Kúria: egy szűk rétegnek újraszámolhatják a hitelét

Publikálás dátuma
2019.06.20. 13:24

Fotó: Népszava
Két megoldást javasoltak a bíróságoknak azokban a devizahiteles perekben, amelyekben a fogyasztónak sikerült bizonyítania, hogy az árfolyamkockázatról nem vagy nem megfelelő módon kapott tájékoztatást.
A Kúria konzultációs testületének csütörtökön nyilvánosságra hozott – a bíróságokra nem kötelező – állásfoglalása szerint a tájékoztatás elmulasztása miatt érvénytelenné váló szerződéseknél előbb kiküszöbölik az érdeksérelmet, majd ismét érvényessé nyilvánítják a szerződést. Ennek két módja is lehet:
  • az egyik szerint a szerződést a bíróság forintkölcsönként nyilvánítja érvényessé, a kölcsön összegét a ténylegesen a fogyasztó rendelkezésére bocsátott forintösszegben határozzák meg, ügyleti kamatként pedig a forintra vonatkozó pénzpiaci kamat (BUBOR) szerződéskötés-kori értékének kamatfelárral növelt mértékét kell figyelembe venni. Ha a szerződésben a felek a kamatfelár mértékét kifejezetten nem jelölték meg, annak mértéke a szerződéskötés-kori ügyleti forintkamat és az akkori deviza irányadó pénzpiaci kamat különbsége.
  • a másik, ha a szerződést a bíróság úgy nyilvánítja érvényessé, hogy a deviza/forint átváltási árfolyamot maximálja, miközben változatlanul hagyja a szerződésben rögzített kamatmértéket a forintosítási fordulónapig. Annak meghatározása, hogy a fogyasztó milyen mértékű árfolyamkockázat viselésére köteles (maximált árfolyam), bírói mérlegelés tárgya a konkrét szerződés alapján, szükség esetén szakértő bevonásával.
Elsődlegesen annak van jelentősége, hogy a devizaalapú szerződés alacsonyabb kamatmértéke által nyújtott előnyök meddig ellensúlyozták – az adott szerződési tartalom mellett – az árfolyamváltozásból eredő hátrányokat. Jelentősége van továbbá a felvételkori árfolyamnak, az alkalmazott kamatmértéknek. Meg kell vizsgálni, hogy tisztességtelenség hiányában milyen helyzetben lenne a fogyasztó. Figyelembe vehető az is, hogy tájékoztatás hiányában vagy nem megfelelő tájékoztatás mellett is tudnia kellett az átlagos fogyasztónak, hogy az árfolyam akár számára kedvezőtlen irányban is változhat, különösen, ha csak annak mértékéről nem kapott megfelelő tájékoztatást – írták. Az átlagos fogyasztó által előrelátható árfolyamkockázat meghatározása során az általa elérhető ismeretekre kell figyelemmel lenni, így euróhitelek esetén ki lehet indulni az intervenciós sávokból, hiszen ezek léte a sajtóból jól ismert. Bonyolultabb a helyzet a svájci frank és a japán jen alapú hitelek esetén, hiszen az MNB e valutáknál nem határozott meg sem irányadó forint-középárfolyamot, sem intervenciós sávokat. A későbbi jogalkotás is adhat a bírói mérlegeléshez bizonyos támpontokat. A fogyasztó által viselt árfolyamkockázat felső határaként elvben figyelembe vehető a devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítésénél meghatározott árfolyam (180 HUF/CHF, 250 HUF/EUR, 200 HUF/100 JPY) is, mint amit a magyar jogalkotó alkalmas határértéknek tekintett. Figyelembe vehető akár egy uniós rendeletben szereplő 20 százalékos mértékű árfolyamkockázat, mint amit az uniós jogalkotó olyannak tekint, amelyet a fogyasztó tájékoztatás hiányában viselni köteles. A bíróság által maximált árfolyam a forintosítás során is irányadó. A forintosítás fordulónapjától a forintosítási törvényekben meghatározott kamatszabályok az irányadóak. A fogyasztó tartozását, vagy a részére esetleg visszajáró összeget ennek megfelelően kell kiszámítani.
Frissítve: 2019.06.20. 13:38

