Szabad szemmel – Orbán eltévedt az európai rengetegben

Publikálás dátuma
2019.06.19. 06:41

Nemzetközi sajtószemle, 2019. június 19.
Die Zeit  Európa hallgat, miközben Orbán Viktor újabb húzása a magyar tudományt fenyegeti. Egészen pontosan rá akarja tenni a kezét az MTA-ra. Szeptember 1-vel elvenné annak autonómiáját. Az még csak hagyján, hogy a 15 kutató intézet, a hozzá tartozó 5 ezer munkatárssal és vagyontárgyakkal együtt egy olyan testület irányítása alá kerülne, amelynek tagjait többségükben a miniszterelnök nevezi ki, de onnantól kezdve a hatalom befolyásolni tudná a tudományos munkát. Nemrégiben a CEU is megtapasztalta az állam erejét, így most Bécsbe települ át. Az Akadémia esetében a filézés még tovább megy: Orbán a saját országából száműzi a gondolatszabadságot. Nem lehet nem meghallani a Magyarországról érkező segélykiáltásokat, ám a földrész füldugót visel. A kormányfők ki nem nyitják a szájukat. Lehet, hogy a kontinens már régen hozzászokott: egyik tagállamában nincsen szabadság?
Der Standard  A lap lehozza azt a nyílt levelet, amelyet Kőszeg Ferenc intézett az EU vezetőihez, valamint azt a segélykérést is, amelyet csaknem 1400 magyar kutató küldött Manfred Webernek, miután a kormány fellépése nyomán drámai változás előtt áll a magyar tudományos élet. Az egykori ellenzéki, a Helsinki Bizottság alapító elnöke azt hangsúlyozza, hogy az 56-os Intézet bedarálásával elesik az egyik utolsó bástya, amelynek volt bátorsága szembenézni a történelemmel. Mostantól kezdve azonban senki sem kérdőjelezheti meg azt a történelmi narratívát, amit a hatalom saját érdekében követ. A lépés pontosan beleillik Orbán Viktornak abba a törekvésébe, hogy a társadalomtudományok területén felszámoljon minden függetlenül gondolkodó intézményt, illetve ellenőrzése alá vonja azokat. Kezdve az egyetemektől, a CEU-n át egészen az MTA-ig. Kőszeg Ferenc felszólítja Tuskot, Junckert és Webert, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt és hiúsítsák meg, hogy Magyarország tovább haladjon a diktatúra felé. Mert hogy hová vezet a folyamatos engedmények politikája, arra emlékezhetünk a 38-as Müncheni döntés kapcsán. Az állásfoglalás kiemeli: a Fidesz 13 EP-képviselője nem lehet annyira fontos, hogy azért a Néppárt figyelmen kívül hagyja soraiban a demokrácia ellenségeit. Orbánnak és hazug, illetve demagóg pártjának, amely illúziókba és régmúlt időkbe kapaszkodik, át kell lépnie a Salvini-féle szélsőjobbhoz. Ott van a helyük.
Euractiv Orbán Viktor eltévedt az európai rengetegben, noha Magyarországon nagy győzelmet aratott az EP-választáson. Így látja a helyzetet Jarábik Balázs, a Carnegie Alapítvány kutatója, valamint Bartha Dániel, a Budapesten működő Euroatlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány igazgatója. Mint rámutatnak, a miniszterelnök nem ünnepli az eredményt, mert nem tudta még inkább jobbra tolni a Néppártot. A populisták aligha alkotnak blokkoló kisebbséget Strasbourgban. Részéről csak vágyálom volt az egész, a kezdetektől fogva. Azon kívül az általa bevetett illiberális retorika és kulturális háború idehaza is felhozta a liberálisokat. Az unión belül pedig a polgárokat jobban aggasztja a klímaváltozás és a populizmus, mint a migráció. Orbán az EU-ban is azt a stratégiát igyekszik alkalmazni, hogy a középjobbot teszi meg a politikai főáram vezető erejének, azon belül pedig a Fidesz dominál. Csakhogy Európában ennek nem kedvez a gazdasági helyzet. Nyugaton figyelmen kívül hagyják, hogy a mai magyar állapotok a hiányos rendszerváltásból és a világméretű pénzügyi válságból következnek, ideértve azt, hogy az ország immár nem demokrácia. Hogy a kormányfő központosít és mostanában a tudományos szabadságot támadja, továbbá ellenőrzése alá vonja a sajtót, az túlkompenzálás. De ez mára a budapesti döntések megalapozottságát fenyegeti. Ugyanakkor nem szabad egybemosni Orbán uralmát és a kifejlett tekintélyuralmi rendszert. A kormányzati sajtó messze nem hatékony. A közvélemény nemrégiben a Salvini-jelentés, valamint a rabszolga törvény kapcsán is szembefordult a hatalommal. Emiatt utóbbi még inkább védekező álláspontot vesz fel. Az ellenék javarészt arra összpontosít, hogy egymástól vegyen el minél több teret, illetve mozgósítsa az uniót a kormány elleni harcra, ám nem kínál víziót. A sikerhez új arcokra van szüksége. Viszont a gazdaságban továbbra is liberális, pedig olyan feladatok várnak rá, mint a szegénység és az újraelosztás. Emiatt Orbánnak jókora mozgástere maradt. Európában ezzel szemben tovább szűkültek a lehetőségei. Jövője az EPP-vel folyó tárgyalásoktól függ, de valószínűleg maradni fog.
