Nyitott mondat - Gordon Zsigmond hazatér (Kondor Vilmos: A budapesti gengszter)

Kondor Vilmos hazatért. A hard-boiled (kemény) krimi meghonosítója (tkp. hazai megteremtője), aki a 2008-as Budapest noirral megalapozta a később pentalógiává bővülő Bűnös Budapest-ciklust – Gordon Zsigmond, a bűnügyi újságíró 1936–1956 között, Gömbös Gyula temetésétől az októberi forradalomig göngyölít fel bűneseteket és oszt igazságot –, bár már több elbeszéléssel is gazdagította noir-hőse történeteinek repertoárját [lásd például a Szélhámos Budapest című regényt (2016)], az amerikai éveket taglaló kalandokat eddig csak két novellában osztotta meg velünk. Az Ifjú Mariska hétköznapi halála még a Forrás folyóiratban jelent meg 2011-ben [kötetben: Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes (2012), bővítve: A haldokló részvényes (2018)], A haverem nélkül című pedig a Nyitott mondat felkérésére íródott és a 2019. március 22-i számunkban volt olvasható. A most, az Ünnepi Könyvhétre megjelenő kötet viszont nemcsak hogy Gordon Zsigmond 1930. évi, Magyarországra való visszatérésének előzményeit és okait meséli el, de egyenesen regénynyi terjedelemben. És mivel a műfaj őshazájában játszódó történetről van szó, a magyar nyelvű írás mellett is állíthatjuk: Kondor visszatért az origóhoz. Ráadásul, ahogy a szerző az utószóban kifejti, Philadelphia, a cselekmények helyszínéül szolgáló város már az amerikai bűnregények sorában is tekintélyes kategorizáló erővel (lokalitással) bír, nem véletlen tehát, hogy a Kondor-mű ajánlója az e téren egyik legjelesebb alkotónak, David Goodisnak szól.

1929-ben járunk, Pennsylvaniában, Phillyben, a szesztilalom igazán virágzó időszakának utolsó évében, még a gazdasági világválság előtt. Gordon Zsigmond 10 éve, még gyerekként hagyta maga mögött Magyarországot az apjával, miután a Lenin-fiúk meggyilkolták az anyját. A Green Béla szerkesztette Philadelphiai Magyar Újság (lásd Ifjú Mariska…) után már a Philadelphia Inquirer zsurnalisztája, amikor megbízást kap főnökétől, hogy épüljön be egy szeszcsempész bandába – na, itt kellett volna már nemet mondania Ziggynek! Mert nemcsak a nagyhatalmú Al Capone tűnik fel a közvetlen közelségében, hanem… Hát persze! Pár mindenre elszánt magyar bűnöző is – kicsi a világ! És míg a Hasított képű párbeszédképes, addig a honfitársak nem kegyelmeznek senkinek – legkisebb közös többszörös? Pedig a bokszbajnok, ifjú Gordonnak van miért és kiért aggódnia a saját bőrén kívül is, hiszen depressziós apja, Keszthelyen élő nagyapja (a korábbi-későbbi Budapest-regényeknek az olvasók által egyik legkedveltebb alakja, a lekvárfőző Mór), valamint egy szenvedélyes szerelmi társ (Myrna) élete is veszélybe kerülhet. (Utóbbi története szinte külön novella a regényben, és a „legnoirabb”, a színeit tekintve…) A maffia körei, ahogy az szokás, a politikaiakkal kerülnek metszésbe. Magyarnak lenni tehát külföldön is veszélyes, nem csak idehaza – és 90 éve is az volt.

Ha nagyon kukacoskodni akarnék, azt mondanám, Gordon Zsigmond személye igazából nem is fontos a regényben – akár új hőst is teremthetett volna magának Kondor az amerikai környezetben, és akkor nem kellett volna gesztusokat tennie, hogy összekösse előbbi-későbbi hősét a fiatalkori önmagával.

De végül is mindegy, az igazi főhős számomra megint csak a város, ahogy volt ez korábban is Budapest kapcsán. (Ez egy másik bűnös város.) Szinte a szerző-elbeszélő szeme mögött leskelem a 100 évvel ezelőtti Philly térképét. Fordulok be vele utcáról utcára, belvárosból külvárosba, bokszklubokból virágboltba, vagy homoszexuális irodalmat és egyéb élvezeteket kínáló boltok és klubok ajtaján. Eszem vele az utcai kifőzdékben, ugrok föl vele villamosok peronjára, utasítom el pökhendien a német turistákat… Szóval egy otthonosan mozgó hőssel mozgok én is otthonosan (az olvasó is hazatalált) – elhiszem neki, hogy ez a nagyváros olyan, amilyen leírja, és olyanok a lakói, amiként Gordon látja őket. De nem kétlem, lesz olyan olvasó, akit a történelmi valóságba ágyazott fiktív politikai-maffia szál tart majd éberen, vagy az a (talán túl) bonyolult játszma, amibe a téglának beépült újságíró fog, hogy kikecmeregjen a halálos helyzetből.

Az esetenkénti didaxis (a történeti háttérismeretek előtérbe tolakodása, a tudás csapdája), a párbeszédek helyenkénti modoros sutasága és egy logikai/nyelvi buktató [a neve ellenére magyar származású gengszter, Polák Joe elcsodálkozik, amikor Gordon angolról magyarra vált a beszédben (258. o.), miközben a megelőző oldalakon (27. fejezet) Gordon Green Bélával Polák füle hallatára feltehetően nem angolul beszélgetett…] ellenére A budapesti gengszter a jól ismert színvonalon és ízekkel, historizáló színekkel, nem kevés humorral és anakronisztikus fricskákkal(!) szórakoztatja az olvasót. Kondor-rajongóknak bűn lenne kihagyni. (Libri, 2019. 434 o.)