Azt mondta, ha megnyeri az előválasztást, 12 óra alatt mindent elrendez. Mit csinál fél nap alatt?
Úgy kezdődik, hogy felhívom a pártok vezetőit, és úgy végződik, hogy feláll egy összellenzéki kampánycsapat. Nincs több idő a pártok közötti beszélgetésekre, huzakodásra, el kell kezdeni megvalósítani azt a kampánystratégiát, amivel nyerni lehet; ez egyébként 99 százalékban készen van.
Erős arány a 99 százalék, de az előválasztás finise még hátravan.
Más menetrendre készültem. Arra találtuk ki az előválasztást, hogy az első fordulója megteremtse a baloldali egységet, a második pedig létrehozza a teljes ellenzéki összefogást. Most viszont visszamentünk a nulladik kilométerkőhöz: kialakult egyfajta bizalmi válság, vagyis a baloldali egység véglegesítésével is van munka. De mivel az elmúlt hónapokban is az együttműködésen dolgoztam, ezen a néhány napon már nem fog múlni.
Ha már bizalomvesztésről beszél: sokan azt mondják, hiteltelen, amikor számon kéri Gyurcsány Ferencen, hogy kifarolt ön mögül, hiszen amikor érdekei úgy diktálták, a 2018-as választási kampányban végül nem az Együtt és a Párbeszéd közös miniszterelnök-jelöltje lett, hanem az MSZP-é és a Párbeszédé.
Én nem kértem számon senkit. Másrészt nyugodtan mondhatom: én nem szegtem meg a szavam. Ha már ideidézzük az ellenzék összes nyomorát, akkor hadd emlékeztessek mindenkit: úgy vállaltam volna, hogy az Együtt miniszterelnök-jelöltje legyek, ha a párt hajlandó lett volna a többi demokratikus ellenzéki párttal közös listán indulni. Nem tette. Amivel ártott magának és az országnak is.
Megbánta, hogy például a DK-val kötött megállapodása miatt nem jutott ki Brüsszelbe az ön párttársa, Jávor Benedek?
Nem volt olyan megállapodás, ami ezt megakadályozta volna. EP-listavezető egyébként sem lettem volna, az már rég lekerült a napirendről. És lehetett volna nélkülem is jobb kampányt csinálni, de ez most nem az az időszak, amikor a sebeinket kell nyalogatni: előre kell nézni. A DK elsősorban nem az EP-kampányra vonatkozó megállapodásból lépett ki, hanem abból, hogy az első forduló után közös jelölttel vágunk neki a másodiknak is.
Van arra garancia, hogy amennyiben a DK-jelöltje győz, nem nyílnak fel a kerületi alkuk?
Erre a kérdésre nem nekem kell válaszolni. Én magamért tudok felelősséget vállalni. Ha én vagyok a jelölt, akkor az összes kerületben kitesszük a pontot a megállapodások végére, és kialakítjuk az összes párt erőforrását egyetlen cél szolgálatába állító működési módot, ahol az összes főpolgármester- és polgármesterjelölt, képviselőjelölt, választókerületi elnök együtt dolgozik, és elviszi azt a 400 ezer embert szavazni, aki le tudja Tarlós Istvánt és a többi fideszes helytartót váltani.
A szavazók mozgósításának az előválasztás gátja vagy katalizátora?
Természetesen a katalizátora. Miért kérdik?
Közvélemény-kutatók és politológusok azzal érvelnek, hogy ez az aktus az ellenzéki keménymagot mozgósítja, a hardcore-szavazók pedig könnyen olyan jelöltet emelhetnek pajzsra, akiért a bizonytalanok és a kevésbé elkötelezett párthívek nem lelkesednek, a számukra szimpatikus figura pedig még a választás előtt kiszorul a versenyből.
Meg kell nyerni az előválasztást és kész. Számomra már az is komoly politikai siker, hogy van előválasztás, hiszen én 2015 óta emellett érvelek. Van annak valami diszkrét bája, hogy két olyan párt jelöltjével mérkőzöm, amelyek korábban erős fenntartásokkal voltak az előválasztással szemben és korábban nem is akartak ezen jelöltet állítani. De a jelek szerint a budapestiek értik, hogy mit képviselek – legalábbis ezt mutatja, hogy Tarlós István támogatottsága egyre sorvad, az enyém pedig egyre erősödik. Világossá kell tenni, nem az a cél, hogy az ellenzék legyőzze a Fideszt, hanem az, hogy a budapestiek vissza akarják szerezni a városukat. A kormánnyal vívott csatákat akkor nyerhetem meg, ha a kabinet megérti, hogy egy erős város áll mögöttem.
Kormányzati támogatás nélkül nehéz lesz várost vezetni.
Rossz duma, hogy azért kell fideszes főpolgármester, hogy a kormány adjon pénzt. A választási kampány közepén benyújtott jövő évi költségvetésben sincs szinte semmire pénz, ami a budapestieknek fontos, arra viszont van, ami Orbán Viktornak fontos: Liget-projektre, a Vár átalakításra, látványsport beruházásokra. A fideszes főpolgármester valójában csak viszi a pénzt. Kilenc évig próbáltuk azt ki, hogy milyen, amikor a kormányhoz közel álló városvezető van, de Tarlós úgynevezett zsarolási potenciálja a nullához közeli. Itt az ideje, hogy a város a sarkára álljon!