Spiegel  Az uniónak alapvetően meg kell változnia, vagy eltűnik a színről. Erre figyelmeztet az Oxfordban tanító, lengyel származású Jan Zielonka, a liberalizmus egyik fő eszmei képviselője. A professzor egyáltalán nem érti, minek örvendeztek a liberálisok az európai választás után, hiszen nagyon kikaptak Lengyelországban, az olaszoknál, franciáknál pedig még rosszabb a helyzet. A nagy pártok pedig mintha semmit sem tanultak volna az elmúlt öt évben, hiszen Le Pen és Farage nem most bukkant fel a színen. Ennek ellenére a tömegpártok jelenleg is a régi rendszer híveit, Webert és Timmermanst favorizálják a Bizottság élére, pedig közben igencsak feljöttek a populisták. A konzervatívok, szocialisták és liberálisok mégis úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Az is nagy baj, hogy az EU-t nem a Parlament, hanem a tagállamok irányítják. Márpedig sok országban a liberális közép az életéért küzd, egyre többen voksolnak a szélsőségesekre, ideértve a zöldeket is. Ily módon azonban nehéz lesz kompromisszumra jutni Brüsszelben, ami a földrész cselekvőképességét fenyegeti. Ennélfogva újra ki kellene találni az egész uniót, mert az napjainkban nem tudja szavatolni két alapígéretét: a biztonságot és a jólétet. Márpedig ha az emberek bizonytalanok, az kitárja az ajtót az ellenforradalom előtt. A liberalizmus elárulta a saját értékeit, de inkább a populizmust ostorozta, ahelyett, hogy a tükörbe nézett volna. Pedig főleg a gazdaságpolitikát kellene megújítania, mert túl sok az egyenlőtlenség. Azon kívül főként azokat a fogalmakat kell visszaszereznie, amelyeket az ellenforradalmár politikusok kisajátítottak szirénénekük számára: az egyenlőséget, közösséget és igazságot. A nagy kihívást a béke, a klímaváltozás, a tartós fejlődés, a migráció és a jólét elosztása jelenti, ezekre kell új, liberális válaszokat találni. Fontos, hogy polgárok bevonása érdekében a jövőben ne csakis a nemzetállamok határozzák meg a játékszabályokat. A szakember fél, hogy a neheze még hátravan, és az integráció rámehet valamilyen külső megrázkódtatásra, például gazdasági válságra, vagy a közelben valamilyen robbanásveszélyes helyzetre. De az jó, hogy a fiatal nemzedékek erősen foglalkoznak az unióval.  
Bloomberg A hírügynökség nagyon is elképzelhetőnek tartja, hogy végül a liberálisok jelöltje lesz a befutó a Bizottság elnöki tisztéért folyó alkudozásban. A dán Vestager arról nevezetes, hogy biztosként az utóbbi 5 évben keményen nekiment a nagy multiknak. Beavatottak szerint elnyerheti Macron burkolt támogatását és hírek szerint Merkel sem ellenezné, habár ő egyelőre hivatalosan Webert támogatja. Utóbbival szemben ugyanakkor nagy az ellenállás Párizsban és idáig eléggé színtelen-szagtalannak bizonyult. Timmermans-szal pedig az a gond, hogy magára haragított egy sor kelet-európai tagállamot, miután a demokratikus normák megsértése miatt fellépett Magyarország és Lengyelország ellen. Továbbá aligha kapja meg a konzervatívok jóváhagyását. Németország Vestager hatalomra juttatásáért cserében valószínűleg magának akarja az EKB elnöki tisztét. A Néppártnak ugyanakkor nem fűlik a foga ahhoz, hogy egy liberális, és ne egy kereszténydemokrata kerüljön a Bizottság élére. És még nem tudni, mit akar Salvini. Tusk nem számít arra, hogy a csütörtök-pénteki csúcson dűlőre jutnak a személyi kérdésekben. Azt azonban reméli, hogy rendeződnek a dolgok július 2-ra, tehát amikor megkezdi munkáját az új EP.
Daily Beast A héten Trump közölte, hogy szívesen fogadna vetélytársairól bizalmas külföldi hírszerzési információkat, ám az európaiak már tudják, hová vezetne ez. A gond ott van, hogy ha idegen titkosszolgálatok hivatalos kérésre megvetik a lábukat egy ország politikai rendszerében, akkor ott is maradnak. Az EU-ban már van arra jócskán példa, hogy bizonyos államokat Putyin anyagilag támogat, és így azok veszedelmesen behódolnak Moszkvával szemben. Az egyik ilyen hely Magyarország, ahol az orosz katonai hírszerzés együtt gyakorlatozott a Györkös István fémjelezte fasiszta Nemzeti Fronttal. A GRU emberei legálisan, diplomata státuszban tartózkodnak magyar földön. De még ennél is érdekesebb, amit a nyugalmazott hírszerző tiszt, Katrein Ferenc hozott nemrégiben nyilvánosságra, hogy ti. a magyar elhárítók nem foglalkozhatnak aktívan az orosz kémekkel, noha azok igencsak felfegyverkezve 5. hadoszlopot alkotnak a NATO-országban. Márpedig ennek nem szakmai oka van, ráadásul a politikai vezetés tisztában van a biztonsági kockázatokkal. A nyilatkozat nem említette név szerint Orbánt, de nem is volt rá szükség. A kormányfőnek igen jó a viszonya Putyinnal, ugyanakkor megveti a migránsokat és az EU-t, nem kér a független sajtóból, valamint a civilekből – nos, ez mind-mind minta volt a földrészen a populisták számára. De ott van a riasztó cseh és francia példa is. Viszont már Amerikában is megtörtént, hogy elhárítókat elvezényeltek az orosz vonalról, ezért azok már nem is közlik az elnökkel, hogy milyen ügyeken dolgoznak. Vonatkozik ez az a tengerentúli hírszerzőkre is, nehogy Trump lefújja az akciókat, vagy megvitassa azokat külföldi illetékesekkel. Az oroszok 3 éve azután csapolták meg Hillary Clinton digitális levelezését, hogy a konzervatív elnökjelölt 5 órával korábban felszólította őket erre, ezt a Mueller-jelentés pontosan feltárta. Az FBI igazgatója most arra figyelmeztet, hogy a Kreml és más ellenséges hatalmak megpróbálják befolyásolni jövőre az amerikai választást. A Fehér Ház gazdája szerint nem biztos, hogy volna ebben bármi rossz.
Szerző

