Drága és rengeteg van belőle: belefulladunk a készpénzbe

Publikálás dátuma
2019.06.20. 15:32

Fotó: Népszava
Tíz éven belül a felére szorítaná vissza a készpénzhasználatot a jegybank. Nem csoda, ez évente 400-450 milliárd forintba kerül. Az áttörést az azonnali fizetési rendszer indulásától várják, ám az még várat magára.
Ha megszűnik a tranzakciós illeték, felmerül a kérdés: meddig tartható a havi kétszeri 150 ezer forintnyi készpénzfelvétel illetékmentessége. A cél ugyanis az, hogy a lakosság a készpénzmentes fizetési módokat részesítse előnyben – jelentette ki Balogh László, pénzügyekért felelős helyettes államtitkár egy csütörtöki konferencián. A felvetés bár jogosnak tűnik, egyelőre nincs napirenden, hiszen jelenleg nem látni, mikor szűnne meg teljes mértékben tranzakciós illeték. Január 1-je óta a 20 ezer forint alatti átutalások ugyan illetékmentesek, ám az efölöttiek után még 0,3 százalékot, maximum 6 ezer forintot fizetni kell. Varga Mihály pénzügyminiszter év eleji javaslata júniustól a 20 ezer forint feletti átutalások esetében is évi 800 forintra mérsékelte volna a díjat, ám ezt a kormány tavasszal – arra hivatkozva, hogy kell a pénz a családvédelmi akciótervre – lesöpörte az asztalról.  Balogh László ugyanakkor jelezte: a cél továbbra is ugyanaz. Nem szeretnénk, hogy az ügyfelek ellenérdekeltek legyenek az elektronikus fizetési módok használatában, a tranzakciós illeték és a lakossági átutalások közötti harmóniát ezért meg kell teremteni - jelentette ki. Hogy mikor csökkentenék mégis a nagyobb összegű átutalások tranzakciós illetékét, azt ugyanakkor nem közölte. Az illeték eltörlése – amelyet a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is folyamatosan javasol a Pénzügyminisztériumnak – mintegy 10-15 milliárd forintos bevételkiesést okozott volna a költségvetésnek. A hozadéka azonban ennek többszöröse lett volna. A jegybank elemzése szerint Európában legdrágábbnak számító magyar banki szolgáltatások olcsóbbá tételét úgy tűnik, most inkább a bankoktól várnák a pénzpiac irányítói. Ha a pénzintézetek „ingyen adnák” az átutalásokat, az 4-5 százalékos árbevétel-csökkenést eredményezne számukra. Ezt ki tudnák gazdálkodni – jelentette ki Bartha Lajos, a jegybank ügyvezető igazgatója. Jelenleg azonban nem ez a helyzet. a bankok még a legminimálisabb, akár 1 forintos átutalások után is díjat számítanak fel. Van, ahol az átutalási díjnak nincs is felső korlátja, így egy 10-20 millió forintos utalásért több tízezer forintot kell fizetniük az ügyfeleknek. Ez pedig ellenérdekelté teszi őket az elektronikus fizetési szolgáltatások használatában. Az MNB nemrégiben 11 európai ország banki árazását vizsgálta. Arra jutottak: Magyarország a legdrágább, és ennek csak részben oka a tranzakciós illeték. (A tranzakciós illetéket a bankoknak kell megfizetniük az állam felé, ám a pénzintézetek ezt áthárították az ügyfelekre, több bank pedig az illeték mérséklése után sem változtatott díjszabásán). A tranzakciós illetéket nem számolva is Magyarországon legdrágábbak a banki szolgáltatások – jelezte Bartha Lajos. Szerinte a megoldás a Nyugat-Európában bevett csomagalapú árazás lenne: egy bizonyos havi díjért bármennyi tranzakciót végre lehetne hajtani. Így olcsóbbá és vonzóbbá válhatna a bankolás az ügyfelek számára. Az MNB ezért azt várja a bankoktól, hogy az azonnali fizetési rendszerben már ne tranzakció alapú árazás legyen, hanem csomagdíjak – mondta Bartha Lajos. Az azonnali utalás rendszerének július 1-jére tervezett indulását ugyanakkor nemrég jövő márciusra tolták el, egyes bankok ugyanis nem készültek el a bevezetéshez szükséges infrastruktúra kialakításával. Az új rendszer előnye az lenne, hogy az év bármely napján, a nap 24 órájában lehetne tranzakciókat indítani, az összeg pedig pár másodpercen meg is jelenne a másik fél számláján. A hosszú számlaszámok helyett pedig akár a mobilszámot is meg lehetne adni utalási azonosítóként. Tíz éven belül akár 45-50 százalékra is vissza lehet szorítani a készpénzhasználatot – vélte Bartha Lajos. Jelenleg azonban – a boltokban lévő 220 ezer online pénztárgépen keresztül lefolytatott évi mintegy 4 milliárd tranzakció alapján – a fizetések 84 százaléka készpénzben történik. Megjegyezte: a nagy készpénzmentesítési hullám ellenére a legtöbb európai országban sem tűnt el a készpénz. A skandináv országokban azonban csupán 15-30, Franciaországban vagy Németországban 50-70 százalékban fizetnek ily módon. A déli és a közép-kelet európai országokban pedig 80 százalék felettiek az arányok. Magyarországon az ötödik legmagasabb a készpénzállomány aránya: a GDP mintegy 15 százaléka, miközben az EU-átlag 10 százalék. Az elmúlt 8 évben az összeg is a háromszorosára nőtt: jelenleg több mint 6 ezer milliárd forintra rúg – ebből 4,5 ezer milliárd a lakosságnál van -, miközben 2010-ben még csak 2 ezer milliárd forint volt. Ennek kezelése – a bankjegyek tervezése és előállítása, a hamisítás elleni védelem, a szállítás és őrzés - azonban óriási összegekbe, évi 400-450 milliárd forintba kerül, az elmaradt hozamokról és a szürkegazdaságban mozgó pénzekről nem is beszélve.       