Azt hiszi, a Fidesz majd megörül egy ellenzéki főpolgármesternek és ennek a személynek több szabadsága lesz, mint Tarlós Istvánnak?
Nem cél, hogy örüljenek. De az sem, hogy büntessék a várost: és nem is fogják tenni, mert ennyire nem hülyék. Budapesten él csaknem másfélmillió szavazó, velük még a Fidesz se mer ujjat húzni. Azt a pénzt, amit Tarlós kapott, egy ellenzéki vezető is meg fogja kapni, és értelmesen fel tudja majd használni. Nem azért akarok választást nyerni, hogy beüljek Tarlós székébe és nyomjak egy szelfit, hanem azért, hogy megmutassuk: tudjuk jobban vezetni ezt a várost, hogy Budapestet olyan hellyé tegyük, amilyen az ország is lehetne. Az igazi küzdelem, a választási győzelem után kezdődik.
Nemcsak pénzelvonással tudja „büntetni” a fővárost a Fidesz, lehet ezt másképp is csinálni.
A kevésből is sokat kihozó, kreatív városvezetésre van szükség. Az én programom olyan javaslatokból áll, amiket a mostani szűk mozgástérben is meg lehet valósítani. Persze, Budapest is akkor fog fellélegezni, ha a rendszer megbukik. De ez nem attól fog bekövetkezni, ha sokat mondogatjuk. Hanem attól, hogy az önkormányzatokban megmutatjuk: lehet másképp is politizálni. Éppen ezért kell elérhető célokat kell kitűzni. Persze arra is fel vagyok készülve, hogy a Fidesz azt gondolja: kicsinálja Budapestet. Akkor a város igazát utcai tüntetéseken kell megvédeni.
Mennyivel fog kevesebbe kerülni az éves BKV-bérlet, ha ön nyer ősszel?
Bécsben napi egy euró a közlekedés ára. A lakosok többségének éves bérlete van, míg Budapesten ez a szám elenyésző. A közlekedési alapjövedelem bevezetésével elérhető, hogy a ciklus végére a mostani felére, esetleg harmadára csökkentsük a bérletárakat. A koncepció abból indul ki, hogy a városban nem autósok, tömegközlekedők, biciklisek vannak, hanem emberek, akik el akarnak jutni a lehető leggyorsabban A pontból B-be. Ösztönözni kell, hogy ha lehet a tömegközlekedést használják. Ha egy autós, aki a belvárosban lakik és lemond arról, hogy ott parkoljon, akkor megkapja ő is ezt a támogatást. Persze választhatja azt is, hogy megmarad az autónál. Már az is óriási lépés lenne, ha a parkolási helyek tizedét felszabadítanánk.
Ez már a Sétáló Budapest?
A durva beavatkozások sosem működnek. Okos lépésekkel, infrastruktúrafejlesztéssel és motivációval tíz év alatt élhető várost lehet építeni. Tudjuk, mit beszélünk és mit miért teszünk: a programomon nem egy hete, hanem január óta dolgozunk a szakértőinkkel. Ez a programom zöld és baloldali, amely számos karakteres változást foglal magában. Hogy mást ne mondjak, létrehozzuk a város legnagyobb telepített parkerdejét, a Budapest Nagyerdőt Csepelen és a Ferencvárosban, továbbá zöldfolyosóval kötjük össze a Margitszigetet a Római-parttal.
A másik ötletét, a Tiborcz-adót, a Botka László-féle fizessenek a gazdagokból merítette?
Bizonyos szempontból igen. A baloldali, progresszív politika mindig arról szól, hogy akinek több van, az többet is ad a közösségnek. Az egykulcsos adórendszer épp ezért súlyosan bántja az igazságérzetem. Az elmúlt kilenc évben Budapest kettészakadt, légkondis, fekete luxuskocsikkal furikázik egy szűk réteg, amely a budai, jó levegőjű hegyekben lakik csili-vili palotában. A Tiborcz-adó a bejövő forrás miatt is kell és az emberek igazságérzetéért is. Ez nem ingatlanadó, hanem a felső egy százalék adója.
És a felső egy százalékban csak a NER embere lehet?
Sok rendes ember is van, de ők nem dőlnek a kardjukba attól, hogy kicsit többet kérnek tőlük a közösség érdekében. Van egy régi mondás, a rendes ember nem dobja el a szemetet, a többieknek meg tilos. A Tiborcz-adót a rendes milliárdosok befizetik, a többieknek pedig kötelező.
Az előválasztáson való indulásnak nincs közjogi következménye, tehát ha kikap, nyugodtan elindulhat a jól megszokott Zuglóban is.
Elindulhatnék, de nem fogok kikapni. Egyébként pedig nem egymást kell legyőznünk, nem is csak Tarlóst, hanem a budapestiek problémáit. Mert valójában ezen múlik az ellenzék sikere, 2022-es győzelmi esélye. Ehhez elkötelezettség és felkészültség egyszerre kell, egyik vagy másik, külön-külön kevés lehet. Én így készülök: elkötelezetten a változásért, felkészülten a változtatásra.
