Az elmúlt évtizedekben rengeteg kis- és közepes vállalkozókról szóló (kkv) stratégia készült, ám ezeknek nemigen volt jelentős hatásuk a magyar gazdaságra. Csak remélni lehet, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 330 pontos, az ország versenyképességének növeléséről szóló elképzelése nem ezek számát gyarapítja - figyelmeztetett Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója azon a fórumon, amelyet szerdán rendezett meg a Magyar Közgazdasági Társaság. A jegybanki elképzelések közül ezúttal arról esett szó, hogy a gazdaság meghatározó szereplői, a kkv-k mit tehetnek azért, hogy Magyarország versenyképessége felzárkózzon legalább a régiós országok szintjére, s ne leszakadjon tőlük, miként az az elmúlt esztendőben történt.
Úgy tűnik, hogy a jegybank stábja feladta azt a korábbi célkitűzését, amelyet a kormányzattal együtt gyakran hangoztattak, hogy 2030-ra elérhetjük Ausztria gazdasági fejlettségének 80-90 százalékát. Balatoni András már csak a szomszédos ország megközelítéséről beszélt. Az MNB igazgatója elismerte, hogy a hazai kkv-szektor termelékenysége csak az egyharmada a magyarországi nagyvállalatokénak. Átlagosan évente 6-7 százalékot kellene növekedniük, hogy a nyomukba szegődjenek, de ezt a jegybanki szakember is csak mint esetleges célt jelölte meg. Ugyanakkor úgy vélte, hogy lehetséges a gazdaságban bizonyos lépcsők átugrása. Példaként megemlítette, hogy nálunk a csekk, mint fizetési eszköz nem nyert teret, azonnal a bankkártyára váltottunk. Afrikában, pedig a hagyományos kártyahasználatot kihagyva a mobil applikációs fizetési mód nyert teret. Balatoni András utalt arra is, hogy a magyar gazdaság - a foglalkoztatási tartalékok fokozatos kimerülése révén - a munkaintenzív növekedésről a termelékenység bővülésére kényszerül. Ennek kapcsán Palócz Éva arra hívta fel a figyelmet, hogy hiba egységes kkv-szektorról beszélni, s ekként kezelni a gazdaság ezen szereplőit.
Vizsgálataik ugyanis bebizonyították, hogy legalább három csoport tartozik ebbe a körbe. Az egyik, amelyet "kirostálandó" jelzővel illetett, olyan cégek tartoznak ide, amelyekben - különböző okok miatt - nincs is valódi termelés. A legnagyobb réteg az, amelyik nem növekszik, s nem is akar. Végül - s feltehetően bennük gondolkodtak az MNB 330 pontjának összeállítói -, akikkel érdemes foglalkozni, mert nyitottak az új, az innovatív megoldásokra, viszont ők vannak a legkevesebben! A gazdaságkutató hiányolta, hogy nincs olyan állami szervezet, amely a vállalkozók számára tanácsokat adna. Az exportpartnerek felkutatására létrejött egy intézmény, a HIPA, ám abban nem segít senki, hogy a hazai vállalkozói láncba miképpen kapcsolódjanak be, pedig ez is egyik feltétele lehet annak, hogy ha nem is az MNB által vágyott kétszeresére, de legalább valamilyen mértékben növekedjen a kkv-k termelékenysége. Emellett az sem elhanyagolható tényező - figyelmeztetett a Kopint-Tárki vezérigazgatója -, hogy milyen a számokkal nem mérhető vállalkozói környezet. A gazdaság szereplői között azok az igazi hangadók, akik "megfelelő" politikai kapcsolatokkal rendelkeznek.
De ki is a címzettje a 330 pontnak, kiknek állította össze javaslatait a jegybank - tette fel a kérdést Czakó Erzsébet, a Budapesti Corvinus Egyetem versenypolitikával foglalkozó egyetemi tanára. A Pénzügyminisztériumnak, az innovációs és technológiai tárcának, vagy a kormánynak? Kiderült, hogy a címzett a Versenyképességi Tanács volt, amely - állítólag az MNB javaslatait is figyelembe véve - a Pénzügyminisztériumon keresztül készítette elő a később megszületett kormányhatározatot. Ennek nyomán a pénzügyi tárca egyes feladatokat bevett a saját dokumentumába a feladatok kezdetének és végének, valamint a végrehajtásért felelős kormánytagok megjelölésével. Balatoni András állította, hogy az Országvédelmi, illetve a Gazdaságvédelmi Akciótervben is fellelhetők a 330 pont nyomai, de ezt a kijelentést többen kétségbe vonták. A szerdai vita résztvevői egyben hiányolták, hogy nincs az egész versenyképességi koncepciónak egy megnevezett felelőse, aki képes lenne a tárcakompetenciákon átnyúlva is intézkedni a terv megvalósulása érdekében. Többen úgy vélekedtek, hogy a kormány célja valójában nem más, mint a kkv-k életben tartása és semmi több. Ezt bizonyítja, hogy általában az oktatásra nem helyeznek kellő súlyt, a felnőttképzésben résztvevők számát nem serkentik, az MTA kutatóhálózatának "megrendszabályozása" sem abban az irányban mutat, mintha a kutatás-fejlesztésre fordított milliárdok hasznosulását fontosnak tartanák. Az állam szerepvállalása viszont fellelhető a bérmegállapodásokban - elhangzott, hogy jövő évre is nyolc százalékot terveznek -, s bár a foglalkoztatottak ennek örülnek, de a termelékenységet ez aligha növeli.
