Kína és Észak-Korea: Mint az ajkak és a fogak

Tizenegy éve nem járt kínai vezető Phenjanban, de most megtört a jég.

Kína és Észak-Korea kapcsolata olyan szoros, mint az ajkaké a fogakkal – fogalmazott állítólag egyszer Mao Ce-tung. A hasonlatnál maradva az elmúlt években ehhez képest elég sokat vicsoroghattak, hiszen tizennégy éve nem járt kínai vezető Phenjanban. Legutóbb 2005-ben fordult elő, hogy Hu Csin-tao akkori kínai elnököt nagy csinnadratta közepette vendégül látta Kim Dzsong Il, azóta mindig az észak-koreai legfelsőbb vezető pattant fel páncélozott vonatára, ha beszéde volt a nagy szomszéddal. Igaz, Pekingben valóban mindig szívesen látták őket. A jelenlegi vezető, Kim Dzsong Un is többször járt már a kínai fővárosban, legutóbb például januárban vállalta a hosszú utat.

Egy tavaly márciusi látogatása alkalmával aztán a pufók diktátor is nyilvánosan meghívta Phenjanba Hszi Csin-pinget, ám a látogatás egészen eddig váratott magára. A kínai elnök most végre időt szakított a szomszédra, és csütörtökön kétnapos hivatalos vizitet kezdett Phenjanban.

Kína és Észak-Korea koreai háborúig visszanyúló kapcsolata valóban szoros, de a viszonyt inkább köldökzsinórként lehetne jellemezni: a remeteállam kereskedelmének 90 százalékát Kínával bonyolítja le. A kínai segítség nélkül a nemzetközileg elszigetelt észak-koreai rezsim valószínűleg bukásra, a lakosság pedig éhhalálra lenne ítélve.

Phenjan számára tehát szó szerint a túlélést jelenti a támogatás, Pekingnek pedig geostratégiai érdekeit szolgálja a harcias diktatúra az amerikai szövetséges Dél-Korea és Japán közelében. A kiszolgáltatottság ellenére azt semmiképpen nem lehet állítani, hogy Kína dróton rángatná Észak-Koreát. A kínaiaknak olykor nem is tetszik az elszabadult észak-koreai politika, 2006-ban Kína is megszavazta az ENSZ Biztonsági Tanácsában a nukleáris tesztek miatt kiszabott büntetéseket.

Hszi Csin-ping útjának időzítése természetesen nem véletlen. Június végén Japánban találkoznak a világ húsz legnagyobb gazdaságát tömörítő G20-ak, ahol a kínai elnök tehát a házigazda mellett Dél-Korea, az Egyesült Államok és Oroszország vezetőivel is találkozhat. Donald Trumppal a fő téma persze az egyre durvuló kereskedelmi háború lesz, de alighanem a koreai helyzetről is szót ejtenek majd, és újabb lendületet adhatnak a márciusban Hanoiban kudarcos véget érő tárgyalásoknak.

Valószínűleg Kim Dzsong Unban már meglenne a szándék, az amerikai elnök egy héttel ezelőtti szülinapjára – ami majdnem egybeesik első, szingapúri találkozójuk évfordulójával - például Trump által csak „csodálatosként” leírt köszöntő levelet küldött, amiben nyoma sem volt fenyegetőzésnek. Ugyanakkor Hszi Csin-ping a látogatással egyértelműen jelezheti, hogy a konfliktusban Kína megkerülhetetlen, és Észak-Korea nem marad magára. Ezzel egyúttal felmelegítheti a korábban némileg kihűlt kapcsolatokat, ami bátoríthatja Kim Dzsong Unt, hogy a nukleáris– és rakétatesztek leállítása kifizetődő politika. A phenjani vezető a ritkaságszámba menő hivatalos látogatást ugyancsak sikerként adhatja el belföldön és külföldön egyaránt, joggal büszkélkedhet azzal, hogy egy világhatalom támogatását tudja háta mögött.