Gömöri György–Márton László: A lukas lobogó lengetése – Kérdések az októberi magyar forradalomról

Nők az Orbán-rezsimben: bábuk a sakktáblán

„Nőügyekkel nem foglalkozom” – ütötte el a Szemerkényi Réka washingtoni nagykövet visszahívására vonatkozó újságírói kérdést 2017-ben Orbán Viktor kormányfő. Ez lett a címe annak a beszélgetésnek, amelyen Antoni Rita nőjogi aktivista, Parászka Boróka erdélyi magyar újságíró, Renner Erika, a bántalmazott nők jogaiért kiálló aktivista, az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb nő ellen elkövetett bűntényének túlélője és Perintfalvi Rita teológus többek között arra kereste a választ, hogy áll jelenleg a női egyenjogúság kérdése az orbáni rezsimben. Az elhangzottak alapján nem jól.

Tompa Imre: Budapest Köztársaság

Van egy kedvenc idézetem: „Pest még mindig távol van az országtól, a földtől, a vidéktől. Fonálon magasan lebegő léggömb, még csak nem is egyenest fölöttünk lebeg, hanem oldalvást, amerre a szél fújja, keletre vagy nyugatra, épp’ csak hozzánk van kötve, azáltal, hogy ebből a földből él. S ha elvágnák?” Kérdi mindezt Illyés Gyula 1946. február 7-i naplóbejegyzésében. Anyádat, gondolom ilyenkor.

Mi fő a Valódi Magyar Baloldal bográcsában?

Korántsem biztos, hogy lesz ütőképes politikai baloldal a következő években Magyarországon. De ha lesz, akkor a Valódi Magyar Baloldal (VMB) bográcsából kerül majd ki. Milyen lesz ez a baloldal?

„A Fidesznek nem érdeke a tudásalapú társadalom, mert az kevésbé kontrollálható politikailag”

Évtizedek alatt semmi sem fejlődik, csak életben marad. Ez történik akkor, ha uniós pénzbőség és konjunktúra idején (2014 és 2020 között például) az alulfinanszírozott alrendszerek szívják el a fejlesztési forrásokat. Pogátsa Zoltán közgazdász mondja ezt. Szerinte akik pályázatokból tartják fenn magukat, az Uniótól fejlesztésre elnyert támogatásokat valójában a működésre költik. Úgy tartanak el alkalmazottakat, hogy fejlesztést szimulálnak. A NER ideológiája az volt, hogy jöjjön létre egy hazai tulajdonú vállalati szektor. Megtörtént. Eddig döntően a hazai közbeszerzésekből élt.

Orbán Viktor őszinte öngólsága

A Fidesz szimbolikus politikája és a magyar valóság között szakadék tátong: a kétmilliós „béketáboron” kívülről ez már világosan látszik régóta. Ha a magyar valóság egyszer eluralkodik a kommunikációban (ebben nagymester Magyar Péter, s persze Hadházy Ákos, csak ő már nem Insta-generáció), akkor a rendszernek lőttek. Az egészségügy lepusztulását bemutató nyári nyilvánosság például módfelett kínos volt a Fidesznek a forró műtőkkel és a zavartan nyerítő Semjénnel, ezért jött jókor az árvíz, amivel Orbán jelképesen kormányzási kompetenciát mutathatott (épeszű országban görcsbe rándul a polgár gyomra, ha nem a vízügyes ad engedélyt a Lajta menti tározó megnyitására, de minálunk az a fájin, ha a nagyvezér inti be a „Nyissad, Jóskám!”-at.) Nemrég Orbán Balázs váratlan színvallása árasztotta el őszinte aggodalommal a rezsimet. Nem hiba volt, s főként nem félremagyarázhatóság. Csak őszinteség. Nemcsak mihaszna, de végveszélyes érték egy posztkádári populista kurzus számára.

Heti abszurd: Cemendenemzet, avagy a hősök hallották

Az Orbán-rezsim forró ősze

Diktatúrák alkonya

Hosszú menetelés

Ilyen a természete

Megoldás

Sanci néni és a kirekesztés

Sanci néni – ahogyan nem hívják, mert nem ez a neve – 90 éves, és Észak-Magyarországon él egy nagyközségben. Tanítói tevékenységével és helytörténeti munkákkal vívta ki a lakóhelye megbecsülését. Egykori tanítványa kérésére még az év elején vállalta, hogy egyike lesz a nemzeti konzultációs ívek ellenzéki gyűjtőpontjainak. Postaládáját ajánlotta e célra. Elégedett is volt a tiltakozó tanárok és diákok melletti kiállásával, mígnem egy borongós reggelen a templomszolga keresetlen szavakkal illette az utcán. Talán még egy „vénségére meghülyült” is volt benne. Sanci nénit megdöbbentette a ráfröccsenő gyűlölet. Választás előtt jártunk, a kampány hevében felcsavart kormányzati acsarkodás elért boldogot és boldogtalant. Egy évvel azelőtt a kormány a „magyar életmódot” védő bejelentőrendszer felállításán tüsténkedett. Az önjelölt hazafiak azóta sem nyugszanak: nemrég woke-irtókként születtek újjá, bármit is jelentsen ez.