Marad vágy, hogy 2030-ra elérjük Ausztria gazdasági fejlettségének 80-90 százalékát

Publikálás dátuma
2019.06.20. 09:30

Fotó: Shutterstock
Csak álom maradhat a kkv-k termelékenységének megkétszerezése. A politikai kapcsolatok rendre felülírják a vállalkozóképességet.
Az elmúlt évtizedekben rengeteg kis- és közepes vállalkozókról szóló (kkv) stratégia készült, ám ezeknek nemigen volt jelentős hatásuk a magyar gazdaságra. Csak remélni lehet, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 330 pontos, az ország versenyképességének növeléséről szóló elképzelése nem ezek számát gyarapítja - figyelmeztetett Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója azon a fórumon, amelyet szerdán rendezett meg a Magyar Közgazdasági Társaság. A jegybanki elképzelések közül ezúttal arról esett szó, hogy a gazdaság meghatározó szereplői, a kkv-k mit tehetnek azért, hogy Magyarország versenyképessége felzárkózzon legalább a régiós országok szintjére, s ne leszakadjon tőlük, miként az az elmúlt esztendőben történt. Úgy tűnik, hogy a jegybank stábja feladta azt a korábbi célkitűzését, amelyet a kormányzattal együtt gyakran hangoztattak, hogy 2030-ra elérhetjük Ausztria gazdasági fejlettségének 80-90 százalékát. Balatoni András már csak a szomszédos ország megközelítéséről beszélt. Az MNB igazgatója elismerte, hogy a hazai kkv-szektor termelékenysége csak az egyharmada a magyarországi nagyvállalatokénak. Átlagosan évente 6-7 százalékot kellene növekedniük, hogy a nyomukba szegődjenek, de ezt a jegybanki szakember is csak mint esetleges célt jelölte meg. Ugyanakkor úgy vélte, hogy lehetséges a gazdaságban bizonyos lépcsők átugrása. Példaként megemlítette, hogy nálunk a csekk, mint fizetési eszköz nem nyert teret, azonnal a bankkártyára váltottunk. Afrikában, pedig a hagyományos kártyahasználatot kihagyva a mobil applikációs fizetési mód nyert teret. Balatoni András utalt arra is, hogy a magyar gazdaság - a foglalkoztatási tartalékok fokozatos kimerülése révén - a munkaintenzív növekedésről a termelékenység bővülésére kényszerül. Ennek kapcsán Palócz Éva arra hívta fel a figyelmet, hogy hiba egységes kkv-szektorról beszélni, s ekként kezelni a gazdaság ezen szereplőit. Vizsgálataik ugyanis bebizonyították, hogy legalább három csoport tartozik ebbe a körbe. Az egyik, amelyet "kirostálandó" jelzővel illetett, olyan cégek tartoznak ide, amelyekben - különböző okok miatt - nincs is valódi termelés. A legnagyobb réteg az, amelyik nem növekszik, s nem is akar. Végül - s feltehetően bennük gondolkodtak az MNB 330 pontjának összeállítói -, akikkel érdemes foglalkozni, mert nyitottak az új, az innovatív megoldásokra, viszont ők vannak a legkevesebben! A gazdaságkutató hiányolta, hogy nincs olyan állami szervezet, amely a vállalkozók számára tanácsokat adna. Az exportpartnerek felkutatására létrejött egy intézmény, a HIPA, ám abban nem segít senki, hogy a hazai vállalkozói láncba miképpen kapcsolódjanak be, pedig ez is egyik feltétele lehet annak, hogy ha nem is az MNB által vágyott kétszeresére, de legalább valamilyen mértékben növekedjen a kkv-k termelékenysége. Emellett az sem elhanyagolható tényező - figyelmeztetett a Kopint-Tárki vezérigazgatója -, hogy milyen a számokkal nem mérhető vállalkozói környezet. A gazdaság szereplői között azok az igazi hangadók, akik "megfelelő" politikai kapcsolatokkal rendelkeznek. De ki is a címzettje a 330 pontnak, kiknek állította össze javaslatait a jegybank  - tette fel a kérdést Czakó Erzsébet, a Budapesti Corvinus Egyetem versenypolitikával foglalkozó egyetemi tanára. A Pénzügyminisztériumnak, az innovációs és technológiai tárcának, vagy a kormánynak? Kiderült, hogy a címzett a Versenyképességi Tanács volt, amely - állítólag az MNB javaslatait is figyelembe véve - a Pénzügyminisztériumon keresztül készítette elő a később megszületett kormányhatározatot. Ennek nyomán a pénzügyi tárca egyes feladatokat bevett a saját dokumentumába a feladatok kezdetének és végének, valamint a végrehajtásért felelős kormánytagok megjelölésével. Balatoni András állította, hogy az Országvédelmi, illetve a Gazdaságvédelmi Akciótervben is fellelhetők a 330 pont nyomai, de ezt a kijelentést többen kétségbe vonták. A szerdai vita résztvevői egyben hiányolták, hogy nincs az egész versenyképességi koncepciónak egy megnevezett felelőse, aki képes lenne a tárcakompetenciákon átnyúlva is intézkedni a terv megvalósulása érdekében. Többen úgy vélekedtek, hogy a kormány célja valójában nem más, mint a kkv-k életben tartása és semmi több. Ezt bizonyítja, hogy általában az oktatásra nem helyeznek kellő súlyt, a felnőttképzésben résztvevők számát nem serkentik, az MTA kutatóhálózatának "megrendszabályozása" sem abban az irányban mutat, mintha a kutatás-fejlesztésre fordított milliárdok hasznosulását fontosnak  tartanák. Az állam szerepvállalása viszont fellelhető a bérmegállapodásokban - elhangzott, hogy jövő évre is nyolc százalékot terveznek -, s bár a foglalkoztatottak ennek örülnek, de a termelékenységet ez aligha növeli.
Szerző

