Megvalósult Matteo Salvini álma. Az olasz belügyminisztert, a jobboldali populista Liga elnökét hétfőn, hosszadalmas lobbizások után, Washingtonban fogadta Michael Pompeo külügyminiszter. Bár Donald Trump nem volt jelen, így is Salvini nagy álma valósult meg, hiszen a jelenlegi amerikai vezetés nagy csodálója. Meg is jegyezte, hazája akar az Egyesült Államok legnagyobb európai szövetségese lenni.
Salvini azzal büszkélkedett, Trump menekültpolitikáját ülteti át a gyakorlatba, bár amint egy interjúban közölte, a családok szétválasztását a maga részéről nem támogatja. Trump kommunikációját a külvilággal szinte lemásolja, csak nüansznyi különbségek vannak e tekintetben kettejük között: míg Trump a Twitteren döbbenti meg folyamatosan a világot, Salvini különösen az Instagramon aktív, szinte lépést sem tesz anélkül, hogy ne posztolna magáról valamilyen képet. Az olasz belügyminiszter nagyon tevékeny, no nem tárcavezetői minőségében, hírek szerint idén még a 20 napot sem töltött a római minisztériumban, mert – ahogy fogalmaz – ő a nemzetével akar együtt lenni.
Bár a közvélemény-kutatások egyelőre Salvinit igazolják, hiszen a Liga népszerűsége 35 százalék körüli, néha azért a folyamatos PR-kampány és az önfényezés mellett nem ártana az ország ügyeivel is foglalkoznia. Bár tavaly decemberben Olaszország elkerülte az Európai Bizottság túlzottdeficit eljárását, most rosszabb a helyzet, mert egyértelmű, hogy nem tudja teljesíteni akkori 2019-re vonatkozó vállalásait: a GDP 2,04 százalékára tervezett hiánya a 2,40 százalékot is meghaladhatja. Ezért egyre komorabb fellegek gyülekeznek Itália ege felett, a túlzottdeficit eljárás elkerülésére mind csekélyebb az esély. Giuseppe Conte miniszterelnök ugyan azt közölte, nem hajlandó a nevét adni egy ilyen szégyenhez, a koalíciós partnerek, a Liga és az Öt Csillag Mozgalom (M5S) csak abban állapodtak meg, hogy nem hajlandóak pótköltségvetést elfogadni. Salvini pedig ragaszkodik az adócsökkentésekhez, mert szerinte így felgyorsul a belső fogyasztás és a hiány is csökkenni fog, szakértők szerint azonban ez a metódus még a világ egyetlen országában sem működött, s nem valószínű, hogy a hatalmas adóssághalmot maga előtt gördítő Róma lenne az üdítő kivétel.
A kormánykoalíció tagjai mintha élveznék is, hogy folyamatosan packáznak az Európai Bizottsággal, ennek azonban az lesz a következménye, hogy az ország teljesen elszigetelődik, méghozzá a lehető legrosszabb időszakban, akkor, amikor el kell osztani az Európai Unió legfontosabb posztjait. A „casting” fontos szakaszhoz érkezik, hiszen csütörtökön és pénteken erről tanácskoznak Brüsszelben az Európai Unió állam- és kormányfői.
Jelenleg három fontos posztot is olasz személyiség tölt be: Antonio Tajani az Európai Parlament elnöke, Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Mario Draghi pedig 2011 óta az Európai Központi Bank elnöke. Kizárt, hogy a posztok elosztása után Olaszország megőrizné ily mértékű befolyását, az a valószínűbb, hogy mindent elveszít. Salvini az európai parlamenti választás előtt 19-re húzott lapot, azt remélte, hogy akár az általa fémjelzett populista frakció az Európai Néppárténál (EPP) is erősebb lesz. Orbán Viktor kormányfő is az olasz belügyminiszterhez dörgölőzött abban a reményben, hogy az EPP a populistákkal fog össze, ezzel a magyar miniszterelnök európai befolyása is jelentősen nő.
Az eredményt ismerjük, a terv nem vált valóra. Salvini frakciója 73 képviselővel múlt héten alakult meg, így csak az ötödik legnagyobb képviselőcsoport az övék, a Zöldeké mögött. Több párt, így a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) nem is volt hajlandó csatlakozni ehhez a szövetséghez. Salvini arrogáns uniós politikája azonban már a koalíciós partner Öt Csillag Mozgalmat is mind jobban zavarja. „Olaszország elszigetelődése fenyeget” – fejtette ki a Politicónak az M5S egyik illetékese. A párt nem annyira unióellenes, mint a Liga, bár ez nem mindig köszön vissza a Beppe Grillo által alapított tömörülés kommunikációjában. A "csillagosok" EP-stratégiáját sem koronázta sok siker. Az M5S önálló, az EU megújítását szorgalmazó pártcsalád létrehozása mellett kardoskodott, de eddig csak a brit Brexit párt részvétele tűnik biztosnak, miközben a frakció megalapításához hét ország 25 képviselőjére van szükség.
Bár a jelenlegi olasz kormány tekintélye meglehetősen csekély az Unióban, illetve Berlinben és Párizsban, Salviniék étvágya igen nagy, s fontos gazdasági posztot akarnak megkaparintani a jövendő Európai Bizottságban. Hírek szerint a versenyjogi, vagy a kereskedelmi portfólióról van szó. Ám valószínűtlen, hogy meg is kapják, amit akarnak abban a helyzetben, amikor Róma folyamatosan szembe megy az EU költségvetési előírásaival.
Ezzel a kabinet is tisztában van, ezért két nagyágyúnak nevezhető olasz biztosjelölt nevét emlegetik: a kabinet Giovanni Tria olasz gazdasági- és pénzügyminisztert, vagy Enzo Moavero Milanesi külügyminisztert küldheti Brüsszelbe. Mindkettőjük személye Brüsszel számára is elfogadható. Ám igazi technokratákról van szó, akik nem Salvini szíve csücskei. Más források szerint az első számú jelölt a Salvinihez közel álló Guglielmo Picchi, aki a Politico szerint kiváló kapcsolatokat ápol az amerikai republikánusokkal.
Az M5S az olasz biztos jelölésének jogát átadta a Ligának, vélhetően nem önszántából, hanem azért, mert az EP választáson mintegy feleannyi voksot szerzett, mint Salvini pártja. Ugyanakkor már az M5S-nél is látják, hogy a Liga agresszív fellépésével csak az ellenkező hatást éri el. „Az is elképzelhető, hogy olasz szakértő nélkül marad az Európai Központi Bank végrehajtó bizottsága, s ezt a veszteséget nem tudná elviselni az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága” – figyelmeztetett Antonio Zennaro, az M5S képviselője. Még nagyobb bajba kerülhet Róma, ha az EPP spitzenkandidatját, Manfred Webert választják meg az Európai Bizottság elnökének. Közismert ugyanis, hogy Berlin mennyire kritikus a jelenlegi olasz kormány politikájával kapcsolatban. Jelenleg minden jel arra vall, hogy a római kabinet maradék befolyását is elveszti az EU-ban, s Salvini mintha nem is zavartatná magát emiatt.
