szociális munka;Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat;megbecsülés;

2019-06-20 06:45:00

Életveszélyes szociálpolitika: a kilátástalan helyzetbe került emberek az ellen fordulnak, akitől meghallják a rossz hírt, nincs segítség

A kormány közvetett felelősségét mondja ki az Inárcson tavaly júliusban meggyilkolt családsegítő ügyében Kozma Judit szociológus tanulmánya.

"Az állam szociális gondatlanságának súlyosak a következményei. A mindennapi szociális munkában megjelenő erőszak, a támadások csak a társadalmi válság tünetei" – olvasható Kozma Judit elemzésében.

A Szociális Ágazati Érdekegyeztető Fórum keretében létrehozott, a szociális munkások munkahelyi biztonságával foglalkozó munkabizottság tagjaként a Miskolci Egyetem tanszékvezetője állítja: a kormány szociálpolitikai intézkedései magukban hordozzák a kockázatot, hogy a kilátástalan helyzetbe került emberek az ellen fordulnak, akitől meghallják a rossz hírt, nincs segítség. Ez történt tavaly nyáron Inárcson, ahol az eladósodott, kilakoltatással fenyegetett családfő két késszúrással megölte a családsegítőt, mert tőle tudta meg, hogy nincs mód megtartani a családi otthont, egyben tartani a családját. A férfit két hete ítélte első fokon életfogytiglanra a bíróság.

A bajba került embereknek, családoknak vannak jogos elvárásai az állammal szemben, de „az elmúlt három évben tízezer kilakoltatás történt anélkül, hogy az állami lakáspolitika lakhatási segítséget biztosítana legalább a rászoruló gyermekes családoknak”- említi az egyik legsúlyosabb gondot, amivel naponta szembesülnek a családsegítők.

Alapvető baj és a kormányzati felelősséget mutatja az egyetemi tanszékvezető szerint, hogy „a legrászorultabbak életfeltételeit radikálisan rontó intézkedések történtek az utóbbi tíz évben”. Ide sorolja a rokkantnyugdíjak embertelen módszerekkel lezajlott felülvizsgálatát, a súlyosan sérültek ellátásának szegénységi küszöb alá csökkentését, miközben nem építette ki a kormány a megfelelő foglalkoztatási hátteret, hogy képességeik szerint tényleg dolgozhassanak. Hasonlóan veszélyesnek tartja a szakértő azokat a rendeleteket, amelyek kriminalizálják a szegénységet, megtiltják a lomizást, kukázást, csigagyűjtést, az utcán élést.

Ezeknek a kormányzati lépéseknek a következményeivel a szociális munkások szembesülnek, mert csak őket érik el a bajban lévők – hangsúlyozza elemzésében a szociológus. A szakma megítélése épp emiatt romlik a közvéleményben, különösen a falvakban csak „gyámosoknak” nevezett gyermekjóléti szociális munkásoké. Nekik végképp elégtelenek az eszközeik a szegény családok segítésére, így nem egy esetben csak a súlyosan veszélyeztetett gyermek családból való kiemelése marad – figyelmeztet a tanulmány szerzője a legnagyobb veszélyre. A legsúlyosabb helyzetű embereket ellátó intézményekben a problémák legfőbb oka a rendkívüli munkaerőhiány, ahogy a halmozottan hátrányos helyzetű településeken is legfeljebb egy családsegítőt találni hetente egyszer pár órában – sorolja tovább a bajokat Kozma Judit.

A szakértői jelentés szerint az utóbbi idők reformjai sem tettek jót a szociális szolgáltatásoknak. Az esetmenedzseri szolgáltatás, az iskolai szociális munka, vagy a szociális diagnózis bevezetése sem segített a helyzeten, ahogy nem megoldott az sem, hogy a bajban lévők a járási központokba utazzanak, ahol összpontosul a szakértelem.

Végül arra hívja fel a figyelmet a szakértő hogy mindezek miatt a szociális munkásokat súlyosan veszélyezteti a kiégés. A legnagyobb terhelésnek kitett szociális munkások egy része sajátos választ ad az eszköztelenségre, túlterhelésre és fenyegetettségre. Félnek a támadástól, ezért kerülik a hangos, erőszakos családokkal való konfrontálódást, inkább nem veszik észre egy gyerek veszélyeztetettségét. Valódi lépések, a bizalmon alapuló segítő kapcsolat kiépítése helyett inkább a „hátukat védik”, azaz az egyébként is túlburjánzó adminisztráció rendben tartását tekintik a legfontosabbnak, vagy elmennek a pályáról.

S hogy mit kellene, lehetne tenni a helyzet javítására? Kozma Judit mindenekelőtt egy felmérést tartana szükségesnek az ágazat helyzetéről, ami megalapozná a legszükségesebb szociálpolitikai döntések meghozatalát. E mellett pártatlan szakértői csoportokat hozna létre a botrányos esetek kivizsgálására, arculatjavító médiakampányt indítana a szociális szakma megismertetésére, javítaná a dolgozók munkafeltételeit, erősítené az oktatást a hiányzó kollégák pótlására, és támogatná a munkájukat segítő civil szervezeteket. Valamennyi kormányzati lépés előtt elemzéseket, kutatásokat, hatásvizsgálatokat végezne. Elvileg ebbe a sorba illeszkedne ez a tanulmány is, csak épp azt nem lehet tudni, mire használja majd a humántárca.

A szociális államtitkárság szerda estig nem válaszolt az elemzéssel kapcsolatban feltett kérdéseinkre.