Ez így nem gyermekbarát

Még a gyermeknap apropóján mondta a „fődadus”, Novák Katalin, hogy a kormány azt szeretné, „ha az egész év és az egész élet a gyermekek középpontba állításáról szólna”. Éppen ezért vezették be a családvédelmi akciótervet. Bár lenne ennek valami eredménye, mert a KSH minapi jelentése szerint 2019 első három hónapjában 946-tal kevesebb gyermek született, mint tavaly ilyenkor. Hogy megvalósuljon az álom, a fődadus célként fogalmazta meg, „hogy Budapest családbarát város legyen, olyan hely, ahol nemcsak élni, lakni, dolgozni és bulizni jó, hanem jó gyermeket nevelni, családban élni.”

Talán még van idő figyelembe venni azt a tényt, hogy a gyerekek betegek is szoktak lenni, ilyenkor általában kétségbeesett szülők rohannak velük a sürgősségire. Ahol megtapasztalják, hogy a magyar egészségügy nem készült fel a családvédelmi akciótervre. Ilyenkor egy anyának pont nem az jut az eszébe, hogy milyen jó bulizni Budapesten. Hanem az, hány órát kell várakozni falnak dőlve a sürgősségin, és hogy felvétel után ott maradhat-e a gyermeke ágya mellett? Lesz-e elég ápolónő, orvos az osztályon?

Egy konferencián a következő hangzott el: „A közeljövőben robbanásszerűen tűnik majd el a rendelőkből a gyermek háziorvosok 15-20 százaléka, hiszen a kollégák fele elmúlt hatvan éves, húsz százalékuk pedig a nyugdíjkorhatár felett dolgozik.” De nincs gyermekpszichiáter, nőgyógyász, urológus, bőrgyógyász, védőnő sem a területen. Főleg vidéken, ahol a felnőtt ellátásába szorultak be a gyerekek. Ahol a felnőtt nyavalyákhoz értő családorvos ijedtében még a meleg okozta nyaki pöttyökkel is beküldi a kis pácienst a kórházba.

Ezért hát megtelnek a gyermekosztályok. Pedig a gyermekbeteg nem való kórházba, csak kivételesen, akkor viszont a sürgősségire, a traumatológiára. A súlyos vagy különleges betegségben szenvedőket a kivizsgálás és gyors gyógyítás után otthon, vagy annak közelében kellene felügyelni. Szakemberekkel, szakhálózattal. Ami persze védőnők, gyerekorvosok, szakdolgozók nélkül nem megy.

Magyarországon a gyermekápolónő képzés egy megtűrt specializáció. Kitűnő új szakkönyve majd 17 ezer forintba kerül. A bruttó 140 ezres fizetéssel rendelkező ápoló számára elérhetetlen. A tankönyv szerint a gyógyító team megosztja a felelősséget a gyermek ápolása során a családdal, „a szülőkkel, beleértve az azonos neműeket, a testvérekkel, bárkivel, aki fontos a gyermek számára.” A nemzetközi szakirodalom nyomán írt szakkönyv írói nem tették hozzá, hogy csak éppen nem Magyarországon. Hiszen itt Kövér házelnök úr nemrégiben azt mondta, „az azonos neműek örökbefogadása mellett való érvelés nagyjából azon a szinten van, mintha valaki a pedofíliát pártolná.” Ez csak egy beugratós vizsgakérdés volt, elnök úr? A homoszexuális pár által nevelt csecsemőt azért a kórházban még meg lehet látogatni?

Eközben éppen a kormányzati intézkedések generálják az egészségügy terheit, mert az akciótervből kimaradt a megelőzés. A 12 órában dolgozó, túlóráktól elfáradt, a várandósságát titkoló, mert állását féltő, leharcolt anyai szervezet hamar elvetél. A nem megfelelő táplálkozás, a vitaminhiány a magzat egészségére is kihat. A dohányzás, az alkohol, a drog által károsodott a magzatok sorsával is foglalkozni kell. Az egész át nem gondolt rendszer családostul, gyerekestül rárogy az egészségügyre. De van más probléma is.

A strasbourgi székhelyű Európa Tanács koordinációs szerve az Európai Egészségügyi Bizottság. Munkájában különös figyelmet kap a gyermekbarát egészségügy kialakítása, amelyet számos nemzetközi dokumentum is biztosít. A Gyermekbarát Egészségügyi Ellátásért Felelős Szakértői Bizottság ezek figyelembevételével dolgozta ki a szükséges irányelveket, amelyeket az Európai Unió 2011 szeptemberében elfogadott. Az útmutatóban kiemelik, hogy a hátrányos helyzetű, fogyatékkal vagy szegény családban élő, hajléktalan, roma származású, menekült, bántalmazott és elhanyagolt gyermekeknek a leggondosabb odafigyelést kell biztosítani.

Eközben a rádióban hallani a nem látó, egyedülálló asszony történetét, aki két egy éves, iker gyermekével kemoterápiára jár egy budapesti gyermekkórházba. Ahol az orvos még véletlenül sem egy időben kéri be a kezelésre gyerekeket, ezért az asszonynak nemcsak a maga kíséretéről kell gondoskodnia, hanem a másik gyerek otthoni felügyeletéről is. A kórházban több órát kell eltölteniük. Előfordult, hogy este 8 órakor végeztek, és a gyereket nem engedték haza. A két nem látó embert, anyát és gyermekét este, kísérő nélkül küldték át egy másik osztályra. Ott azért nem akarták fogadni őket, mert egy esetlegesen sürgősséggel jövő betegnek kell az ágy.

Így néz ki Magyarországon a családközpontú és gyermekbarát egészségügyi ellátás.

Csak szólok: a kormány terveit, miszerint be kell népesíteni az országot csecsemőkkel, az egészségügyben nem lehet anyagi ráfordítás, szakember és szakmai aggódás nélkül megúszni. Az irányelvek szerint: „alapfeltétel a jó minőségű és folytonos, megszakításoktól mentes, a gyerekek igényeire válaszoló ellátás, megszervezése.” Tenném hozzá, minden korosztálynak.

A fődadus nyilatkozatainak akkor lenne értelmük, ha megvalósulna a családközpontú ellátás (FCC, Family Centered Care) az egészségügyi ellátásban is. De csak akkor kerülhetne ide a gyermek, ha az ellátás más szintjein (alap- és járóbeteg ellátás) nem lehetett a magas szintű szakellátás ellenére sem meggyógyítani. Azonkívül valóra válna a gyermekbarát egészségügyi ellátás (CFH, Child-Friendly Healthcare), ami elismeri, hogy „a lehető legjobb orvosi ellátás iránti igény az ember - különösen a gyermek - alapvető joga.”

A 2011 óta létező irányelvek szerint „a megfelelő dolgok történjenek a fiatalokkal, a megfelelő időben és helyen, a megfelelő személyzet megfelelő közreműködésével azért, hogy a megfelelő eredményeket érjék el, a megfelelő ráfordítások árán”. Ez lenne a feladat a gyermekbetegek ellátásában Magyarországon. A fődadust hallgatva úgy tűnik, ettől még messze vagyunk.