Gugyerákok a szuverén Krahácson

Hosszú menetelés

A semmi ünnepe

A hidegháború ellen

Jogállami forradalom 2.0?

Hosszú menetelés

Tompa Imre: Bűnbaksör – Szavazz rám, csibehús!

Vannak gondok, de egyrészt csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, másrészt ezekről nem mi tehetünk, hanem a tudjukkik, akik harmadrészt azt hazudják, hogy egyáltalán nem tudunk kormányozni, és nemcsak az államháztartás ügyeiben buktunk meg, de nincs olyan alrendszer, amit profin tudnánk irányítani a sulitól a reptérig.

A hatalmi homály izmusa

Törvénytisztelő állampolgár vagy, adózol, szavazatoddal képviselőket választasz a törvényhozásba. Még sincs jogod arra, hogy megtudd, hol élsz, mi történik körülötted. A politika nem tájékoztat, a média is hiába faggatja, nem kap világos válaszokat a kérdéseire, amelyeket aztán közvetíthetne neked. Nincsenek válaszok, mert nem kell válaszokat adni. Hazudni viszont lehet, ami akkor igazán sikeres, ha kioltja a hitet az igazságban.

A megszokás unalma

Túl az orbáni hazugsághegyen

Orbán azt mondja: Soros és társai, ügynökei irányítják a világot. A demokratikus oldal válasza: hazugság, szó sincs róla. Orbán folytatja: Brüsszel ellenünk van, el kell foglalni. A válasz: hazugság, az Unió segít minket. De a miniszterelnök csak nem hagyja abba: a Nyugat háborút akar, Oroszország ellen fegyverzi Ukrajnát, aki vele van, háborúpárti. A reakció egyre dühödtebb: hazugság, a Nyugat békét akar! És így tovább, ki tudja, meddig. Ideje lenne véget vetni ennek. Talán nem is olyan reménytelen vállalkozás.

És hamarosan a sötétség

Ugyanaz másként

Palotás János: Orbán Viktor őrült háborús játékot űz, Magyarország egy újabb történelmi tragédia elé néz vele

Az orbáni kommunikációra nem a védekezés a válasz, vagyis hogy az ellenzék minden tagja békepárti, hanem annak következetes állítása, felvetése minden kommunikációs fronton, hogy amennyiben a magyar társadalom Orbán Viktort és bűntársait a hatalomban tartja, úgy a miniszterelnök belátható időn belül maga sodorja egy agresszor oldalán hazánkat háborúba. 

„A magyar társadalom lelkében kell feléleszteni az igényt a demokráciára”

Lehet, hogy Orbán Viktor egyik célja az volt az illiberális demokrácia meghirdetésével és kiépítésével, hogy jó kis fejtörővel ajándékozza meg a társadalomtudósokat. Ha olyan okosak vagytok, találjátok ki, mi is ez a rendszer! A címzettek vették a lapot, és születnek is szépen az elemzések, elnevezések: hibrid rezsim, versengő autokrácia, maffiaállam… Lehet méricskélni, mennyi benne a diktatúra, maradt-e még az alján demokrácia. Lázár Domokos jogász, szociológus, az Eötvös Károly Intézet kutatója (és a népszerű Esti Kornél együttes gitárosa-énekese) elegendőnek tartja az eddigi vizsgálatokat, hogy kijelentse: az Orbán-rendszer nem demokrácia. Autokráciának kell tekinteni. És a kiutat keresni belőle.

Sötétség délben (ál-borleírás)

A szabad rablás (t)örvénye

Hozott anyagból

Száguldó hintaló

Nem kormány-, hanem rendszerváltás kell

Szegény mi

Pillantás a kilencedikről

Gyermekeink buktathatják meg Orbán Viktort

Elfogyott körülöttünk a levegő, elfogyott az idő; cselekszel vagy tűröd azt, amit megérdemelsz! A magyar embereknek, a politikai pártok és a civil szerveződések vezetőinek, a média szereplőinek, köztük az önmagukat – sokuk esetében megalapozottan – véleményvezéreknek tartó személyeknek most arról kell dönteniük, hogy cselekedeteik hiányával, illetve megmagyarázhatatlan cselekedeteikkel Magyarország végnapjának bekövetkeztét segítik elő vagy minden eszközükkel, tudásukkal, másokkal összefogva az újrakezdés eljövetelét kívánják elősegíteni.