Trump: a Perzsa-öböl már nem is olyan fontos Amerikának

Publikálás dátuma
2019.06.18. 20:49
A június 13-i támadás - illusztráció
Fotó: AFP
Az amerikai elnök állítja, nem is annyira nagy dolog, hogy megtámadtak a térségben két tankhajót. Nem sokkal korábban viszont két és félezer katonát vezényelt a térségbe.
Perzsa(Arab)-öböl térsége stratégiailag nem is olyan jelentős Washington számára - fejtette ki Donald Trump amerikai elnök a Time nagazinnak adott, kedden megjelent interjújában. Az elnök igyekezett kisebbíteni a két tankerhajó ellen az Ománi-öbölben a múlt héten elkövetett támadások jelentőségét - amelyekért egyébként Washington Iránt teszi felelőssé -, és egyben a térség stratégiai jelentőségét is. Mint fogalmazott:
a támadások, amik a legforgalmasabb kereskedelmi útvonalak egyikén történtek, és amik miatt azonnal 4 százalékot emelkedett az olaj ára, "nagyon csekély jelentőséggel bírnak".

Trump szerint az Egyesült Államok - szemben Kínával és Japánnal - kis mennyiségű nyersolajat importál a térségből. "Ma már mi exportálunk energiát" - hangoztatta magabiztosan az elnök. A Time az amerikai energetikai információs hivatal (EIA) adataira hivatkozva megjegyezte, hogy
az Egyesült Államok az idén márciusban naponta 1.1 millió hordó nyersolajat és finomított olajterméket importált az Öböl-térségből.