Korlátok helyett ösztönzők

Az elmúlt 20 évben 14 uniós országban korlátozásokat vezettek be a készpénzhasználatra. Franciaországban vagy Németországban például az üzleti és lakossági ügyfelek közötti, ezer euró feletti összegeket csak elektronikus úton lehet kifizetni. Magyarországon viszont csak a vállalatok közötti kifizetéseknél vannak korlátozások. A napi.hu E-buksza konferenciáján elhangzottak alapján a kormányzatnak nem is célja a lakossági készpénzhasználat „durva eszközökkel történő korlátozása”. A következő tíz évben ugyanakkor szeretnék megháromszorozni az elektronikus tranzakciók számát, amely a kártyás fizetések terjedése miatt dinamikusan nő és jelenleg évi 1,25 milliárdnál jár. Bankkártyával azonban nem lehet mindenhol minden helyzetben fizetni, míg készpénzzel igen. Utóbbi alternatívája lehet a pár másodperc alatt teljesülő azonnali átutalás, a jegybank szerint azonban ehhez új, innovatív megoldásokat is hozzá kell kapcsolni a rendszerhez. A Pénzügyminisztérium pedig többek között azt szeretné, ha a pénzintézetek olcsó számlacsomagokkal megcéloznák a nyugdíjasokat, hiszen 40 százalékuk még mindig készpénzben kéri juttatása kifizetését. 

Kezdeményezik a banki azonosítás halasztását

Nem zárkózik el a kormány attól, hogy kitolja a banki adategyeztetés június 26-i határidejét, amennyiben a bankok kezdeményezik ezt - mondta Gulyás Gergely a mai kormányinfón. A válasz sem késett sokáig: az Mfor.hu megkeresésére Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára közölte, hogy még csütörtökön eljuttatják a javaslatukat, hogy szeptember 30-ig hosszabbítsák meg az banki adategyeztetés határidejét. A főtitkár ezt azzal indokolta, hogy a július 1-jén induló családvédelmi akcióterv nagy terhet ró a hazai hitelintézetekre. Megjegyezte, korábban is kérték a határidő hosszabbítását, de eddig nem jártak sikerrel.

