni a városukat. A kormánnyal vívott csatákat akkor nyerhetem meg, ha a kabinet megérti, hogy egy erős város áll mögöttem. Kormányzati támogatás nélkül nehéz lesz várost vezetni. Rossz duma, hogy azért kell fideszes főpolgármester, hogy a kormány adjon pénzt. A választási kampány közepén benyújtott jövő évi költségvetésben sincs szinte semmire pénz, ami a budapestieknek fontos, arra viszont van, ami Orbán Viktornak fontos: Liget-projektre, a Vár átalakításra, látványsport beruházásokra. A fideszes főpolgármester valójában csak viszi a pénzt. Kilenc évig próbáltuk azt ki, hogy milyen, amikor a kormányhoz közel álló városvezető van, de Tarlós úgynevezett zsarolási potenciálja a nullához közeli. Itt az ideje, hogy a város a sarkára álljon!
Azt hiszi, a Fidesz majd megörül egy ellenzéki főpolgármesternek és ennek a személynek több szabadsága lesz, mint Tarlós Istvánnak? Nem cél, hogy örüljenek. De az sem, hogy büntessék a várost: és nem is fogják tenni, mert ennyire nem hülyék. Budapesten él csaknem másfélmillió szavazó, velük még a Fidesz se mer ujjat húzni. Azt a pénzt, amit Tarlós kapott, egy ellenzéki vezető is meg fogja kapni, és értelmesen fel tudja majd használni. Nem azért akarok választást nyerni, hogy beüljek Tarlós székébe és nyomjak egy szelfit, hanem azért, hogy megmutassuk: tudjuk jobban vezetni ezt a várost, hogy Budapestet olyan hellyé tegyük, amilyen az ország is lehetne. Az igazi küzdelem, a választási győzelem után kezdődik. Nemcsak pénzelvonással tudja „büntetni” a fővárost a Fidesz, lehet ezt másképp is csinálni. A kevésből is sokat kihozó, kreatív városvezetésre van szükség. Az én programom olyan javaslatokból áll, amiket a mostani szűk mozgástérben is meg lehet valósítani. Persze, Budapest is akkor fog fellélegezni, ha a rendszer megbukik. De ez nem attól fog bekövetkezni, ha sokat mondogatjuk. Hanem attól, hogy az önkormányzatokban megmutatjuk: lehet másképp is politizálni. Éppen ezért kell elérhető célokat kell kitűzni. Persze arra is fel vagyok készülve, hogy a Fidesz azt gondolja: kicsinálja Budapestet. Akkor a város igazát utcai tüntetéseken kell megvédeni. Mennyivel fog kevesebbe kerülni az éves BKV-bérlet, ha ön nyer ősszel? Bécsben napi egy euró a közlekedés ára. A lakosok többségének éves bérlete van, míg Budapesten ez a szám elenyésző. A közlekedési alapjövedelem bevezetésével elérhető, hogy a ciklus végére a mostani felére, esetleg harmadára csökkentsük a bérletárakat. A koncepció abból indul ki, hogy a városban nem autósok, tömegközlekedők, biciklisek vannak, hanem emberek, akik el akarnak jutni a lehető leggyorsabban A pontból B-be. Ösztönözni kell, hogy ha lehet a tömegközlekedést használják. Ha egy autós, aki a belvárosban lakik és lemond arról, hogy ott parkoljon, akkor megkapja ő is ezt a támogatást. Persze választhatja azt is, hogy megmarad az autónál. Már az is óriási lépés lenne, ha a parkolási helyek tizedét felszabadítanánk.
Ez már a Sétáló Budapest? A durva beavatkozások sosem működnek. Okos lépésekkel, infrastruktúrafejlesztéssel és motivációval tíz év alatt élhető várost lehet építeni. Tudjuk, mit beszélünk és mit miért teszünk: a programomon nem egy hete, hanem január óta dolgozunk a szakértőinkkel. Ez a programom zöld és baloldali, amely számos karakteres változást foglal magában. Hogy mást ne mondjak, létrehozzuk a város legnagyobb telepített parkerdejét, a Budapest Nagyerdőt Csepelen és a Ferencvárosban, továbbá zöldfolyosóval kötjük össze a Margitszigetet a Római-parttal. A másik ötletét, a Tiborcz-adót, a Botka László-féle fizessenek a gazdagokból merítette? Bizonyos szempontból igen. A baloldali, progresszív politika mindig arról szól, hogy akinek több van, az többet is ad a közösségnek. Az egykulcsos adórendszer épp ezért súlyosan bántja az igazságérzetem. Az elmúlt kilenc évben Budapest kettészakadt, légkondis, fekete luxuskocsikkal furikázik egy szűk réteg, amely a budai, jó levegőjű hegyekben lakik csili-vili palotában. A Tiborcz-adó a bejövő forrás miatt is kell és az emberek igazságérzetéért is. Ez nem ingatlanadó, hanem a felső egy százalék adója. És a felső egy százalékban csak a NER embere lehet? Sok rendes ember is van, de ők nem dőlnek a kardjukba attól, hogy kicsit többet kérnek tőlük a közösség érdekében. Van egy régi mondás, a rendes ember nem dobja el a szemetet, a többieknek meg tilos. A Tiborcz-adót a rendes milliárdosok befizetik, a többieknek pedig kötelező. Az előválasztáson való indulásnak nincs közjogi következménye, tehát ha kikap, nyugodtan elindulhat a jól megszokott Zuglóban is. Elindulhatnék, de nem fogok kikapni. Egyébként pedig nem egymást kell legyőznünk, nem is csak Tarlóst, hanem a budapestiek problémáit. Mert valójában ezen múlik az ellenzék sikere, 2022-es győzelmi esélye. Ehhez elkötelezettség és felkészültség egyszerre kell, egyik vagy másik, külön-külön kevés lehet. Én így készülök: elkötelezetten a változásért, felkészülten a változtatásra.
Frissítve: 2019.06.19. 06:54