Európa hallgat, miközben Orbán Viktor újabb húzása a magyar tudományt fenyegeti. Egészen pontosan rá akarja tenni a kezét az MTA-ra. Szeptember 1-vel elvenné annak autonómiáját. Az még csak hagyján, hogy a 15 kutató intézet, a hozzá tartozó 5 ezer munkatárssal és vagyontárgyakkal együtt egy olyan testület irányítása alá kerülne, amelynek tagjait többségükben a miniszterelnök nevezi ki, de onnantól kezdve a hatalom befolyásolni tudná a tudományos munkát. Nemrégiben a CEU is megtapasztalta az állam erejét, így most Bécsbe települ át. Az Akadémia esetében a filézés még tovább megy: Orbán a saját országából száműzi a gondolatszabadságot. Nem lehet nem meghallani a Magyarországról érkező segélykiáltásokat, ám a földrész füldugót visel. A kormányfők ki nem nyitják a szájukat. Lehet, hogy a kontinens már régen hozzászokott: egyik tagállamában nincsen szabadság?
A lap lehozza azt a nyílt levelet, amelyet Kőszeg Ferenc intézett az EU vezetőihez, valamint azt a segélykérést is, amelyet csaknem 1400 magyar kutató küldött Manfred Webernek, miután a kormány fellépése nyomán drámai változás előtt áll a magyar tudományos élet. Az egykori ellenzéki, a Helsinki Bizottság alapító elnöke azt hangsúlyozza, hogy az 56-os Intézet bedarálásával elesik az egyik utolsó bástya, amelynek volt bátorsága szembenézni a történelemmel. Mostantól kezdve azonban senki sem kérdőjelezheti meg azt a történelmi narratívát, amit a hatalom saját érdekében követ. A lépés pontosan beleillik Orbán Viktornak abba a törekvésébe, hogy a társadalomtudományok területén felszámoljon minden függetlenül gondolkodó intézményt, illetve ellenőrzése alá vonja azokat. Kezdve az egyetemektől, a CEU-n át egészen az MTA-ig.
Kőszeg Ferenc felszólítja Tuskot, Junckert és Webert, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt és hiúsítsák meg, hogy Magyarország tovább haladjon a diktatúra felé. Mert hogy hová vezet a folyamatos engedmények politikája, arra emlékezhetünk a 38-as Müncheni döntés kapcsán. Az állásfoglalás kiemeli: a Fidesz 13 EP-képviselője nem lehet annyira fontos, hogy azért a Néppárt figyelmen kívül hagyja soraiban a demokrácia ellenségeit. Orbánnak és hazug, illetve demagóg pártjának, amely illúziókba és régmúlt időkbe kapaszkodik, át kell lépnie a Salvini-féle szélsőjobbhoz. Ott van a helyük.
Orbán Viktor eltévedt az európai rengetegben, noha Magyarországon nagy győzelmet aratott az EP-választáson. Így látja a helyzetet Jarábik Balázs, a Carnegie Alapítvány kutatója, valamint Bartha Dániel, a Budapesten működő Euroatlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány igazgatója. Mint rámutatnak, a miniszterelnök nem ünnepli az eredményt, mert nem tudta még inkább jobbra tolni a Néppártot. A populisták aligha alkotnak blokkoló kisebbséget Strasbourgban. Részéről csak vágyálom volt az egész, a kezdetektől fogva. Azon kívül az általa bevetett illiberális retorika és kulturális háború idehaza is felhozta a liberálisokat. Az unión belül pedig a polgárokat jobban aggasztja a klímaváltozás és a populizmus, mint a migráció.