Ez az amerikai olajimport összességének 12.5 százaléka. 2000-ben ez az arány 25 százalék volt. A gazdasági súlya valóban csökkenni látszik tehát a térségnek, ha amerikai szemszögből, pusztán az olajra koncentrálva vizsgáljuk azt. Ám nem éppen az orosz és a kínai külpolitikában is egyre fontosabb régió jelentéktelenné válásáról árulkodik, hogy Trump nemrég 1500, majd újabb 1000 amerikai katonát küldött oda.
Az elnök az interjúban megerősítette korábbi álláspontját: egyetért az amerikai titkosszolgálatok jelentéseivel, melyek szerint az Ománi-öbölben elkövetett támadások hátterében Irán áll. Arra az újságírói kérdésre, hogy vajon az amerikai kormányzat milyen körülmények között folyamodna katonai erőhöz Iránnal szemben, Donald Trump azt válaszolta: "akkor tenném meg biztosan, ha atomfegyverekről lenne szó, minden más esetre meghagyom a kérdőjelet".
Frissítve: 2019.06.18. 21:07

Mindent a hatalomért - Maduro titokban árusíthatja ki országa aranykészletét

Publikálás dátuma
2019.06.18. 19:13
illusztráció
Fotó: AFP
Orosz charterjáraton hordják tonnaszám a venezuelai aranyat Afrikába a Wall Street Journal szerint, megkerülve a nemzetközi szankciókat.
Venezuela titokban kiárusítja az aranykészletét - írta kedden internetes oldalán a Wall Street Journal. A lap szerint a dél-amerikai ország aranykészletéből 7.4 tonna már Afrikában található, ám nem tudni, hogy hol, illetve mely államokban.
"Az aranykészlet egy részét titkos üzleti tranzakciókkal Kelet-Afrikában bonyolították, kijátszva így a Venezuela elleni amerikai szankciókat is"

- állapították meg a lap munkatársai. Az oknyomozó riport azt állítja: az aranyszállítmány jó része - szintén titokban - egy ugandai aranyöntödébe került, bár nem biztos, hogy feldolgozták. A lap újságírói úgy vélik: a tranzakciók erősítik a gyanút, hogy nemzetközi segítség tartja hatalmon Nicolás Maduro venezuelai elnököt. Jó eséllyel Oroszországra gondolhatnak; Vlagyimir Putyin orosz elnök többször kiállt már Maduro mellett, és még katonákat is küldött Venezuelába.
A Wall Street Journal meg nem nevezett venezuelai és ugandai tisztségviselőkre, venezuelai ellenzéki személyiségekre és egy szintén név nélkül szereplő külföldi diplomatára hivatkozva azt írta: március elején két repülőgép szállított aranyrudakat az országból Ugandába. A szállítmány becsült értéke mintegy 300 millió dollár volt. Az ugandai rendőrség szóvivője, Fred Enanga a lapnak megerősítette:
a szállítmányok orosz chartergépeken érkeztek az ugandai Entebbe repülőterére Caracasból, és a kísérő dokumentumok szerint rúdaranyat tartalmaztak. Egyes aranyrudakon rajta volt a venezuelai központi bank jele, némelyiket részben kisatírozták.

A beérkezett aranyat ezt követően a 2015 óta működő Afrikai Arany Öntöde (AGR) nevű vállalat telephelyére szállították, majd onnan állítólag a Közel-Keletre indították útnak. Az AGR menedzsere, Cherry Anne Dacdac a lapnak nem kívánta kommentálni a márciusi szállítmányok ügyét, de hangsúlyozta, hogy a cég nem dolgoz fel csempészetből származó, vagy háborús konfliktusokból eredő semmiféle nemesfémet. Dacdac közölte: a vállalat jogszerűen működik és egy március 26-án tartott vezetői értekezleten megállapodás született arról, hogy nem vesz részt Venezuelával összefüggő tranzakciókban.
Az Egyesült Államok elnöke tavaly novemberben olyan szankciókat jelentett be Venezuela ellen, amelyek éppen az ország aranykészletének eladását kívánja megakadályozni. Azóta azonban - a Wall Street Journal venezuelai ellenzéki képviselőktől származó információi szerint - több tucat tonnányi aranyat vittek ki a caracasi központi bankból, majd titokban az országból is. Ángel Alvarado, venezuelai ellenzéki törvényhozó, a képviselőház pénzügyi bizottságának tagja azt nyilatkozta az amerikai lapnak:
"a rezsim kiürít mindent, elad minden értéket, csak hogy a felszínen maradhasson".

A venezuelai központi bank, valamint a tájékoztatási minisztérium elhárította a reagálást a Wall Street Journal állításaira. Az amerikai pénzügyminisztérium tisztségviselője viszont - név nélkül nyilatkozva - azt mondta: a tárca szerint "felelősségre kell vonni azokat, akik korrupt módon gazdálkodnak Venezuela aranykészletével".