Szerző

Kúria: egy szűk rétegnek újraszámolhatják a hitelét

Publikálás dátuma
2019.06.20. 13:24

Fotó: Népszava
Két megoldást javasoltak a bíróságoknak azokban a devizahiteles perekben, amelyekben a fogyasztónak sikerült bizonyítania, hogy az árfolyamkockázatról nem vagy nem megfelelő módon kapott tájékoztatást.
A Kúria konzultációs testületének csütörtökön nyilvánosságra hozott – a bíróságokra nem kötelező – állásfoglalása szerint a tájékoztatás elmulasztása miatt érvénytelenné váló szerződéseknél előbb kiküszöbölik az érdeksérelmet, majd ismét érvényessé nyilvánítják a szerződést. Ennek két módja is lehet:
  • az egyik szerint a szerződést a bíróság forintkölcsönként nyilvánítja érvényessé, a kölcsön összegét a ténylegesen a fogyasztó rendelkezésére bocsátott forintösszegben határozzák meg, ügyleti kamatként pedig a forintra vonatkozó pénzpiaci kamat (BUBOR) szerződéskötés-kori értékének kamatfelárral növelt mértékét kell figyelembe venni. Ha a szerződésben a felek a kamatfelár mértékét kifejezetten nem jelölték meg, annak mértéke a szerződéskötés-kori ügyleti forintkamat és az akkori deviza irányadó pénzpiaci kamat különbsége.
  • a másik, ha a szerződést a bíróság úgy nyilvánítja érvényessé, hogy a deviza/forint átváltási árfolyamot maximálja, miközben változatlanul hagyja a szerződésben rögzített kamatmértéket a forintosítási fordulónapig. Annak meghatározása, hogy a fogyasztó milyen mértékű árfolyamkockázat viselésére köteles (maximált árfolyam), bírói mérlegelés tárgya a konkrét szerződés alapján, szükség esetén szakértő bevonásával.
Elsődlegesen annak van jelentősége, hogy a devizaalapú szerződés alacsonyabb kamatmértéke által nyújtott előnyök meddig ellensúlyozták – az adott szerződési tartalom mellett – az árfolyamváltozásból eredő hátrányokat. Jelentősége van továbbá a felvételkori árfolyamnak, az alkalmazott kamatmértéknek. Meg kell vizsgálni, hogy tisztességtelenség hiányában milyen helyzetben lenne a fogyasztó. Figyelembe vehető az is, hogy tájékoztatás hiányában vagy nem megfelelő tájékoztatás mellett is tudnia kellett az átlagos fogyasztónak, hogy az árfolyam akár számára kedvezőtlen irányban is változhat, különösen, ha csak annak mértékéről nem kapott megfelelő tájékoztatást – írták. Az átlagos fogyasztó által előrelátható árfolyamkockázat meghatározása során az általa elérhető ismeretekre kell figyelemmel lenni, így euróhitelek esetén ki lehet indulni az intervenciós sávokból, hiszen ezek léte a sajtóból jól ismert. Bonyolultabb a helyzet a svájci frank és a japán jen alapú hitelek esetén, hiszen az MNB e valutáknál nem határozott meg sem irányadó forint-középárfolyamot, sem intervenciós sávokat. A későbbi jogalkotás is adhat a bírói mérlegeléshez bizonyos támpontokat. A fogyasztó által viselt árfolyamkockázat felső határaként elvben figyelembe vehető a devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítésénél meghatározott árfolyam (180 HUF/CHF, 250 HUF/EUR, 200 HUF/100 JPY) is, mint amit a magyar jogalkotó alkalmas határértéknek tekintett. Figyelembe vehető akár egy uniós rendeletben szereplő 20 százalékos mértékű árfolyamkockázat, mint amit az uniós jogalkotó olyannak tekint, amelyet a fogyasztó tájékoztatás hiányában viselni köteles. A bíróság által maximált árfolyam a forintosítás során is irányadó. A forintosítás fordulónapjától a forintosítási törvényekben meghatározott kamatszabályok az irányadóak. A fogyasztó tartozását, vagy a részére esetleg visszajáró összeget ennek megfelelően kell kiszámítani.
Frissítve: 2019.06.20. 13:38

Marad vágy, hogy 2030-ra elérjük Ausztria gazdasági fejlettségének 80-90 százalékát