Orbán az EU-ban is azt a stratégiát igyekszik alkalmazni, hogy a középjobbot teszi meg a politikai főáram vezető erejének, azon belül pedig a Fidesz dominál. Csakhogy Európában ennek nem kedvez a gazdasági helyzet. Nyugaton figyelmen kívül hagyják, hogy a mai magyar állapotok a hiányos rendszerváltásból és a világméretű pénzügyi válságból következnek, ideértve azt, hogy az ország immár nem demokrácia. Hogy a kormányfő központosít és mostanában a tudományos szabadságot támadja, továbbá ellenőrzése alá vonja a sajtót, az túlkompenzálás. De ez mára a budapesti döntések megalapozottságát fenyegeti. Ugyanakkor nem szabad egybemosni Orbán uralmát és a kifejlett tekintélyuralmi rendszert. A kormányzati sajtó messze nem hatékony. A közvélemény nemrégiben a Salvini-jelentés, valamint a rabszolga törvény kapcsán is szembefordult a hatalommal. Emiatt utóbbi még inkább védekező álláspontot vesz fel.
Az ellenék javarészt arra összpontosít, hogy egymástól vegyen el minél több teret, illetve mozgósítsa az uniót a kormány elleni harcra, ám nem kínál víziót. A sikerhez új arcokra van szüksége. Viszont a gazdaságban továbbra is liberális, pedig olyan feladatok várnak rá, mint a szegénység és az újraelosztás. Emiatt Orbánnak jókora mozgástere maradt. Európában ezzel szemben tovább szűkültek a lehetőségei. Jövője az EPP-vel folyó tárgyalásoktól függ, de valószínűleg maradni fog.
Az uniónak alapvetően meg kell változnia, vagy eltűnik a színről. Erre figyelmeztet az Oxfordban tanító, lengyel származású Jan Zielonka, a liberalizmus egyik fő eszmei képviselője. A professzor egyáltalán nem érti, minek örvendeztek a liberálisok az európai választás után, hiszen nagyon kikaptak Lengyelországban, az olaszoknál, franciáknál pedig még rosszabb a helyzet. A nagy pártok pedig mintha semmit sem tanultak volna az elmúlt öt évben, hiszen Le Pen és Farage nem most bukkant fel a színen. Ennek ellenére a tömegpártok jelenleg is a régi rendszer híveit, Webert és Timmermanst favorizálják a Bizottság élére, pedig közben igencsak feljöttek a populisták. A konzervatívok, szocialisták és liberálisok mégis úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben volna.
Az is nagy baj, hogy az EU-t nem a Parlament, hanem a tagállamok irányítják. Márpedig sok országban a liberális közép az életéért küzd, egyre többen voksolnak a szélsőségesekre, ideértve a zöldeket is. Ily módon azonban nehéz lesz kompromisszumra jutni Brüsszelben, ami a földrész cselekvőképességét fenyegeti. Ennélfogva újra ki kellene találni az egész uniót, mert az napjainkban nem tudja szavatolni két alapígéretét: a biztonságot és a jólétet. Márpedig ha az emberek bizonytalanok, az kitárja az ajtót az ellenforradalom előtt. A liberalizmus elárulta a saját értékeit, de inkább a populizmust ostorozta, ahelyett, hogy a tükörbe nézett volna. Pedig főleg a gazdaságpolitikát kellene megújítania, mert túl sok az egyenlőtlenség.
Azon kívül főként azokat a fogalmakat kell visszaszereznie, amelyeket az ellenforradalmár politikusok kisajátítottak szirénénekük számára: az egyenlőséget, közösséget és igazságot. A nagy kihívást a béke, a klímaváltozás, a tartós fejlődés, a migráció és a jólét elosztása jelenti, ezekre kell új, liberális válaszokat találni. Fontos, hogy polgárok bevonása érdekében a jövőben ne csakis a nemzetállamok határozzák meg a játékszabályokat. A szakember fél, hogy a neheze még hátravan, és az integráció rámehet valamilyen külső megrázkódtatásra, például gazdasági válságra, vagy a közelben valamilyen robbanásveszélyes helyzetre. De az jó, hogy a fiatal nemzedékek erősen foglalkoznak az unióval.
