Orbán veszélyes hazárdjátéka – Egy lépés előre, kettő hátra

Az EU közös klímavállalásainak gáncsolásától, vagyis a hazai életkörülmények hosszú távú veszélyeztetésétől a magyar miniszterelnök rövid távon sem remélhet több uniós támogatást.

Az Orbán-kormány nagyobb eséllyel veszít a klímaügyben kezdett hazárdjátékán, semmint hogy nyerjen rajta – vélekedtek a lapunk által megkérdezett szakértők annak kapcsán, hogy a kabinet – korábbi, kiszivárgott álláspontjukkal szemben – végül mégsem csatlakozott az Európai Bizottság 2050-es teljes szén-dioxid-kibocsátás-mentességet hirdető, a tagállamok túlnyomó többsége által támogatott céljához. A lengyel és cseh ellenállás miatt – amihez csatlakozott Magyarország és Észtország is – az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács az előzetes tervektől eltérően – nem alakított ki egységes, világos álláspontot minapi ülésén az ENSZ szeptemberi klímacsúcsára. Igaz, számos korábbi vonakodó tagállam – így például a V4-ből Szlovákia – viszont csatlakozott a klímaveszélyt komolyan vevő többséghez. Szakértők szerint a fő kerékkötő a sok szénbányát üzemeltető Lengyelország, amely erre hivatkozva még több támogatást igényel. Míg Csehország hasonló kihívások elé néz, Orbán Viktor álláspontja ebből a szempontból érthetetlen: a magyar energiarendszer átalakítása ugyanis nem igényel pótlólagos támogatást, más célokra – így például épületkorszerűsítésére vagy „versenyképesség-növelésre” – a klímakassza nem nyitott.

A magyar pálfordulás már csak azért is következetlen, mert korábban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter világossá tette: a kormány nem támogat német autóipari beruházásokat sújtó uniós célt. Bár Németország ekkor még valóban a vonakodók táborát szaporította, néhány hete szintén beadta a derekát. Orbán Viktor ugyanakkor – Angela Merkel győzködése ellenére – változatlanul ragaszkodik az egység megbontásához.

Az ellenálló tagállamok bizonyára a következő hét éves uniós költségvetés jövő évi vitájára időzítenek. Kérdés, Brüsszel vállalja-e a társadalmukat, gazdaságukat és természeti kincseiket a többséggel szemben rövid távú anyagi előnyök reményében veszélyeztető renitensek plusztámogatását ama tagállamok ellenében, amelyek többletterheket is vállalnak az élhető jövőért. E négy országnál jóval szegényebb a közös értékeket végül vállaló Románia és Bulgária is.

Tekintettel arra, hogy az Európai Tanács a rossz ízű viták nyomán egy fajta igazságosabb, a helyi adottságokat még inkább figyelembe vevő, új szabályozást ígér, nem kizárt, hogy szeptemberig újra nekigyürkőznek a vonakodók meggyőzésének.

A 2050-re kitűzött szén-dioxid-semlegesség óriási kiadásokkal járna és hatalmas terheket róna a magyar ipar számára – indokolta a lépést megkeresésünkre a Kormányzati Tájékoztatási Központ. A javaslatot felelősen addig nem lehet támogatni, amíg nem ismertek az EU iparfejlesztési forrásai. A kormány felelőssége, hogy a magyar családok – Európában a legkisebbek közé tartozó – rezsikiadásait alacsonyan tartsa. Ha az áramtermelést a megadott szempontok szerint kell kiváltani, úgy a magyar családok áramszámlája 30-40 százalékkal emelkedne – teszik hozzá. (Megjegyzendő: ugyan ezt a számítást a kabinet semmivel nem támasztja alá, kormányanyagok tanúsága szerint az új paksi blokkok csak 60 éven át a jelenlegi mintegy kétszeresére rúgó áramárak mellett hoznák vissza az árukat. Ráadásul a magyar lakossági rezsit a kormány az iparági költségek figyelembe vétele nélkül határozza meg.) Emellett a központ biztosít afelől, hogy nekik is fontos a környezetvédelem, a klímaváltozás elleni küzdelem, a tiszta víz és levegő, illetve az elviselhetőbb éghajlat. Ezt bizonyítja, hogy 2030-as klímacéljainkat betartjuk, amivel akkorra a hazai áramtermelés 90 százaléka szén-dioxid-kibocsátás-mentessé válik. Szijjártó Péter a vitához kapcsolódva tegnap a 2050-es kabonmentesség elérését szolgáló uniós fejlesztési keretet szorgalmazott, az átálláshoz szükséges források ismerete nélkül „felelőtlenségnek” nevezve a – 24 tagállam által mégis csak felvállalt – döntést. Újfent kiállt az atomerőmű-bővítés mellett.