Publikálás dátuma
2019.06.20. 09:30

Fotó: Shutterstock
Csak álom maradhat a kkv-k termelékenységének megkétszerezése. A politikai kapcsolatok rendre felülírják a vállalkozóképességet.
Az elmúlt évtizedekben rengeteg kis- és közepes vállalkozókról szóló (kkv) stratégia készült, ám ezeknek nemigen volt jelentős hatásuk a magyar gazdaságra. Csak remélni lehet, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 330 pontos, az ország versenyképességének növeléséről szóló elképzelése nem ezek számát gyarapítja - figyelmeztetett Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója azon a fórumon, amelyet szerdán rendezett meg a Magyar Közgazdasági Társaság. A jegybanki elképzelések közül ezúttal arról esett szó, hogy a gazdaság meghatározó szereplői, a kkv-k mit tehetnek azért, hogy Magyarország versenyképessége felzárkózzon legalább a régiós országok szintjére, s ne leszakadjon tőlük, miként az az elmúlt esztendőben történt. Úgy tűnik, hogy a jegybank stábja feladta azt a korábbi célkitűzését, amelyet a kormányzattal együtt gyakran hangoztattak, hogy 2030-ra elérhetjük Ausztria gazdasági fejlettségének 80-90 százalékát. Balatoni András már csak a szomszédos ország megközelítéséről beszélt. Az MNB igazgatója elismerte, hogy a hazai kkv-szektor termelékenysége csak az egyharmada a magyarországi nagyvállalatokénak. Átlagosan évente 6-7 százalékot kellene növekedniük, hogy a nyomukba szegődjenek, de ezt a jegybanki szakember is csak mint esetleges célt jelölte meg. Ugyanakkor úgy vélte, hogy lehetséges a gazdaságban bizonyos lépcsők átugrása. Példaként megemlítette, hogy nálunk a csekk, mint fizetési eszköz nem nyert teret, azonnal a bankkártyára váltottunk. Afrikában, pedig a hagyományos kártyahasználatot kihagyva a mobil applikációs fizetési mód nyert teret. Balatoni András utalt arra is, hogy a magyar gazdaság - a foglalkoztatási tartalékok fokozatos kimerülése révén - a munkaintenzív növekedésről a termelékenység bővülésére kényszerül. Ennek kapcsán Palócz Éva arra hívta fel a figyelmet, hogy hiba egységes kkv-szektorról beszélni, s ekként kezelni a gazdaság ezen szereplőit. Vizsgálataik ugyanis bebizonyították, hogy legalább három csoport tartozik ebbe a körbe. Az egyik, amelyet "kirostálandó" jelzővel illetett, olyan cégek tartoznak ide, amelyekben - különböző okok miatt - nincs is valódi termelés. A legnagyobb réteg az, amelyik nem növekszik, s nem is akar. Végül - s feltehetően bennük gondolkodtak az MNB 330 pontjának összeállítói -, akikkel érdemes foglalkozni, mert nyitottak az új, az innovatív megoldásokra, viszont ők vannak a legkevesebben! A gazdaságkutató hiányolta, hogy nincs olyan állami szervezet, amely a vállalkozók számára tanácsokat adna. Az exportpartnerek felkutatására létrejött egy intézmény, a HIPA, ám abban nem segít senki, hogy a hazai vállalkozói láncba miképpen kapcsolódjanak be, pedig ez is egyik feltétele lehet annak, hogy ha nem is az MNB által vágyott kétszeresére, de legalább valamilyen mértékben növekedjen a kkv-k termelékenysége. Emellett az sem elhanyagolható tényező - figyelmeztetett a Kopint-Tárki vezérigazgatója -, hogy milyen a számokkal nem mérhető vállalkozói környezet. A gazdaság szereplői között azok az igazi hangadók, akik "megfelelő" politikai kapcsolatokkal rendelkeznek. De ki is a címzettje a 330 pontnak, kiknek állította össze javaslatait a jegybank  - tette fel a kérdést Czakó Erzsébet, a Budapesti Corvinus Egyetem versenypolitikával foglalkozó egyetemi tanára. A Pénzügyminisztériumnak, az innovációs és technológiai tárcának, vagy a kormánynak? Kiderült, hogy a címzett a Versenyképességi Tanács volt, amely - állítólag az MNB javaslatait is figyelembe véve - a Pénzügyminisztériumon keresztül készítette elő a később megszületett kormányhatározatot. Ennek nyomán a pénzügyi tárca egyes feladatokat bevett a saját dokumentumába a feladatok kezdetének és végének, valamint a végrehajtásért felelős kormánytagok megjelölésével. Balatoni András állította, hogy az Országvédelmi, illetve a Gazdaságvédelmi Akciótervben is fellelhetők a 330 pont nyomai, de ezt a kijelentést többen kétségbe vonták. A szerdai vita résztvevői egyben hiányolták, hogy nincs az egész versenyképességi koncepciónak egy megnevezett felelőse, aki képes lenne a tárcakompetenciákon átnyúlva is intézkedni a terv megvalósulása érdekében. Többen úgy vélekedtek, hogy a kormány célja valójában nem más, mint a kkv-k életben tartása és semmi több. Ezt bizonyítja, hogy általában az oktatásra nem helyeznek kellő súlyt, a felnőttképzésben résztvevők számát nem serkentik, az MTA kutatóhálózatának "megrendszabályozása" sem abban az irányban mutat, mintha a kutatás-fejlesztésre fordított milliárdok hasznosulását fontosnak  tartanák. Az állam szerepvállalása viszont fellelhető a bérmegállapodásokban - elhangzott, hogy jövő évre is nyolc százalékot terveznek -, s bár a foglalkoztatottak ennek örülnek, de a termelékenységet ez aligha növeli.
Szerző