A hírügynökség nagyon is elképzelhetőnek tartja, hogy végül a liberálisok jelöltje lesz a befutó a Bizottság elnöki tisztéért folyó alkudozásban. A dán Vestager arról nevezetes, hogy biztosként az utóbbi 5 évben keményen nekiment a nagy multiknak. Beavatottak szerint elnyerheti Macron burkolt támogatását és hírek szerint Merkel sem ellenezné, habár ő egyelőre hivatalosan Webert támogatja. Utóbbival szemben ugyanakkor nagy az ellenállás Párizsban és idáig eléggé színtelen-szagtalannak bizonyult. Timmermans-szal pedig az a gond, hogy magára haragított egy sor kelet-európai tagállamot, miután a demokratikus normák megsértése miatt fellépett Magyarország és Lengyelország ellen. Továbbá aligha kapja meg a konzervatívok jóváhagyását.
Németország Vestager hatalomra juttatásáért cserében valószínűleg magának akarja az EKB elnöki tisztét. A Néppártnak ugyanakkor nem fűlik a foga ahhoz, hogy egy liberális, és ne egy kereszténydemokrata kerüljön a Bizottság élére. És még nem tudni, mit akar Salvini. Tusk nem számít arra, hogy a csütörtök-pénteki csúcson dűlőre jutnak a személyi kérdésekben. Azt azonban reméli, hogy rendeződnek a dolgok július 2-ra, tehát amikor megkezdi munkáját az új EP.
A héten Trump közölte, hogy szívesen fogadna vetélytársairól bizalmas külföldi hírszerzési információkat, ám az európaiak már tudják, hová vezetne ez. A gond ott van, hogy ha idegen titkosszolgálatok hivatalos kérésre megvetik a lábukat egy ország politikai rendszerében, akkor ott is maradnak. Az EU-ban már van arra jócskán példa, hogy bizonyos államokat Putyin anyagilag támogat, és így azok veszedelmesen behódolnak Moszkvával szemben. Az egyik ilyen hely Magyarország, ahol az orosz katonai hírszerzés együtt gyakorlatozott a Györkös István fémjelezte fasiszta Nemzeti Fronttal. A GRU emberei legálisan, diplomata státuszban tartózkodnak magyar földön.
De még ennél is érdekesebb, amit a nyugalmazott hírszerző tiszt, Katrein Ferenc hozott nemrégiben nyilvánosságra, hogy ti. a magyar elhárítók nem foglalkozhatnak aktívan az orosz kémekkel, noha azok igencsak felfegyverkezve 5. hadoszlopot alkotnak a NATO-országban. Márpedig ennek nem szakmai oka van, ráadásul a politikai vezetés tisztában van a biztonsági kockázatokkal. A nyilatkozat nem említette név szerint Orbánt, de nem is volt rá szükség. A kormányfőnek igen jó a viszonya Putyinnal, ugyanakkor megveti a migránsokat és az EU-t, nem kér a független sajtóból, valamint a civilekből – nos, ez mind-mind minta volt a földrészen a populisták számára.
De ott van a riasztó cseh és francia példa is. Viszont már Amerikában is megtörtént, hogy elhárítókat elvezényeltek az orosz vonalról, ezért azok már nem is közlik az elnökkel, hogy milyen ügyeken dolgoznak. Vonatkozik ez az a tengerentúli hírszerzőkre is, nehogy Trump lefújja az akciókat, vagy megvitassa azokat külföldi illetékesekkel. Az oroszok 3 éve azután csapolták meg Hillary Clinton digitális levelezését, hogy a konzervatív elnökjelölt 5 órával korábban felszólította őket erre, ezt a Mueller-jelentés pontosan feltárta. Az FBI igazgatója most arra figyelmeztet, hogy a Kreml és más ellenséges hatalmak megpróbálják befolyásolni jövőre az amerikai választást. A Fehér Ház gazdája szerint nem biztos, hogy volna ebben bármi rossz.
