Sebes György: Drámák és élmények

Ezen a héten a kosárlabda bajnoki döntő kínál izgalmakat a sportkedvelőknek. Természetesen ezeket a mérkőzéseket is közvetíti a „tévé”. Az idézőjel pedig azért indokolt, mert napjainkban sportcsatornából sem egyetlen létezik, bár időnként lehet olyan érzésünk, hogy ez csak a látszat.

Tudniillik az egykori közszolgálatiságától mára már nagyon messzire jutott Magyar Televízió – ha úgy tetszik, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap, vagyis az MTVA – magának szerezte meg a jelentős sportesemények túlnyomó többségét. Felsorolni is hosszú lenne, mi mindent láthatunk csakis és kizárólag az M4 sportcsatornán. Ez így persze nem is igaz, mert gyakran előfordul, hogy egy időben több olyan meccs, verseny, viadal zajlik, aminek ők a gazdái. Ilyenkor aztán a kevésbé fontosnak vélt közvetítést „kiadják” a Duna Tv-nek, meg a Duna Worldnek. Ami önmagában nem is lenne olyan nagy baj, de közben a többi sportcsatornának – természetesen – nem jut semmi. Holott nekik is vannak –lehetnének – nézőik, továbbá olyan riportereik, akik magas színvonalon tálalhatnák az eseményeket. Ehelyett viszont kénytelenek vagyunk a sok kezdő, tapasztalatlan, vagy éppen alkalmatlan kommentátort hallgatni a mégoly izgalmas események alatt, csak azért, mert ők az MTVA alkalmazottai.

Ez pedig már igenis lényegbevágó kérdés. Nem sajnáljuk mi a rengeteg eseményt a köztévétől. Igaz, a jogokat ők az adófizetők pénzén szerzik meg, ellentétben a kereskedelmi tévékkel, amelyek a piacon próbálnak megélni. De ha félre is tesszük a „piszkos anyagiakat”, még mindig ott marad a beszélő emberek problémája. Márpedig ők sokat hozzá tudnak tenni a képekhez, s itt nem csupán az információkról van szó, hanem az egész tálalásáról. Ebből a szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy egy színes egyéniség, egy rutinos kommentátor, vagy egy szerencsétlen újonc kapja meg a mikrofont.

Éppen két hete valódi dráma zajlott a képernyőn. Illetve: azt a drámát láthattuk, ami a vízben zajlott, a férfi vízilabda Bajnokok Ligája döntőjében. Emlékezetes, a Ferencváros majdnem végig két-három góllal vezetett, aztán a vége döntetlen lett, s csak ötméteresek döntöttek a magyar bajnok javára. Varga Ákos közvetítette a mérkőzést, remekül. Bár csak nemrég került a köztévé csapatához, de rutint már eleget szerzett korábban az Eurosportnál. Már a tavalyi futball világbajnokságon bebizonyította, hogy érdemes volt átigazolni, azóta nemcsak focimeccseken, hanem kézilabda és most vízilabda találkozókon is hozta a „formáját”. Méltó párja lett Hajdú B. Istvánnak, aki nem véletlenül kap meg minden fontos labdarúgó eseményt. Ők pont annyi hátteret mondanak, amennyi még nem sok, nem okoskodják túl a történteket, s még humoruk is van.

A már említett kosárlabda bajnoki döntő összecsapásait – mondhatni természetesen – Knézy Jenő közvetíti. Ő ebben a sportágban otthon van, hiszen sok éven át játszott is, nemcsak érti a történteket, hanem át is tudja adni a nézőknek. Magyarázatai mindig ülnek, segít eligazodni a helyzetekben. Érdekes módon viszont a futball-mérkőzéseken gyakran teng túl. Elemzése okoskodásnak hat. Kosárlabdában ezt sosem érezni nála, akárcsak az úszóversenyeken. Talán a focit másra kellene hagynia, bár nagy választék nincs, mert a többi riporter meg sem közelíti a legjobbak színvonalát.

Lenne pedig a futballhoz értő és azt jól „eladó” kommentátor még, csak hát ők másutt dolgoznak, nem az MTVA-nál. Így tehát Faragó Richárdnak maradnak a német bajnoki meccsek, meg a kevésbé fontos találkozók, pedig ő pont olyan kaliber, mint Hajdú B. Sport TV-s kollégájával, Fülöp Lászlóval ugyanez a helyzet. Méhes Gábor és Petur András pedig csak azért különböznek kissé, mert ők kézilabdát is közvetítenek, mégpedig mesterfokon. Nagy szerencséje a Sport TV-nek, hogy ez a két riporter olyan pompásan képes láttatni ezt a sportágat. Noha e meccseknek fantasztikusan felgyorsult a tempója, ők még sincsenek soha lemaradva az eseményekről. Ráadásul élvezetesen tudják kommentálni a történéseket. Már csak ezért is kár volt a kölni BL-döntő magyar meccseit az „újonc” Bartha Zoltánnak adni, hiszen ő meg sem közelíti Méhes kvalitásait. Volt egy harmadik, a kézilabdához is nagyon értő riportere a Sport TV-nak, de ő tavaly átment a Spíler TV-hez, ahol már csak a spanyol labdarúgó bajnokság mérkőzésein beszélhet. Matuz Krisztiánt sokan vádolják azzal, hogy színtelen, pedig egyáltalán nem. Épp annyit tesz hozzá a látottakhoz, amennyivel pontosan eligazíthatja a nézőket.

A látszat ellenére sem sírjuk vissza azokat az időket, amikor még egyetlen tévé volt Magyarországon – na jó, két csatornával – és ott dolgoztak a legjobbak. Vitray Tamás volt hosszú ideig a mérce, de aztán felnőtt mellé Knézy Jenő és Gyulai István, majd még később jöttek a fiatalok, Hajdú B. nemzedéke. Érthető, hogy a legjobb kommentátorok napjainkban nem egy helyen vannak, csak sajnálatos, hogy emiatt nem egyformán jutnak nekik feladatok. A hozzáértők helyett ezért sokszor kevésbé jókat kell hallgatnunk.

Persze ilyenkor még mindig le lehet venni a hangot. Csak az élmény nem lesz ugyanaz.