Hongkong harca

Területre két, lakosságra négy-öt Budapest áll szemben Kínával. Pontosabban a kínai "kérésekre" túlságosan is fogékony saját önkormányzatával, de hát mindenki tudja, mekkora sárkány áll Carrie Lam városvezető mögött. Az egykori brit gyarmattartókkal fél évszázadra kialkudott "egy ország-két rendszer" megoldás, amelynek keretében a város megtarthatja demokratikus berendezkedését, 1997-ben kezdődött, és 2047-ig tart. Vagyis már jócskán felnőtt egy nemzedék, amely mind erősebben hallja az óra ketyegését - és nem akar belenyugodni az amúgy elég megváltoztathatatlannak tűnő sorsába.
A milliós tüntetéseket egy kiadatási törvényjavaslat váltotta ki, amelynek értelmében bizonyos esetekben a Kínai Népköztársaság bíróságai ítélkezhettek volna Hong Kongban elkövetett törvénysértések vádlottai fölött. Ez értelemszerűen gyengítené - a 28 év múlva amúgy is teljesen megszűnő - bírósági függetlenséget és Hong Kong most még meglévő demokráciáját. A felvonulások egyelőre elérték céljukat: Carrie Lam felfüggesztette és átdolgozásra küldte a vitatott javaslatot, és ázsiai stílusú bocsánatkérő beszédben ismerte be az elkövetett hibákat. (Nyilvánosan, nem úgy, mint az emlékezetes hazai példa esetében, bár az európai politikai kultúrában még ez utóbbi is párját ritkította.) Ráadásként elengedték Joshua Wong ellenzéki aktivistát. Utóbbi rögtön közölte, hogy az eddigi engedmények még mindig nem elégségesek, voltaképpen Carrie Lamnek is távoznia kellene.
Ha figyelembe vesszük, hogy Kínában milyen brutalitással verik le a tibetiek vagy az ujgurok autonómia törekvéseit, és erről milyen kevés információ jut el nyugatra, Hongkong esete világosan megmutatja, micsoda különbség van a zárt és a nyílt társadalom között. A város lakosságának sikere perdöntő érv a sajtó szabadsága és függetlensége mellett.
Frissítve: 2019.06.19. 11:30

Adásvétel

Őrizetbe vették Michel Platinit, a francia válogatott legendás labdarúgóját. Nem a sport-, hanem a sportdiplomáciai múltja miatt. Platini volt az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) elnöke, amikor Katar 2010-ben megkapta a 2022-es világbajnokság rendezési jogát. Nagyon hamar kiderült, hogy az ázsiai házigazdák szavazatokat vásároltak, ahogy az sem maradt titokban: mindebben a legmagasabb szinten, az UEFA és a nemzetközi szövetség (FIFA) vezetőitől kaptak segítséget. 
Ugyanígy adták-vették a szavazatokat az olimpiai rendezés odaítélése előtt a 90-es évek végén. Pénzügyi szempontból az egyik legjobb üzletnek bizonyult a helyszínt kijelölő bizottság tagjának lenni. Volt, aki "csak" eurómilliókat kapott, ha jó irányba szavazott, másnak a gyermeke jutott be "véletlenül" egy híres egyetemre, vagy a családtagja kapott jól fizető állást. Magyarország is nyerte el úgy világversenyek rendezési jogát, hogy a döntést befolyásoló tagok a voksolás előtt élvezhették a magyaros vendégszeretet Budapesten. 
Ahol pénz van, ott korrupció is van, már a gyermeksportban is. Az is korrupció, ha az edző azért tesz be a csapatba valakit, mert a szülők jó politikai kapcsolatokkal rendelkeznek, esetleg labdákkal, sportfelszerelésekkel látják el az egyesületet, vagy egy édesapa újítja fel ingyen a tréner házát. 
Az is korrupció, hogy valódi pályáztatás nélkül ugyanazok a cégek kapnak állami megbízásokat sportlétesítmények építésére. A sportban rengeteg pénz van, amiből nagyon sokan szeretnének részesülni. A magyar kormány nemzetstratégiai ágazatként tekint a sportra. Őrült összegekkel támogatja, amire korábban sosem volt példa. A megfelelő kontroll és elszámoltatás hiánya miatt azonban a támogatottak egyedileg értelmezik a szakmai fejlődést, mindezt sokan a saját zsebük kitömésével vélik azonosnak. 
A korrupció hazai és nemzetközi szinten is önálló sportág lett. Nincs esély a megszüntetésére, amíg legmagasabb vezetői szinten űzik. 
A változtatás viszont nem érdekük azoknak, akik tehetnének ez ellen valamit.