Óriási nyereséget termelt a dohánymonopólium Lázár János ismerősének

Publikálás dátuma
2019.06.20. 09:05
Illusztráció
Fotó: Népszava
A trafiktörvény egyik változata 2012-ben Lázár ismerősének számítógépét is megjárta.
3,43 milliárd forint osztalékot fizetett ki tulajdonosainak 2018-ban a monopolhelyzetben lévő dohány-nagykereskedelem, az Országos Dohányboltellátó Kft. (Odbe) – vette észre a vállalat 2018-as beszámolójában a HVG. A cégnek 2017-ben 3,6 milliárdos profitja volt, a 2018-as osztalékot ez után fizette.
A profit 2018-ban már 4,6 milliárd forint volt, ez után 3,7 milliárdot osztalékot fognak fizetni. Illetve 2019-ben már csak 1,7 milliárdot, a tulajdonosok ugyanis az előző évben már kivettek 2 milliárd forint osztalékelőleget.

2015 óta a  koncessziós díjakból, illetve társasági adóból eközben az államnak összesen 1,3 milliárd forint bevétele volt. A kormány 2013-ban államosította a dohány-kiskereskedelmet, 2015-ben pedig a dohány-nagykereskedelmet, azóta az állami koncesszióval működő központi nagykereskedő, az Odbe veszi meg a vele szerződésben álló gyártók, importőrök és a többi nagykereskedő termékeit, majd adja tovább a trafikoknak. 
Az Odbe-nek van egy kisebbségi tulajdonosa, a BAT Pécsi Dohánygyár Kft. illetve a Tabán Trafik Zrt., ami a hódmezővásárhelyi Sánta család érdekeltsége

– írja a lap.  Sánta János némileg visszás módon részt vett a Lázár János irányítása alatt született trafiktörvény kidolgozásában: a törvénytervezet egyik változata az ő számítógépének digitális aláírását tartalmazta.
Sánta visszautasította azt a feltételezést, hogy ő írta volna a törvényt, azt nyilatkozta, hogy csak véleményezte a tervezetet. Lázárról azt mondta, „nem barátok, csak az ismerősök”.

Szerző
Témák
trafiktörvény