Nekünk befűtöttek

Úgy másfél esztendeje vált egyértelművé: a napjainkban már az öt százalékot is meghaladó gazdasági növekedésünk motorja a fogyasztás. "Olyan dolgokat veszünk, amikre nincs szükségünk, abból a pénzből, ami nem a miénk, hogy lenyűgözzünk embereket, akiket még csak nem is szeretünk." A Harcosok klubja kultfilmben elhangzó, a fogyasztói társadalom felszínességét sugalló aranyköpés természetesen nem adaptálható egy az egyben a magyar társadalmi viszonyokra. De nálunk is létezik az a hirtelen meggazdagodott réteg, amely számarányaiban nem növekszik ugyan, de parttalan fogyasztása ma már olyan mértékű, ami nyomot hagy a GDP bővülésén, átlagos adattá képes varázsolni a kivételest.
A filmbéli mondás telitalálata viszont, hogy a nevezettek mindezt nem a saját pénzükből teszik. Az amerikai újgazdagok hitelből mutatkoztak tehetősebbnek a valóságosnál, szemben a mi NER-lovagjainkkal, akik a közpénz magánvagyonná átlényegítésében jeleskednek. A két magatartásmódban a fogyasztás a közös. Ismét felszínre tört az a fogyasztói társadalom, amit a hitelválság kényszere szelídebb medrekbe terelt. Jelképe, az alsó középosztályra is kiterjedően, a szakadt (lyukas) farmerek divatja, amely mintha azt üzenné,  hogy átléptük a minimalizmus tömegessé válásának határmezsgyéjét, az önmagukban értéktelen tárgyak elhasználódásának felgyorsítása révén.
A fogyasztásra képesek vásárlási lázának filozófiája: nem többet, de drágábbat ugyanabból. Ennek eredménye lett a GDP elszaladása úgy, hogy a gazdaság bővülése meghaladja a potenciális növekedést. Az infláció gyorsulásra váltott, nőnek a lakásárak is. 
A béremelések mértéke igyekszik mindezzel tartani a lépést, de megszaporodik azoknak a munkáltatóknak a száma, akik  már csak a válság előtti időkre emlékeztető mértékű hitelfelvétellel tudják pótolni kiadásaik növekvő lyukait. Ezt hívják túlfűtött gazdaságnak. Tömeges csődöktől mégsem kell tartani. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy ha az elmúlt 10-12 évben a nettó bérek másfél-kétszeresükre bővültek, akkor növekedett-e ilyen mértékben a gazdaság kibocsátása? Szemmel láthatóan nem. A vállalkozások kelepcébe kerültek. A sztrájkfenyegetések és munkabeszüntetések árnyékában kénytelenek voltak belátni, hogy a demográfiai apály időszakában már csak kétszámjegyű százalékban mérhető béremelésekkel tehetnek kísérletet munkavállalóik megtartására. Ugyanakkor vágyálommá vált, hogy ezzel a lépéssel csökkenthetjük a régió többi országától való leszakadásunkat, ami legfeljebb akkor sikerülhetett volna, ha legközelebbi versenytársaink gazdasága stagnálni, esetleg zsugorodni kezdene.  Erre azonban nem találni példát.
Paradox helyzetbe került ugyanakkor a lakosság. A fogyasztási mámor közepette is óvatosak. Felesleges költéseik legfeljebb értelmetlenek, ugyanakkor - a karácsonyi időszakot leszámítva - mégis kiszámítottak. Folyamatosan fogy azoknak a családoknak a száma, amelyek túlzottan eladósodnak. A nagy számok tükrében: aki szegény, az a túlfűtött gazdaság korában is a legszegényebb marad.
Szerző
Bonta Miklós